Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-24 / 25. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 24., csütörtök Megválasztotta az Országgyűlés a miniszterelnököt (Folytatás az 1. oldalról) Elégedetlen volt viszont azzal, hogy a program nem szembesíti megfelelően az állampolgárt a megörökölt helyzet tragikus voltával; nem konkretizálja az átalakítás útját. Juhász Pál elfogadhatónak ítélte a kormányprogram általános kereteit, kivéve az agrárrészt. A kisgazdapárti hozzászólókkal vitába szállva kiemelte: az FKGP képviselői az ősi- ség elvét túlhangsúlyozó földtulajdon-koncepciójukkal a mai parasztság érdekei ellen lépnek fel. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy az önmagát a parasztság képviselőjének feltüntető párt éppúgy fogja megszüntetni a mezőgazdaságot, mint annak idején a magát munkásosztály kizárólagos képviselőjének nevező párt az ipart. A programban kevés szó esik a bérből és fizetésből élőkről — hangoztatták az SZDSZ-esek, márpedig ők a lakosság túlnyomó részét adják. Ennek következtében a program nem néz szembe olyan koncepcionális kérdésekkel — vélekedett Teliér Gyula, hogy a pazarló nagy- vállalatok helyén létrejövő magánvállalatok nem lesznek pa- zarlóak sem a munkaerővel, sem a munkabérrel, sem az anyagokkal és eszközökkel. Mindez magával vonja majd a tulajdonos és a munkavállaló érdekellentétének élesedését. Nem tudni, hogy a kormány miként próbálja kezelni a sztrájkot. Az irányelvek szociálpolitikai elemeihez fűzött megjegyzéseket Havas Gábor. Egy modern európai államban a szociális biztonság meghatározó eleme a szilárd alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer — hangoztatta a szabaddemokrata-képviselő. Nem derül ki, hogy a kormány meg kívánja-e határozni az állampolgári jogon garantált alapellátások körét, illetőleg lehetővé kívánja-e tenni a magánbiztosítást. Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz sem, hogy miként képzeli el a kormány a létminimum szintje alatt élői millió ember kiemelését a szegénységből. Társadalmi igazságtételt A Magyar Demokrata Fórum szóhoz jutó képviselői szinte egybehangzóan védelmükbe vették a kormányprogram irányelveit, többé-kevésbé fino- mamítva, kiegészítve, néhány ponton nyomatékosítva azokat. Dr. Gaál Antal (Somogy 4. vk.) a programnak a földkérdést taglaló fejezete mellett tört lándzsát. Ügy vélte, tökéletes megoldás nincs, s az előterjesztés is csak a legkevésbé rossz megoldás felvázolására vállalkozhatott. A vitában elhangzottakkal szemben tagadta, hogy ez a földprogram markáns kisgazdavonalat képvisel, hiszen az 1947-es év megnevezése csupán egy elvi kiindulópontot jelent, egy olyan dátumot, amikor a földmagántulajdon még létezett. Voltak, akik mihamarabbi társadalmi igazságtételt sürgettek, így például Szűcs István és Tarnóczky Attila. Nagy tapsot aratott az a javaslat, miszerint az eddigi vállalati vezetők csak úgy maradhassanak pozíciójukban, ha még az idén újbóli megmérettetésre vállalkoznak — akár egy pályázat keretében —, s sikerrel felelnek meg a kritériumoknak. Dénes János azt sürgette, hogy a munkások számára is biztosítsák a tulajdonlás jogát. Úgy vélekedett, hogy ennek kimunkálására csak az új mun- kástan'ácstörvényben kerülhet sor. Felszólalásában kifogásolta a fiatal demokraták egyes képviselőinek hangnemét, s felszólította a Fideszt, határolja el magát a „hökkentsd meg a burzsoát” típusú vitastílustól, amely a Magyar Dolgozók Pártjának Szikra-fellegvárában jellemezte a polémiákat. A programmal szembeni legkritikusabb hangot Palotás János ütötte meg, aki elöljáróban leszögezte, hogy támogatja a kormányprogramot, ám súlyos hibának tartja a földkérdés megoldásának tervezett módját. Ez a terv meglehetősen kidolgozatlan, s csak arra jó, hogy játsszon a parasztság érzelmeivel. A képviselő azt is kifogásolta, hogy a kormányprogramból nem igazán érzékelhető, miképpen kívánják a vállalkozókat segíteni. Középpontban a földkérdés A szocialista párt'frakciójához tartozó képviselők témakörökre bontva elemezték a kormányprogramot, s közülük számosán kijelentették: nem támogatják az előterjesztést. A Független Kisgazda-Földmunkás- és Polgári Párt, amely a 16 miniszteri poszt egynegyedét birtokolja majd — képviselőinek többsége egyetlen „részletet”, a földtulajdonlás kérdését emelte ki, annak realitását védelmébe véve. De volt, aki a koalíció magyarázatára vállalkozott, akadt, aki — parlamenti vitában nem szokatlanul — képviselőtársai felvetésére kísérelt meg válaszolni, majdhogynem átvéve a kijelölt miniszterelnöktisztét. Többen kitértek a Fidesz- képviselők megállapításaira, inkább ellenkezve, semmint vitatkozva azokkal. így elhangzott, hogy ez a kormányprogram igenis cselekvésre ösztönöz; hogy nincs külön kisgazda- és MDF-program, csak egységes kormányprogram van; hogy sokan bírálják az agrárprogramot, miközben az istállószagot sem érezték soha; hogy az 1947-es földtulajdon felszámolása csak 1967-ben kezdődött el és a pártállamnak napjainkig is csak 50 százalékát sikerült megvalósítania. Sok millió hívőt megnyerhetünk István József (FKGP, Somogy 5. sz. választókerületének képviselője) kifejezte azt a reményét, hogy a kormány- program a Tisztelt Ház kormányának és mindazoknak a bibliája lesz, akikre ez tartozik. Fontosnak tartotta, hogy a kormányprogram hangsúlyozza: kivel akarja a leírtakat megvalósítani. Az az értéke, hogy az emberrel, a magyar emberrel, mégpedig a belsőleg megújult, felszabadult, alkotó emberrel. Az ókori nagy filozófust, Próta- goraszt idézte: „Minden dolog mértéke az ember”. Nagyon fontos, hogy a program középpontjában a belsőleg megújult ember áll. Mint mondta, ezért tudja támogatni a programot és ezért örül neki. Az egyházakról szóló résszel foglalkozva cáfolta Németh Zsolt (Fidesz) megállapítását, hogy ez csak egyszer szerepel a programban, mivel három helyen. Egyetértett azzal, hogy a leendő kormány az állam és az egyház teljes és valóságos szétválasztásának elve alapján áll. Kifejezte hitét, hogy a leendő szabad magyar államban lesz szabad egyház és lesz szabad egyházak működése. Ehhez szükségesnek tartja a program, hogy az egyházak működőképességét megalapozó föltételeket teljeskörűen helyreállítsák, a gazdasági autonómiát pedig biztosítsák. Kiemelte Antall József keddi expozéjából, hogy adják vissza az egyháznak az ezeréves történelmi szerepét és értékét. Leszögezte, hogy ezzel a programmal sok millió hívő embert tudnak megnyerni az országban. Ráhangolódnak és a hívő emberek hívő felelősségével és tudatával az ország elkötelezettsége szempontjából támogatni fogják ezt a programot. Az egyik, magát ateistának nevező SZDSZ-es képviselő visszautasította István József véleményét, hogy a kormány- programot bibliaként keli forgatni, a hívő emberekre való tekintettel, magasztos dolog kigúnyolásának minősítve a kijelentést. A megyei, illetve országos lis- • tán bejutott képviselőink közül Gerbovits Jenő{FKGP), dr. Ilkei Csaba (MDF) is felszólalt a földkérdésben, illetve a sajtószabadság értelmezésében. ízekre szedett „fogalmazvány” A kormányprogram vitájában már a frakcióvezető, Orbán Viktor azt a keményen bíráló hangot ütötte meg, amely azután a Fidesz parlamenti képviselőinek további hozzászólásait is jellemezte. A fiatal demokraták nem is mint kormányprogramról, vagy annak tervezetéről szóltak Antall József által beterjesztett dokumentumról — azt következetesen csak fogalmazványnak nevezték. Egyértelmű elutasításra talált a Fidesz-frakció körében a kormányprogramban vázolt agrár- politikai koncepció. A fiatal demokraták egybehangzó véleménye volt, hogy az 1947-es földtulajdon visszaállítása—az egykor államosított egyéb tulajdonok visszaadása nélkül — nem egyeztethető össze a társadalmi igazságossággal. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, mint a kormánykoalíció tagjai — érthető módon — kivétel nélkül támogatták az előterjesztett kormányprogramot. Egyetértő hozzászólásaikban ugyanakkor a program több olyan elemére is felhívták a figyelmet, amely bővebb kifejtést érdemelt volna. A késő délutáni órákban már nem lehetett tartani az eredeti, pártok szerinti besorolást”, de a még szólni kívánók megkapták a lehetőséget véleményük kifejezésére. Több kisgazdapárti képviselő- társa véleményéhez csatlakozott Torgyán József, visszautasítva például azt a feltételezést, hogy a Független Kisgazdapárt nem egyeztette álláspontját az MDF-fel. Megerősítette koalíciós képviselőtársai meggyőződését, s igyekezett eloszlatni ellenzéki képviselőtársai aggályait az 1947-es földtulajdoni állapot visszaállításának helyességéről. Nagy tetszést aratott az a fejtegetése: ma a spontán privatizáció lényegében az ország tudatos kirablását jelenti, míg a kisgazdák szóhasználatában azt fedi ez a fogalom, hogy a magyar paraszt kapja vissza a magyar föld megművelésének jogát. Jó együttműködést Este fél 7-kor kezdte meg válaszadását Antall József. A kijelölt miniszterelnök a vitával kapcsolatosan a legnagyobb jelentőséget annak tulajdonította, hogy a képviselők a kormányprogram ellen szóltak, azt kritikával, esetenként — szó- használata szerint — vitriolos megfogalmazásokkal illették. Szólt arról, hogy a vitában sok olyan figyelmeztetés, kiegészítés felvetődött, amelyet a kormány hasznosítani fog az elkövetkezendő három hónap során kidolgozandó programjában. Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyetlen olyan tanács, ötlet vagy javaslat nem hangzott el, amely a kormánykoalíció számára konkrét gyakorlati útmutatót adott volna egy-egy feladat megoldására. Reményét fejezte ki, hogy az ellenzéki pártok a jövőben megtalálják az együttműködési lehetőségeket a kormánnyal, s megosztják a testülettel értékes, hasznosítható gondolataikat, javaslataikat. Összefoglalóan kijelentette: a kormányzat ígéretet tesz arra, hogy részletes programját három hónapon belül kidolgozza, figyelembe véve a másfélnapos vitában elhangzottakat. A miniszterelnök személyének megválasztásáról, illetve a kormányprogram elfogadásáról a képviselők egyidejűleg szavaztak. Az Országgyűlés Antall Józsefet 218 támogató, 126 ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett választotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, és fogadta el a kormány- programot. Antall József megköszönte a bizalmat, majd nagy taps közepette fogadta a volt miniszter- elnök, Németh Miklós, s a pártok frakcióvezetőinek gratulációját. Antall József köszönetét mondott az eddigi kormányzatnak, külön hangsúlyozva: politikai ellenfelekként a kerékasztal-tárgyalásokon együtt munkálkodtak azért, hogy valódi demokrácia legyen, s azt sikerüljön vérontás nélkül elérni. A határozathozatal utáni rövid szünetet követően a miniszteri bársonyszékekben már az új kormány tagjai foglaltak helyet. Szabad György külön is, köszöntötte a lelépő kormány tagjait, akár képviselői helyükön, ^kár a díszpáholyban foglaltak helyet. Ezután a jegyző felolvasta Göncz Árpád átiratát, amelyben a miniszterelnök javaslatára kinevezte a Magyar Köztársaság minisztereit: Andrásfaly Bertalant művelődési és közoktatási miniszterré, Balsai Istvánt igazságügyminiszterré, Bőd Péter Ákost ipari és kereskedelmi miniszterré, Für Lajogt honvédelmi miniszterré, Gerbovits Jenőt tárca nélküli miniszterré, Győriványi Sándort munkaügyi miniszterré, Horváth Balázst belügyminiszterré, Jeszenszky Gézát külügyminiszterré, Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterévé, Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszterré, Kiss Gyulát tárca nélküli miniszterré, Mádl Ferencet tárca nélküli miniszterré, Nagy Ferencet földművelés- ügyi miniszterré, Rabár Ferencet pénzügyminiszterré, Siklós Csabát közlekedési és hírközlési miniszterré, Surján Lászlót népjóléti miniszterré. A független, felelős magyar kormány miniszterei — a bemutatás sorrendjében — helyükről felállva köszönték meg a bizalmat. A kormányalakító ülésszak ünnepélyes akkordjaként: Antall József, majd kormánya letette a hivatali esküt. A miniszterelnök az eskütétel után ismét szót kért. Az Országgyűlés, kemény politikai vita után, elismerve az eddigi munkát, s talán megbocsátva a botladozáso- kat, elfogadott miniszterelnöknek — mondta —, majd hangsúlyozta: túl a formális eskün, ami kötelezi, aminek iisztelet- ben tartása szent kötelessége, mélyebb gyökerek és nagyobb elszántság köti a nemzethez. Számára ez a nap azt jelenti: véget ért valami az életében, és valami új kezdődik. Nem titkolta: kétségek gyötrik, a felelősség súlya olyan mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szükség van a helytálláshoz. Szerény kormányosa kíván lenni az országnak nagy szavak nélkül, tudva azt, hogy milyen mélységek és milyen szakadékok tá- tonganak előttünk. A parlament ma tartja következő ülését. Külföldi visszhang A kormány- programról Magyarország európai közösségi és VSZ-tagságának kérdését, gazdaságpolitikai terveit emelik ki a kormányprogramot ismertető brit újságok. A gazdaságpolitikai tervekről beszámolva a Financial Times, az üzleti körök lapja hangsúlyozza: „Az új kormány megkísérli áthidalni azt a különbséget, amely Antall úr demokrata fórumának óvatos elképzelései és az ennél reformistább gondolkodás között mutatkozik”. A The Guardian így ír: „Magyarország új miniszterelnöke előterjesztette programját, amely a varsói paktumból tíz éven belül az Európai Közösségekbe vezeti az országot”. A The Independent tudósítója szerint „a kormányprogram világossá teszi, hogy Magyarországnak a remélt gazdasági fellendülés előtt két évig nehézségekkel, a munkanélküliség jelentős emelkedésével, kétszámjegyű inflációval, a termelés és az életszínvonal csökkenésével kell megbirkóznia”. Miként a The Guardian, a The Independent is megemlíti, hogy az új kormány a forint konvertibilitását tervezi, „de — írja — ennek időpontját nem határozza meg. Ám nem csupán ez a részlet hiányzott a programból. Ellenzéki képviselők bírálták a kormányt, amiért nem tárta fel, hogy miként szándékozik megvalósítani célkitűzését”.
