Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-26 / 27. szám

1990. május 26., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 TERVTELJESÍTÉS ÉS A DE... Elérte úticélját a Kapos Volán Megyénk röplabdasportjának eddigi legszebb ered­ményével zárta a bajnokságot az „A" csoportban a Kapos Volán NB l-es férfi röplabdacsapata. Mindezek ismeretében kissé meglepő Laszczik Iván edző válasza arra a kérdésre, hogy elégedett-e együttese teljesítmé­nyével. A szakember nem rejtette véka alá csalódottsá­gát, nyíltan megmondta, hogy ő ennél is többet várt. Vajon telhetetlen az edző, vagy számára is evés közben jött meg a nagyobb étvágy? Azt hiszem, hogy az edzői válasz felkeltheti kíváncsiságunkat, így megfelelő alap kínálkozik a részletek boncolgatására a miértek megvá­laszolására. Kántor a többiek felett, Schmidt (háttal), dr. Pridál (kissé takarva) az újpestiek ellen Akár csak egy évvel ezelőtt is, ha valaki azt mondja, hogy somogyi csapat szerzi meg az orseág legjobbjainak körében az ötödik helyet, bizonyára gyorsan rávágta volna: „Ezt szeretnénk megérni!" Nos ez az a helyezés, amely most az el­sőéves felsőházi tagság zárá­sakor a szakember szemét „szúrja”. Pedig hát azt sem mondhatjuk, hogy a volánosok nem teljesítették, amit vállaltak, hogy elmaradtak volna attól, amit joggal várt el tőlük a sport­közvélemény. Amikor elkezdő­dött a bajnokság, a csapat elé a 4—6. helyek egyikének meg­szerzését tűzték célul a veze­tőik. Igen ám, de lezajlott az őszi idény és a csapat halomra dönt­ve minden várakozást, áz első helyen várta az idei folytatást. Ez lett tehát az újabb kiindulási alap, ehhez mértek mindent, ami a tavasszal következett. Vajon melyik volt a reálisabb megítélés: a bajnokság eleji, avagy átéli? Laszczik Iván egy pillanatig sem gondolkodik a válaszon. — Nem látok semmilyen el­lentmondást. Helyes volt az eredeti tervünk is, hisz első „A” csoportos évünkre készültünk. Menet közben derült ki, hogy csapatunk a vártnál is többre képes és a többiekhez viszo­nyítva alkalmasnak látszunk a dobogó egyik fokának a meg­tartására. Megvallom őszintén, tavaszi idénynyitón már a ne­gyedik helyet is kudarcnak könyveltem volna el, nem is szólva az elért ötödikről. Nem, ez nem nagyképűség. Tény, hogy nem volt reális az őszi el­sőségünk sem, mert az Újpesti Dózsa mindenképpen kiemel­kedett a mezőnyből, tehát a baj­nokságához nem férhetett két­ség. De a mögötte sorakozók- nak egy jottányival sem volt ütő­képesebb a csapatuk, mint a miénk. — Akkor mégis valaminek történnie kellett, hogy abból a bizonyos elsőből „csak" ötödik helyezés lett. Elbizakodottság? A saját tudás túlértékelése? Netán más? — Sokkal összetettebb do­logról van szó. Néhányat hadd említsek a — szerintem — meghatározóak közül. Minde­nek előtt kritika alá kell venni magát a bajnoki rendszert. Ez a lebonyolítási mód nem engedi meg, hogy reális erőviszonyok alapján alakuljon ki a végső sor­rend. Példa erre a mi esetünk. Amiként irreális volt az őszi el­sőségünk, ugyanúgy az lett számunkra a végeredmény is. Lényegében játszottuk a baj­nokságot a múlt év szeptembe­rétől ez év februárjáig, azaz több mint öt hónapig. Ezzel zá­rult az első szakasz. Ezt köve­tően — bármily furcsa — egy hét alatt kellett újjá alakulnia a végső sorrendnek. Hát lehet ió az ilyen verseny kiírás? De más példával is alátámasztom a vé­leményemet. Az