Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-15 / 44. szám
1990. június 15., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 NÉGYSZEMKÖZT Félmillió kis- és középvállalkozást szeretnénk Interjú Matolcsy György államtitkárral Történelmi időben mindenki egy kicsit bizonytalanná válik. A pénzvilág ma még úgyszintén szorongva vár és kérdez: vajon róluk hogyan vélekedik az új kormány? Milyen kapcsolat kialakítására törekszik velük? A tisztázás szándékával tettünk föl kérdéseket Matolcsy György államtitkárnak, a miniszterelnök gazdasági tanácsadójának — Milyen elképzelései vannak a kormánynak a tőzsdéről, a bankrendszerről, a pénzpiacról azaz a pénz világáról? — Stratégiai célunk a magyar gazdaság újjáépítése és az ország felzárkóztatása a mai európai középmezőnyhöz (Ausztriához, Finnországhoz stb.) Ez az elképzelés azonban csak akkor valósítható meg, ha Magyarország új gazdasági helyzetet teremt: egy híd-, egy ösz- szekötő ország pozícióját szerzi meg. Ez azt is jelentené, hogy hazánk pénzügyi, kereskedelmi és oktatási alközponttá válna Közép-Európában. Merész és nagyívű terv, külföldi szakértők szerint is megvalósítható, a szükségességet pedig senki sem vitatja. A frankfurti pénzügyi központ ugyanis önmagában nem képes betölteni ezt a szerepet, Nálunk pedig, a többi kelet-európai országhoz képest, igen fejlett a pénz- és a bankszektor. Ez a cél egyben meg is határozza a kormány és a pénzvilág kapcsolatának alappiléreit. —Mennyi idő alatt érhető el mindez, és hogyan? — Úgy gondoljuk, három—öt év szükséges a tőkepiaci hálózat kiépítéséhez, a belföld, illetve a külföld magyarországi befektetéseinek liberalizálásához. Persze amíg két számjegyű az infláció, amíg ilyen riasztóan magas az adó- és a kamatszint, és amíg a lakosságnak a kormányba és a gazdaságba vetett bizalma ilyen szomorúan csekély, addig nem várható, hogy az emberek meg- takarítássai pénz formáját ölt- sék, illetve ha mégis: devizaként kivándorolnak az országból. E hibás kör felszámolása határozott antiinflációs politikát követel a kormánytól. Szükséges továbbá a pénzbeli megtakarítást felértékelő adó- és kamatszintek kidolgozása, valamint a devizabefektetések teljes felszabadítása. — Maradjunk a tőkepiacnál. Ennek működése nem képzelhető el a kisbefektetők megtakarításának bevonása nélkül. De várható-e nálunk, hogy a lakosság rövid távon (két-három év alatt) százmilliárdos nagyságrendben vásároljon értékpapírt? — A magyar tőkepiac sajátos ellentmondása, hogy a magyar polgár elsősorban nem értékpapírt (például dolgozói részvényt) szeretne kapni, hanem üzemegységet, benzinkutat, éttermet, azaz vagyontárgyat. Amíg tehát hosszú távon erős tőkepiaci hálózatra van szükségünk, rövid távon valószínűleg még nem tudjuk elég vonzóvá tenni a belföldi befektetők számára ezt az intézményhálózatot és az ott forgó értékpapírokat. Mi a privatizáció nyomán néhány éven belül* 400—500 ezer új kis- és középvállalkozást szeretnénk az országban. Hosszabb távon persze nagyon valószínű, hogy a vállalkozók majd elkezdenek befektetni, először saját, később idegen üzletekbe is. Előbb-utóbb leértékelődik az ingatlanba való befektetés, és felértékelődik a termelő beruházás. Csak egy ilyen közegben terjedhet el- a tömeges tőzsdepiaci befektetés a magyar állampolgárok részéről. Az természetesen nincs kizárva, hogy a legkülönbözőbb befektetési alapok jönnek