Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-09 / 12. szám

1990. május 9., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 KÖNYVESPOLC Sztrájk a pokolban CSIKÓS GYÖRGY KÖNYVE Ez a könyv a magyar GU- LAG-irodalom legmegdöbben­tőbb alkotása. Néhány lapjáért — alig húsz éve — még börtön­be került a szerző. Ezért a könyvért Csikós Györgynek 1977-ben el kellett hagynia az országot. A diktatúra nem tudott megbocsátani leleplezőinek. Szikár, szemüveges férfiarc néz ránk a kötet hátsó borítójá­ról. Vádló, kemény, mégis szo­morú tekintettel. Egy arcaz élet­ben maradottak közül. Olyan emberé, aki megjárta a „krasz- nojarszki vörös húsdarálót”, aki hetekig utazott meztelenül a ,,vaskoporsóban’', a szállítóha­jó bűzös, forró aljában. Egy emberé, aki életben maradt a fagyos Norilszkben. Abban a hírhedt városban, ahol dúsan terem az arany és a gyémánt, de a város az elítéltek csontjain épült föl... Mi volt Csikós György „bűne", amiért oda küldték? 1944-ben — alig 16 évesen — sebesült német katonákat rejtegetett és ápolt. Ezét elő­ször halálra ítélték, majd 25 évi börtönre. S már csak egy szám lett. Egy szám, a Z—93-as, és 2000 napot töltött a GULAG-on. „A történelem kegyetlen finto­ra, hogy bár a Szovjetunió 1964-ben rehabilitálta, itthon to­vábbra is rendőri felügyelet alatt állt, s 1977-ben el kellett hagy­nia szülőföldjét. Torokszorító memoárja először Cleveland- ben látott napvilágot, 1987-ben. S most itt van a magyar olvasók kezében is. Mementóként és tanulságul! Hogy minél többen ismerhessük meg a sztálini dik­tatúra igazi arcát. Csikós György könyve ellen a fő vád a „szovjetellenesség” és az „izgatás” volt. Ez törte ke­resztbe mérnöki pályáját. Szov­jetellenesség — mennyire meg nem alapozott ez a vád! Me­mento és figyelmeztetés — a szovjet rabok ezreiért is — aki­ket fölfalt a GULAG. A meggyö­tört halálbamenők jajkiáltása az igazságért. S ezt a hangot töb­bé már nem lehet elfojtani. Csi­kós György sok társával együtt került a rabszállító hajó gyom­rába. S míg haladt a hajó a Je- nyiszejen a fagyos észak felé, ott szövődött a szerző életre szóló barátsága Szergejjel, a „blatnojok” egyik vezetőjével. S miközben fönt a fedélzeten lö­vésre kész őrök vigyáztak, az úszó „vaskoporsóban” az egy­más mellett fulladozó rabok között lassan megindult a be­szélgetés és kibontakozik az ol­vasó előtt is a GPU félelmete­sen kiépült rendszere... A vég­állomás Norilszk „Ahol a leg­drágább a kenyér, és legol­csóbb a mi életünk... Ha napon­ként ezrek, tízezrek hullanak el, a hiány nem okoz problémát... Az utcák kövezetét elpusztultak karjai tartják a magasba, ne­hogy nyomtalanul elsüllyedjen a feneketlen, néma mocsárba.” A GPU-nak a „blatnojok” a legnagyobb ellenfelei. A sztálini totális diktatúra megfogalmazá­sa szerint ezek bűnözők... S mindenütt ott vannak, ahol az elítélteket pártfogolni kell. És kíméletlenül leszámolnak a GPU kollaboránsaival. Peregnek a szűkszavú króni­ka lapjai; tényeket közöl, adato­kat. Talán épp ezért megrázób- ban minden más irodalomnál. Itt van már Norilszk, „az ezerszer elátkozott város”. Sűrűsödő őr­tornyokkal, kegyetlen őrökkel, még vicsorgóbb kutyákkal. S az idegtépő, megnyomorító „mun­ka” —a lötty levessel, a pár falat petróleumízű kenyérrel. Az olvasó már nem hiszi, hogy növekedhet