előttünk vég­zők közül az Újpest kivételével legalább egyszer mindenkit le­győztünk. A Kecskeméttel ví­vott öt találkozón háromszor mi nyertünk, ráadásul az egész bajnokságban nekik öttel több vereségük lett, mint nekünk, s mégis megelőztek bennünket. Nos hát, ezeket az anomáliákat akarja most a szövetség egy új versenykiírással felszámolni. De maradva a helyezésünk in­doklásánál: nem volt szeren­csés a téli török utunk sem, az egyáltalán nem szolgálta a fel­készülést, ráadásul akkor bete­gedett meg Stefik, akinek kiesé­se is belejátszott a helyezé­sünkbe. Lényegében Horváth Péter is hosszú kényszerpihe­nőre lett kárhoztatva, őt sem tudtuk pótolni, miként a télen elköszönt Károly hiányát is megéreztük, bár vele szemben nem lehet lelkifurdalásunk, hisz maradásáért számos lépést tet­tünk. El kell ismernünk, hogy egy dobogós helyezéshez így már kevesen maradtunk, mert mindenkire szükségünk lett vol­na a feszült hajrában. Nem volt kellő számú cserelehetősé­günk arra, ha a húzó embereink gyengélkedtek. Összegezve: ezzel a létszámmal is a három között lehettünk volna, ha min­denki mindig a legjobb formáját hozza. A kezdő hatos mellett legalább két, velük egyenran­gú vetélytárs hiányát vélem fel­fedezni az ötödik helyben. — Mindez azt jelenti, hogy a bajnok kivételével bárki meg­előzhető lett volna? — Igen. Talán küzdőképes­ségben kerekedtek fölénk, de ennek nem lett volna ilyen jelen­tősége, ha mindenki egészsé­ges marad. Apró nüansznyi dol­gok döntöttek. Amelyik együt­tes jobban összpontosított, s a begyakorolt variációit többször alkalmazta eredményesen, az kétségtelen előnyt élvezett. — A csapatról elhangzott a vélemény lássuk hát, hogy egyénileg ki mennyit nyomott a kepzeletbeli serpenyőben. — Három játékosunk az év valamennyi mérkőzésén szó­hoz jutott. Ez már maga is minő­sítés, de mindenkiről szeret­ném néhány mondatban kifejte­ni a véleményemet. // Ok tizenegyen Kántor Sándor, nehéz vele kapcsolatban a megfelelő sza­vakat megtalálni. Ebben a baj­nokságban a magyar röplabda­sport szuper klasszisává nőtte ki magát. Mindkét sorból hatá­sosan támadott, ő volt az, aki a nyitásfogadásból is azonnal képes volt ütni! Őt már nyugod­tan mérhetjük nemzetközi mér­cével ehhez azonban a sánc­munkájának még javulnia kell. Ezzel együtt a csapat egyik meghatározó játékosa volt. Dr. Vladimir Pridál: róla korábban már minden jót elmondtam. Ő az a csapatban, aki elsősorban a fejével játszik. Nem véletlenül kiáltották ki az ország legjobb feladójának. Amit el képzel azt meg is tudja valósítani. Hihetet­len győzniakarás jellemzi, bár voltak megingásai és mezőny­munkája is lehetett volna hatékonyabb. Jan Ciffra: rend­kívül hasznos játékos, hihetet­len akaraterővel. A 250 váloga­tottságából adódó rutinját jól kamatoztatta. Gyors, aki ráadá­sul középről is tud ütni. Ez a magyar mezőnyben ritka tulaj­donság és nagy hasznunkra volt. — Tehát ők jutottak szóhoz valamennyi találkozón. Kérem a többiekről is mondjon véle­ményt. Stefik Csaba: nagyot lépett előre, elsősorban ütésben és jó volt a hálójátéka is. Hozzáállá­sa példaértékű, képes volt negyvenfokos lázzal mérkőzé­seket játszani. Teljes mérték­ben elégedett voltam vele. Schmidt János: ő is a meghatá­rozó egyéniségek közé tartozik. Elsősorban nyitásfogadásban nyújtott kiemelkedőt. Háló- és sáncmunkában képességei alapján többre hivatott, bár igaz, hogy