Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-31 / 31. szám

1990. május 31csütörtök

SOMOGYI HÍRLAP

3

BNV ‘90

Az irodatechnika már nem

az íródeákoknak szól

Meglepő, hogy mekkora választék van az irodatechnikában a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Itt mindenki és mindenféle berendezést el akar adni. Az Olivettitől kezdve a legkülönbözőbb cégekig mindenféle berendezésgyártóval találkoztunk. Az éppen kifogyófélben levő golyóstollat jegyzetelő újságírónak az jutott az eszébe, hogy akár személyi számítógépbe is jegyzetelhetne. Ezekből akkorka is van, amely elfér a zsebben is. Arról már csak álmodozik, hogy egykor lesz ilyen gépe, s közvetel- nül a telefonhálózathoz lehet kapcsolni. Ha egyszer... — így mentünk el mellettük az „A” pavilonban. Gondolom, sokan gondolkodtak így.

Szövegszerkesztő gépekből és programokból sincs hiány. Összeszámolni sem tudtuk, hogy hányféle van. Nagy a felhozatal a másológépekből. Ha az embernek lenne pénze, akár házi nyomdát is összehozhatna. Kérdés persze, hogy milyen technikával.

A Somogyi Hírlapot meghívta

standjára a Minolta cég. Békés István, a Minolta—Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a másológépek piaca valóban nagy, de... S itt lenne a reklám helye. A Minolta úgy reklámozza magát, hogy a japán csoda megismételhető. Ezt csaknem minden budapesti buszon olvashatjuk. A Minolta Magyarországon márkanév.

— Igazgató úr, a Minolta nálunk a fényképezőgépeket jelenti. Önök most mégsem ezekkel rukkoltak elő.

— A köztudatban valóban a Minolta fényképezőgépek élnek, de a hatvan évvel ezelőtt alakult Minoltának nem ez a fő profilja. A harmincas években főleg optikai berendezésekkel foglalkoztunk. Gyártunk fényképezőgépeket, optikai mérőműszereket, másológépeket és telefaxokat éppúgy, mint a nyomdaiparban használatos lézerprintereket és zseb nagyságú kalkulátorokat. Mi elsősorban a másológépinket hoztuk el.

— Csábító ajánlattal.

— Nos, igen. Valóban kedvezményt adunk a vevőinknek. Nemcsak most, a vásár után is.

— Gondolom azért, mert nagy a választék és ez vevőcsalogató lehet.

— Ez verseny. Mi nem tagadjuk, hogy bizonyos kategóriákban drágábbak vagyunk a többi cégnél. De jobbak vagyunk. Nézzünk egy példát! A legtöbb cég gépe úgy másol, hogy a három színhez háromszor kell betenni a papírt. A Minolta még ma is — a világon egyedül — gyárt olyan gépet, amely egyszerre másolja a színeket, tehát kevesebb megterhelésnek van kitéve. Amikor valaki megvesz egy fénymásolót, akkor azt

nézi, hogy a többi is ugyanazt tudja, mint a miénk. De mi lesz egy év múlva? Mi hosszú távra és tartósságra tervezünk.

Békés úrnak lehet, hogy igaza van. A legegyszerűbb az lett volna, hogy a különböző cégek képviselőit leültetjük egymás mellé. De félő, hogy erre nem vállalkoznának még a vásári zsivaj után sem. A „piacon” a különböző cégeknek nem vitatkozniuk kell, hanem üzletet kötni. Ezért is tetszik a Minolta szlogenje: ,,A japán csoda megismételhető”. Én közbeszúrnék egy is szócskát. Az isi Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László

A demokrácia és az önkormányzatok

A parlamenti választások után hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy felépítettük a demokrácia házát. A „pallérok” megválasztattak, a demokrácia terve elkészült — az önkormányzati törvény tervezetét a Tisztelt Ház rövidesen napirendjére tűzi. A tervezet teljes összhangban van az Európai Önkormányzatokchartájával. A ruha európai mérték utáni, itt-ott magyar motívumokkal, árva- lányhajjal. Az európai szabványnak megfelel, de a mai magyar valóságnak... Kár, hogy a szakmai vitára fordítható idő csak órákban mérhető.

Miért fontos — mondhatnám: meghatározó — ez a törvény? Azért, mert ezzel rendezzük be a demokrácia épületét, tesszük lakhatóvá vagy lakhatatlanná a házat, otthont teremthetünk a négy fallal körülvett térből. A demokráciát nem általában, hanem saját közvetlen környezetükben élik vagy nem élik meg az emberek. A közvetlen lakóhely közösségei a szabadságérzés megvalósítói, a demokrácia energiatermelői. Ezek nélkül a demokrácia didereg, megfagy. A leendő közjogi önkormányzatok ezeknek az önszervező közösségeknek a generálói, segítői kell legyenek, és fordítva: a civil szerveződések majd tartalommal töltik meg a közjogi önkormányzatok működését.

De lehet-e ma Magyarországon önkormányzatot csinálni? Nemcsak lehet, hanem kell is!’ Még akkor is, ha ma a körülmények nem kedveznek. Nincs más út. A közjogi önkormányzat ugyanis nem más, mint egy szervezési elv, szervezési szisztéma, amelynek — szemben a hierarchizált szervezési elvvel — belső mozgatóereje van. Ezekre a belső tartalékokra pedig nagy szüksége lesz a magyar társadalomnak.

Az önkormányzatiság folyamat, amelyhez egy jó törvény csak a szükséges minimum. A komfortérzetünk még oly jól berendezett lakásban is lehet nagyon rossz, ha nem jutunk egyezségre szomszédainkkal, nem tudunk egy nyelven beszélni, kulturáltan vitatkozni, ha nem ismerjük az együttélés elemi szabályait. Egy jó törvényén és persze a megfelelő gazdasági alapokon túl az önkormányzatiságnak még legalább három feltétele van: az önkormányzatbarát társadalmi környezet, a korszerű, hozzáértő közigazgatás és a központi szabályozás visszaszorítása. Ez utóbbi nélkül nincs tere az önigazgatásnak. Az önkormányzatbarát társadalmi környezet, társadalmi gondolkodás híján pedig könnyen úgy járhatunk, mint a cigány lova, amely mint tudjuk, nem volt bátor, csak vak.

Egy lakás berendezése hosszú folyamat. Az igazi otthon generációk kultúráját, a hagyományokat is idézi a szülők, nagyszülők használati tárgyaival. Nem egyik napról a másikra teremtődik. A demokráciánk is gyökértelen marad ezek nélkül.

A ma gyakran példaként idézett demokráciák alapjait valamikor a múlt század elején a népfőiskolái mozgalom rakta le. A demokrácia magvait papok, tanítók hintették el a vasárnapi iskolákon, a népfőiskolákon. Valószínűleg az utat nekünk is végig kell járni.

Bibó István szerint az a demokrata, aki nem fél. A félelem politikai és jogi okai megszűnőben vannak. A félelem azonban nem szűnt meg. A kinevettetés félelme talán erősebb a terror félelménél is. Ennél csak egy rosszabb van: a vak „bátorsága”. A félelem és az említett „bátorság” a tájékozatlanság, a tapasztalatlanság bátorság-félelme. A demokrácia játékszabályainak megismertetése, a kulturált vita, a toleráns magatartás jelentőségének felismertetése sürgető feladat. A tájékozott ember nem fél, nehezen téveszthető meg, a közösségi affinitása nagyobb. Közösség nélkül pedig nincs önkormányzat.

Ne legyenek illúzióink! Az önkormányzatiság kemény küzdelem, birkózás lesz, amihez a szőnyeg már majdnem elkészült. Ezen a szőnyegen nap nap után megmérkőzik majd egymással a központi hatalom a helyi, területi társadalmi-politikai erőkkel. Remélem, olyan lesz ez a szőnyeg és olyanok lesznek a szabályok, hogy a gyengébb is a túlélés esélyeivel léphet küzdőtérre. De milyenek lesznek a bírók?

Kónya Ferenc

Somogy Megyei Tanács önkormányzati és szervezési irodavezető

Nem kötelező a vállalati harakiri

Parlamenti tudósítóink jelentik

(Folytatás az 1. oldalról)

No, de nem tart ez sokáig. Ugyanis elkészült a tervezet az Országgyűlés tanácskozási rendjéről. Eszerint minden hét szerdai és csütörtöki napján tanácskozik. A bizottságok üléseiket — szükség szerint — hétfőn és kedden tartják. A pénteki napok nem az eddigi tettek megbánására, hanem a képviselők partementen kívüli feladatainak ellátására szolgálnak majd. A hét vége pedig tehetővé teszi a családlátogatást.

— A kampány óta nem is találkoztak a választópolgárokkal?— kérdeztük dr. Gaál Antal boglárteltei MDF-es képviselőt.

— Ez az első időszak csak átmeneti állapot. Ha kialakul a végleges ügyrend, akkor majd sokkal gazdaságosabban tudjuk az időt kihasználni. Mindezek ellenére én például múlt szombaton este hat órától éjfélig Balatonszemesen tartottam beszámolót több száz választó- polgár előtt. Tehát ebben a nehéz időszakban is tartom a lakossággal a kapcsolatot.

— Mit tapasztalt, hogyan fogadják a választópolgárok például a kormányprogramot?

— A lakosság még nem sok mindent érzékel. Majd ha a gyakorlatban is bekövetkeznek változások, akkor tehet ezt jobban lemérni. Most a földkérdéssel kapcsolatos vélemények voltak túlsúlyban; a másik, amely a lakosságot foglalkoztatta: a vagyonátmentési

ügyek.

Aki viszont — mert ideje és energiája is van rá — kritikus figyelemmel kíséri a T. Ház munkáját, az érzékeli is. Többek között a parlamenten kívüli pártok. Véleményük néhány foszlánya már beszűrődött a parlamentbe. A hírhozó képviselők szerint e pártok a honatyák eddigi tevékenységét csupán „hatpárti csendéletként” értékelik.

