Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-01 / 32. szám
1990. június 1., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Kaposvári párbeszéd Konferencia gazdaságról és kultúráról Országos konferenciát rendez Kaposvári párbeszéd címmel a Magyar Népművelők Egyesületének gazdasági és kulturális szakmai szervezete a Kaposvári Városi Tanáccsal és a Somogy Megyei Művelődési Központtal közösen. A június 14—17-ig tartó rendezvénysorozatra elsősorban gazdasági és kulturális szakembereket várnak. Lehetőséget kínálnak arra, hogy együtt vessenek számot a gazdasági fejlődéshez szükséges kulturális feltételekkel. A tanácskozásra előadónak jeles szakembereket kértek föl, többek között Kádár Bélát a Tervgazdasági Intézettől, Ghyczy Tamást, az MNE Gazdaság és Kultúra Szakmai Szervezetének munkatársát, Gyermati György történészt, Szeicz János szociológust és László Józsefet, a SAS légitársaság magyarországi képviseletének vezetőjét. A plenáris üléseket az MTESZ-székház- ban tartják, a szekcióüléseknek pedig hat kaposvári vállalat—a villamossági gyár, a húskombinát, a Kaposgép, a Masterfil, a Kapos Volán, a cukorgyár — lesz a házigazdája. A tanácskozás mottója „...az ember értékei többé már nem üzleti értékek, hanem szakmaiak; amikor apáink születtek a tudás luxus volt, most pedig ez a központ.” A négynapos országos konferenciára személyzeti, munkaügyi, oktatási, szervezési, szociálpolitikai területen dolgozó szakembereket hívtak meg. Futártalálkozó A MAGYAR—LENGYEL BARÁTSÁG EMLÉKEI A Magyar—Lengyel Baráti Társaság kaposvári szervezete a héten Futártalálkozó címmel rendezte meg programját. Vendége volt Tadeusz Celt és felesége, Éva asszony, valamint Ta- deusz Olszanski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagy- követségének tanácsosa. Szabó József, a társaság elnöke arról beszélt, hogy Somogy megyének milyen nagy szerepe volt a II. világháború idején a lengyel menekültek segítésében. Európában egyedülálló volt, hogy Balatonbogláron lengyel líceum működhetett. Akkori 600 tanulója közül a tavalyi találkozóra 123 jött el, hogy együtt ünnepeljen és együtt emlékezzen. Tadeusz Celt és felesége elérzékeny ültén, néha könnyekkel küszködve idézte föl a magyarországi éveket és a futárszolgálatot. Tadeusz Celt évekig a lengyel kormány egyik futárja volt, s néha csak mesébe illő módon tudta teljesíteni feladatát. A beszélgetést Celt úr fejezte be azzal, hogy köszönetét mondott azért a sok segítségért, amit népe kapott. Laczkó András ez alkalommal mutatta be most megjelent „Menekülés a jövőért” című könyvét, amelyben lengyel sorsokat örökített meg. (Hunyadkürti) Szabadság, nyugalom, erkölcsi erő Üzenet pünkösdre Jézus tanítványainak ereje, bátorsága Jeruzsálemben törött össze a szenvedés hetének vihara és súlya alatt. Jézus azért marasztalta őket kudarcaik színhelyén, hogy ugyanazon a helyen erősíthesse meg őket. Pünkösd után minden megváltozott: a tanítványok harcba szálltak azzal a rendszerrel, amely megölte az Isten fiát. A régi rendszer rájuk vicsor- gatta fogait, s teljes erővel bírókra kelt velük, de a birkózásban saját csontja roppant össze. A tanítványok mosolyogva jártak, és örvendeztek az ostorcsapások alatt. A tömeg pedig, amely figyelte őket, lassan észrevette, hogy éppen arra van szüksége, amivel a tanítványok bírtak: