Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-12 / 41. szám
1990. június 12., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 A lakosság Jele erősen szennyezett környezetben él (Folytatás az 1. oldalról) —Mit tart legfontosabb céljának környezetvédelmi államtitkárként? — Legfőbb célkitűzéseim között szerepel, hogy hazánkban — úgy, mint például Svédországban —, a politikai és gazdasági döntések a környezet- védelmi érdekekkel összhangban szülessenek. Fokozottabb figyelmet szeretnék fordítani a természeti környezet védelmére és a természeti erőforrásokkal valp takarékos gazdálkodásra. Óriási társadalmi problémává tornyosult a hulladékok — különösen a veszélyes hulladékok — környezetkímélő és a közegészségügyi követelményeket is kielégítő elhelyezése és kezelése. Kritikus helyzetet teremt, hogy a magyar lakosságnak csaknem a fele erősen légszennyezett térségben él. Nem kevésbé fontos az ivóvízbázisok védelme, a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása. — Mennyiben adnak ehhez segítséget somogyi tapasztalatai? — Környezetvédelmi tapasztalataim természetesen elsősorban a somogyi munkásságomból adódnak. Bővültek azonban ismereteim külföldi — elsősorban svédországi, hollandiai és NSZK-beli — útjaim során is. — Van-e a tarsolyában olyan somogyi környezetvédelmi probléma — különös tekintettel a Balatonra —, amelynek a megoldását különösen fontosnak tartja? — Mivel úgy ítélem meg, hogy a 80-as evek második felében mutatkozó eredmények a Balaton vízminőségének javulása terén odavezettek, hogy a központi figyelem csökkent e téren, ezért új beosztásomban ismét látótérbe szeretném hozni a Balatont. A magyar tengerrel egyébként több szinten foglalkoztak, s ez végül is odavezetett, hogy ma tulajdonképpen ■ nincs gazaája. Hogyha majd a minisztériumoknál az elosztás megtörténik, mód lesz arra, hogy a Balatonnal átfogóan törődjünk. Fontos teendőim között tartom számon az erdőkkel való fokozottabb törődést. Erre lesz is lehetőségem, hiszen valószínű, hogy az erdőfelügyelet és az erdőrendezőség a Környezetvédelmi Minisztériumhoz kerül, így megszüntethető lesz a gondok fő forrása, az tudniillik, hogy a felügyelet és a gazdálkodás egy tárcánál volt. Igen bokros teendők várnak ránk e téren, és nemcsak Somogybán, hanem az egész országban. Ugyancsak érinti So- mogyot a tervezett gyurgyeváci vízlépcső, amely ha megvalósulna, a Dráva-part páratlan természeti értékei veszélybe kerülnének. Első intézkedéseim között szerepelt (bár nem országos horderejű kérdés) a Töröcskei-tó megvédése a tervezett túlfolyó bevezetése okozta szennyeződéstől. Közölhetem: új tervek készülnek, és a túlfolyót nem vezetik a tóba. —Az előző kormányzat egy sor környezetvédelmi problémát pénz nélkül vagy kevés pénzzel is megoldhatott volna, mégsem tette. Például nem segítette kellően motorvásárlással, vámkedvezménnyel stb. azokat, akik a saját pénzükön igyekeztek négyütemű motort szerelni Trabantjaikba, amelyeket az állam hozott be és adott el nekik, nem kis pénzért. Mi a véleménye erről? — A környezetvédelem kétségkívül elsősorban pénz kérdése. A jelenleginél sokkal inkább a környezetvédelmet előnyben részesítő adó-, ár-, hitel- es vámpolitikára van szükség. Egyaránt érdekeltté kell tenni a közösséget és az egyént abban, hogy változtasson a kedvezőtlen viszonyokon. Ezt szolgálják többek között a jövőben a nagyobb szerepet játszó pályázatok is. A kétüteműek Korszerűbbé tétele fontos környezetvédelmi érdek, és én föl is jegyeztem magamnak a kérdést, hogy mielőbb intézkedhessünk. Nekünk az eddiginél sokkal inkább életközeiben