a borzalom. Ám ekkor Holló, az öreg — het­venes éveiben járó—gályarab, számtalan szökés túlélője kezd beszélni a szökés borzalmairól. Hogyan készítette őt és társait a kannibalizmusra... Selérkezika norilszki dráma végső epizódja; az elkeseredett, minden re­ményt elvesztő rabok sztrájkot szerveznek. A GPU pedig nem késik a válasszal. Megszünteti még a nyomorúságos élelme­zést, és megszünteti a vízszol­gáltatást... Majd elkövetkezik a véres leszámolás. Kattognak a gépfegyverek, s az orkánsze- rűen kitört zivatar, a véres, agyagos föld rabok ezreit sirat­ja... A véres leszámolás után azonban „valami mégis tör­tént”, az események nem tűn­tek el az emberek emlékéből nyomtalanul ......1953. augusz­tu s 22-én elindultunk — elő­ször a szovjet történelemben — a Jenyiszejen hajóval visszafe­lé. Európa és talán a szabadság felé.” Dr. Sípos Csaba Mese-horror Úgy bámultam vasárnap este a tévét, hitetlenkedve, mint akit leszögeztek. No nem. nem afömüsorról van szó. csupán az esti meséről. Figyelmemet nem infantilizmus okozta, hanem a csodálkozás. E néhány perc arra hiva tott. hogy jó éjszakát kívánjon a gyerekeknek, hogy álmaik főszereplője a bölcs medve, afélénk nyuszi vagy a szúrós tekintetű sündisznócska legyen. És mit láttunk álompuszi gyanánt? Egy sötét szekrényben lejátszódó mini-horrort. Nem tudom, milyen meggondolásból szüle­tett a ..mű", a Szekrénymesék sorozat. írója, rendezője vajon milyen gyermeki tanulságot látott e borzalomban? Mert hát ugye. ez a mese egyik lényege... Mármint a ta­nulság. A nyakánál Jollógatott kiskutya, a rémült tekintetű rongybaba, amely mintha haláltusáját vívná amint a lágy fuvallat lekergeti róla a földréteget... Nem igazán álomba ringató látvány! Értetlenségemet, meglehet csupán az okozza:,,megra­gadtam" a Lolka-Bolkánál, a Magyar népmesék tanulsá­gos sorozatánál. Mégsem hiszem, hogy erre, a Szekrény­mesékre szükség van. így készítjük fel a gyereket az élet­re? Ne csodálkozzunk hát növekvő agresszivitásukon, s azon se, hogy az erdélyi segélycsomagokba bizony beke­rül a játékgéppuska és a tank. Sokkal jobban kellene óvni utódainkat a szörnyű háborúkat, terrorizmust, no meg az ilyen meséket bemutató műsoroktól. Hiszen tő­lünk —felnőttektől — függ, hogy agresszivitást sugalló kiadványokkal. ..mesékkel”, vagy megragadóan bájos Grimm-történetekkel gyarapítjuíc-e a minden jóra fogé­kony gyermekeink belső világát... Tamási GYERGYAI SZELLEMÉBEN A francia irodalom Magyarországon Orosz tanárokból francia szakosok? — Éledő kapcsolat Plakátok, videofilmek, diafel­vételek idézik fel a francia forra­dalom kétszázadik évfordulója megünneplésének eseményeit hétfőtől a kaposvári Gyergyai Albert Középiskolai Kollégium­ban, ahol a hét elején francia kulturális napot rendeztek. A tízéves múltú budapesti Francia Intézet oktatási és nyel­vi attaséja, Jean-Luc Dubreuil a francia—magyar kapcsolatok hagyományaira épülő újabb lehetőségeiről szólt a kollégium lakóinak. Afrancia nyelvet tanu­ló általános és középiskolások számára lehetőséget kívánnak biztosítani Franciaországban is a nyelv gyakorlására. Kétszáz­ötven magyar diákot vár az or­szág az idén, Kaposvárról ed­dig tízen jelentkeztek. A nyír­egyházi, egri tanárképző főis­kolákon be kívánják vezetni a francia nyelvszakos tanárok képzését, az