Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-22 / 23. szám

1990. május 22., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Biztosítani kell a kutatás szábadságát (Folytatás az 1. oldalról) ígéretes lehet az a világbanki tárgyalássorozat és előkészítő munka is, amelynek 120 millió dolláros összkonstrukcióján belül Akadémiánk előkészíté­sében olyan 20 millió dolláros hitel szerepel, amely a műszer- központok továbbfejlesztését, fiatal kutatók ösztöndíjait és az információs infrastruktúra fej­lesztését szolgálja. Láng István főtitkári beszá­molójában felhívta a figyelmet: az Országos Tudományos Ku­tatási Alap első ötéves ciklusa ez év végén lejár. Ha nem dön­tenek további sorsáról, akkor 1991-től a kutatók és oktatók ezrei maradnak kutatási támo­gatás nélkül, sokan munkanél­külivé válnak. Az OTKA-bizott- ság javasolja: a következő évtől az OTKA alakuljon át önálló in­tézménnyé, saját vezetéssel. Az Akadémia újjáalakult szak­mai bizottságai bírálják el és rangsorolják a pályázatokat és ezekről az OTKA kuratóriuma döntsön. Nagyon fontos, hogy a kor­mány stratégiai kérdésként ke­zelje a tudomány, a felsőokta­tás és a műszaki fejlesztés ügyét és ezeket jelentőségük­nek megfelelő mértékben támo­gassa — hangsúlyozta a főtit­kár. Biztosítani kell a kutatás szabadságát, a kutatási és ok­tatási intézmények nagyobb önállóságát. Szükséges az is, hogy kormányzati eszközökkel javítsák az egyetemi kutatás, a posztgraduális képzés, a kuta­tói utánpótlás feltételeit. A kuta­tók véleményét tolmácsolva hangsúlyozta: olyan finanszíro­zásai rendszert kell kialakítani, amelyben az állami kutatási és fejlesztési források elosztásáról nem az államigazgatási szer­vek, hanem szakmailag illeté­kes szervek döntenek. Olyan tudománypolitikára van szük­ség, amely versenyhelyzetbe hozza a kutatókat és a jobbak munkafeltételeit javítja. A közgyűlés első napján megválasztották az Akadémia új tagjait. Ez alkalommal 34 ren­des és 58 levelező tag került a testületbe, közöttük azok is, aki­ket korábban politikai okok miatt mellőztek. Megválasztot­ták továbbá az új tiszteleti tago­kat, köztük Teller Edét, a világ­hírű fizikust. Az idén első ízben — az Akadémia új alapszabá­lyának előírásai szerint—a kül­földön élő tudósok közül úgyne­vezett külső tagokat is is válasz­tottak. Három Nobel-díjas tudós: Abdus Salam pakisztáni fizikus, Manfred Eigen NSZK- beli kémikus és Jan Tinbergen holland közgazdász is az MTA külső tagja lett. A közgyűlés csütörtökön foly­tatódik. SZAKMÁK FOGÁSAIT LESTÉK EL Véget ért Siófokon a mozgássérültek nemzet­közi balatoni találkozója. A tíz napos programon 200-an vettek részt. A kirándulások, beszélgetések mellett számos kézügyességet igénylő szakma fogásait is elsajátíthatták. Leendő iparművészek bemutatkozó kiállítása Művészi fokon, a kézművesség igényességével T udományos felfedezés JÓL DOLGOZIK AZ ŰRTÁVCSŐ Rögtön tudományos felfede­zést hoztak a Hubble űrtelesz­kópról vasárnap érkezett első felvételek. A problémák leküz­dése után a szakemberek még nem kutatási céllal, hanem az óriástávcső irányzásának ellenőrzésére készítették a fel­vételeket, amelyekből kiderült: egy már ismert, a Földről is megfigyelhető objektum tulaj­donképpen nem egyetlen fé­nyes nap, hanem kettős csillag. — Több az újság, mint amennyit a piac meg tud tölteni hirdetéssel. — Nyilatkozta az egyik nagy amerikai reklámügy­nökség vezetője a Wall Street Journal hasábjain. Ha csökken a hirdetés, kisebb a bevétel. Ha nincs elég pénz, esik a lapok példányszáma. Az újságcsinálás e jól ismert tünetét vajon hogyan kezelik a tengerentúl? Az amerikai re­cept szerint reménykedni kell abban, hogy a gazdasági fellen­dülés elkövetkezik. De addig is, jó cikkekkel kell megtartani az olvasókat. Ilyen egyszerű... A másik javaslat: el kell zavar­ni a menedzsereket, mert azok nem az olvasók, hanem a politi­kusok és a pénzemberek érde­keit tartják szem előtt. Az USA Today szerint viszont ideje ab­bahagyni az olvasók „etetését”, Az első sikeres kísérlet során a teleszkóp a Naprendszertől 1260 fényévnyire található Ha­jógerinc (Carina) csillagkép egyik részletét vizsgálta, amely a déli féltekéről a földi távcsö­vekkel is megfigyelhető. A rend­kívül nagy teljesítményű óri­ástávcső a vártnál lényegesen jobb minőségű, tisztább és éle­sebb képeket továbbított a Földre. azaz semmiben sem kell állást foglalni, aki fizet, az döntse el, hogy „jobb, vagy baloldali szempontból fontos a szóban- forgó esemény.” A vita zajlik, a lapok példányszáma esik., még a nagynevüeké is. A másutt modellnek tekintett sajtóról te­hát kiderül, hogy a helyét és szerepét keresi. Milyen legyen hát ezek után a sajtó? Graig Ladwig, az egyik kiterjedt napilaphálózat igazga­tója szerint: „Az újságnak, az olvasók szempontjából min­dennapos vendégnek kell len­nie, akit azért hívnak meg, mert tájékozott, történeteket mesél emberekről és eseményekről. Ha nem ilyen, más vendég után néz a nyájas olvasó, és nem is kell messzire mennie, minthogy a házába már be is telepedett— a televízió.” Szeptemberben még csak az anyaggal küszködtek. Megis­merkedtek a korongozóval, a szövőszékkel és megpróbálták fegyelmezni rakoncátlan fantá­ziájukat. Azóta eltelt egy tanév. A kaposvári Iparművészeti Szakközépiskola és Szakmun­kásképző Intézet 23 kerámia- és textilrajzoló szakos tanulója a múlt hét végén mutatkozott be alkotásaival a közönségnek. Az iskola könyvtárát valóságos múzeummá varázsolták az igé­nyes, egyéniségüket is tükröző munkákkal. A kiállítás, — melyet Pandur József, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem rajztanszékének do­cense nyitotta meg,—igazolta: a fiatal oktatók és az ország legkülönbözőbb vidékeiről ér­kezett diákok egy év alatt való­ban iskolát teremtettek. Sikerült ugyanis egy olyan egyéni arcu­latot, a somogyi műhelyre jel­lemző alkotói világot megte­remteniük, mely biztosíték arra, hogy érdemes volt a képzésnek ezt a formáját meghonosítani. — Talán nem véletlen az sem, hogy épp ezen a helyen Rippl-Rónai József és testvére Ödön, hajdani kertjének találko­zásánál épült föl az ifjú művész- palántákat képző intézet — mondta a megnyitón Pandur József. A rendezőket dicséri, hogy a figyelmes szemlélő nemcsak élvezheti a kiállított tárgyak szépségét, hanem gondolat­ban végigkövetheti azt az utat is, ahogy a diákok látásmódját, vizuális érzékenységét, techni­kai készségét fejlesztették az oktatók. A tanulmányrajzokon felfedezhetjük a pontosságot, fegyelmezettséget, a tér és a sík felületek megjelenítésének sokszínűségét. S bár iskolai jel­legűek, mégis megcsillan mind­egyik rajzban az alkotói fantá­zia. Nagyszerű, technikailag és a látásmódot tekintve is izgalmas fotogramok, mívesen megraj­zolt betűk vezetnek át bennün­ket a térbeli formákig. A felra­kással és korongozással ké­szült agyagedények, — ame­lyeket ők maguk kézzel festet­tek — valamint az ötletes figurá­lis kompozíciók, a szőttesek, több tehetséget is sejtetnek. Az anyaggal való játék, az anyagok keverésének izgal­mas megjelenései ámulatba ej- tőek. Gombostű, nejlonharis­nya, só, víz, liszt, cigarettaha­mu — és sorolhatnám a képte­lennél, képtelenebbnek tetsző alapanyagokat, — itt az alkotó­képzelet megnyilatkozásának lehetőségeit adták. Szándékosan nem emelek ki egyetlen nevet sem az ifjú alko­tójelöltek közül: itt szinte min­den diák jeleskedik valamiben'. Igaz, az „iskola” egyéb terüle­tén, például a rajzban, vagy a betűírásban ezek még a tanu­lóknak csak átlagos teljesítmé­nyük. Az összahatás a figyelemre méltó. Úgy gondolom, hogy ez a szép anyag a város bármely kiállítótermében megállnáa he­lyét. Feltétlenül meg kell azonban említenem azt a fiatal alkotói és tanári gárdát, amelyet Hausz Árpád igazgatónak sikerült megnyernie. A Halléban, tex­tilszakon végzett Jancsikityné Lieber Erzsébet, a mesterséget Hollandiában elsajátított Lo­sonci Ágnes, és az Iparművé­szeti Főiskola két végzős növendéke, Beiczer Judit, valamint Dolezsán Ágnes friss szellemiséggel, remek szakmai tudással irányították a diákokat. Az ő érdemük is, hogy az olyan tapasztalt és elismert mű­vészek, mint Gera Katalin, Hon- ty Márta, Takács Zoltán és Tamás Károly együttesében az iskola immár biztos „lábakon" áll. Reméljük, hogy pár év eltel­tével ezek a tehetséges diákok Somogy művészeti arculatát is döntően befolyásolják. Vórnai Ágnes Fotó: Kovács Tibor Recept lapszerkesztőknek

Next

/
Thumbnails
Contents