csodálatos szabadság, biztos nyugalom és erkölcsi erő. —Pünkösd kapcsán e gondolatokat vetette papírra E. Stanley Jones metodista misszionárius a Krisztus a világ országút- ján című művében. Hogy a ma vallásos embere miként éli meg eme egyházi ünnepet — erről kérdeztük Szuhánszky István metodista lelkészt. — A pünkösd a nem hívő telkeknek nehezen megérthető ünnep. Amíg a „köznép” előtt a karácsony jobban körvonalazódik, s a szeretet, az ajándékozás és a testet-öltés ünnepét tudva-tudatlanul megérti. Ugyanígy van a nagypéntekkel is. De a húsvéttal igazán már nem tud mit kezdeni. Gyakran még a keresztény embernek sincs húsvétja. A keresztrefe- szítés lényegét s a feltámadást hagyják figyelmen kívül. Egyedül a keresztényeknek van válaszuk a földön túli életre. Ez pedig itt, most, ma kezdődik el azoknak, akik hisznek Jézusban. Pünkösd a keresztény ember ünnepe; az egyház születésnapja. Az első jeruzsálemi keresztény gyülekezetben a Szentlélek kitöltetése... — Pünkösd hogy szólhat a XX. századi emberhez? — Én úgy érzem, mindenkinek — ateistának és vallásosnak egyaránt — van istentudata. Ennek csupán egyetlen magyarázata létezik: a nem hívő embernek is van lelekiis- merete. Hiszek abban, hogy valamennyiünkben megtalálható az ősemlékezés, az az édeni állapot, amelyről Szent Ágoston így vall: „Mindaddig nyugtalan az emberi létek, amíg végül Istenben ő békességet nem talál.” ,Amikor Jézus azt mondta: „íme, én mindeneket újjá teszek”, akkor a kezét rátette az emberi szívre. Mert a szívből származik minden. A metodisták hisznek a teljes megszente- lődésben, ami nem más, mint Krisztus életének teljes uralomra jutása a létekben. E teljesség megnyilvánulásának az egyénben kell kezdődnie; áthatva annak minden — gazdasági, faji, nemzetközi — kapcsolatát. Nem felejthetjük el, hogy Jézus nem volt hajlandó Jeruzsálemet biztos, kényelmes környezetté tenni, amikor tanítványainak ottmaradást parancsolt. Jézus a tanítványokat változtatta meg, akik ezután indultak el az emberi társadalom egészét megváltoztatni. Átalakító munkáját az egyes emberen kezdte... Pünkösd képessé teheti az embereket egy minőségében az eddigitől egészen más, szebb, tartalmasabb étet vállalására, amely nemcsak a névleges kereszténységet, a valamelyik egyházhoz való tartozás tudatát jelenti számunkra, hanem egy kiteljesedett életformát is. Annak a lehetőséget, hogy tehet szent életet élni. En mindezt a Szentléteknek a mindennapi életben ható jelenlétében érzem. — A metodisták mintegy 50 millióan'vannak a világban. A somogyi megyeszékhelyen csupán 70 metodista jár az istentiszteletekre. Diákok is megfordulnak a Dimitrov utcai kápolnában, s egyre több szülő hozza a gyermekét megkeresz- teltetni. A metodista egyház miként értelmezi a keresztsé- get? — Az új életre való meghívás kegyelmi jelének tartjuk. A kis egyházak közül egyedül mi gyakorlunk gyermekkeresztsé- get. Igaz, csak a hívő emberek gyermekeit kereszteljük meg: olyanokét, akik hitben nevelik, imádkozni és szent életet élni tanítják fiukat, leányukat. Ha e szülői háttér hiányzik, akkor azt tanácsoljuk: hagyjuk a gyermeket addig, amíg önmaga nem vágyik a keresztvízre és a mi közösségünkre. —Azt érezzük magunk körül, hogy a hit reneszánszát éli. Az emberek e téren is szabadabbak tettek... — Valóban. Az a párttitkár, aki az első