kell lennünk, és az állampolgárok gondjaira oda kell figyelnünk, javaslataikat, kezdeményezésüket fel kell karolnunk. — Mit vár (a nem szakmai) társadalomtól a környezeti gondok enyhítésében és megoldásában? — Meggyőződésem, hogy a környezetvédelem igazi sikere a jövőben a társadalom, az ember magatartásától függ. A környezetszennyezés nagy része ugyanis felelőtlenségből, fegyelmezetlenségből és az ismeretek hiányából fakadt. Nekem az a javaslatom, hogy az oktatási reform kapcsán a környezet- és természetvédelem — az óvodától az egyetemig —, épüljön be az oktatásba, a nevelesbe. Csak környezetbarát-tudattal lehet környezeti kultúrát teremteni. Mindebben igen nagy szerepe lesz a helyi önkormányzatnak is. — Végleg elszakadt-e So- mogytól? — Nem. Választókörzetem lakóinak érdekeit továbbra is szeretném képviselni, foglalkozni akarok problémáikkal, gondjaikkal. Kéthetenként fogadóórát tartok és — ha szükséges és körülményeim engedik — ezenkívül is rendelkezésükre állok. A gondok, problémák a Kisgazdapárton keresztül is eljutnak hozzám, úgyhogy két csatornán is értesülöd arról, mi van a megyében. Képviselőként és államtitkárként egyaránt küzdhetek a környezet javításáért, védelméért. Meg is teszem, amit lehet— mondotta az államtitkár. Szegedi Nándor A ruhagyárban nem lesz munkanélküliség KISMAMÁK SZALAGJA Van aki visszajön, van,aki nem A Kaposvári Ruhagyárban akár kétszáz nőnek is azonnal munkát tudnának adni — ha volna jelentkező. Sajnos, nincs sok esély a,hiányzó helyek betöltésére. így ha kényszerű mosollyal is, várni kell arra a több mint kétszáz kismamára, aki a gyed, gyes lejárta után ismét munkába áll. Már ha visz- szajönnek — mert Serbán Lászlóné személyzeti és munkaügyi osztályvezető tapasztalatai szerint az első vagy második gyermek születését követően sokan nem tudják vállalni a bejárást vagy több pénzért máshol keresnek munkát. — Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk megtartani az anyákat —mondta az osztályvezető. — Ezért is hoztunk létre egy úgynevezett kismamaszalagot, ahol a gyerekek tízéves koráig egy műszakban dolgozhatnak az asszonyok. Van, aki meg tudja oldani a gyermek elhelyezését; ők két műszakban dolgoznak visszatérésük után is. Több mint ezren dolgoznak a gyárban; a többségük nő, és egyben anya is. Amennyire lehet, igyekeznek rugalmasan alkalmazkodni egymáshoz. Szili Zoltánná másfél hónapja „tanulja” egyeztetni az anya és a dolgozó nő szerepét. A fia szeptembertől jár majd óvodába, addig a nagymama vigyáz rá és egy ismerős, akinek fizetnek a gondozásért. 1987 óta dolgozik a gyárban, és meg sem fordult a fejében, hogy máshol keressen munkát. Vasalónő, s mivel a kismamaszalagon nem tudtak neki munkát adni, két műszakban dolgozik, mint annak előtte. — Először nehéz volt, mert nem voltam elég gyors, de most már belerázódtam. A Iában ugyan fáj egy kicsit az állástól, de azért jól bírom. Krisztián már okos fiú, megértette, hogy dolgoznom kell. Persze nagyon szeretné, ha többet lennénk együtt. Én is! De hát letelt a három év. Amúgy jó a társaság, szeretek itt lenni, és hamar be is fogadtak a többiek. Ignáczi Mihálynénak szerencséje volt: ő több művelet elvégzéséhez is ért, így a kismamaszalagon kapott munkát. Két és fél hónapja dolgozik ismét. Taszárról jár be. Kislányukat általában férje viszi és ő is megy érte a bölcsődébe, ősztől pedig az óvodába. — Amióta dolgozom, korábban kell kelnünk. Főleg az első hetek voltak nehezek, mert a kislány állandóan sírt, de most már megszoktuk az új rendet. Itt azóta sok minden megváltozott, például másként mérik a teljesítményünket, és sok az új arc is. Azért nem volt nehéz beilleszkednem, és attól sem félek, hogy nem lesz munkám, mert ugyan nincs bizonyítványom róla, de amit csinálok, ahhoz értek is. A Kaposvári Ruhagyárban május 31-ig 28 asszonynak kellett volna munkába állnia a gyes után. Tizenkilencen jöttek visz- sza, s közülük hatan elmentek azóta. Nagy Zsóka Fotó: Kovács Tibor Verseny az utakon Több a magánfuvaros, mint az állami SIKERES TÁRGYALÁSOK BECSBEN A magánfuvarozói szektor a legdinamikusabban fejlődő szolgáltatói ágazat. 