Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-18 / 46. szám

1990. június 18., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 Jubilate — Victoria Gazdagodott Kaposvár zenei élete Nem először adott otthont a kaposvári Szent Imre-templom komolyzenei hangversenynek. Csütörtökön azonban két olyan kórus lépett a közönség elé, amelynek ez volt az első nyilvá­nos szereplése. Illő tehát elöljá­róban bemutatni az est fősze­replőit. Elsőként a vendég, a So­mogy Megyei Pedagógus Női Kar énekében gyönyörködött a zsúfolt templom hallgatósága. Számukra a bemutatkozáson túl fontos tétje is volt a koncert­nek: elnyerik-e a rangos főváro­si zsűritől a fesztiválkórus minő­sítést. — Ez év elején keresett meg tíz fiatal pedagógus azzal a szándékkal, hogy alakítsunk egy kamarakórust. Lelkesedé­sükön felbuzdulva adtam fel egy újsághirdetést, amelyben további jelentkezőket keres­tem. Márciusban kezdtük el a próbákat. Mindannyian peda­gógusok vagyunk, akiket a zene szeretete és a közös éneklés felemelő érzése gyűj­tött egybe — beszélt a kórus életéről karnagyuk, Misefa Ida. — Először is otthont kellett keresnünk. Most a Somogy Megyei Művelődési Központ biztosít számunkra próbahelyi­séget, és évi három fellépéshez autóbuszt. A többi kiadásunkat egyelőre zsebből fizetjük. Ál­maink beteljesülésének legna­gyobb akadálya, hogy még nincs olyan mecénásunk — ma szponzornak mondják —, aki az anyagi támogatást vállalná. — Milyen szívvel áll fiatal kó­rusa elé a minősítő hangverse­nyen? — Úgy érzem, mindent meg­A Szent Imre-templom kórusa tettünk, ami ilyen rövid idő alatt tőlünk telt. A balatonfenyvesi kórustábor emberileg is nagyon közel hozott minket egymás­hoz. Sohasem bízom el ma­gam, inkább felkészülök a rosszra, de azért hiszek a cso­dában és magunkban. A házigazda, a Szent Imre- templom kórusa is első ízben állt közönség elé ezen az estén. A templomnak 1912 óta min­dig volt énekkara. A fiúkórusból vegyeskar alakult. Adél nővér, aki még ma is mindennapos szolgálatot teljesít az orgona . körül, évtizedekig vezette együtt a négy szólamot. Az új­jáalakult kórus a szentmisék ünnepi hangulatát hivatott szol­gálni, repertoárja egyházzenei művekből áll. Tagjai az egyház- község hívei, középiskolások, nyugdíjasok. — Mostani hangversenyünk főpróba is egyben, nyári, finnországi utunk előtt — mondta Kardos Kálmánná kó­rusvezető. — Az ősszel nálunk vendégeskedett kórus hívott meg otthonába, Juvába, s ott több koncertet adunk. Arcok a pedagógus női karból És felhangzott a muzsika. A közösen megszólaltatott nép­dalcsokor után előbb a női, majd a vegyeskar adta át a kö­zönségnek sok fárasztó próba gyümölcsét. A nagyobbrészt li­turgikus művek korban, stílus­ban, érzésvilágban széles ská­láját ölelték át a zeneirodalom­nak. A pedagógus női kar feszti- válkórusi minősítést kapott. Ezzel a már hivatalos elisme­réssel új fejezet kezdődött a kórus életében. Loncsár Krisztina Baksay Sándor emlékezete Csokonai Vitéz Mihály szép­írói és Nagyváthy János agrár­közírói rangja elhalványítja a magyar irodalom második és harmadik vonulatába tartozók életművét. Méltatlanul megfe­ledkezünk Baksai Sándorról (1832—1915) is, hiszen ez az ízig-vérig dél-dunántúli ember, noha