Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-04 / 8. szám

1990. május 4., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Dunántúli tárlat — hetedik alkalommal A fődíj: Pro Arte Június elejéig várják a So­mogy Megyei Múzeumba Du­nántúl képző- és iparművészei­nek az alkotásait a VII. dunántú­li tárlatra, amelyet a közönség szeptembertől tekinthet meg Kaposváron, a Somogyi Kép­tárban, a megyei múzeumban, illetve a Kaposvári Galériában. A tárlattal egyidőben nyílik meg a VI. dunántúli tárlat nagydíjasának, Bartha László festőművésznek az önálló kiál­lítása. A hagyományos dunántúli tárlat a tájegység kortárs kép­ző- és iparművészeti arcula­tát hivatott bemutatni, bekintést adva a közönségnek a műtermi alkotómunkába, a művészetkri­tika feladata pedig, hogy érté­kelje az elmúlt évek törekvéseit. A kiállításra meghívták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Köztársaság Művé­szeti Alapjának, a Fiatal Képző­művészek, valamint a Fiatal Iparművészek Stúdiójának a Dunántúlon élő valamennyi tag­ját. A Somogy Megyei Tanács Pro Arte Dunántúl fődíjat ad át ezúttal. Ezen felül mintegy százötvenezer forint értékben adnak át díjakat. BUDÁTÓL BELGRÁDIG FALU­SZÉPÍTŐK NAGY­BAJOMBAN A magyar történetírásban kü­lönösen érdekes, hogy fontos témákat a történészek elkerül­nek és a kevéssé fontosakat pedig meglepik. Buda vissza­foglalását a történeti tanköny­vek úgy-ahogy megemlítették, sőt még a visszafoglalás dátu­mát is megtaníttatták, de hogy mi történt 1686-tól 1718-ig, a pozsareváci békéig, azt már homály fedte: miként hagyta el az országot a török megszálló erő, arról a történelemkönyvek hallgattak. Háromszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a történetíróknak feltűnjön az a nagy fehér folt, amely még ma is eltakarja a szemek elől azt a XVII. század végi fontos ese­ménysort, amelynek köszönhe­tően reménye volt a magyar népnek arra, hogy hazája újra Európa része legyen. A török uralom alóli felszaba­dulás 300. évfordulója több szép kiadványt eredményezett. Ezek a munkák külföldi és hazai levéltári forrásokat és könyvé­szeti anyagokat tettek könnyen elérhetővé. A kiadványok kö­zött magára vonja a figyelmet a Budától Belgrádig című pécsi kiadvány, Szita László és Nagy Lajos munkája. A forráskiad­vány címe egy hadtörténeti eseménysort takar, amelyben kiemelkedő jelentősége volt a Harsány-hegyi csatának. Ez a csata Toppantotta meg a törö­kök európai haderejét és ütötte ki a kezükből a legfontosabb eu­rópai védőbástyájukat, Belgrá- dot. Ennek megfelelően szokás a visszafoglalás második mohá­csi csatájának is nevezni, annál is inkább, mert a helyszínek közel vannak egymáshoz. A történeti munkákat olvasók gyakran elsiklanak afölött, hogy új történeti eredmény nem le­hetséges új források feltárása nélkül vagy a történeti szemlé­let megújításával a források új­raértékelése nélkül. Mint min­den új dolog, a Budától Belg­rádig című kiadvány is vitát ka­vart. Ennek a vitának szép kiad­ványa a Baranya Megyei Levél­tár igazgatójának, Szita László­nak a szerkesztésében lét­rehozott ,,Előadások és tanul­mányok a török elleni vissza­foglaló háborúk történetéből (1686—1688) Pécs”. 1989 című kötet. Mindkét kötet zömét termé­szetesen a hadi események foglalják el. A nagyközönség és nem az ebben a korban dolgozó történészek figyelmét inkább az Előadások és tanulmányok... című kötet köti le. Ennek a mun­kának vonzása és érdekessége azáltal alakult ki, hogy Szita László és munkatársai sok színt képviselő és sokoldalú kutató- és szerzőgárdát hoztak össze a feladat megoldására. így a kö­tetben az is előfordul, hogy bi­zonyos tények feltárásában nem mindig fedik egymást a különböző szerzőktől szárma­zó képek. Mindezt a szerkesz­tés tiszteletben tartotta azzal a nemes hátsó gondolattal, hogy az ellentmondások vitát ered­ményeznek és ebből csak a tör­ténetírásnak származhat elő­nye. Számomra, aki nem vagyok hadtörténész, azok voltak a leg­érdekesebb előadások és ta­nulmányok, amelyek tematiku­sán kapcsolódnak az egész magyar nép történetéhez. Az egyik ilyen izgalmas tanulmányt Szakály Ferenc írta: A felsza­badító