majd létre, de véleményem szerint a közeljövőben nem ez lesz a jellemző. — A külföldi tőkének viszont már most szükséges lenne fejlett tőkepiaci hálózatra. — Igen. A külföldiek többsége ugyanis ma már nem naturális befektető, nem egy konkrét gyárat, terméket vesz meg, mint 1988 előtt. Napjainkban elsősorban a termék- és vállalatsemleges befektetők jelentkeznek. Ezekhez a befektetésekhez viszont a teljes tőkepiaci intézményhálózat azonnali kifejlesztése szükséges. A budapesti tőzsdét már a megnyitás után haladéktalanul össze kell kapcsolni a frankfurti, a- bécsi, az amszterdami a zürichi tőzsdékkel. — Van-e előítélete a kormánynak a külföldi tőkével szemben? — Szerintem nincs, sőt szándékában áll minél több külföldi forrást az országba vonni. A befektetések tisztasága érdekében azonban biztosítani kell a tőkepiaci garanciákat, a nyilvánosságot, és mihamarabb rendezni kell a privatizáció jogi feltételeit. Az mégiscsak tarthatatlan, hogy miközben 21 milliárd dolláros külső és 1100 milliárd forintos belső adóság nehezedik ránk, a mögöttünk levő nemzeti vagyon úgy áramlik szét egy privatizációs folyamatban, hogy közben semmit sem csökken a tartozás. A külföldiek részére történő államivagyoneladást a jövőben úgy kell megoldani, hogy az a költségvetési adósság csökkentésével járjon. Nagyon fontos annak megértése, hogy a tőke- és pénzpiaci intézményrendszer gyors kiépítése nem lehetséges külföldi tőke és szakértelem nélkül. Nem hiszem, hogy ezt a szférát hermetikusan el kellene zárnunk a külföldi tőke elől. Okosan, jó eladó módjára kell a külföldi tőke számára teret nyitni. Hogy hova — nagy vagy közepes, új vagy már működő bankokba — engedjük be, az inkább technikai kérdés. A lényeg az, hogy új, nemzeti stratégiai szerepünk megalapozása érdekében nem szabad elzárkóznunk, mert könnyen elszalaszthatjuk a jó lehetőségeket. — Milyen területeken számít még a kormány a bank- rendszer támogatására? — Az új vezetést néhány nagyon súlyos gazdaságpolitikai örökség terheli. A külső és belső államadóság; a kedvezményes lakásvásárlási hitelekből fakadó támogatási kötelezettség; a vállalati sorban állások problémája. Mindezek felszámolása kulcsfontosságúvá teszi a pénzintézeteket. B.K. Hatékonyan működik az Investronika előkészítőszabaszati rendszer a Kaposvári Ruhagyárban. Számítógéppel készülnek az úgynevezett felfektetési rajzok, s ezek alapján az automata egység kiszabja a ruhát Fotó: Kovács Tibor A TUDOMÁNY HÍDJAI Nyugatnémet szaktekintélyek Kaposváron Ne vágják meg a kaposváriakat! A KÖZTERÜLETHASZNÁLAT DÍJÁRÓL Elhalasztott döntés (Folytatás az 1. oldalról.) A magántulajdonon alapuló tenyésztőszervezetek felépítését működését ismertette H. Momm professzor. Többek között elmondta: a tenyésztési egyesület a „legidősebb" szervezeti forma, szerte az országban kiépült és jól működik. A gazdák által alapított közösségi forma legfőbb fóruma a közgyűlés, és az egyesület alapvető célja a tenyésztők jövedelmének fokozása. A szövetség a tagsági díjakból és az értékesítési hozzájárulásból tartja fenn magát. A tenyésztői vállalkozásnál is a jövedelem maximálása a fő cél, de itt a tőkeadó a döntés jogát átadja az elnökségnek. A baden-württenbergi sertéstenyésztő egyesület példáján mutatta be részletesen az egyesület működését, utalva rá, hogy az állam milyen eszközökkel gyakorol befolyást a tevékenységre. -D. Fewson professzor