utolsó több mint hatvan évét a Duna-Tisza közén élte, egész életében gyermekkori emlékeiből táplálkozott. Bak­say magyarságtudata, ízes, népi nyelve az Ormánságban gyökeredzik, amelynek szal- mafedeles fatemplomait végig­prédikálta. A későbbi néprajzos kitágította e magyar tájegység határait. A csurgói gimnazista diák itt is a szülőföld nyelvét hallotta: „Az én nyelvem a ti nyelvetek. ..Egy egész külön faj, mely Csurgó- Berzence-Zákánytól le Eszékig a Dráva bal partján műiden ide­gen néppel való érintkezéstől s elegyüléstől magát szigorúan megoltalmazva él: melynek Árpád-kori szójárásán és szó- kásáin legfeljebb ha a reformá­ció változtatott valamit: tizen­nyolc esztendeig nem ismertem idegen szót, még magyart sem, csak a tiedet, más tradíciókat, csak a tiedet. Némának kellene lennem, ha a te nyelvedet nem beszélném. ” Ki is volt Baksay Sándor?# Református püspök, műfordító, író. 1832-ben Nagypeterden született. Régi református csa­ládból való ősei között sok pré­dikátor, tanító, ügyvéd volt. Anyai ágon Somogyhoz kötő­dött. Édesanyja korán meghalt, s nagyanyja, Vécsey Mária — Földváry Péter inkei református Iplkész felesége — nevelte. A férj halála után az özvegy két lány- és négy fiúgyermekével és a kis félárva fiúval az özvegy papnék otthonába, Csurgóra költözött. 1839-től 1847-ig a csurgói gimnázium tanulója­ként a somogyi oskolával egy utcában, azzal szemben egy szegényes kis udvari szobában lakott. Nagybátyjai, Földváry Antal és Sándor ekkor már elvé­gezte az iskolát. Baksay Sándor 1846-ban képzőtársulatot szervezett a hazai nyelv ápolására, verses és prózai munkák írása és sza­valás által. Műfordítóként kezd­te. Ebben Sarkady Károly alsoki lelkész, legkedvesebb tanára adta az indíttatást. Vagy harminc diáktársával a réten játszottak^ amikor szóvál­tásba keveredtek egy cseh fiú­val (az iskolaalapító Festetich György cseh iparosokat telepí­tett le). Az éppen a gimnázium­ba tartó Sarkady Baksayban látta a felbújtót: bezárta a könyvtárba, ahol hatalmas könyvek hevertek a földön. Az elítélt nekifeküdt egynek, és örömmel vette észre, hogy a fordítása ormánsági lelkészke­dése után a halasi gimnázium tanáraként 1861-ben elolvasta az Akadémia műfordítási pályá­zatát, a csurgói emléktől kapott bátorítást: ami akkor nem volt nehéz, az most sem lehet az. Az eredmény nem is maradt el. Lu- canus Pharsalia című műve magyarul is sikert aratott. 1872- ben, mint „Lucanus koszorús fordítója” lett tagja a Kisfaludy Társaságnak. Novelláinak egész sorában bukkant fel diákéletének ked­velt színhelye. Az /spéraakollé- giumban megélt karácsonyi vakációélményből fakad. A tör­ténetet olvasva végigjárhatjuk a kétszáz éves épületet. A nagy­mama karácsonya a „legcsur- góibb” elbeszélése. Ma is szinte méterekre azonosítható min­den helyszín: a nagymama la­kása, a temető, a domboldal, a malom. Felvillan benne a kollé­gium és a Sötét-erdő képe. Az iskola emléke mindig felidézi a szeretett nagymamát. A gimnázium közelében lete­lepült tizenöt özvegy papné közül az ő nagyanyja érdemelte ki a legszebb csúfnevet: Nád­szál papné. „A csodálatos tör­ténet” a nagymamáról tervezett trilógia második darabja. A Földváryból itt Ákháb lett. Nemcsak a kisdiákra, a