1982-től, a magán személy- és áruszállítás engedélyezésétől kezdve hihetetlen gyorsasággal szaporodtak meg a magántaxik és teherautók közútjainkon. Az első évben a személytaxisok száma még nem érte el a három-, a teherfuvarozóké pedig a kétezret. 1990. január 1 -jén már több mint 17, illetve 22 ezren voltak. A magán személy- és árufuvarozók, a 89/1988-as miniszter- tanácsi rendelet hatályba lépése óta csaknem egyenrangú félként vehetnek részt a fuvarpiaci versenyben. Országhatáron túl is Azért fogalmazok óvatosan, mert a törvényerejű rendelettel ugyan utat nyitottak a magánfuvarozók szamára a piac nagyobb részéhez, megengedték nekik, hogy közületeknek is dolgozzanak, egyszerre több szállítóeszközt tarthassanak, az országhatáron kívül is vállalhassanak fuvart, részt vehessenek az idegenforgalomban, autóbuszokat üzemeltethessenek stb. Ám e jogok gyakorlását gátló számtalan jogszabályt elfelejtettek eltörölni. A nemzetközi fuvarozás rendkívül sok magánfuvarozót érdekelt, csak éppen senki nem tudta, hogyan lehet devizahatósági engedélyhez jutni, milyen jogon adhat az MNB járatellátmányt. Az akkor érvényben levő alsóbb szintű jogszabályok ugyanis még ellentmondottak az említett — kétségtelenül korszerű — törvényerejű rendeletnek. A fuvarosok azonban igen szívósak és kitartóak. Pontosan tudják: nélkülük már sem a lakossági, sem a közületi szolgáltatási igényeket nem lehet kielégíteni. Magabiztosságuk többek között azon a tényen alapul, hogy a személyszállításban már vitathatatlan a piaci fölényük Hazánkban is — mint ahogyan a tőlünk nyugatra fekvő országokban már regen — bebizonyosodott, hogyha lakossági szolgáltatásra a magánszektor alkalmasabb, mint az állami. Az árufuvarozásban ezt az igazságot már jóval nehezebb volt beláttatni az állami nagyfuvarozókkal és az érdekeiket körömszakadtáig védő minisztériummal. A Volán vállalatok kezelésében körülbelül tizenötezer tehergépjármű van. Már a magán- és teherfuvarozók száma is jóval több ennél, az általuk üzemeltetett járművek száma pedig szinte napról napra gyarapodik, amióta egy iparos több járművet is tarthat. A belföldön tehát, főleg az utóbbi évben, a fuvarpiac igen erős átrendeződése figyelhető meg a magán- szektor javára. A közületek is lassan rászoknak a maszekra, mivel rájuk az esetek többségében azonnal számítani lehet. Gyorsabbak, rugalmasabbak, megbízhatóbbak, sőt néha olcsóbbak állami partnereiknél. Igazi verseny A belföldi fuvarpiacon tehát — hála a magánszektor megerősödésének — igazi verseny van. A telítődött piacról előbb az állami, majd — a jogszabályi korlátok miatt kicsit kesve — a magánszektor is kifelé tekinget. Egyelőre jó üzletnek számit a nemzetközi fuvarozás. A sokáig monopolhelyzetben levő Hungarocamion babérjaira sokan — köztük állami és magán- fuvarozók egyaránt — áhítoznak. Nem kell félteni a mamutcéget! A fuvarengedélyek odaítélésekor még mindig abszolút elsőséget élvez. A különböző országokba irányuló fuvarok számát ugyanis kétoldalú kontingensek szabályozzák. Valakinek tehát előbb- utóbb sorba kell állni, mert a fuvarengedélyek