Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-30 / 30. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 30., szerdí Fogta magát két áfész — és egyesült. Az új megőrizte a Somogybán is ismert nevet, de ma mar Horizont Részvénytársaságként kell tisztelnünk éket. Balatonújlakon azonban az év eleji fúzió óta semmi sem változott. Sokan azt mondják, így helyes. Mások szerint az lenne a jó, ha legalább a bér próbálná követni az inflációt. Oltvári Tibor, a részvénytársaság újlaki üzemének igazgatója 18 eve dolgozik itt. Az eltelt idő kétharmadában vezetőként. Csaknem ugyanazzal a lendülettel dolgozik ma is, mint amikor idekerült. — Ez az az időszak, amikor a részsikerek adnak csak némi erőt. Az idén a fizikai dolgozók bérét 10 százalékkal emeltük, de így is rendkívül alacsonyak a fizetések. Zömmel nők dolgoznak nálunk; az újlaki üzemben 88, Somogysámsomban 24 munkásunk van, s rajtam kívül mindössze négyen dolgoznak irodában, pedig önelszámoló, jövedelemerdekeltségű az üzem. Ebben az évben 34 millió forint termelési értéket terveztünk, kettővel kevesebbet, mint tavaly. A piac beszűkülése, a recesszió bennünket is utolért. A Piért és az Ápisz a tavalyihoz képest 60 százalékkal csökkentette megrendelését, 40 százalékkal az irodai fölszerelésekét. Gondunkon csak az könnyít, hogy maradt a szovjet piac: táskákat, műszerkazettákat, hátizsákokat készítünk oda. Az NSZK-ba—bérmunkában — vadászpuskatokokat és egyéb vadászati kellékeket készítünk a havonta érkező egy kamion nyersanyagból. Megtudom, hogy a nettó átlagkereset 5400 forint. Arcomat látva az igazgató magától mondja: —Tudom, hogy ez elképesztően kevés, a dolgozók mégis ragaszkodnak a munkahelyükhöz. Újlakon ugyanis nem köny- nyű munkát találni: az itt dolgozók 90 százaléka pedig helybeli. A szabászműhelyben Simon Jenőnévidáman fogad bennünket, és megerősíti Oltvári Tibor szavait: — Igaz, hogy csak 5200 forintot keresek, de két percre lakom a munkahelyemtől. Egyszer ugyan elhagytam a céget, de nagyon gyorsan megbántam. Ilyen jó légkör kevés helyen van, s ez nagyrészt a főnöknek köszönhető. A szabászatban két 10 éves és két 50 éves gépen dolgoznak az asszonyok. A jobb megrendelők —például az osztrákok— már hozzák magukkal a technikát; a következő hónapokban újabb gépeket kapnak a bérmunka elvégzésere. A 150 mappa megrendelésével Károgó ártalom A kaposvári Szabadság park fáin megtelepedett varjak, ha tudnának beszélni, elmondhatnák, hogy van múltjuk, sőt valamiféle büszkeség is eltöltheti őket, mert — ki tudja, mi okból? — az emberek ellenkezése dacára kitartottak a park fái mellett. Ugyanis egyszer már eltávolították fészkeiket, ám újra visszajöttek. S kárognak reggeltől estig, mégpedig olyan hangerővel, hogy vernyá- kolásukat környezeti ártalomnak is lehet tekinteni. A környékbeliek szerint ablakot nem lehet nyitni; a gimnáziumba igyekvő diákok jó Jna szappant is visznek magukkal, hogy az iskolába érve lemoSnassák hajukról, ruhájukról a varjúpiszkot. Az egyik öreg néni már belefáradt a fekete madarak elleni küzdelembe, és csak sír naphosszat. Vannak, illetve mostanáig voltak, akik bíztak abban, hogy a gamesz — amelyet nem egyszer kértek arra, szedesse le a fészkeket — lépéseket tesz a károgók eltávolítására. Ez a remény azonban egyre jobban halványul, mert — úgymond — a gamesz illetékese mintha már menekülne is a panaszosok elöl. Állítólag azért, mert pénz kellene ahhoz, hogy megszabaduljanak a varjaktól. De hát hol van ma pénz egy önkormányzatnál? — Valóban kevés a pénz — mondja B.