Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-28 / 28. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 28., hétfő Antall József hazaérkezett Nyugat- Berlinből Nyugat-Berlin: Antall József magyar miniszterelnök, Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök és Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellár május 26-án, a 90. nyugat-berlini német katolikus találkozón (Folytatás az 1. oldalról) Antall József elöljáróban el­mondta, hogy útjának egyik leg­fontosabb eseménye az a be­szélgetés volt, amelyet Helmut Hohl szövetségi kancellárral folytatott. Ez a megbeszélés — melyre a meghívást Antall Jó­zsef még miniszterelnöki kine­vezése előtt kapta — egyben előkészítette a két politikus kö­zötti, június 21-éré tervezett bonni hivatalos találkozót. A mostani eszmecserén minde­nekelőtt Magyarországnak Eu­rópához fűződő kapcsolatairól volt szó. Helmut Kohl reálisnak vélte, hogy hazánk 1992-t köve­tően, még az évtized végéig tel­jes jogú tagja legyen Európai Gazdasági Közösségnek. Ez természetesen nemcsak raj­tunk múlik — fűzte hozzá Antall József—, hanem a Közös Piac belső szervezetén, a tagálla­mok belső viszonyain. És azt is figyelembe kell venni, hogy még Ausztria sem csatlakozott, nekünk pedig nyilvánvalóan csak azután lesz esélyünk a tagság elnyerésére. Kohl kancellár egyértelműen biztosított minket arról — foly­tatta a miniszterelnök —, hogy az NSZK továbbra is nagyre értékeli azt a szerepet, amelyet Magyarország a német egység előkészítésében játszott. A megbeszélésen kijelentette, hogy az NSZK kész közvetlen anyagi támogatásban részesí­teni Magyarországot és megad­ni a gazdasági struktúránk áta­lakításával kapcsolatos átkép­zési segítséget. Mindezeken túl Németország részt kíván vállal­ni a magyarországi menedzser- képzésben, az új helyhatósági szervezetek hivatalnok-gárdá­jának, sőt még a rendőröknek a továbbképzésében is, tehát mindabban számíthatunk a segítségre, ami egy modern ál­lamszervezet kialakításához szükséges. A kétoldalú megbeszélések napirendjén szerepelt az euró­pai politikai helyzet áttekintése is — folytatta Antall József. Ezen belül Kohl kancellár tájé­kozódhatott a magyar Parla­mentnek a varsói paktummal kapcsolatos állásfoglalásáról. A két fél megállapította: mindkét ország érdekelt abban, hogy Gorbacsov megőrizze politikai helyzetét és súlyát. Antall Jó­zsefnek sikerült találkoznia Lot­har de Maiziere-rel, az NDK miniszterelnökével, akivel átte­kintették a két országot érintő kérdéseket és megállapodtak például abban, hogy a varsói paktummal összefüggésben koordinált álláspontot alakíta­nak majd ki. Egyetértettek ab­ban is, hogy — mivel teljesen új helyzetet teremt a német valu­taunió — a két ország felülvizs­gálja összes eddigi gazdasági szerződését. Az NDK továbbra is egyik fontos gazdasági part­nerünk marad — folytatta Antall József —, és bizonyos lehető­séget is nyújt számunkra, hogy általa is kötődjünk a Közös Piachoz. Ugyanakkor egyetér­tettünk abban is, hogy a két or­szág együttesen épít ki új típusú gazdasági kapcsolatokat a Szovjetúnióval. A külkapcsolatokról szólva egyébként leszögezte: a ma­gyar kormány különösen fon­tosnak tartja a német kapcsola­tokat, ám ez nem jelenti azt, hogy más országokkal ne törekedne jó együttműködésre. Egyre intenzívebbek a ma­gyar—francia kapcsolatok, ezt jelzi például, hogy a romániai kérdésben szinte először a tör­ténelemben FranöiaorSzág nagyobb Összhangot alakított ki Magyarországgal, mint Romá­niával. De a brit és az olasz kor­mányzat is maximálisan támo­gatja az új magyar kormányt. Jelcinnek még nem sikerült... A második szavazási fordu- konzervatív krasznodari párttit- lóban sem sikerült megsze- kár, Ivan Polozkov. 