Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-26 / 27. szám
1990. május 26., szombat ______________SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA_________________________9 V áltozásra érett érettségi Kétszáz éve, 1788-ban, Poroszországban II. Frigyes Vilmos iskolai főtanácsának rendeleté előírta, hogy a „nyilvános iskolából távozó, minden ifjút előzetesen meg kell vizsgálni az általuk látogatott iskolában, és részletes bizonyítványt kell kapniuk érettségükről vagy éretlenségükről”. Ezzel intézményesítették az érettségi vizsgát, a matúrát. Előírták, hogy a vizsgán jelen kell lennie a tartományi iskola- tanács képviselőjének, pénzbírsággal büntették azokat a tanárokat, akik„megkísérelték valamely rosszul felkészített ifjú átsegítését a vizsgán”. Nálunk, csakúgy, mint az osztrák örökös tartományokban, 1851-ben írták elő az érettségi bevezetését. Szabályozták a vizsga célját, helyét, feltételeit, lebonyolítását, tantárgyait és követelményeit. Az akkori szabályzatnak egyes részei ma is időszerűek, mint ahogy az a függelék is, amely a vizsga követelményeit így fog- laljaössze:,,nemagimnáziumi ismeretek legmagassabb csúcsait írják elő, hanem a tudás szilárd törzsanyagát, ebben azonban nem holt tudást kívánnak, hanem az ismeretek élő feldolgozását”. Jelenkori érettségi vizsgáink célját pedig így határozza meg a pedagógiai lexikon: „...annak megállapítása, hogy a jelölt szert tett-e a vizsgatárgyak tantervi anyagában alapos tudásra, gondolkodóképességre, össze tudja-e kapcsolni ismereteit a gyakorlattal... kialakultak-e benne a tantervben meghatározott készségek”. Napjainkban, amikor az érettségi nem jelent egyben belépőt a felsőfokú intézményekbe, hanem csak felvételi vizsgára, vagyis jelentkezésre jogosít — némileg csökkent a tekintélye. Csökkent azért is, mert már nem a vagyonos osztály monopóliuma, hiszen egyre többen teszik le a különféle gimnáziumokban, szakközép- iskolákban az érettségit. Nálunk mostanában a 18 éves korosztály 40 százaléka. Magyarországon az általános iskola nyolcadik osztályát elvégző tanulók 90 százaléka belép valamilyen középfokú oktatási — Na! Mi van? Nyisd már ki! — Nem tudom... — Hogyhogy nem tudod? Elég nagy vagy már! Eléred a kilincset! Mit tétovázol? Menjünk! T- Várj egy kicsit... — De hát menni kell! Ezt az ajtót ki kell nyitni! — Nagyon jól tudom, hogy ki kell nyitni! Csak eszembe jutott valami... — Persze! Neked mindig eszedbe jut valami... Csak legyen, aki az eszedbe jutottakat meg is hallgassa. — Nem azért szegődtél mellém? — Hát... tulajdonképpen azért. De talán nem is ez a fő téma most. Mi a bajod ezzel az ajtóval? — Az ajtóval nincs semmi bajom. — Akkor mit toporogsz itt? Lenyomod a kilincset, és... — ... és ott fogok állni egy másik ajtó előtt. — Ezt most nem értem. Nem értem, hogy mire gondolsz?! — Megpróbálom elmondaintézménybe, ám 15 százalékuk nem fejezi be tanulmányait. Akik viszont elvégzik a gimnázium, illetve a szakközépiskola évfolyamait, azok csaknem valamennyien meg is jelennek az érettségi vizsgán. A múlt század derekán Magyarországon az írásbeli érettségi tárgyak között az anyanyelv, a latin, a görög, a matematika és a nem kötelező idegen nyelv szerepelt. Szóbeli vizsgát kellett tenni anyanyelvből, latinból, görögből, történelemből, földrajzból, matematikából, természetrajzból és fizikából. Noha azóta