-né, az egyik panaszos, aki segítségünket remélve hívott föl bennünket —, de tőlünk nem kérdezte meg a tanács, amikor kiemelt környezet címén pluszadót vetett ki, hogy honnan vesszük a pénzt. Igazságos ez így? Aligha! A józan ész azt diktálja, hogy mégiscsak kellene valamit tenni a lakók nyugalma érdekében, mielőtt elmérgesedik az ügy. Kaposváron van már jó példa arra, hogy nem reménytelen a károgók elleni küzdelem. A varjak — úgy látszik — néhány kellemetlen akció után „belátták”, hogy számukra a Noszlopy Gáspár utca nem megfelelő hely, és nem telepedtek vissza. Lehet, hogy a park fáiról is eltűnnének, ha következetesen „tudomásukra adnák”, hogy ott sem kívánatosak. (Szegedi) Italüzlet Kontra „Z kocsma, ... EGYESÜLÉS UTÁN A keresetet nem, de az igazgatót dicsérik együtt legalább megismerhetik a dolgozok a nyugati színvonalat. — Nem lennénk erre rászorulva, ha előrelátóbb a vezetésünk. Tavaly például csaknem ötmillió forint volt a nyereségünk, s ha csak évente egymilliót visszaadtak volna a haszonból, ma nem itt tartanánk. Fúrnak, ragasztanak a következő műhelyben az asszonyok — diplomatatáskák készülnek itt nagy sorozatban. Tömény a ragasztó illata; néhány perc után enyhe kábulatot érzek, de megnyugtatnak, hogy ez a mennyiség nem karos az egészségre. Van elszívó, szellőztetnek is, s csak időszakosan van ilyen jellegű munka. Bujbászi Mihályné műszaki vezető egyben formatervező is; ő, .találja ki" az árut, a megfelelő színeket, sőt a szükséges szerszámokat is. A mintapéldányokat ezután elküldik a potenciális megrendelőnek, olcsóbb és drágább kiállításban. — Nagyon fontosak a színek. Tavaly a kék volt az uralkodó, az idén a rózsaszín, a lila és az almazöld. Az alapanyaggyártók azonban konzervatívak, nem „ülnek fel” a divat hullámainak. Bujbásziné mutatja a prototí% pusokat: szépek, elegánsak, praktikusak. A tervező maga is gyönyörködik termékeiben, bár gyakran bosszúságot is okoznak. Kiderül, hogy amit ők 470 forintért adnak el, az a boltokban már 900—1000 forint. — Még kérdezik, mi gerjeszti Magyarországon az inflációt — mondja felháborodottan a műszaki vezető, aki egyhavi béréből mindössze hét ilyen táskát tudna venni. Az egyik üzemrészben tolltartókat készítenek, s közben beszélgetnek. Csillag Györgynél régi dolgozó itt. Anyósával, elvált fiával él együtt Újlakon. Baromfit, sertést tart otthon, ez egészíti ki az itteni szerény jövedelmét: — Tudja, könnyű a munka, s ha otthon vagy a mezőn sürgős feladatok vannak, az igazgató segítségére mindig számíthatunk. A csomagolóban egy szerény, ugyancsak 50 éves gépen aranyozást végez egy asszony. Az ÓTP-nek készül 50 ezer Eurocsekk és 100 ezer taka- rékcsekk-borító. Jut-e ezek közül legalább egy az itteni dolgozóknak? Süli Ferenc Gyakran találkozom újabban a finomkodó „italüzlet” felirattal falvainkban — az italbolt helyett... Ma, amikor a kisgyermek is megszokta (...), hogy az alkalmankénti, mértékletes, kulturált italkóstolás hozzátartozik a legtöbb felnőtt életéhez, s hogy ehhez óriási akaraterő, józan életvitel szükséges, mert a mindennapos alkohol már nagy úr, bátran visszatérhetünk a kocsma elnevezéshez. Legalábbis addig, amíg a népakarat meg nem szünteti eme műintézetet. Csöppet sem mindegy, milyen a név. Csak dicsérni lehet például a „Zátony” kocsma keresztszülőjét: őszinte, szép, magyar elnevezés. Figyelmeztet a választási lehetőségre, a határra, amelyen túl ott a „zátony”, a kiúttalanság, a veszekedés, a sírás, a még nagyobb szegénység, az értetlen—vádló gyermekszemek... S benne van a megoldás is: óvatosan közelítem meg a zátonyt — ritkán, mert életveszélyes, családveszélyes a hajótörés, illetve egy nagyfröccs (ha nem én vezetek) egészségemre válik. De ehhez tudnom kell, hogy mindennap vagy egyszerre kettő már nem! Ezzel szemben itt ez az úri kifejezés, az italüzlet. Felhívás „keringőre”, az alkoholizmus törvényesítése. Üzletbe járn mindennapos dolog. Ez a sematikus elnevezés nem is tartogat a betérő szemé lyének semmit, válogatás nél kül kopasztja meg elvben — és bizonyára több helyen gyakor latban is — az embert, mivel hogy kimondja kerek perec: ai ital üzlet! Természetesen a tu lajnak. Az elnevezés csak