458 voksot reznie Borisz Jelcinnek, az kapott. A legközelebbi, harma- Orosz Föderáció elnöki tiszté- dik választási fordulót valószí- hez szükséges számú voksot. nűleg a jövő hét elején ejtik Ebben az újabb fordulóban meg. Jelcin némelyest növelte a 503 képviselő szavazott a rá szavazók számát. Most hat radikális nézeteiről ismert po- vokssal kapott többet, mint az litikusra, így csupán 28 szava- első fordulóban, Polozkovra zattal maradt el a megkövetelt azonban tizenöttel kevesebben többségtől. Legfőbb riválisa, a szavaztak, mint korábban. A pápa Máltán A kommunizmus kelet-euró­pai bukása után keresztény gyökerekbe kapaszkodva kell felépülnie az új Európának — hangoztatta vasárnap II. János Pál pápa, befejezve háromna­pos máltai tartózkodását. Első ízben látogatott pápa a csaknem 100 százalékban ró­mai katolikusok lakta szigetre. Málta népe nagy lelkesedéssel fogadta az egyházfőt. Bármerre járt, tűzijátékkal és díszsortűz- zel fogadták, s gyakran alakul­tak ki tumultuózus jelenetek. Becs: Jeszenszky Géza külügyminiszter május 26-án találkozott és megbeszélést folytatott osztrák kollégájával, Alois Mockkal HORN GYULA AZ MSZP ELNÖKE (Folytatás az 1. oldalról) A választók nyolcvan száza­léka valóban a rendszerváltás­ra szavazott, s ez nem véletlen — mondotta. Ez önmagában a társadalom gondolkodásmód­jának kifejezése volt. Épp e gondolkodásmódból fakad az MSZP hátrányos helyzete, az emberek ugyanis ma még ne­hezen tudják a Szocialista Pár­tot a volt állampárttól elválasz­tani. Ennek ellenére a szocialis­ták — a körülményekhez ké­pest — tisztes eredményt mu­tathatnak fel. Mindezt figyelem­be véve Horn Gyula úgy ítélte meg: érdemes a baloldali érté­kekért dolgoznia. Hozzáfűzte viszont, hogy továbbra is sze­retne a külpolitikában tevékeny­kedni, hiszen több évtizede fog­lalkozik e területtel. E szándékából fakad, hogy megtartja a parlament külügyi bizottságának elnöki tisztét, ezt a hatályos jogszabályok is lehe­tővé teszik. A párt előtt álló fel­adatokról szólva hangoztatta: rendkívül nehéz lenne fontos­sági sorrendet kialakítani. Még­is elsődleges a párt kiépült struktúrájának megerősítése, azokra az emberekre támasz­kodva, akik ma nem egziszten­ciális érdekből, hanem önzetle­nül, meggyőződésüket követve dolgoznak e pártban. Ehhez olyan „normális” pártműködés­re van szükség, amelyben az emberek tudják, hogy milyen szervezethez tartoznak, amely­ben „normális", nyitott szerve­zeti életet élhetnek, amelyben politikai feladatokkal foglalkoz­nak. Horn Gyula különös nyo­matékkai szólt a nyitottságról — ondolva itt a szakszervezetek­ei és a Parlamenten kívüli pár­tokkal való együttműködésre is — a hasonló érdekek-értékek képviseletében. Annak a meg­győződésnek adott hangot, hogy az MSZP tagjai között sokan vannak, akik ugyanígy gondolkodnak, s a kongresszus is egyértelművé tette: a párt el­sősorban a szociáldemokrata értékekre építve, a Szocialista Ihternacionálé elvi nyilatkoza­tának szellemében kíván mű­ködni a továbbiakban. A párt új elnöke rendkívül fon­tosnak tartotta a felkészülést a helyhatósági választásokra. Ebben kritériumként azt jelölte meg: nem azt kell nézni, hogy a jelölt tagja-e a Szocialista Part­nak, vagy sem, hanem azt, hogy mennyire tisztességes, személye garancia-e arra, hogy valóban alakosság, a helyi kö­zösség érdekében cselekszik majd. A pártnak mindenképpen jelentősen erősítenie kell befo­lyását e választásokon, s nem elsősorban az önkormányzati szervek vezető funkcióira pá­lyázva. Végezetül Horn Gyula kije­lentette: programja tartalmában nem, csupán stílusában külön­bözik elődjétől, Nyers Rezsőé­től. Arról, hogy Pozsgay Imre csupán a parlamenti frakció vezetői tisztét vállalta, úgy nyi­latkozott: Pozsgay Imre sze­mélye nagy érték a párt számá­ra, kiváló képességekkel ren­delkezik, ám lényeges, hogy egy párt megfelelő munkame­gosztás alapján tevékenyked­jék, mert csak így működhet jól. A párt parlamenti frakciójá­nak vezetője megerősítette, hogy egy indítvánnyal össze­függésben valóban szó esett arról: talán jó lenne, ha a kong­resszus bizalmi szavazásnak vetné alá a párt parlamenti cso­portját. Kijelentette: ez közjogi abszurdum, hiszen a párt képvi­selőit nem a párttagság, s külö­nösen nem a kongresszus vá­lasztotta, hanem a választópol­gárok. Ötszázharmincezer vá­lasztópolgár akaratából ülnek a parlamenti padsorokban. A bizalmi szavazás felveté­sének okai között szerepeltek minőségi kifogások — mondot­ta: taláh tehetségesebb, ráter­mettebb emberek is akadtak volha, mint a most leköszönt elnökség tagjai. A Szocialista Párt elnökségé­nek tagja lett az elnök, a két alel- nök és az országos titkár mellett Kovács László, Kosa Ferenc, Géczi József, Baja Ferenc, ifjú Marosán György, Szabó Lajos Mátyás és vargáné Kerékgyár­tó Ildikó. Nicu Ceausescu a bíróság előtt — Mindig arra kértem a me­gye katonai vezetőit, hogy ne lövessenek a tüntetőkre. Én nem adtam ki tűzparancsot — jelentette ki Nicu Ceausescu, a kivégzett diktátor fia, akinek politikai bűnpere szombaton kezdődött Nagyszebenben. A vád szerint Nicu Ceauses­cu, aki 1989. decemberében az RKP Szeben-megyei első titkári tisztét töltötte be, részese a népirtásnak. Állítólag az ő uta­sítására lőttek a tüntetőkre, s ebben a sortűzben 89 felkelő meghalt, 219 pedig megsebe­sült. A tanácselnök leintette, ami­kor arról vallott, hogy tavaly, december 22-én délelőtt Pos- telnicu belügyminiszter telefo­non közölte vele. Bukarestben váratlan fejlemények következ­tek be, s hogy ezek hátterében Ion Iliescu és Corneliu Manescu áll. Ez a mozzanat alátámaszta­ni látszik azokat az utóbbi idő­ben mindinkább hallható véle­ményeket, hogy a romániai for­radalom hátterében politikai ál­lamcsíny rejlik. Nicu Ceausescu azt is állítot­ta, hogy apjával már régebb idő óta politikai nézeteltérései vol­tak. A vádlott egy másik kijelen­tése: Temesvárott „idegen or­szág” végzett aknamunkát. Ezt az országot nem nevezte meg. Volt azonban egy olyan célzá­sa, hogy magyarok kezdemé­nyezték a rendszer megbontá­sát. A tanácselnök kérdésére kijelentette, hogy nem azokra a magyarokra gondolt, akik Ro­mániában éltek. Vallomása szerint ő decem­ber 22-én nem szökött el Nagy- szebenből. — Aznap — mon­dotta — Bukarestbe utazott, hogy tárgyaljon az új hatalom képviseloivef. Gépkocsival kel­lett mennie, mert nem érkezett meg a nagyszebeni repülőtérre az a katonai helikopter, amelyet előbb Ilié Ceausescu tábornok, majd később Postelnibu bel- miniszter ígért meg neki. tárgyaláson — amelyet ma folytatnak — megkezdődött a tabuk kihallgatása. Oltványi Ottó A súlyos szabálytalanságok es tragikus balesetek megelőzésének érdekében októberig tartó fokozott el­lenőrzési akció kezdődik az M1-es autóúton Országos MDF­fórum (Folytatás az 1. oldalról) A tevékenységük szintetizá- ciójaként elkészült koncepció­kat már a jövő heti ülésén meg­vitatja majd az új kormány. így még júniusban megalkotható lesz a két törvény, s ezt köve­tően a köztársasági elnök kiír­hatja szeptember 23-ára a hely- hatósági választásokat. Bízik abban — hangsúlyozta a miniszter, hogy a törvényter­vezetek vitája nem válik majd parttalanná, s sikerül felülemel­kedni a pártpolitikai érdekeken. Ugyanis szerinte valós a veszé­lye annak, hogy egyes parla­menti pártok későbbi időpontra szeretnék kitolni a helyhatósági választások idejét. Horváth Ba­lázs utalt arra is, hogy a rend­szerváltás már lezajlott ugyan a parlamenti választásokkal, de az ország számára a képviselő- választásoknál meghatározób­bak a helyhatósági választá­sok. Abban az esetben, ha nem sikerülne szeptemberben meg­tartani az önkormányzati vá­lasztásokat, akkor nem lesz le­hetőség arra sem, hogy az új testületek kellő körültekintéssel készítsék elő a jövő évi költség- vetésüket. Ezzel pedig egész jövő évi működésük kerülne veszélybe. A fórumon felszólaló szakér­tők hangsúlyozottan szóltak a megye szükségességéről, de funkcióinak tervezett változá­sairól is. Fontos kérdésként ismertet­ték az önkormányzati rendőr­ség létrehozása esetén szük­ségszerűen jelentkező feszült­ségeket, a központi államren­dőrség és az önkormányzati rendőrség között. Az egészna­pos tanácskozás résztvevői számos észrevételt fogalmaz­tak meg az önkormányzatok optimálisabb működése érde­kében. Bevásárlási láz Moszkvában A hét végén sem csillapodott a felvásárlási láz sem Moszkvá­ban, sem más szovjet városok­ban. Az élelmiszerüzletek — miután Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő csütörtökön ismer­tette a tervezett árreformot — valóságos ostrom alatt állnak. Csak többórás sorbah állás után lehet bejutni az eladótérbe. A moszkvai üzletek amúgy sem bőséges kínálata még szű­kösebb lett, a vevők valósággal „kisöpörték” az árukat. Két nap alatt annyi étolaj, vaj és tea fo­gyott, mint amennyi máskor a moszkvai üzletek egyhónapos ellátására elegendő. Lisztből három hónapi tartalékokat hal­moztak fel a kamrákban a szov­jet főváros és környékének la­kosai, a Moszkvába érkező „batyuzók". Száraztésztából, darából hét-nyolcszoros mennyiség fogyott, sóból pedig a szokásos 100 tonna helyett most 200 ton­nát vittek haza. A moszkvai lapok ismertetik a városi tanácsnak azt a dönté­sét, hogy vasárnaptól kezdve Moszkva és környéke üzletei csak személyi igazolvány, vagy a helyi illetőséget igazoló más okmány bemutatása mellett szolgálják ki a vásárlókat.

Next

/
Thumbnails
Contents