a jobb teljesítményben makacs vállsérülése is akadá­lyozta. Mint csapatkapitánynak azonban nagyobb szerepet kel­lene vállalnia együttesünk összefogásában. Czotter Csa­ba: csapatunk egyik újonca volt, Laszczik Iván, aki búcsúzik aki rendkívüjj adottságokkal rendelkezik. Ő a legruganyo­sabb és a legeredményesebb sáncolónk. Ha technikai reper­toárja bővül, akkor számos ele­met még hatékonyabban lesz képes végrehajtani. Küzdőké­pességben is javulnia kell. Sza­bó István: tipikus cserejátékos, őt védekező és támadóposztra egyaránt be lehet állítani. Ami a játékát illeti, sajnos a végletek embere. Talán több önbizalom­ra lenne szüksége. Horváth Pé­ter. ő az aki a becserélésre ál­landó készültséggel rendelke­zik. Bármely taktikai feladatot képes megoldani, a társak ösz- szefogásában is sokat tud segí­teni. Kár, hogy sérülése miatt a tavasz folyamán nélkülöznünk kellett. Erdei Tamás: korcso­portja legjobbjai közé tartozik. Sajnos kissé gátlásos, éppen ezért az első csapatban nem tudta igazi tudását nyújtani. Sokoldalú, de minden térén ja­vulnia kell, ehhez van is ideje, hisz 18 éves. Tóth György, cse­reként egy-egy alkalommal ju­tott szóhoz. Tovább kell fejlőd­nie, hogy ezen a szinten is ké­pes legyen a helytállásra. Kiss Zoltán: rá is az vonatkozik, mint Tóthra. Elsősorban mint feladó jöhet szóba, ha szorgalma tö­retlen marad. Elköszön az edző A Kapos Volán jelenleg még edzésben van, bár könnyített formában, de dolgoznak június közepéig. A foglalkozásokat „még” Laszczik Iván vezeti. Nyílt titok, ugyanis, hogy az edző búcsúzni készül. Szerző­dése lejárt és maga sem kíván újabbat aláírni. Csak annyit mondott, hogy mellékfoglalko­zásban ezen a szinten már nem lehet igazán eredményesen dolgozni, ő pedig a fő állásához ragaszkodik. Minden bizonnyal jó szájízzel köszönhet el és a sportközvélemény is nagyra értékeli eredményes munkáját. De hallani más változásokról is, ezeket azonban még nem erősítették meg. Egy más alka­lommal szólunk majd róluk. Most csak azon reményünknek szeretnénk kifejezést adni, hogy a rövid idő alatt méltán népszerűvé vált együttes re­mélhetőleg nem gyengül és a jövőben is képes lesz a becsü­lettel kivívott hírnevéhez mél­tóan szerepelni. Jutási Róbert A világ sportja — sorokban Sérülés miatt nem indulhat a hétvégi férfi tornász Európa- bajnokságon a nyugatnémet gyűrűvilágbajnok Andreas Aguilar. A 28 éves versenyző — aki a tavalyi kontinensverse­nyen bronzérmes lett kedvenc szerén — edzés közben bal karján ínszakadást szenvedett, ezért helyette a tartalék Wolf­gang Joechle indul. Henry Maske (26) olimpiai és világbajnok keletnémet ökölví­vó június 1-én Düsseldorfban vívja második profi mérkőzését. Bemutatkozása május 9-én Londonban volt, s az 55. má­sodpercben kiütötte a mexikói Theo Arvizut. Újabb ellenfele a hatmenetes találkozón a brit Mike Aubrey (24) lesz, aki 1986 októbere óta szerepel a hivatásos öklözök táborában. A 18. felnőtt teke-világbaj- nokság színhelyén ülésezett a Nemzetközi Teke Szövetség (FIQ) aszfalt szekciója. Az ülé­sen döntöttek a következő vi­lágversenyek helyszíneiről. A következő, 1992-es felnőtt világbajnokságnak a jugoszlá­viai Celje ad otthont. 