részletesen szólt arról, hogy az állam milyen szerepet játszik a tenyésztésszervezésben. Mint elmondta, az álami szervezés elsődleges célja, hogy piaci információt szolgáltasson a tenyésztőknek, segítse a magán-tenyészszerveze- tek létrehozását, ösztönözzön a biotechnológiára, támogassa a genetikai fejlesztést, a kutatást, valamint a tenyésztők ki- és továbbképzését. H. Momm professzor tartotta a plenáris ülés harmadik előadását is, ebben számunkra különösen izgalmas témáról, a tenyészállatforgalom és a marketing összefüggéseiről szólt. Nálunk most, a piacgazdaság kialakulásával került előtérbe a marketing, Nyugat-Németor- szágban hagyományai vannak, a professzor mégis azt hangsúlyozta: ennek a területnek a jelentősége rohamosan nő, s még náluk is nélkülözhetetlenül szükség van e tevékenységnek a továbbfejlesztésére. Mindhárom előadást számos kérdés követte. A válaszokból megtudtuk például, hogy a marketinget az NSZK valamennyi egyetemén oktatják, a közgazdászfakultáson magasabb színvonalon, de a mezőgazdaságin is figyelemre méltó módon. Délután a tudományos tanácskozás kerekasztal-beszél- getéssel folytatódott; tudományos, szakmai kérdésekről váltottak szót a hohenheimi egyetem intézetéből érkezett és a hazai szakemberek. A rendezvénnyel kapcsolatban kérdésünkre dr. Széles Gyula, a kaposvári kar dékánja elmondta: — Ez az összejövetel része annak a pályázatnak, amelyet Tempus program néven indítanak 1991-től. A programba a Stuttgart-Hohenheimi Egyetemen kívül bekapcsolódott az angliai Bishop-Burton, a Braun- schweigi Szövetségi Kutatóintézet, a Koppenhágai Egyetem és a Pannon egyetem. A cél, hogy megismerjük egymás oktató- és kutató munkáját, keressük az együttdolgozás, az együttműködés lehetőségeit. A braunschweigi intézettel az első lépéseken már túl vagyunk: a gyepre alapozott vágóállattermelés nemzetközi tesztjét hat országban beindították. Bízom benne, hogy a kölcsönös ismerkedés után nem várat magára sokat a konkrét gyakorlati együttműködés. - Vörös Márta Minden városnak érdeke, hogy minél nagyobb bevétele legyen, hiszen a szűkös költségvetésből még arra sem jut mindig, ami fontos. Ezt szolgálja majd a közterület-használat engedélyezéséről és a fizetendő díjak mértékéről készülő kaposvári tanácsrendelet is. Aki szétnéz a tereken és utcákon, látja: mindenképpen szükség van arra, hogy rendezzék — a városlakók érdekében —, milyen célra és mennyiért lehet elfoglalni az utca, a tér egy-egy részét. A Kaposvári Városi Tanács kommunális és városfejlesztési osztálya szerint a változtatásra már évekkel ezelőtt szükség lett volna. Az 1970-ben megállapított összegek ugyanis nem tükrözik a közterületek értékét, a használat időtartamának csökkentésére pedig semmi sem ösztönzött. A városi tanács-vb a közelmúltban már másodszor foglalkozott a tervezett tanácsrendelettel. A vb-tagokon kívül.a pártok jelen lévő képviselői is elmondták a véleményüket. Az SZDSZ képviselője hasznos tanácsokat adott a tanácsrendelet pontps megszövegezéséhez, s csatlakozott ehhez a városi vezető ügyész is. A legnagyobb vitát természetesen az keltette, szabad-e oly mértékben emelni a közterület használatáért fizetendő díjat, ahogy az a tervezetben szerepel. Elég kiragadni egy olyan hétköznapi példát, hogy napi 200 forintot kellene fizetni a tüzelőszállításkor elfoglalt egy négyzetméter helyért a sétálóutcában a jelenlegi 20 