orosztanárok át­képzésében is segítenek — mondta Jean-Luc Dubreuil. Támogatják a kétnyelvű okta­tást Magyarországon; eddig három gimnázium vállalkozott rá, másokat is szorgalmaznak rá. Az egyik talán Kaposváron lesz? — nem rejtette véka alá érdeklődését a somogyi me­gyeszékhely középfokú oktatá­si intézményei iránt. A hely szel­leme, Gyergyai Albert öröksége mindenesetre azt diktálja — ezzel a korábbi művelődési miniszter, Köpeczi Béla akadé­mikus is egyetértett —, hogy a somogyi megyeszékhely is kapcsolódjon be a magyar— francia kapcsolatok ápolásába. Franciaország könnyített a fiatalok beutazásán, 25 éves korig vízum nélkül látogathat­nak a tanulók az országba. Miniszterként a névadón sze­repelt Köpeczi Béla a kaposvári Gyergyai Albert Középiskolai Kollégiumban, most akadémi­kusként szólt a francia irodalom huszadik századi hazai fogad­tatásáról. — Én Gyergyai Albertre úgy tudok emlékezni, hogy felhívom a figyelmet arra, ebben a világ- kultúrában, az európai művelt­ségben a francia kultúrának is helye van. Magyarországon kötelességünk, hogy ne enged­jünk megint az egyoldalúság előtérbe állításának. Európa kultúrája nem a közös vonások összessége, hanem a különbö­zőségek is megjelennek benne. Az előadó a továbbiakban a francia irodalom e századi ma­gyar fogadtatásáról adott a tel­jesség igénye nélkül tanul­mányba illően összefoglalt ké­pet. A magyar írók és az olvasók a század elején kezdték fölfedez­ni igazán Zolát és a naturaliz­must. Móriczra különösen nagy hatást tett a francia író. Az első világháború előtt az érdeklődés Anatole France felé fordult. A költők Baudelaire lírájából merí­tettek. Ő volt az, aki Ady, Kosz­tolányi számára a modernet, a dekadenst jelképezte. Az első világháború végén Barbuce hökkentette meg a magyar ol­vasót. Kitűnő műfordítóink ked­vence'lett a húszas évektől Romain Rolland. A két világhá­ború között a két legnépsze­rűbb író Verne és Victor Hugo volt. Prustot a szélesebb értel­miség csak a harmincas évek­ben kedvelte meg. 1923-ban Gyergyai Albert emlékezett meg róla. Németh László és Déry Tibor prózáján már érzé­kelhető Prust hatása. Gide Visszatérés a Szovjetu­nióból című könyve, mire ugyancsak Gyergyai hívta föl a figyelmet, fordítójának Déry Tibornak kellemetlenséget oko­zott, bíróság elé állították... — Amikor Gyergyai Albertre emlékezünk — mondta az elő­adó — Verlaine-ről írt cikkét is szükséges fölidéznem. írása a Nyugatban látott napvilágot 1937-ben. Dolgozatának címe: Veraline az erényről. Gyergyai ritkán értekezett az erényről, de fontosnak tartotta Veralinnel kapcsolatban. Roger Martin du Gard-t szin­tén Gyergyai mutatta be Ma­gyarországon. Az 1945 után leszűkült a kiadáspolitika Ma­gyarországon, de napvilágot látott Aragon több regénye — szintén Gyergyai Albert fordítá­sában. A hatvanas-hetvenes években sorra jelentek meg újból a francia irodalom reme­kei. A fordítók sorában Gyer­gyai mellett Benedek Marcellt és Illés Endrét találjuk, a versek fordításában Illyés, Szabó Lő­rinc és Somlyó György jeleske­dett — idézte a francia—ma­gyar irodalom közelmúlt kap­csolatának történetét Köpeczi béla akadémikus. A francia kultúra hazai apos­tolaként ismert akadémikus nemcsak arra ügyelt, hogy népszerűsítse a francia irodal­mat ebben az előadásban is, hanem tanulságul