1994-ben az NSZK-ban, 1996-ban Cseh­szlovákiában találkoznak a leg­jobbak. A junior (23 éves korig) világ- bajnokság rendezői: 1991 Steyr (Ausztria), 1993. Budapest. Záróforduló következik Gellei Imre: szépen búcsúzni Meksz Gyula: nyerünk! Zárófordulóra készül a Siófo­ki Bányász labdarúgócsapata, méghozzá nem is akármilyen­re. NB l-es tagsága óta a leg­szebb helyezés van kilátásban. Amennyiben legyőzi az együt­tes a Tatabányát, úgy azokat mindenképpen megelőzi, tehát a hatodik hely elérése a siófo­kiak kezében van. De.... Az ötö­dik hely is megszerezhető, hisz a jelenleg ott tartózkodó Veszp­rém a kieséstől fenyegetett Debrecen otthonába látogat. — Háromszor kaptunk ki a Tatabányától, mióta itt vagyok —• mondta Gellei Imre veze­tőedző, akinek ez lesz a hivata­los búcsúmérkőzése Siófokon, így folytatta: én elégedett len­nék a hatodik helyezéssel, az ötödiket csak amolyan ráadás­nak tekintem. Szeretnénk meg­őrizni tavaszi hazai veretlensé­günket és én ebben bizakodom is. Beszélgetésünk közben egyik játékosának, Meksz Gyu­lának a véleményét tolmácsolta az edző. A labdarúgó tömören ennyit üzent a szurkolóknak: „nyerünk”. Miután ő sokat tehet ezért, higyjünk neki. Gellei Imre nem tervez válto­zást az előző csapatban. A kez­dő tizenegy: Bíró—Kolovics, Aczél, Olajos, Szabó B.—Ke­szeg, Zsadányi, Meksz, Maro­zsán—Ozsváth, Magyar. Cse­re: Horváth Gy„ Zare, Varsányi, Kirchmayer, Krausz. Könnyed hazai győzelem K. Tungsram—Bp. Spartacus 3-0 (8,5,13) Egy vendégtámadást hárít a Tungsram. Kaposvár, városi sportcsar­nok, 100 néző. V: Pados, Babati. K. Tungsram: Sántosiné, Ha­lász, Marek, Tuba, Zalavári, Sasvári. Csere: Nagy, Csepre- gi, Novák, Polgár. Edző: Simon­ná Kutas Zita. A találkozóra csak félórás késéssel kerülhetett sor, mert a fővárosi csapat késve érkezett Kaposvárra. Meglepetésre a vendégek kezdtek jobban: előbb 2-0-ra, majd 5-3-ra vezet­tek. Ekkor azonban beindult a „Tungsram-gépezet”, és eb­ben a játékrészben ellenfelük­nek csak további három pontot engedélyeztek. Az első játsz­DÍJUGRATÓ­VERSENY Szombaton és vasárnap Ka­posváron az Agrártudományi Egyetem lovaspályáján rende­zik meg a Ménesek versenye elnevezésű meghívásos nem­zetközi díjugratóversenyt, ame­lyen 13 hazai és két külföldi ménes jelezte indulási szándé­kát. A versenyek mindkét na­pon délelőtt 9. és délután 14 órakor kezdődnek. Az érdeklő­dők díjtalanul megtekinthetik a Ménesek versenyét. mábban egy sajnálatos ese­mény is történt: a Tungsram csapatkapitánya, Sántosiné súlyosnak látszó sérülést szen­vedett. A második szettben csak 3-3-ig tudta tartani a lépést a fővárosi gárda. Ezt követően sokáig csak a hazai együttes tudott pontokat szerezni a szét- esően játszó Spartacus ellen, így aztán semmi meglepetés nincs abban, hogy a hazaiak végül nagy fölénnyel — 10 pont­nyi különbséggel — nyerték ezt a játékrészt. A harmadik s egy­ben utolsó játszma kiegyenlített küzdelmet hozott, de valójában soha nem forgott ve­szélyben a kaposvári szett­győzelem. Egy ,,B"csoportban szereplő, de jövőre már ,,A” csoportos és egy „A" csoportban szereplő, viszont a következő bajnoksá­gon már,, B” csoportos együttes találkozott ezen a mérkőzésen. Az előbbi a Tungsram csapata, az utóbbi pedig a Bp. Sparta­cus. Az 54. percig tartó mérkő­zésen egy pillanatig sem forgott veszélyben a kaposvári siker. A Tungsram magabiztos és meg­érdemelt győzelmet aratott a cserejátékosok nélkül érkező Bp. Spartacus ellen. A K. Tungsram csapatából Marek, Novák, Zalavári és Tuba ját­szott jól. Fenyő Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents