Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-29 / 29. szám
1990. május 29., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Korszerű telefonkészülékek már vannak. Nincs szándékunkban elmondani, hogy milyen és mennyiért, hol lehet hozzájutni a legolcsóbb üzenet- rögzítőhöz és a legtöbbet tudóhoz. Vásári pillanataink alatt azonban nem hagyhattuk ki a hírközlés bemutatóját. Szemnek szép és okos készülékeket is láthattunk. A kettő nem ugyanaz! Szívesen kipróbáltuk volna bármelyiket, de erre már nem volt módunk — nem az idő hiánya miatt. A Kontrax cég igazán elegáns készülékeket hozott divatosan berendezett standjára. Mihályi Szabolcstól, a munkatársuktól megtudtuk: ők a legkorszerűbb hírközlési technika forgalmazására szegődtek. S miközben portékáikat mutatta, hirtelen eszembe jutott, hogy valamikor valahol a Magyar Posta nem kötött be egy üzenetrögzítőt, mert nem felelt meg a szabványainak. Magától értetődő a kérdés, hogy akkor most mit akarnak eladni. Megnyugtattak bennünket. A távközlés szakemberei megvizsgálták készülékeiket, s használhatóknak tartották őket. BNV ‘90 TELEFONTA VLATOK VIDEOTON-JÖVŐ Használhatóság — ez volt a fő témája a Videoton sajtótájékoztatójának is, amelyet ezúttal rendhagyó módon szerveztek meg. Hogy miért? Idézzük Kázsmér Jánosnak, a Videoton elnök vezérigazgatójának sajtótájékoztatójából! — Mi körvonalaztunk egy nagyon szép jövőt, mert kellett. 1988-ban a termelésünk 39 százaléka a hadiiparban került hasznosításra; erre ma már nincs szükség. Megszűnt 6200 munkahely. Ennek ellenére mi a múlt évet jónak mondhatjuk. Igyekeztünk vegyes vállalatokat létrehozni a világ vezető cégeivel. így alakulhatott meg a Videoton vállalatcsoport, amely a legjobb megoldásokat keresi. Létrehoztuk a Videoton-Bull Magyar—Francia Kft.-t. A legújabb információk és technológia birtokában dolgozhatunk a számítástechnikában. Megszerveztük a Videoton-SEL társaságot; ez az egyik legkorszerűbb, digitális adatátviteli rendszert készíti. A Videoton csoport ma 19 önálló szervezetből áll. Kázsmér Jánostól azt is megtudtuk: a nyugati cégek technológiáival készített rendszerek hamarosan megjelennek a piacon. Az egyik nyugati igazgató elmondta, hogy másképpen nem is lenne értelme az egésznek. Egy-egy technológia néhány év alatt „lefut”. A Videoton és a Standard Elektrik Lorenz AG közös vállalata ugyanazt akarja a híradástechnikában. Hans-Joachim von Ludwig, a Standard Elektrik Lorenz AG elnökségi tagja elmondta: System—12-es kapcsolóközpontjukat tesztelték a Magyar Távközlési Vállalat kutatóintézetében is. Némi módosítással kapcsolni lehet a Magyar Posta rendszeréhez. Egyébként ez a rendszer eddig harminc országban honosodott meg. Tervezik, hogy nálunk is lesz. A posta nem zárkózott el. Nem zárkózott el egy kérdés elől Kázsmér János sem, noha az nem tartozott szorosan a tájékoztatóhoz. Mi lesz a dolgozóikkal? Megtudtuk, hogy a hetvenes években az általunk nem éppen jól megítélt nyugati technikai ipari forradalom is kialakított egyfajta munkanélküliséget, s a Videotonnál is szükséges a létszámcsökkentés. A következő években 4200 ember kerülhet az utcára. Ezt persze humánusan, akarják elrendezni. Amit szó szerint nem mondott ki az elnök-vezérigazgató: egyre inkább szakképzett munkaerőre van szükség. Ne tessék elfelejteni, hogy dolgozóik nagy része betanított munkás. Őket nehéz elhelyezni, de megpróbálják. De jó lett volna ezt a hírt telefaxon közölni! Mert ebből is számtalan fajtát találtunk. A Videoton német és francia partnerei is elmondták, hogy nem szabad nem odafigyelni az elektronikára és a közlekedésre. Ezek nélkül létezni sem lehet. Nagy Jenő Fotó: Gyertyás László „Elúszott” a szocialista piac (Folytatás az 1. oldalról) — A hatvanas évek végére hazánkban a konzervipar Európa legkoncentráltabb ipara lett. Igen jelentős partnereink között ‘ tartottuk nyilván a Szovjetuniót és az NDK-t. Az állami kontingensek alapján minden kapcsolatunk jól funkcionált. Csak az utóbbi egy-két évben értesültünk arról, hogy gondok vannak partnereink — mindenekelőtt a Szovjetunió — fizetőképességével Állami törekvés két év óta, hogy a magyar kintlevőség csökkenjen; tavaly rnár és az idén is 20 százalékkal kevesebb portékát szállíthatunk a Szovjetunióba, mint korábban. Gyárunk évi több mint 40 ezer tonnás szocialista exportja 1990-ben 23—24 ezer tonnára csökkent. Az NDK is késlelteti, lassítja a hozzá irányuló szállításokat, sőt több rendelésünket le is mondta. Kukoricázni kell — Mivel ellensúlyozzák a kiesést? — A dollárelszámolású exportunkat növeljük. Elsősorban a nyugat-európai országokra gondolunk, de tárgyaltunk már amerikai és kanadai kereskedőkkel is. Felújítottuk a kapcsolatokat a kaproncai Podravka gyárral: velük is szeretnénk termelési és értékesítési együttműködést létesíteni. Változtatni kívánunk a termékszerkezeten: tavaly elkezdtük a csemegekukorica konzerválását, erre van nyugati vevő. Az idén kétszeresére növelhetjük ezzel a dollár- bevételünket. Érdeklődnek gyárunk termékei iránt a tőkés piacon, csak az a baj, hogy a konzervipari árak eléggé nyomottak: nyugati vevőink nem veszik tudomásul a magyar inflációt. Ők nem vállalnak termelési rizikót sem. A szocialista országokba a szállításaink a téli—tavaszi időszakban nem látszanak biztosítottnak: akkor lehetnek foglalkoztatási gondjaink. Ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni. Korábban érik az áru — Milyen az idei felkészülés és a nyersanyagellátás? — Áz első zöldborsószállítmányok már június első napjaiban várhatóak. Minden nyersanyag korábban érik. Jobb lesz az átlagosnál a zöldség- és a gyümölcstermés, ha az időjárás nem teszi tönkre. A gyár felkészítése az ütemterveknek megfelelő. Ebben az évben nagyobb beruházásra nem kerül sor, de néhány technológiai gép beállítását terveztük. Ezek a termelés biztonságát szolgálják, illetve a gyár kapacitását növelik. Várják a diákokat — Alkalmaznak-e szezon- munkásokat? — Az az álláspontunk, hogy lehetőleg ne küldjünk el senkit: így csak a természetes csökkenés miatt fogy a létszám és a nyugdíjasainkat nem tudjuk folyamatosan foglalkoztatni. A nyáron változatlanul szükség lesz szezonális munkaerőre, diákokra is. Dorcsi Sándor A Híd-csoport következtetései ✓ így maradhat talpon a gazdaság? A magyar gazdaság jövője szempontjából a közelmúlt legjelentősebb eseménye egy szakértői jelentés közzététele volt. Ezek a szakértők ugyanis — a Híd-csoportról van szó — olyan közgazdászok, akiknek álláspontja várhatóan nem sokban tér el az Antallkormány gazdaságpolitikájától. Annál kevésbé, mivel az új kormány két, gazdasági kérdésekben illetékes minisztere, Kádár Béla és Bőd Péter Ákos maguk is részt vettek e csoport munkájában, sőt Kádár Béla volt az, aki az újságírókkal megismertette a Híd-csoport által az új magyar kormány számára kidolgozott ajánlásokat. Veszélyes infláció A legfelkészültebb hazai közgazdászokat tömörítő szakértői csoport a magyar gazdaság jelenlegi állapotát, az első negyedévet értékelve mind veszélyesebb folyamatokra hívta fel a figyelmet. Amit a lakosság a legjobban érez az az infláció. Az első évnegyedben a fogyasztói árak 25 százalékkal növekedtek, és mára az infláció elérte azt a veszélyes mértéket, amelynél könnyen kezelhetetlenné válhat. Szinte teljesen szétzilálódtak a KGST-országokkal folytatott együttműködés keretei. Ébben a térségben az import 6—8, az export 15—20 százalékos visz- szaesésével kell számolni az idén. Tovább csökken a hazai ipari termelés és ráadásul a visszaesés üteme fokozódik. A gondokat súlyosbítja, hogy a vállalatok a romló értékesítési körülményeket nemigen akarják tudomásul venni, és nagy mennyiségben megrendelés nélkül, raktárra termelnek. A H íd-csoport szerint ebben a rendkívül veszélyes gazdasági szituációban csak nagyon megfontolt , ugyanakkor igen határozott és következetes lépésekkel lehet a siker reményében kormányozni. Kiforratlan elképzelések A szakértők szerint ma a gazdaságban több olyan kiforratlan elképzelés van, amelyeket a kormánynak nem célszerű a programjába felvennie. Például mezőgazdasági földtulajdon újrarendezésének azt a formáját, amelyik helyi földosztó bizottságok kezébe olyan jogosítványokat adna, amely végeredményben az egész agrárszférát kivonná a gazdaság liberalizálásából. A szakértők szerint a birtokviszonyok rendezése állampapírok kibocsátásával képzelhető el, azaz nem lehet az agrárszférát a jövőben méltányosság alapján fejleszteni, miközben a gazdaság egészét a legszigorúbb piaci hatásoknak teszik ki. Ezzel összefüggésben a Híd-csoport szerint már rövid távon sem tartható fenn az agrárágazat hagyományos exportszerepe, mindenekelőtt a világpiac gyökeres átalakulása miatt. A privatizációt a kormány egyik legfontosabb középtávú feladatánák tartják. Ugyanakkor azt javasolják, hogy az idén még csak az ellen a 40, krónikusan fizetésképtelen vállalat ellen célszerű állami kezdeményezéssel fellépni, amelyeknél a többi megoldás már nem jöhet szóba. A privatizációs kormányprogramnak azonban egyes ágazatokban; a bel- és külkereskedelemben, az idegenforgalomban és a szolgáltatásban a lehető leggyorsabbnak kel! lenni, s már az idén jelentős számban magánkézbe kell adni ezeket a vállalatokat. Várhatóan egy-két éven belül mintegy 40 ezer üzlet kerül ily módon magántulajdonba. A vállalatok és a Gazdasági Kamara tiltakozása ellenére sem javasolja a Híd-csoport a csődtörvény májustól életbe lépett szigorított változatának, az öncsőd kötelezettségének felfüggesztését. Ennek az a magyarázata, hogy a szakértők szerint a vállalati sorbanállás, amely már hétszáz vállalatot érint igen súlyosan, önmagában is a magyar gazdaság ösz- szeomlásához vezethet. Az öncsőd kötelezettsége viszont hozzásegíthet ahhoz, hogy a leggyengébb vállalatok automatikusan „kihulljanak” és ne rántsanak magukkal másokat is. Garasoskodva A javaslatok között szerepel az a sokakat joggal megdöbbentő, másokat viszont elégedettséggel eltöltő pont is, miszerint az új kormány a nemzetközi fizetőképesség és az államháztartás egyensúlyának megőrzése érdekében tartózkodjon minden nagyszabású gazdasági vállalkozástól. A Híd-csoport szerint a kormánynak a gazdaság állapota miatt le kellene mondani a világkiállítás megrendezéséről is. VIHAROS ZAMÁRDI FÖLDÜGYEK „Jogilag minden rendben’ — mondta a képviselő Az ügyészség nem talált kivetnivalót — Miért az áruból és nem a hasznából? — kérdezik a pártok „Följelentették a zamárdi tsz-t” címmel május 18-i számunkban cikk jelent meg: arról értesülhettek az olvasóink, hogy az MDF zamárdi szervezete a tsz „jogtalan és áron aluli földértékesítése” miatt egyenesen a Legfőbb Ügyészséghez fordult jogorvoslatért. „Zamárdi lakossága — írták — felháborodottan szemléli, hogy a Balatonhoz közeli területeket, melyek sok millió forintot érnek, kft. néven bújtatott magánszemélyeknek szinte fillérekért értékesíti a tsz a lakosság és az MBF megkérdezése nélkül”. Kérik továbbá, hogy Zamárdi egész területén állítsák le a földeladást, az eddigi adásvételt pedig vizsgálják felül. A feljelentés, illetve az újságcikk megjelenése után a Legfőbb Ügyészség felkérésére a megyei ügyészség megvizsgálta a tsz földeladási ügyeit dokumentáló szerződéseket, s miként azt Sternóczky Károly e Inök elmondta: semminemű kivetnivalót nem találtak azokban. Ezt azon az egyeztető tárgyaláson közölte az MDF és a kisgazdapárt képviselőivel, amelyet tegnap tartottak a vitázó felek. A tsz-elnök a többi között hangsúlyozta: ő nem az ügy következményei miatt ideges, hanem az eljárást (a feljelentést) nehezményezi. Ugyanis a jelenleg érvényes törvények lehetővé teszik a saját tulajdonban levő földek eladását, az a bizonyos föld pedig a termelőszövetkezeti tagságé. Közgyűlés döntött az eladásáról, mégpedig avégett, hogy az áruért kapott pénzt jövedelmező fejlesztésekre költhessék. A 124 aktív és 172 nyugdíjas (járulékos) tag közül 125-en vettek részt azon a közgyűlésen, ahol egy ellenszavazat és 2 tartózkodás mellett megszavazták a szóban forgó, nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek eladását. A pártok képviselői változatlanul helytelenítik az eladást, s különösen két területtel kapcsolatban bonatkozott ki éles vita. Az egyik egy másfél hektárnyi földrész, amelyet az idén értékesített a tsz 5 millió 300 ezer forintért; szerintük ehhez a Generál Kft. „bagóért” jutott hozzá. A másik egy 1988- ban 2 millióért eladott egyholdas föld, amit magánember vett meg s jelenleg vásárosokat fogad rajta. E szerencsés vállalkozó számára föltehetőleg egy évben jóval többet jövedelmez ez a terület, mint amennyiért a szövetkezettől megvásárolta. Miért nem a zamárdi tsz hasznosítja ily módon ezt a területet — kérdezték a pártok képviselői — a szövetkezeti tagság, a helybeli emberek javára? S hozzátették: miért nem profitból (esetleg éppen egy ilyen vállalkozás révén szerzett nyereségből) fejleszt a tsz, miért ingatlaneladásból? Az elnök erre felsorolt egy sereg nem mezőgazdasági jellegű tevékenységet, bizonyítva, hogy a szövetkezettől nem idegen vállalkozói szellem, sőt kénytelen például ekét is gyártani, mert az alaptevékenységből — az ismert közgazdasági okok miatt — egyre nehezebb megélni. A maszeknak eladott területért kapott 2 millió forintot — 1988-ban — még „egy az egyben” adómentesen fejlesztésre fordíthatták, az 1990-ben eladott terület árára pedig éppen egy vállalkozás megvalósításához — az autós-kertmozi megépítéséhez — volt égetően szükség. (Áz eladott területek egyébként nincsenek közművesítve.) A pártok képviselői azért sem értenek egyet az eladással, mert — mint mondták—ezzel megnehezítik a tulajdonviszonyok tisztázását is, amelyre minden bizonnyal hamarosan sor kerül. Ők ugyanis — hangsúlyozták — nem kötözködni akarnak, hanem a zamárdiak jogos tulajdonát szeretnék megvédeni, s úgy vélik, a tsz-nek meg kellett volna várni azokat az új — a tulajdonviszony rendezésére vonatkozó — törvényeket, amelyek a parlament döntései után hatályba lépnek. Dr. Páris András országgyűlési képviselő is részt vett az egyeztető tárgyaláson, s hozzászólásában kifejtette: meggyőződött arról, hogy „jogilag minden rendben van”. Más kérdés — tette hozzá —, s ezen érdemes elgondolkodni, hogy a falu közvéleménye mit tart a dologról, és hogy ebben a „kiélezett helyzetben”, amikor máról holnapra várhatóak a változások, éppen most szerencsés-e földeladásokkal foglalkozni? Meg kell várni — már az esetleges félreértések, gyanúsítga- tások elkerülése végett is érdemes — a parlamenti döntéseket, amelyek remélhetőleg segítik majd az önkormányzatokat — így Zamárdit is — abban, hogy tulajdonukat megőrizhessék, s a közjó szamára gyarapííhas- sák. Sz. A.