sokszor változott, bővült a vizsgatárgyak száma — például 1861-ben a vallástannal is —, nem változott az, hogy az érettségi írásbeliből és szóbeliből áll. Május közepén az idén is országszerte megkezdődnek az érettségi írásbelik. Valamennyi iskolatípusban kötelező magyar nyelvből és irodalomból, valamint történelemből érettségizni, az előbbiből írásban és szóban, az utóbbiból csak szóban. A gimnáziumok diákjai egy választható idegen nyelvből szintén írásban és szóban, matematikából csak írásban vizsgáznak. Az ötödik tantárgyat, amelyből kötelezően érettségizni kell, a fizika, a kémia, a biológia, a földrajz, a technika, egy idegen nyelv vagy valamelyik gyakorlati, fakultatív tantárgy, és bizonyos esetekben ének, zene, rajz és műalkotás tantárgyak köréből választhatják. (A felvételi tantárgyi kötöttségek miatt vannak, akik hat tantárgyból érettségiznek.) A szakközépiskolákban a magyar és a történelem mellett legalább egy szakmai-elméleti tárgyból, valamint szakmai gyakorlatból kell érettségizni, és az iskola szakjellegétől függően kötelező lehet a matematika, a fizika, a biológia, az idegen nyelv. Természetesen előfordulhat, hogy az egyik iskolában kiváló eredménnyel érettségizett tanulót a másik iskola közepesen végzett diákja lepipálja az egyetemi felvételin. Az érettségi vizsga eredménye, mint köztudott, nem befolyásolja a felvételi pontszámoni. A dolog régóta foglalkoztat. Az ember élete ajtókból és termekből — szobákból, mindegy, minek nevezzük a helyiséget — áll. Amikor az első ajtót kinyitjuk, azt a saját tudatunkkal nem is tudjuk. —A megszületésre utalsz. — Igen. Az első ajtót csak anyakönyvi kivonatból, az első helyiséget csak a szülők mesélte legendákból ismerjük. Ahogy visszaemlékszem, hatalmas, tágas, nagy, napfényes terem volt az első. Minden volt benne! Háború és béke, játék és gyanakvás, szeretet és civakodás, móka és durcás harag... Egyszerű, szegényes, de tiszta, rendkívül gazdag kincsű helyiség volt ez! Átrohantam rajta, mert a terem másik végén felfedeztem egy ajtót, és minél előbb azt akartam kinyitni. Mi van az ajtó mögött? — Viccelsz? Hogy te azt, kát. A tanuló maximálisan megszerezhető 120 pontjából hatvanat középiskolai eredményei alapján hozhat magával, a másik hatvanat a felvételin kaphatja meg. 1952 óta az érettségi elvált a felsőfokú iskolai felviteli vizsgától. Mégis, újabban mód van a kétféle vizsga összekapcsolására. Egyelőre a gimnáziumokból jelentkezőknek csak egyes tantárgyakból, azoknak pedig, akik szakközépiskolából a szakirányú főiskolára jelentkeznek, teljes körűen. Ilyenkor összevont érettségi és felvételi vizsgát tehet a tanuló a főiskola által delegált elnökkel kiegészült vizsgabizottság előtt. Ezen a diák is, afelvételiztetőis előnyös helyzetben van: a tanuló megszokott iskolai környezetében felszabadultabban produkál, a főiskola képviselője pedig alaposabban meggyőződhet a leendő hallgató képességéről, hiszen nemcsak a felvételi tárgyakból nyújtott szereplése alapján ítélheti meg. Vannak olyan elképzelések, hogy legyen az érettségi vizsga belépő a felsőfokú iskolába, ne kelljen felvételiznie annak, aki sikeres érettségi vizsgát tett. Ebben van is valami igazság, bár nálunk a tömeges egyetemre jutásnak nincsenek meg a szervezeti, tárgyi, személyi és technikai feltételei. Tény, hogy nálunk az érettségi vizsgák mostani színvonala