ruháza­tára is ráismerhetünk: „Az Ák­háb gyerekek közül már a má­sodik is Debrecenbe került (és helyette az ötödik vitetett a pas- kúti gimnáziumba jó erős sza- tingló felöltő, pukovai posztó té­likabát, kis katonás sipka és kettős talpú borjúbőr csizmával együtt). A Paskút vagy Basakút Csur­gótörökkori emléke. Az írói lele­mény a várossal azonosította. A gyermekeit, unokáját sze­génységben felnevelő, szívós, művelt asszony képében a másfél évszázaddal ezelőtti is­kolai élet is megelevenedik: „Ákhábné ez időtől fogva nyu­godtan élt Paskúton. Ezt a vá­rost az Isten rendelte lakóhelyül sok szegény özvegy papnénak. Fel is használják: lám, a nagy ut­ca minden második házában egy-egy magunkfajta özvegy lakik. Taníttathatják fiaikat költ­ség nélkül, és nevelhetik nagy­korukig szemük előtt: választott tárgyai az isteni gondviselés­nek. És egyszersmind eszközei is, mert sok szegény aggódó atya egész bizalommal adhatja hozzájuk gyermekét. Felfogad­„MARX UTÁN, EURÓPA ELŐTT Befejeződött a párbeszéd Kaposváron A hét végén zsúfolt és érdek­feszítő programmal folytatódott a gazdasági vezetők és kulturá­lis szakemberek országos ta­nácskozása Kaposváron. Va­sárnap délben pedig be is fejez­ték a munkát. A nemzet gazdasági megúj­hodásának humánstratégiája volt a témája a szombati munkanapnak. Gyarmati György történész, az MTA Tör­ténettudományi Intézetének munkatársa sztálini idézettel így kezdte előadását: „Legfőbb érték a káder. ” Aztán történeti áttekintést adott a magyaror­szági személyzeti munkáról, mint az ötvenes évek hatalmi eszközéről. Hangsúlyozta: azért fontos a sztálini modell felidézése, mert ez tájékoztat a kommunista káderpolitika lé­nyegéről, hiszen természetsze­rűleg adaptálták azt Magyaror­szágon is. A visszatekintés ta­nulsága: a történelem során több rendszer bukott meg káde­rei miatt, de káderhiány miatt még egy sem. Gyarmati György több korabeli dokumentummal támasztotta alá: a személyzeti munka a káderosztályok ki­emelt tevékenységét jelentette, vagyis a párt irányvonalának érvényesítését. Áz akkori szemlélet szerint a párt érdekei­nek megsértése egyben az or­szág „érdekeinek” megsérté­sét is jelentette, így az „ellen­ség keresésére” koncentráló­dott ez a tevékenység. Az elő­adó az ötvenes évek mérlegét is megvonta: az állam saját stabi­litását az egyén és a civil társa­dalom mesterségesen gerjesz­ják olcsón, mert nyerészkedni nem akarnak, mint Deperdite szomszéd, ki olyan nagyra van a felfújt kásájával, amivel ma­gához bolondítja a sok torkos gyereket. Ákhábné bizony nem mazsolázott soha: tudta magá­ról, hogy szegény szülőktől nem telik bőven: de gondja volt a gyerekeknek testükre, lel­kűkre, felügyelt rájuk, hogy ta­nuljanak. Még maga is kikérdte tőlük a leckét: a deklinációt, a konjugációt, a frázisokat.” A szülőföldtől távol került, fél évszázadig Kunszentmiklóson szolgáló, s a püspökségig eljutó pap az Iliász, az Odüsszeia for­dításával országos hírnévre tett szert. Novelláskötete elé Mik­száth írt előszót. S ő temette Jókai Mórt. A figyelmes olvasó Baksay öregkori novelláiban is jócskán talál fiatalkori emléke­ket. Az alföldi tárgyú elbeszélé­sekben is jelen van a dunántúli nyelv. A Pusztai találkozás párt­jai