Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-28 / 28. szám
1990. május 28., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 5 A hét végén volt a gyermeknap „Állati" rendezvények, vidám majális Sok, eddig titkolt kívánság teljesülhetett és a szülők sem unatkoztak szombat délelőtt a Kilián György Városi Művelődési Központban, az egésznapos gyermeknapon. Az állatokkal— sok egzotikus és különleges egyeddel — barátkozhattak a program résztvevői. A HÉROSZ Állatvédő Egyesület védérméket, jelvényeket és matricákat árult. Mégsem ezért volt zsúfoltság a Hérosz asztala körül. Hanem azért, mert itt osztogatták az 5 és 10 forintos jegyeket a fogatozáshoz és lovagláshoz. Kiss János gyönyörű fogata a megyei tanács parkolójában fuvarozta a gyermekeket: a lovak talán már szédültek is a folyamatos körözéstől, annyi apróság gyűlt össze türelmesen várva sorára. Sziládi Kirisztián 7 éves osz- topáni kisdiák és társai a fogat elindulását várták. Közben elmondták, hogy mos ülnek először ilyenen, és nagyon indulnának már. A gyermeknap sztárja minden bizonnyal a Daciával érkező, Kinga névre hallgató, 8 hónapos tigris volt. A gyerekeknél csak szüleik kérdeztek többet a kaposvári Juhász Miklóséktól. A ragadozót 35 ezer forintért vették a pécsi állatkertből, a Kaposváron járt cirkusz már 80 ezer forintot adott volna a naponta több kiló húst fogyasztó állatért. Kingát és társát, valamint kutyáikat házuk udvarán tartják. Valaki meg is jegyezte: biztonságban van a ház. A tigrisek és a kutyák egy majdani vadaspark lakói lesznek. A bökkenő csak az, hogy egészségügyi okokból egyelőre nem kaptak tanácsi engedélyt a park létrehozására. Juhászék a Hangár dombot szemelték ki: ha megkapnák az engedélyt az ausztriai szafariparkhoz hasonlót hoznának létre. A nagytestű emlősök szabadon élnének itt és ketrec-autókból nézhetnénk végig a vadrezervátumot. Lesz-e ebből valami: Kaposvárnak régóta ígérik az állatkertet. A Kilián nagytermét szombaton Károly Róbert Hollandiából beszerzett hüllői uralták. Volt mérges, valamint óriáskígyó, sokféle teknős. Békésen voltak együtt a kisebbségben levő két majomkölyök- kel. * Szemerkélő esőben kezdődött a Csiky Gergely Színház parkolójában az aszfaltrajzverseny. A tűzoltóság öles betűkkel hirdette a vasárnapi rendezvényt: 40 gyerek korábban beküldött rajzai alapján lett itt „döntős”. Igazán tartalmas volt a program, szebbnél szebb díjakkal. a majálisra emlékeztető hangulatban a tűzoltóság a legkorszerűbb technikáját is bemutatta, sőt a gyermekek máglyatűz eloltásában versenghettek. Varga Zsolt NEGYVEN SZÁL SZEGFŰ A MESTERNEK Tánc- és örömünnep Kaposváron Vida József koreográfusi estje Szombaton este csak néhány szék maradt üresen a kaposvári Latinca Sándor Művelődési Központ színháztermében, ahol Vida Józsefnek, a BM. Kaposvár Táncegyüttes művészeti vezetőjének ünnepi műsorát tekinthette meg a néptánckedvelő közönség. A bemutatott 16 koreográfia 40 esztendő terméséből adott ízelítőt. Abból a négy évtizedből, amelyben Vida József tanította táncolni a Csepel, a Somogy és a BM. Kaposvár Tánc- együttes fiait, leányait. A régi és új számok láttán azon tűnődtem: könnyű volt-e a választás a több száz színpadra álmodott kompozíció közül? Minden bizonnyal, hiszen a szombaton bemutatott táncok mindegyike e tevékeny élet egy-egy gyöngyszeme volt. Az est legendás