nem elégíti ki a felvételik igényeit, mert eltérő az iskolák képzési nívója, adottsága, követelményrendszere. De iskolatípusonként még az érettségi vizsgaszabályzat is eltérő. Az új, közös vizsgaszabályzaton most dolgoznak a Művelődési Minisztériumban. E koncepció egyik újdonsága a kétszintes érettségi. Az A szintű megfelel majd a főiskolai, egyetemi felvételiknek, a B szintű csak érettségi bizonyítványt ad. Azt majd mindenki maga dönti el, hogy melyiket választja. Az egyetemi felvételivizsga- botrány, az érettségi tételek körüli visszásságok egyaránt arra figyelmeztetnek, a kulturális kormányzatnak sürgősen foglalkoznia kell az érettségi és az egyetemi felvételi reformmal. akkor tudtad? Vagyoktondinak nézel? — Szó sincs egyikről sem! A harmadik vagy negyedik helyiségben jártam már, amikor igazából tudatosult bennem: hogy is vagyok én ezekkel az ajtókkal, termekkel. Voltak olyanok, ahol szerettem volna tovább maradni—és voltak, ahonnan menekültem, vakon nyomtam le a kilincset; csak innen el! Akármi is fogad az ajtón túl! — Persze! Mert már a következő ajtóra gondoltál! — Azt hiszem, akkoriban ez még nem foglalkoztatott. Különben is kínosan vigyáztam arra, hogy rendet hagyjak magam után. Egy idő után — ezt felnőttkornak minősíthetem —, mielőtt lenyomtam egy új ajtó kilincsét, mindig körülnéztem, visszapillantottam, minden rendben van-e. Tudod, mihez hasonlíthatom? — Nagyon érdekel! Vathy Zsuzsa A mondák a népek gyermekkorából valók. Naivak, dicsek- vők, kegyetlenek, csodaterem- tők. A kisfiú a konyhában ül, egy üveggel játszik. Gurigatja az asztalon, megunja, ledobja. — Ha ledobod — mondja az anyja —, összetörik. Kifolyik belőle az orvosság, elvágja a kezedet. A kisfiú méregeti az üveget, újra markába fogja. — Ledobjam? Földobjam? — Eztdünnyögi. Földobja. A kövön az üveg összetörik, az orvosság kifolyik belőle. Ez csak egy néhány forintos orrcsepp volt, bármikor pótolható. De ha a csodatevő életvize lett volna benne, a gyerek akkor is földobja. A kisfiú nővére kilencéves, erősen ragaszkodik a szüleihez, jobban, mint a hasonló korú gyerekek. Ha anyja, apja elmennek hazulról, többször elbúcsúzik tőlük. Aggódik értük, óvja őket. Az utolsó ölelés után még egyszer utánuk szalad. — Ugye, nem haltok meg a liftben? — kérdezi. A mondák is ilyen gyermekesen tiszták, és gyermekesen gonoszak. A szittya királyok Istentől kapták kardjukat. Csodálatos, nagy erejű kardot, hogy minden népet legyőzzenek vele. —Az anyukám egyszer az mondta: ,,úgy menj el házul ról, úgy lépj ki a lakásból mintha vendéget várnál!” Az hiszem, a rendre nevelés pél dabeszéde is lehetne ez.. Hát, én így mentem tovább.. —Na, de most itt állunk eg> ajtó előtti... — Igen. És még mindig nem érted, hogy miért tétovázok. Az ajtó kinyitása mindig valami felemelő, különleges, semmihez sem hasonlítható élményt jelentett. Csak eg> idő után rájöttem, hogy az aj tők mögött a termek egyre kisebbek. Viszontbelépéskoi rögtön láttam, hogy ott szem ben van egy másik ajtó. ..Hát ha azon túl valami másféle helyiség van?