és a második gyermekét a várostól legtávolabb tevő falucska parányi templomában kereszteltette meg, nos, az most harmadik gyermekét nyugodtan elviheti akár a belvárosi nagytemplomba is. A hit újraéledése örömteli dolog, ám én mégis félek a bedugult lé- lekcsatornáktól, a tompult akarattól, az imádság nélküli óráktól, a pünkösd nélküli élettől. Lörincz Sándor A NYÁR UTCÁBAN TÉL VAN A Nyár utcában tél van. A karácsonyi csillagszórózás fájó emlékké dermed bennem... Lakossági fórumra hívta az újságírót a kaposvári Nyár utca lakóinak megbízottja. A helyszín: a Somogy Megyei Gyermek- és Ijfúságvécjelmi Intézet tervezett fiatalok átmeneti otthonának udvarbejárata. Az előzmény: 1990. május 14-én a környék ötvenkét lakosa aláírásával levelet juttatott el a Kaposvári Városi Tanács elnökéhez, amelyben többek között ez olvasható: „Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a Nyár utca 112. szám alatti ingatlanra a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet által gondozott fiatalokat akarnak telepíteni. Ezeknek a fiataloknak a rossz híre már ide- költözésük előtt megelőzte őket.” A levél további részleteire később térek vissza, hiszen most is megütnek a súlyos szavak. A lakossági fórum résztvevői: Farkas István, a Kaposvári Városi Tanács általános elnökhelyettese, és dr. Orbán István, a Somogy Megyei Gyermek- és Ifúságvédelmi Intézet igazgatója. Az aláíróknak több mint a fele jött el a szerda délutáni fórumra. A környékbeliek farkasszemet néznek velük. Farkas István szépen kezdi, türelmesen, készen arra, hogy a jogos panasz orvoslást nyerjen. Dr. Orbán István a tervezett létesítmény bemutatását kevésbé meggyőzően kezdi, a közbeszólások ki is fejezik, elég a szóból... Az épületben a tervezett átalakításhoz szükséges építőanyagok. Karácsonykor, az ünnepélyes átadáskor még gyertyák égtek a fán az egyik helyiségben, ajándékot osztottak az állami gondozott gyerekeknek az intézet dolgozói. Fátyolos szemmel néztem az eseményt. Most újra felidéződnek bennem azok a gyerekarcok... A környező utcákból érkezett lakosok nem hisznek az ígéretben, hogy a ház lakói allami gondozott, családot alapított fiatalok tesznek, akik dolgoznak. Az építési engedélyt is sokan vitatják; forró a hangulat, s egyre inkább a városi tanács a célpont. A vád: nem kérdezték meg a szomszédokat, hozzájárulnak-e az állami tulajdonban álló épület kezelői jogának átadásához, illetve hogy a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet milyen célra kívánja hasznosítani a Nyár utcai „kastélyt”. A lakossági fórum hangulatát idéző néhány közbeszólást, ha nem is jegyzem föl a füzetembe, akkor is megmarad bennem... — Laktanyák is vannak... Dombóváron megürül az orosz laktanya... Mi engedélyezhetjük csak (a lakók — a szerk.), hogy ezek idejöjjenek. Még kuplerájnak is jobb tenne — így egy női hang. És dr. Orbán István csodálkozására megerősíti, hogy — igen... A panaszáradatból kihallik, hogy ha ideköltöznek az állami gondozott, családot alapító fiatalok, elértéktelenednek a telkek, a lakóházak a környéken. A lakossági beadvány az épület hasznosítására megjelölte: öregek napközi otthonát vagy bölcsődét, óvodát, üzletet szeretnének. Végre egy javaslat, kompromisszumra. Tárgyaljunk a Somogy Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézettel arról, hogy betartja ígéretét: nem húszan-hatvanan költöznek ide, hanem két-há- rom család. Ezt írásban kérjük! A szó elszáll... Tetszik a kompromisszumos javaslat Farkas Istvánnak és dr. Orbán Istvánnak is, de a lakosok lehurrogják a kezdeményezőt. — Le tehet állítani ezt az építkezést is, nemcsak a Bős— Nagymarost — szól közbe egy idős asszony kipirult arccal. — Igen, te tehet... — mondja halkan a városi tanács általános elnökhelyettese. Egy lelkész kér szót. Ő pályázta meg az átmeneti otthon vezetői posztját. A szeretetről beszél, a megértésről. — Lelkészi hivatásom a garancia arra, hogy ezek a fiatalok beilleszkednek a társadalomba. Velük töltöm éjjelemet és nappalomat. Lassan széledében a csoportosulás. Egyezség nem született. Majd a városi tanács legközelebbi vb-ülése foglal állást a lakossági bejelentéssel kapcsolatosan. Az öreg diófa, amely alatt álltunk, mintha sóhajtott volna a Nyár utcai télben... Horányi Barna Hazatért rajzok Szaloy Lajos grafikái Négy évtizedig élt távol a hazától Szalay Lajos, minden idők egyik legnagyobb magyar grafikusművésze. Megjárta Párizst meg Argentínát, New Yorkot, de a telke mélyén mindig magyar művész maradt. Amikor 1988-ban szülővárosába, Miskolcra hazatelepe- dett, mindjárt nagylelkű gesztussal ajándékot is hozott. így rendelkezett: „felajánlom a Művelődési Minisztériumnak hazai múzeumoknak történő átadásra négyszázötven rajzomat, hogy szülőhazám iránt érzett szeretetemet és hálámat ezzel is kifejezzem”. E négyszázötven grafika látható most Szalay Lajos rajzai címmel a Budapesti Történeti Múzeumban. Szalay már indulásakor, a harmincas években ösztönösen az elnyomottak, a számkivetettek, a szenvedők, az áldozatok, a munkások oldalára állt. Rajzaiban Derkovits szellemiségéhez állt közel. Maga is megjárta a Don-kanyart, volt üldözött, és menekítette a háború üldözöttjeit. Ezek az élmények tükröződtek munkásságáAnya ban, amikor tussal és rajzirón- nal megfogalmazta véleményét, dühét, fájdalmát, felháborodását. A külföldön töltött éveik alatt is a fájdalmas igazságot „rajzolta ki magából”. Hol biblikus, hol mitologikus alakok felidézésével, hol egy-egy érzés meg- szemelyésítésével (Félelem, Meghalni rettenetes, Rémület, Kísértés stb.). Számos illusztrációja (Genezis, Villon, Shakespeare, Dosztojevszkij, Énekek éneke) elsősorban Szalay-alkotás, s csak másodsorban köthető vershez, regényhez, irodalomi műhöz. Vannak gyakran visszatérő témái, újra meg újra megrajzolt alakjai. Ilyenek Káin és Abel, Salome, Jákob és Izsák, Ikarus, Judás, valamint a tékozló fiú. Vagy olyan szimbólumok, mint a háború, a tudomány, a menekülők, a költő, a festő, a prédikátor, a halászok, a lovas. És drámai vagy tragikus szituációk. Az ember nyomorúsága jelenik meg lapjain, a magára maradt, a bűnbe esett, vagy a bűn áldozatává tett ember tragikuma. Azé az emberé, aki nem éri el a megváltást, mindig csak a szenvedésig jut el. Termékenység Szalay — Végvári Lajos szavai szerint — úgy volt magyar, hogy soha sem volt patrióta; úgy vált világpolgárrá, hogy mindig magyarul gondolkodott, érzett, és az anyanyelv szimbólumaiból építette föl gondolatvilágát. Magyarországon kívüli magyar, stílusok fölött álló modern, XX. századi ember... Életműve megfejthetetlen és lenyűgöző; kivételes példája a magyarság és az egyetemesség szintézisének. Kádár Márta