szolgálhat az alábbi megállapítása is: „A jö­vőben hogyan tartsuk számon a nemzeti irodalmakat?” kérdé­sére válaszolva fogalmazta meg:—A globalitás, az integrá­ció, illetve egy bizonyos totali­tásképe különösen erőteljesen jelentkezik mindazzal kapcso­latosan, ami ma Európában tör­ténik. Arról beszélünk, hogy egész Európában kell gondol­kodnunk. És ezzel tulajdonkép­pen egyet lehet érteni. Horányi Barna ARGUS Új kulturális folyóirat Árgus címmel új kulturális, társadalmi folyóirat jelent meg a közelmúltban. A szép kivitele­zésű folyóiratot forgatva kitűnik, milyen sokoldalú feladatot vál­laltak a lap munkatársai.. A szépirodalom-ciklusban helyet kaptak a már ismert alko­tók mellett a pályakezdő írók, költők is. Mekis János A halnak is füle van című esszéjében a nemrég leleplezett lehallgatási botrányról mondja el vélemé­nyét. — De uraim, miért ez a nagy meglepetés? Én már ötéves korom óta tudom, hogy ebben az országban a falnak is füle szokott nőni. Én már évek óta tudom, hogy még a halnak is lehet füle, ha az illetékesek úgy akarják... A cenzurázatlan irodalom első termékei: Takács Imre, Kántor Péter, Nagy Gáspár, Hell István új versei. A művek-alkotók rovat érde­kes beszélgetést tartalmaz töb­bek között Sík Ferenc rendezővel, Sára Sándor filmrendezővel. Hajnóczy Péter halálának 10. évfordulója alkal­mából „Embólia úr 190” címmel posztumusz interjút olvas­hatunk Tódor János tollából. — Titkon úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz ön­gyilkos, talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon... Hajnóczy Péter írta ezeket a sorokat Perzsia című munkájá­ban, önmagáról. Lóska Lajos tanulmánya az elmúlt 15 év magyar képzőmű­vészetét elemzi a székesfehér­vári kiállítás kapcsán. Dolgoza­tát gazdag fotódokumentum­mal egészíti ki a szerző. Csak néhány írást ragadtunk ki az új folyóiratból. Ajánljuk mindazoknak, akik a való világ dolgai iránt nem érzéketlenek, akik figyelemmel kísérik az új nemzedék művészeti törekvé­seit és akik szívesen olvasnak a színházi életünk, képzőművé­szetünk sikereiről, gondjairól. H.l. VIZSGA ELŐTT A SZÉCHENYIBEN Vizsgára készül Kaposváron a Széchenyi István Kereskedelmi Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézet mintegy 50 szakmunkásta­nulója. Az iskolában felszolgáló, cukrász, szakács és vendéglátó el­adó szakmát oktatnak. Képünkön Vámosi Lajos szakoktató a terítés és tálalás művészetét gyakorolja a fiatalokkal. Fotó: Gyertyás László A GYERMEK- VÉDELEM MEGÚJÍTÁSÁÉRT Tanulmányokat várnak Nyilatkozatban fordultak a gyermek-, és ifjúságvé­delemben dolgozó vala­mennyi szakemberhez a gyermek- és ifjúságvédő intézetek, a nevelőottho­nok és a gyermekvárosok vezetői, továbbá a gyám­ügyi irányításban részt ve­vők. Olyan tanulmány el­készítéséhez kérik a segít­ségüket, amelyben a hala­dó nyugat-európai gyer­mekvédelmi elmélet és gyakorlat Magyarorszá­gon is alkalmazható tudni­valóit összegezik. Emellett a mai magyar ifjúságvédel­mi gondok elemzését is vár­ják tőlük. A javaslatokat, észrevé­teleket és tanulmányokat a megyei gyermekvédelmi in­tézményekbe, valamint a gyámügyi szakigazgatási szervekhez lehet eljutattni 1990. május 15-ig. Ugyan­ott adnak részletes felvilá­gosítást a pályamunkák el­készítésével kapcsolatban.

Next

/
Thumbnails
Contents