Kis csőd, nem csőd

A kormányprogram útját egyengető törvényjavaslatok sorában tárgyalta a T. Ház azt a május 1 -jén hatályba lépett törvénykiegészítést, amely csődeljárás kezdeményezésére, azaz önfelszámolásra kötelezte a fizetésképtelenné vált vállalatokat. Egy hónap után tehát

— a régi időkre emlékeztető egyhangú szavazással — eltörölte a parlament a kötelező vállalati harakirit.

— Az ország érdeke és a gazdaság működőképessége megkívánja, hogy a csődeljárási törvény csak a valóban csődben tevő vállalatokat szűrje ki, és ne azokat a kis- és középvállalatokat, amelyeknél nyilván előbb adódhatnak likviditási gondok, mint az ezeket sok esetben okozó monopolyhely- zetű nagyoknál — tájékoztatott Szabó Iván, a törvénymódosítás gazdasági bizottsági előterjesztője. — A módosítás a kis- és középvállalatokat védi az esetben, ha nem csődről, csak átmeneti fizetésképtelenségről van szó. Nem ihatják meg ugyanis ezek a tevét annak a csődtömegnek, amely egyes vállalatok leplezetten veszteséges tevékenységéből ered. Mostanra sajátos helyzet alakult ki. A vállalatok egy részéről

— mintegy 30-40-ről — biztosan tehet tudni, hogy* a csőd felé halad. Az állam kivonulása a gazdasági életből azonban közvetlenül nem teszi tehetővé, hogy a korábbi módon indítsunk csődeljárást. Alapvető

érdekünk, hogy a szabályozó- rendszer által bukjanak ezek a vállalatok és ne adminisztratív beavatkozásra. Ilyen lépésre csak végső eszközként kerülhet sor. Az öncsőd-kötelezettség feloldása nem jelenti, hogy minden vállalat, amelyik nem tud fizetni, mintegy amnesztiát kap. Itt mérlegelni kell az adós gazdasági szervezet magatartását.

Az e témáról szóló sajtótájékoztatóból sem derült ki, hogy melyik az a sokat emlegetett, korábban 50, most 30-40, várhatóan összeomló nagyvállalat. Az viszont elhangzott, hogy az idén fölmorzsolódó vállalatoktól utcára kerülő dolgozók száma eléri a százezret. E törvénymódosítás nélkül azonban ez a szám jóval nagyobb tenne — hallottuk, s érintette volna a magán- és társasvállalkozások jelentős részét is. Márpedig távlatilag épp ezek szívhatják majd föl a fölöslegessé vált munkaerőt...

Nem dobunk mentőövet

E válaszok emlékezetünkbe idézték a kormány megalakulása előtti gyakran föltett kérdést:

lesz-e Antall József csapatának elég ereje ahhoz, hogy a talán kirobbanó sztrájkok vagy a menedzserréteg ellenállása közben se avatkozzon be a fölszámolási folyamatokba, s ne dobjon mentőövet a már fuldokló, rossz teljesítményű vállalatoknak.

—A mostani módosítás nem tekinthető-e burkolt mentőakciónak? — kérdeztük Palotás Jánost, az MDF szakértő képviselőjét.

— Éppen ellenkezőleg. Itt csak az előző kormány szakszerűtlen és átgondolatlan lépésének korrigálásáról és nem a normativitás megszüntetéséről van szó. Az eddigi törvény a mosdóvízzel a gyereket is kiöntötte, s nem számolt azzal, ha például egy olyan vállalat mérlegében hiányzik százmillió, amelyik hatmilliárd forint adót fizet be, korántsem föltétlenül a céggel van baj, hanem az adóterhelés mértékével.

A kormány dolga az, hogy ezeket a vállalatokat szűrje ki a csődgyanús körből, s azután már jöhet a normativitás. Ez azonban ne több ezer cégre vonatkozzon, csak arra a néhány tucatra, amely indukálja a csődtömeget.

— A kiegészített törvényben van-e kiskapu?

— Ha ebben tenne kibúvó, én azt is támogattam volna, mert még az is kisebb rossz, mint a merev, önfelszámolási kötelezettség. Csakhogy nincs benne igazi kibúvó. Az eredeti rendeletben épp a nagy adósok találtak kiskaput, akik rendelkeznek saját jogászokkal és kisütötték például, hogy nem hajtják végre az öncsődöt, mert, mondjuk, 2 forintot átutaltak, azaz nem szüntették meg fizetéseiket. A kis kft.-k vezetői ugyanezt nem merték megtenni, s tömegesen már meg is kezdték az öncsődeljárást. Ezek mintegy háromnegyede számára ez a módosítás megváltást jelent.

A képviselők is várták a megváltást. Ómolnár Miklós kisgazdapárti képviselő például azt panaszolta, hogy legszívesebben kirohanna a teremből, mikor jogász képviselőtársai megkezdik a részletkérdések csűrését-csavarását. Nos, a kirohanásra tegnap több alkalma is tett volna.

Bíró Ferenc—Lengyel János