háborúk történeti helyé­ről (Ki a felelős a hódoltsági te­rület pusztulásáért?). Anélkül, hogy megelőzném az olvasók érthető kíváncsiságát, ez a téma alkalmas arra is, hogy bi­zonyos megcsontosodott törté­neti nézeteket kifordítson eddigi vázukból. Talán a 300 év ele­gendő távlatot adott ahhoz, hogy a magyar történetírás ko­rábbi kuruc—labanc szemléle­te a feledés homályába kerüljön és helyébe objektívebb szemlé­let kerüljön. A kötet írásai közül a legtöbb a Harsány-hegyi csatával fog­lalkozik. A törökök katasztrofá­lis veresége és a csata pontos helye izgatja a kutatókat. Hóvári János somogyi származású kutató a török források alapján tekintett vissza a csatára és annak török belpolitikai vissz­hangjára. \/áss Előd azzal fog­lalkozik, ami a budai és a Har­sány-hegyi csata között történt. Rázsó Gyula Bádeni Lajosról, a csaták egyik vezéréről ad portrét. Czigány István olyan témát érint, amely a magyar ol­vasónak nagyon fontos: milyen harcértékű magyar csapatok vettek részt az ütközetben? Ludwig Hüttl Miksa Emánuel bajor választófejedelem életé­vel, a felszabadító háborúk tör­ténetében játszott szerepével és az európai politikai életben elfoglalt helyével foglalkozik kétnyelvű tanulmányában. Ba- riska István az európai külpoliti­ka hátterét rajzolta meg asze­rint, mely hatalmak segítették, illetve akadályozták a felszaba­dító háborúkat. Varga J. János a Harsány-hegyi csata zajának elülte utáni magyar politikai helyzettel foglalkozott. A kötet sok újat hozó tanulmányai közül Dankó Imre és Tímár György írása hívja föl magára a figyel­met azzal, hogy a témájuk a tö­rökök, illetve a császáriak pusz­títása nagyságának a megálla­pítása. Amint tanulmányköteteknél lenni szokott, a kissé divergáló mondanivalót a szerkesztő te­reli közös mederbe. Az ismerte­tett kötetben ez példamutatóan történt meg. Szita László szer­kesztő egyben a kérdésnek és a kornak is jeles szakértője. Ő vitában és kutatással tisztázta mindazt, ami még nyitottnak látszott a siklósi konferencián, így tanulmánya nem össze­foglaló, hanem rendet teremtő és egyben méltóan lezáró írás lett. Király István Levéltárat kívánnak alapítani Nagybajom lokálpatrióta pol­gárai közül 19-en szerdán meg­alakították a helybeli faluszépí­tő egyesületet. Deákvarga Jó- zsefnyugdíjas földmérő, üzem­mérnök vezetésével a művelő­dési házban megbeszélték programjukat és megválasztot­ták a társadalmi munkában te­vékenykedő vezetőket. Az egyesület célja: a Nagybajom­ban és környékén élő, a faluju­kért felelősséget érző és tenni akaró lakosok összefogása — annak érdekében, hogy a tele­pülés természeti, épített, vala­mint történelmi értékeit feltár­ják, megóvják és lehetőség szerint gyarapítsák. Tervezik a falusi turizmus ki- fejlesztését is. Kiemelt felada­tuknak tekintik egy helytörténeti gyűjtemény létrehozását. Ezt Sárközy Istvánról kívánják el­nevezni. A községnek nagy mennyisé­gű, értékes, archiválásra váró anyaga is van; rendszerezésé­re és tárolására levéltárat kí­vánnak alapítani. A szakszerű rendszerező munkát Kovács Péter református lelkész vállal­ta, aki a debreceni levéltárban már végzett hasonló munkát. A műemlék jellegű kopjafás temető, valamint a község hatá­rában levő izraelita temető és a német katonatemető rendbeté­telét, restaurálását is szeretnék elkezdeni. Ehhez a német, illet­ve az izraeli követségről kérnek segítséget. A nagybajomi faluszépítő' egyesület tagjai elnökünknek Deákvarga Józsefet, elnökhe­lyettesnek és titkárnak Csík Lász/ó tanácselnököt választot­ták. (Várnai) Könyvtár az Eötvös-emlékházban Mezöszentgyörgyön az Eötvös-házban — ahol Eötvös Károly 1842 és 1916 között élt — nyitottak meg az első népkönyvtárt 1949. április 22-én. Most a 6400 kötetes könyvtár felújítva várja az olvasókat. Képünk az emlékházban kialakított könyvtárban készült. Számítógépes pályaválasztási tanácsadó Számítógépes pályaválasz­tási tanácsadó szoftvert alkal­maznak hamarosan Magyar- országon is — tájékoztatták az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva­talban az MTI munkatársát. A Kanadától megvásárolni kívánt pályaválasztási szoftvert azon­ban