iránti igény, főleg Nyugat-Európába nagyobb, mint a lehetőségek. Versenysemlegesség ide vagy oda, Budapesten a Mecset utcában (ahol a fuvarengedélyeket osztják) csak a maszekok állnak sorban. A nehézségek ellenére már több mint kétszáz teherfuvarozó vágott neki Európa útjainak, és adósodott el bankoknak, hogy korszerű, versenyképes kamionokhoz jusson. Több tucatnyian négy-öt vagy ennél is több új kamionnal és több alkalmazottal dolgoznak. Kitanulták a szakmát, megbízhatóak, állják a versenyt. A hazai fuvarpiacon valódi a verseny. Folyik a harc (néha igazi árharc) a fuvarokért, nemcsak az állami és magán- szektor között, hanem a szektorokon belül is. A régi fuvarosok érthetően nem nézik jó szemmel a piacra „betolakodó” új versenytársaikat, hát még azokat, akik a szakmához sem értenek, és a gyors meggazdagodás reményében tisztességtelenül nagy árat kérnek. Egyre erősödnek azok a hangok, amelyek a magánfuvarozói szakma liberalizálásának végét követelik és koncessziót sürgetnek. Szigorú követelmények A fuvarozói szakmából hosz- szú távon is megélhetést remélők — a nyugati mintához hasonlóan — szigorú követelményekhez szeretnék köttetni a szakma gyakorlását, és területenként maximálnák az ipart gyakorlók számát. A fejlett piac- gazdaságú országokban is ez volt a részpiacok fejlődésének útja. Mégpedig a tapasztalatok, nem pedig a felső szintű gazdaságirányítás felismerésének okán. D.M. Osztrák üzletemberek és magyar vállalkozók találkozóját tervezik — Az első igazan jelentős lépés ahhoz, hogy a magyar vállalkozók osztrák partnert találjanak — foglalta össze röviden dr. MonostoryAttiláéInöka Független Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ausztriai tárgyalásainak eredményét. A bécsi megbeszélésen az alsóausztriai Gazdasági Kamara vezetői fogadták a magyar küldöttséget, s végül szándéknyilatkozatot írtak alá. Dr. Anton Öckher elnököt részletesen tájékoztatták az új kamara elképzeléseiről, szervezeti felépítéséről. Dr. Monostory Attila hangsúlyozta: a kamara elsősorban a magyar vállalkozók, kis- és középüzemek érdekvédelmi szervezete kíván lenni, s szervezőmunkájában is őket célozza meg. A keretmegállapodás szerint az osztrák fél vállalja, hogy segítséget nyújt a Független Magyar Kereskedelmi és Iparkamara strukturális kiépítésében, vállalja magyar szakemberek képzését, továbbképzését, elsősorban a csúcstechnikák megismertetését, kezelését. A két kamara szervezésében — minden eddig szokásos közvetítőt kikapcsolva — először nyílik lehetőség arra, hogy osztrák üzletemberekkel találkozzanak magyar vállalkozók; e találkozókon az árucsere es a vegyes vállalatok alapítása lesz a legfontosabb téma. A bécsi megbeszélésen részt vett Bojtor László, a kamara nyugat-magyarországi szervezetének elnöke is. — Sokat beszéltünk már arról, hogy Európához akarunk csatlakozni — mondta —, de ehhez először gazdaságunkat kell rendbe tenni. Ahogy a tárgyalásokon is hangsúlyoztuk: tudjuk, hogy Európához Ausztrián keresztül vezet az út, s az osztrák technika, az osztrák szervezettség számunkra példamutató lehet. Az alsó-ausztriai és a nyugat-magyarországi regionális kamara területi közelsége is lehetővé teszi, hogy napi kapcsolatok, rendszeres gazdasági, pénzügyi marketingtevékenység bontakozzon ki közöttünk. A szerződés aláírását ezért korszakos jelentőségűnek tartjuk a magyar gazdaság megújításában, s reméljük, a magyar vállalkozók élnek is ezzel az új lehetőséggel. Ezúton is szeretném figyelmüket felhívni, hogy regionális szervezetünket a Ba- latonmária, pf. 72-es postafiókon keresztül kereshetik meg. Süli Ferenc