nekünk mondják a legtöbbet: Kikőhúznyiak, Mámögés Mine- ka-pártiak ők. A Kecskemét mellett jászódó történet sze­replői is Csurgó melletti falvak nevét viselik: az egyik Ihárosi, a másik Pátrói. A Csurgóhoz haláláig ragasz­kodó író emlékművét 1939-ben Áprily Lajos avatta föl. Nevét utca viseli, és népfőiskolát ne­veztek el róla. Dr. Horváth József tett instabilitásával vélte biztosí­tottnak. Szeicz János szociológus arról beszélt, hogy a személy­zeti munka végre legyen em­berügyi tevékenység. Ehhez azonban meg kell ismerni az embert, hogy gazdálkodni tud­janak a szervezetek ember- vagyonúkkal. Véleménye sze­rint még mindig folyik a „gerinc­tördelés”, vagyis a kreatív mun­kaerőt nem becsülik meg, sőt néhol a vezetők kiirtják az önál­ló gondolkodást beosztottjaik­ból. Legfontosabb teendő most az, hogy a szervezetek kultúrá­ját alakítsák ki, aztán lehet ugyanis megkezdeni a szak­munkát. Talán a legsikeresebb előa­dást László József tartotta. Ő a SAS légitársaság magyaror­szági képviselője. A későbbiek­ben is többször hivatkoztak Dánia, Norvégia és Svédország közös légügyi vállalatának kon­cepciójára, a szabad és alkotó tevékenység minden dolgozó­nak megjáró elsődlegességére. Ott első és második helyen áll az ember, s csak a harmadikon a vállalati eredményesség. Régen rájöttek: az utóbbi az első kettő függvénye. László József megállapításá­nak nem kis sikere volt: a külvi­lág nem tekint jobbnak, mint amilyenek belülről vagyunk — mondta a vállalati filozófiáról. A negyvenezer embert foglalkoz­tató cégef csak egységes kon­cepcióval lehet irányítani, ezért van a világ minden részén ki- rendeltségük és irodájuk. Nagy szerepe van a dolgozók képes­ségének, szerintük nemcsak pénzzel lehet motiválni a mun­kát: fontos a vállalati egység és a jó hangulat is. A vállalati kultú­ra a termékben nyilvánul meg, a termék meg maga az ember. Ezért a SAS nem technológia- orientált. Ahogy a képviselő mondta: a repülőgép csak egy eszköz. A saját arculat kialakí­tása nem a repülőgéptípuso­kon, hanem a munkatársakon múlik. A szombati tanácskozáson volt szó a Humánpolitikai Egye­sület munkájáról, akik a vállala­tok személyzeti tevékenységét hivatottak összefogni. Vasárnap két parlamenti párt értékelte a tanácskozás tapasztalatait. Dr. Harsányi László, a Gazdaságkutató In­tézet igazgatóhelyettese az MSZP „színeiben” mondta el, hogy a kulturális értékek keres­letének feltételeit és a kulturális infrastruktúrát az államnak kell megteremteni, és nem lehet piaci kategória a kulturális örök­ség ápolása. Csépe Béla, a Keresztényde­mokrata Néppárt országgyűlési képviselője szerint talán a leg­fontosabb kérdéssel foglalko­zott a tanácskozás. Azt mondta: hátunk mögött Marx, előttünk Európa. Tudatosítani kell, hogy az emberi szellemen múlik min­den, továbbá bizalmon, hiten és reményen. Gazdasági felemel­kedés nem lehet erkölcsi és tudati felemelkedés nélkül, ezért a gazdasági életben is helyre kell állítani az erkölcsi rendet. A tanácskozás Gábor József­nek, a Magyar Kulturális Kama­ra főtitkárának, és Kiss László­nak, a Magyar Gazdasági Ka­mara alelnökének összegző zárszavával vasárnap délben ért véget. Varga Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents