Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-21 / 22. szám

1990. május 21., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 PETRASOVITS ANNA NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK Köztársasági elnököt, népszavazással! ,,Szélirányban voltunk” Az MSZP megyei küldöttértekezlete Annak az irodaháznak a bejáratánál, ahol lapunk nagyatádi irodája található, öreges betűkkel írt plakát hirdette, hogy Petrasovits Anna, a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt elnökasszonya nagygyűlést tart szombaton. Nagygyűlés nem volt. Vagy negyvenen gyűltünk össze a tanácsteremben; az SZOP képviselői és az érdeklődők. A párt belső ügye az, hogy a beszél­getésből vita lett, sőt vádaskodások is. Ügy gondoltuk, mégis alkalmas a helyzet arra, hogy szóra bírjuk Petrasovits Annát. Hajlandó volt interjúra a Somogyi Hírlap nagyatádi irodájában. — Az önök pártja a legré­gebbi munkáspárt Magyar- országon. A Magyarországi Általános Munkáspárt átala­kulásával éppen száz évvel ezelőtt jegyeztették be nevü­ket. A történelmi hagyomá­nyok miatt is sokan hihették azt, hogy győzelmet aratnak a választásokon. Megbukott a pártjuk? — Nem nevezném bukásnak a 3,55 százalékos arányt. Ez kétszázezer választópolgár bi­zalmát jelenti! Más kérdés, hogy nem jutottunk be a parla­mentbe. A választások tulaj­donképpen a belpolitikai hely­zetet is tükrözték. A többség arra akart szavazni, ami nem a baloldalt jelenti. Bár én nem szeretem ezt a baloldal és job­boldal kifejezést. Mi az első pil­lanattól — megalakulásunk első pillanatától kezdve — szél­irányban voltunk. A szétesett MSZMP arra számított, hogy a mi pártunk szárnyai alatt folytat­hatja munkáját. Jött a Bihari­ügy, a Ruttner—Révész ügy. Rövid távon nehéz volt rendez­ni a sorainkat. A sajtó akkor is sokat támadott bennünket, mert valakinek a befolyása alatt állt. —Azt elismeri, hogy az ere­detileg munkáspártként ala­kult SZDP nem a munkáso­ké? — Tagságunk nyolcvan szá­zaléka munkás, régi tagtárs! Tény azonban, hogy a vezetést nagyrészt az MSZMP régi re­formkörös vezetői és az értelmi­ség akarta megkaparintani. Ez belső gondokat idézett elő. A régi tagtársak nem értettek egyet velük. És itt megjegyez­nék valamit: az SZDSZ ugyan­úgy befogadott volt MSZMP-ta- gokat, mint az MDF. Mi voltunk a legtisztábbak. Kommunista párttagokat nem akartunk so­rainkba, hogy ne ismétlődhes­sen meg 1919 és 1948. — A szándék kevésnek bi­zonyult. Önt majdnem lemon­dásra kényszerítették, aztán ismét megerősítették elnöki pozíciójában. — Április elsején és május hatodikán is bejelentettem le­mondási szándékomat a belső viták miatt. A tagtársak úgy gondolták, hogy mégis én ma­radjak a párt elnöke. — Talán egy második Két- hly Annát akartak csinálni ön­ből? — Nem, erről szó sincs. Ezt is csak a sajtó találta ki. Nem tud­nak arról, hogy a párt szervezé­se a lakásunkon kezdődött, s én voltam az ötlet felvetője, hogy a különböző irányzatok jussanak egyetértésre. Hát ezért lettem én a párt elnöke. — Mégis manipulálták? Olvastam egy kijelentését, hogy a szemüvegét a kam­pányfőnökének tanácsára vette le, s cserélte föl kontakt- lencsére. — Nem igaz. Ezt megint a sajtó találta ki. Soha nem hord­tam kontaktlencsét. Egyébként szemüveget otthon sem hor-' dók, csupán az egyetemen, amikor oktatok. — Viharos nagyatádi ülé­sük arról győzött meg, hogy ma sincs minden rendben a pártjukban. Ön hisz abban, hogy ismét talpraállhatnak? — A szociáldemokraták előbb-utóbb kormányzó párttá válnak. Tessék körülnézni nyu­gaton! De a szociáldemokraták­ról van szó, s nem a nevüket mentő egykori kelet-közép-eu- rópai kommunista és munkás­pártokról. Valóban vétettünk a választások előtt. Tanultunk belőle. Igazi munkáspártot aka­runk szervezem, s tömegeink­kel együtt akarunk győzni. — Köszönöm a beszélge­tést. Nagy Jenő Megújuló Agrárszövetség A magántulajdon biztonságát és az ezen alapuló szabad szö­vetkezést tekinti programja alapjának az Agrárszövetség — állapították meg a szövetség országos nagyválasztmányá­nak szombati, budapesti ülé­sén. Szeretnék a földtulajdon­viszonyok mielőbbi igazságos, a szakértelmet sem nélkülöző rendezését. Ezért — a múlt év novembere óta — immár har­madszor szólítják fel a mező- gazdasági szövetkezeteket, hogy ne éljenek a törvény adta lehetőségekkel, s függesszék fel a földértékesítéseket. A választmány állást foglalt abban, hogy meghaladottnak tekinti a mezőgazdasági szö­vetkezetek múlt év decemberé­ben tartott kongresszusának határozatait. Szükségesnek tartja, hogy a szövetség szerve­zetileg s a tisztségviselőket te­kintve különüljön el a szövetke­zeti érdekképviseleti szervek­től. A választmány javasolja Nagy Tamás elnöknek, hogy ajánlja fel lemondását a Mező- gazdasági Szövetkezők és Ter­melők Országos Szövetsége elnöki tisztéről. Az Agrárszövetség tiltakozik az ellen, hogy a termőföld, mint fontos nemzeti érték, politikai harcok tárgyává váljék. A föld- használat körüli viták, az érin­tettek véleményét nélkülöző koncepciók a mezőgazdasági termelők körében nagy bizony­talanságot okoznak — hangsú­lyozták az ülésen. A mezőgaz­dasági termeléssel nem foglal­kozó külső tulajdonosok megje­lenése a mezőgazdaság jöve­delmét átcsoportosíthatja, a mezőgazdaság lehetőségeit rontja. Az Agrárszövetség fon­tosnak tartja, hogy a kormány­zat mielőbb készítsen az agrár- politikára, a földtörvényre vo­natkozó, társadalmi megmére­tésre is alkalmas koncepciót, és kérjék ki ez ügyben közvetlenül is az érintettek, az agrárnépes­ség véleményét. Horn Gyula somogyi küldött A Magyar Szocialista Párt Somogy megyei szervezetei megyei küldöttértekezletet tar­tottak szombaton Kaposváron, hogy megtárgyalják a decem­beri tanácskozás óta végzett munkát és a közelgő MSZP- kongresszussal, valamint a helyhatósági választással ösz- szefüggő teendőket. A mintegy 1400 somogyi MSZP-tagot kép­viselő küldöttek és meghívottak előtt Sárdi Árpád, az MSZP megyei irodájának vezetője ér­tékelte a választást. Sikernek könyvelte el az első, viszont csalódást hozónak a második szakaszt. A jövőt illetően kifejtette, hogy az eddiginél gyorsabban mozgatható, akcióképesebb MSZP-re van szükség. Rámu­tatott: olyan kongresszus kell, amely azt a benyomást kelti, hogy az MSZP magabiztos párt, tudja mit akar, és ellenzék­ben felvállalja a baloldali gon­dolkodású emberek politikai érdekeinek korrekt képvisele­tét. Olyan kongresszus kell, amely nem fajul egy-két ember elméleti tanácskozásává, ha­nem a reális életből indul ki, és ahol a döntések a küldöttek bevonásával, nem pedig a szín­falak mögött születnek. Somogyot az MSZP-kong- resszuson 15 küldött képviseli. Paksi Lajos, az MSZP kaposvá­ri szervezetének vezetője beje­lentette, hogy pártszervezetük egyhangú döntése alapján Horn Gyulát somogyi küldötté választották. Ezt követően át­nyújtotta a somogyi képviselő­nek az erről szóló megbízóleve­let. Egyébként a somogyi MSZP-küldöttek messzemenő­en