valószínűleg ki kell egészí­teni a képesség és az érdeklő­dés mérésére alkalmas teszttel. A kanadai szoftver ugyanis igen szigorú önértékelésen alapul. Ez a tulajdonság Magyarorszá­gon jórészt hiányzik — állapít­ható meg a jelenlegi előzetes felmérésekből. A magyar kö­zépiskolások nincsenek megfe­lelően felkészülve az önértéke­lésre, s elmondható ez a felnőtt lakosságról is. A tervek szerint a középisko­lákban és a munkaerő-szolgá­lati irodáknál elhelyezett dis- play-ken hívhatják majd le az érdeklődők a programból az adottságaiknak, képességeik­nek legmegfelelőbb foglalkozá­sok listáját. Az önértékeléshez a külön teszten kívül segítséget adnak majd pszichológusok, pályaválasztási szakemberek. A szoftver kódolása csak azután kezdődhet meg, ha el­készül a mintegy ezer foglalko­zásra, szakmára az egyenként 1—5 gépelt oldalnyi részletes leírás és ennek rövidített, szer­kesztett változata. Ezzel a munkával jelenleg mintegy 50 szakértő foglalko­zik. A leírások egyrészt az egyes munkakörök, munkafo­lyamatok jellemzőire, másrészt az ellátásukhoz szükséges ér­deklődési, képességi szintekre terjednek ki. Ä szakértők egyút­tal minősítik a mintegy 750 egy­ségből álló foglalkozások egy­séges osztályozási rendszerét is, javaslatot téve a korszerűsí­tésre. Ha a világbanki program a továbbiakban lehetővé teszi, a leírásgyűjteményt 2000 foglal­kozásra egészítik ki. Az Ameri­kai Egyesült Államokban pél­dául 12 000, Kanadában 7000 foglalkozásból válogathatnak a pályaválasztási szakemberek, illetve az érdeklődők. A virágos Siófokért Mint az utóbbi évtizedekben felépített-átépített városok, Sió­fok is elvesztette emberi lépté­két. Betonból készült kockahá­zak, hatalmas parkolók éktele- nítik arculatát. A siófoki város­védő és szépítő egyesület a helyi költségvetési üzemmel karöltve most Virágos Siófokért akciót kezdeményezett. Lehet- e szebben és főképpen olcsób­ban felöltöztetni a rideg házfala­kat, erkélyeket, mint virággal? Ugye, hogy nem. Május 5-én és 12-én délelőtt a siófoki vízto­rony és vásárcsarnok előtti par­kolóban olcsó virágokkal várják a lakásukat és ezzel a várost > csinosítani akarókat. Begóniát, szalviát, kakastaréjt és száz­szorszépet árusítanak. Nyolcezer éves szobor A neolit korból (i.e. VII. évezred) származó 38 centiméteres, az anyasá­got megtestesítő szob­rot a vajdasági Donja Vranjevicán (Jugoszlá­via) találták. Európa leg­régibb településének ré­gészeti feltárása során. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Eggyel több ok a mosolyra Sikeres verseny Tiszaföldváron A mosolygós arcú csurgói diáklánynak mostantól eggyel több oka van a mosolyra. Amíg osztálytársai az érettségire és a felvételire készülnek, ő már a következő erőpróbákra gondol­hat, hiszen az óvónői szakkö­zépiskolák országos szakmai versenyén elért 10. helye men­tesíti az érettségi és felvételi vizsga szakmai tárgyai alól. A verseny döntőjét az idén Tiszaföldváron rendezték meg. A 31 döntős lány közé behívták az iskolai versenyfordulóban legjobban szerepelt Furján Zsuzsannát, a csurgói óvónői szakközépiskola végzős tanu­lóját is. A komplex verseny min­den szakmai tárgyat felölelt: pedagógiát, pszichológiát, módszertant, óvodai gyakorla­tot, ének-zenét, rajzot. Zsu­zsanna a tőle megszokott ala­possággal készült, s áltagon felüli figyelme, gazdag érzelem­világa juttatta a sikerhez. Taná­rainak segítségnyújtását is kamatoztatni tudta. A csurgói diák szerényen, tárgyszerűen beszélt az erőpróbáról. Stelkovics Gyulá- né igazgatóhelyettes is tagja volt a versenybizottságnak, ő a mezőnyhöz tudja mérni a telje­sítményt: — Zsuzsa a legújabb peda­gógiai irodalomban is járatos volt, ismerte a nálunk még csak kísérleteinek tekinthető Wal- dorf-féle óvodai nevelési prog­ramot is — mondta. — Sok me­legséggel beszélt; mély gye- rekszeretetről tett vallomást. Zene- és művészettörténeti vizsgája emelte ki a versenyzők átlagából: e területen ő kapta a mezőnyben a legmagasabb pontszámot. Furján Zsuzsanna szeptem­berben a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskolán folytatja tanulmá­nyait. Horváth József

Next

/
Thumbnails
Contents