És mentem, ée igyekeztem. — Mi sem természetesebb! Itt van a következő! — Csak most félek... — Mitől? Ott tartunk, mint s legelején I Nyisd már ki! — Jó! Tudom! Látod, & kezem már a kilincsen. Megállás nincs. Rend van mögöttem. De, ide figyelj! Mi lesz, ha ebben a következő helyiségben már nem lesz ajtó ?! Természetesen másnak nincs ilyen kardja, mert ha volna, nem biztos, hogy mindig a szittyák győznének. Tehát — kétség sem férhet hozzá —, ezt a csodálatos kardot egyedül a szittya királyok birtokolják. Egy csak a bökkenő: a kard elveszett. Egyszer, amikor keresni kezdték — nem tudjuk, mikor—, azt vették észre, hogy nincs sehol. (Elég baj, hogy egy ilyen Istentől adományozott kard Szittyaországban csak így elveszhet.) Talán az ellenség vitte el? Vagy ott felejtették valahol a meotiszi mocsarakban? Nem tudjuk. A kard tehát elveszett, kár sopánkodni rajta, de fennmaradt a híre. Az öregek testá- mentumként hagyták a fiatalokra: „Keressétek, kutassátok, mert az lesz a világ ura, aki Isten kardját megtalálja”. Keresték is, kutatták is, de Isten kardját nem találhatta meg más, csak az, akinek Ő szánta. Végre megszületett. Anyja — talán még a szittya király felesége sem volt — álmot látott: csodálatos fiúgyermeket fog szülni. Meg is jelent előtte a fia sugárzó, lángoló karddal az oldalán. Az álmot sokszor elmesélte a fiának, Attilának, aki boldogan hallgatta. Még kisgyermek volt, és már tudta, hogy ő lesz a hunok fényes csillaga, Istennek ostora. Könyörtelen azzal, aki szembeszáll vele, de kegyes ahhoz, aki szövetséget kínál neki. Tudta, hogy kíméli majd a nőket, a fegyverteleneket, megvédi szövetségeseit, de saját kezével öli meg azt, aki ellene fordul. Legyen akár saját testvére is. Nőtt, nődögéit Attila, király lett belőle. Zömök, hullámos hajú ifjú volt, fekete, villogó szemű, ilyennek mondják, akik látták. Igen ügyesen forgolódott a harcban, teljes fegyverzetben is föl tudott ugrani lovára. Kedvelte a pompát, vendégeit színarany székre ültette, de ő maga egyszerűen, mértékletesen élt. Fegyvere fényes, sátra mindig tiszta volt. Egyik nap—ennek a napnak el kellett következnie — futva jött Attila királyhoz egy pásztor. Kardot tartott maga előtt, lángok csaptak ki belőle. — A mezőn találtam — mondja elakadó lélegzettel —, egyik tinóm belelépett. Hanem hiszed, nézd meg a lábát, véres seb van rajta. Attila nem látja a pásztort, nem érti, mit mond a tinója lábáról, csak a sugárzó Istenkardot látja. Mikor megmarkolja, érzi, hogy emelkedni kezd vele a föld, mikor megsuhintja, szeméből istenek ereje, arcáról szilaj, ravasz mosoly sugárzik. — Isten kardjával megbüntetem a föld minden népét — kiáltja. És suhogtatja a kardot, forgolódik, kiabál. — Megbüntetem a föld minden népét! Megbüntetem a föld minden népét! A hun urak ámulva nézik a királyt, a pásztor lehajta a fejét. — Miért bünteted? — kérdezi. Attila felugrik az asztalra, kardja mint egy óriási húsvágó bárd, vagdalkozik, hadonászik vele. — Megbüntetem! — kiáltja, és a levegőbe szúr. A kard fölszikrázik, hegyéről fájdalmasan lecsordul a fény. — Miért? — kérdezi a pásztor. — Miért bünteted meg? Legalább mondd meg, miért? SIMON OTTÓ / Állomáson (a hangosbemondó szövegeiből) A vonatok közép-kelet-európai időben közlekednek netoporzékoljanak! így is odaérnek mire mások már továbbmentek biztonságos lemaradás mozgó vonatra ne ugráljanak föl! menet közben se ugráljanak! hívő a másvilágra várakozzanak nyugodtan! a vonat megérkezik ne latolgassák maradjanak-e még vagy inkább...?! sóhajtsanak mélyeket sóvárogjanak ezzel már el is kezdték az utazást befelé Kádár Márta VÖRÖS MÁRTA TÁRCÁJA AJTÓK Monológ dialógusban A KARD (Kaszti Gyula rajza)