számmal, az 1964-ben Bogár István zenéjére készített Táncszvittel kezdődött, s azok táncolták, akik egykoron: a Somogy Táncegyüttes tagjai voltak, most „nagy öregjei”. A visszatérő dallamívek es táncformák összhangja mellett még évtizedek múltán is érződött a színpadi fegyelem, amely emelte e koreográfia művészi értékét. A közönség vastapsa már ekkor ráadást követelt az őszülő 40—50 éves asszonyoktól és férfiaktól. Cseh Gyöngyi és Váli Imre, a BM. táncosai túrkevei verbun- kot és csárdást jártak, mely után egy 1960-ban Bartók muzsikájára koreografált szám, a Magyar képek utolsó tétele, az Urögi kanásztánc következett. A szűrökből kibontakozó, majd újra alábúvó csepeles párok csupán néhány pillanatra villantották föl a paraszti lét gazdag folklórkincsét. Vida József Csujjogók című száma erre az alkalomra készült, s három kalotaszegi ruhás leány és egy fiú pergő rigmussal igazi jókedvre derítették a nézőtéren ülőket, ugyanezt a hatást érte el a 25 évvel ezelőtt Szendeff Kristóf zenéjére készített Osztrák tánc is, amelyet a somogyosak újítottak föl. Légi könnyedség és pajkos humor érződött e számon; s méltán lett az est egyik sikere. A Puskás Zoltán zenéjére koreografált négy délszláv táncával remekelt a BM. Kaposvár táncegyüttes női kara is, csakúgy, mintáz 1963-ban Berki László muzsikájára készített Párban című miniatűrrel, amelyet a Csepel táncosai — Kere- kesné Túri Ibolya és Kerekes Károly — adtak elő. A keretes szerkezetű tánc a művelődési központ kopott színpadán lendületével visszalopta e kor hangulatát... A temperamentumos dél-alföldi táncok után három eszkö- zös tánc következett, amelyek közül leginkább Orbán Csaba szólója — a Zengő együttes kíséretére bemutatott Bottal és baloskával című szám — nyűgözte le a közönséget. Ha ez az ősz hajú táncos még most is ilyen bámulatra méltó technikai bravúrral és felszabadult örömmel járta, vajon Aranysarkantyús korában hogyan adhatta elő? „Az árgyélus kismadár, nem száll minden ágra”— csendült föl ezután a BM. Kaposvár Táncegyüttes fiataljainak ajkáról. A szomorú-szép gyertyástáncot és a már vidámabb kari- kázót egy vasvári verbunk követte. Majd újra színpadra léptek a hajdani somogyos legények, akik az 1965-ben készített Botostáncban mégegyszer meacsillogtatták tehetségüket, csakúgy, mint a Látogatóban című számban a csepelesek. A BM. Kaposvár Táncegyüttes Kerékkötőék muzsikájára Puskás—Vida koreográfiájával A martosi kertek alatt című művel zárta az estet, amelyen többen köszöntötték Vida Józsefet. Nagy Gábor, a Somogy Megyei Tanács irodavezetője a megye néptáncművészetének fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő tevékenységéért emléklapot és tárgyjutalmat adott át Vida Józsefnek. Dr. Ferenci László rendőrezredes, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője az államtitkár megbízásából emléktárgyat, dr. Tátrai Miklós rendőr őrnagy, a Belügyminisztérium oktatási- és köz- művelődési csoportfőnökség vezetőjének megbízásából elismerő oklevelet nyújtott át a művészeti vezetőnek; arany III. minősítésű együttesének pedig a „Közművelődésért” e mlékplakettet. A Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állat- tenyésztési karának Surján táncegyüttese 40 szál szegfűvel, a Somogy Táncegyüttes ajándékcsomaggal köszöntötte a mestert. A szombati est bizonyította: a néptánc évtizedek múltán sem veszíthet varázsából; ám ehhez olyan alkotók is kellenek, mint Vida József, kinek tiszteletére és köszöntésére régi és új táncosok, s nézők százai gyűltek össze az SMK, a Latinca és a Kilián művelődési központ, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság és a Móricz Zsig- mond Művelődési Ház támogatásával rendezett tánc- és örömünnepen. Lőrincz Sándor Fotó: Kovács Tibor Valóság és fantázia A bélatelepi alkotóműhely kiállításához-Tavaly volt az első kiállításuk Tonyódon, a nyári galériában — hagyományteremtő céllal. A látogatók már akkor is megdöbbenve nézték az érett alkotásokat: lehetetlen, hogy 12—13 éves gyerekek ennyire kifejezően tudják megfogalmazni gondolataikat! Eltelt egy év, s szombaton ismét láthattuk a bélatelepi alkotóműhely öt legtehetségesebb növendékének műveit. A hatás most sem kisebb, mint egy éve. Karácsony Balázs, Kerti Károly, Rostás György, Dómján Annamária és Nagy Mihály képei különös élményekről vallanak. Különösről, pedig csak azt rajzolják le, ami körülveszi őket. A nevelőotthon hatalmas parkja, a növények, a fák és az állatok visszatérő szereplői az alkotásoknak. Hétköznapi témák, ám egészen sajátos látásmód. A viharban kétségbeesetten kapaszkodnak a földbe a fák gyökerei, s a pusztító szélben is egymás felé fordulnak: a túlélés reményét az összefogás adhatja. A fakat körülvevő élősködők nemcsak a növényvilágot veszélyeztető kártevőkre emlékeztetnek Dómján Annamária: Fa és föld és férgek című képei. A13 éves Karácsony Balázsnak a két fa között biztonságos magasságban megrajzolt fészke vajon csak a madaraknak nyújthat menedéket, családi összetartozást? Nézzük a műveket és nem tudjuk, meddig fa a fa, meddig gyökér a gyökér. Nem tudjuk, hogy ezek a tehetséges gyerekek milyen talajba kapaszkodtak először. A gyökerek azonban erősek, s amíg van remény, szállítják az éltető nedvet. Itt, a bélatelepi nevelőotthonban gondos kezek és kiváló szellemű pedagógusok ügyelnek arra, hogy felnőjenek a csemeték, hogy megállják helyüket a viharos életben is. A félelem azonban bennük munkál. Rostás György Kapuján kétségbeesett emberek kapaszkodnak az oszlopokba. Mögöttük a város: egyelőre távoli, hideg és ismeretlen. Tanáruk, Szövényi Balázs grafikus-rajztanár engedi csa- pongani a fantáziát, és csak a kezeket tereli a szakmai technikai követelmények szerint. A szombati megnyitón dr. Kollmann J. György, a budapesti művészetbarátok egyesületének titkára arról beszélt, hogy a művészeti érték nem életkortól függ, némely munka teljesen kiforrott. A kiállítás nemcsak a művészeknek, a rendezőknek is elismerést ad és biztatást is a jövőre. — Mi hiszünk a vizuális nevelés emberi formáló hatásában —, de hiszünk abban is, hogy az elért sikerek — most és a jövőben —olyan emberi tartást, lelki harmóniát fejlesztenek ki növendékeinkben, mely további életük sorsfordítója lehet. — írják a rendezők egy rövid ismertetőben. Citerások, versmondók adtak ünnepi körítést a megnyitónak, s mint később Tóth László igazgató elmondta, a nevelőotthon irodalmi színpada bejutott az ország legjobb 14 csoportja közé. Ami ma az intézményben a művészeti nevelés területén folyik, minden elismerést megérdemel. A helyi művelődési ház partner ebben — bizonyíték erre a bélatelepi alkotóműhely kiállítása is, amely június 9-éicj tekinthető meg a fonyódi nyári galériában. Süli Ferenc