róla erről szól. Hogy mindenki más nak kárára van, ezt csak a józar kívülálló tudja. Aki néha elgondolkodik az elnevezéseken, a gyakorlaton, a beidegződéseken, a boltvezetői hozzáállásokon. Mi lenne italügyben a legjobt megoldás (csak vigyázzunk egyöntetű férfivélemény legyen!). Talán, ha a kocsmáros az igényesebb szabadidő-eltöltést is megcélozza, s nem fél új ötletek bevezetésétől, s a szórakoztató kikapcsolódás fölkeni bajnokává válik? Vagy ha továbbra is legális, könnyen szerzett tőkét kovácsol magának gyengeségeinkből? Vagy akad harmadik megoldás is? Az ember mindenesetre választhat egy „harmadik partot” is... Palásti Szabó János A CÉGTÁBLA MEG A REGI Mészöv nélkül tovább TIZENHAT ÁFÉSZ DÖNTÉSE A vele vagy nélküle kérdésre már megadták a választ: az emblémával díszített cégtáblát ugyan még nem vették le a somogyi megyeszékhelyen, de már készül az új, s a cserével végérvényesen lekerül a fogyasztási szövetkezetek feje fölül a nagybetűs Mészöv felirat. Somogy és Baranya döntött úgy, hogy köszöni, nem kér többet az érdekvédelmi testületnek kinevezett intézmény fennhatóságából. A többiek még várnak az elszakadással. Lazább, nagyobb önállóságot biztosító föderációban, de egyelőre még együtt maradnak. Az ilyenkor szokásos jogi procedúrák után ez év januárjától egymástól elkülönülten folytatják munkájukat a lakás-, a takarék- és a fogyasztási szövetkezeteket képviselő igazgatóságok. Ez utóbbinak az elnökével, Horváth Lajossal a válás utáni érzésekről, a jövőbeni bizoda- lomról beszélgettünk. — Ez a szövetségi rendszer „külső” kitalálmány volt. A gazdasági tevékenységet illetően nem volt bennük semmi közös. A három eltérő terület erőszakolt szövetsége nem is hozhatott mást, mint feszültségekkel terhes, látszólagos együttműködést. A Szövosz — a felettes szerv — e hónap elején tartott utolsó kongresszusán ugyancsak az átalakulás mellett döntött, s ez is bennünket igazol. — Nem tartanak attól, hogy az Országos ÁFÉSZ-szövet- ség ugyanúgy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, mint elődje? — A szövetség a szövetkezetek igényei szerint jött létre, van tagsága, szemben a Szö- vosz-szal, amelynek nem volt, s a megyei delegátusok jelentik a biztosítékot, hogy a tagság érdekeinek megfelelően képviseljék a fogyasztási szövetkezeteket. — Az érdekképviseletet a Mészöv is hangsúlyozta, és lám... — Talán nem érti félre, de a megválasztásom előtt még soha nem került a testület élére olyan ember, aki korábban valamelyik fogyasztási szövetkezet elnökeként dolgozott volna. — A szövetkezetek tehát maguk közül választottak érdekképviseletükre elnököt. És mennyiben változott az apparátus? — A korábbi 50 helyett ma mindössze 10 szakértő és öt FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET® X -( SOMOGY MEGYEI -if ' SZÖVETSÉGEI kisegítő dolgozik az igazgatóságon. Az elnökségen kívül van egy közgazdasági és egy vállalkozási főosztály. Ez utóbbi egyébként jelenleg két szakemberrel. Egyéb tennivalóik mellett nagyon fontos, hogy pontos képet alkossanak a megye 16 fogyasztási szövetkezetének taglétszámáról, és rendezzék a vagyoni helyzetüket. Ennek kidolgozása folyamatban van. N. Zs. P' I I I mt- mi sebek® ssfiíp ■mamim ti Május 31-én, csütörtökön 10—12 és 14—16 óráig ^ kozmetikai és hajápolási 1 szaktanácsadás! I Bemutató a CAOLA termékeiből! I Egyes cikkek rendkívüli 1 árengedménnyel! 120 db 500 Ft értékű ajándékcsomag | kerül kisorsolásra a csütörtöki I vásárlók között. Kaposvár, Május 1. u. 27. - _ 110992)---------------------------------------------------------------------------------------\ B emutató és kedvezményes bútorvásár! Különböző típusú szekrénysorok és kárpitozott garnitúrák nagy választékban kaphatók. Várjuk kedves vásárlóinkat! Kapós Bútor Kft., Kaposvár, Katona József u. 1. (Cseri városrész, a sörpalackozó volt helyén) • (149185) V__ ^