helyett. Azt hiszem, hogy figyelemre méltó volt az a javaslat: ne csak napra, órára is állapítsák meg a tüzelőanyag-szállítás miatti helyfoglalást. Az idős emberek ugyanis nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek, ha nincs kivel behordatniuk a tüzelőjüket. Persze az egyéb övezetekben nem ekkora a díj, ezt csak illusztrálásképpen említettük meg. Nagyon sok ilyen példát lehetne még felhozni, de nem érdemes senkit sem riasztani az el nem fogadott egyéb díjtételekkel. Az MDF képviselője is úgy ítélte meg, másokkal egyetértve, hogy mindenképpen csökkenteni kell a díjakat. Az nem lehet célja a tanácsnak a szabályozással, hogy megszűnjön egy kerthelyiség, valamilyen utcai árusítás a nagyon magas közterület-használati díj miatt. Arra a 15 millió forintra, ami befolyna a díjakból, mindenképpen szüksége van a tanácsnak. Ugyanakkor meg kell gondolni a taxisok, az árusok, a lakosok teherbíróképességét is.. Mindenki egyetértett azzal, hogy nem érdemes elkapkodni az ilyen döntéseket, hiszen az sokkal több kárt okozna. Helyesen döntött hát a városi tanács- vb, amikor azt kérte: dolgozzanak még a szakemberek a rendelet szövegének pontosításán, s gondolják meg, hol maradhatnak és hol nem a tervezett díjtételek. A lakosság is joggal elvárhatja, hogy ne vágják meg annyira. Lajos Géza Mit mond a szakember? Reklámnak reklámja... MEGTÉRÜL-E A BEFEKTETÉS? Milyen egy hirdetés hatásmechanizmusa? Mérhetők-e, — és hogyan — a jól-rosszul „szélnek eresztett” szlogenek, a vásárlócsalogatók sora, a reklámtevékenység? A Somogyker Rt. egyike azon kevés kereskedelmi vállalatnak, amely már akkor is alkalmazott főállású reklámszakembert, amikor másutt még csak kóstolgatták a szót: marketing. Hirdetéseivel szinte naponta találkozhatunk. Kialakult, állandó szlogenje lett, amely mindig mást és mást igyekszik az előtérbe helyezni, vásárlásra buzdítva ezzel a vásárlót. Költségeiknek mintegy 2,5—3 százalékát fordítják reklámra. Ez valamivel több az országos átlagnál. — Megtérül a befektetés? — kérdeztem Dóri Jánostól, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesétől. — Mérhető-e a reklám hatása a forgalomban? — Hogy megtérül-e? Igen, bár nem egészen ilyen egyértelmű a válasz, ha a reklámot úgy tekintjük, mint a marketing- munka részét, amely több, szerteágazóbb tevékenységet takar. Igaz, nem mindenki ugyanazt érti alatta. Számszerű formában persze nem tudjuk kimutatni, mennyiben térülnek meg a reklámra fordított kiadásaink, de tény, hogy van forgalomnövelő hatása. Persze vannak céljukat vesztett reklámok is. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a reklám nem mindenható. Hogy is lehetne azzá tenni ott, ahol nincs kialakult piacgazdaság, ahol nem lehetünk biztosak a szállítóinkban?! Ilyen körülmények között nem kérhető számon tőlünk a reklám klasszikus működési formájának érvényesülése. — Azért ettől függetlenül — vagy éppen ezzel együttvéve— kitartóak és nem is keveset áldoznak a reklámra. — Ha azt vette ki a szavaimból hogy elégedetlen vagyok, az igaz az adott gazdasági környezetre vonatkozólag, de a vállalatnál dolgozó szakemberektől, a boltvezetőktől nem kívánhatok olyasmit, ami az objektív körülmények miatt megvalósíthatatlan. Ismerve az ebben érintett kollégák hozzáállását, munkáját, úgy gondolom, nem elsősorban rajtunk múlik, ha olyan érzésünk van, sokkal többet lehetne tenni ezen a téren. N.Zs.