támogatták azt a javaslatot is, hogy Horn Gyula legyen az MSZP országos elnöke. A küldöttértekezleten sokan szólaltak fel, szinte egyönte­tűen hangsúlyozták, hogy nem volt kudarc a választás második szakasza sem. Sürgették, hogy a párt öntsön tiszta vizet a po­hárba a vagyoni helyzetet ille­tően. Egy bátor, ütőképes, „nem vert helyzetből” politizáló párttá kell formálni az MSZP-t. Felszó­lalt Horn Gyula is. Nem utasítot­ta ugyan el kategorikusan a pártelnökségével kapcsolatos javaslatot, ám annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy az MSZP vezetésének fiatal, energikus emberek kellenek. Mint mondta, egyébként is na­gyon elfoglalja parlamenti meg­bízatása, és meg akarja kezde­ni a megyében a képviselősé­géből adódó munkát. A pécsi és a kaposvári MSZP-szervezetek aláírás- gyűjtést kezdeményeztek azzal a céllal, hogy a köztársasági elnököt népszavazáson válasz­szák meg és ne a parlament döntsön ebben. A küldöttérte­kezlet elfogadta, hogy kezdje­nek hozzá a százezer aláírás összegyűjtéséhez. Ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy az Or­szággyűlés kiírja a népszava­zást. Azt tervezték, hogy ezen az értekezleten megválasztják az MSZP új megyei vezetősé­gét. A jelölőbizottság javaslatá­ra azonban ezt a kongresszus utánra halasztották. (Szegedi) A vasút villamosítása miatt 104 centiméterrel meg kellett emelni a balatonfenyvesi gyalogosfelüljárót. Ezzel a közúti forgalom és a gyalogosok gondjain is enyhítenek. Képünkön: a közút feletti átjáró elemeit rakják le. r KÉPZÉS ÉS GAZDÁLKODÁS Bajor tapasztalatok Hogy két hét elegendő-e egy tanulmányútra, az az utazó ér­deklődésétől, tapasztalatszerzési igényétől is függ. Három so­mogyi középiskolai vezető nemrégiben részt vett a Nemzetközi Kulturális Kapcsolatok Intézete által szervezett tanulmányúton az NSZK-ban, és tapasztalatokkal bőségesen megrakodva ér­kezett haza Bajorországból. sem jutalomút volt, hanem „német alapossággal” megtervezett, programdús tapasztalatszerzés, melynek során az eddigi hazai képzési gyakorlat „menetrendjét” szembesíthették egy liberális agrárképzési rendszer alapvető sajátosságaival. Nagy mozgástér Dilemmák között Olvasóink előtt sem ismeretlenek az agrárszakember képzés gondjai-dilemmái, több írás szólt lapunkban is a középfokú és a felsőfokő intézményekről egyaránt. Az „alaphelyzet” talán egyszerűen is megfogalmazható. A szektoraiban, tulajdonviszonyaiban, piaci mozgásában egyre összetettebb agrárgazdaság új képzési szisztémát és felfogást igényel. A ,,hogyan tovább” kérdése, s ezernyi összetevője vi­szont már az útkeresések sorozatát veti fel, amelyben — ha ke­mény viták árán is — ki kell majd alakítani a gazdálkodásnak legmegfelelőbb, ugyanakkor a gazdaság számára ösztönzést is jelentő képzést. Hogyan, kivel, m/M/?Kérdések—amelyek nem egyszerűen választ, hanem megoldást igényelnek. Annyi bizonyos, hogy ez már nem lehet egy központi teoretika eredménye (amelyet később „reformok” toldoznak és toldoz­nak), hanem gazdasági és pedagógiai szakemberek együttdol­gozása árán vajúdható csak ki. Ezért is üdvözölhető, hogy ennek során mód nyílik a kitekintés­re is; a tizenöt Bajorországba utazó magyar szakember között ott volt Kaposi Béla, a kaposvári mezőgazdasági, Mákos Gyula, az élelmiszeripari és Petrovics Jenő, a bogiári kertészeti és szőlé­szeti szakközépiskola igazgatója. Mint elmondták, a legkevésbé Tájékoztatót kaptak a tartományi minisztériumban a gazdaságra szervesen ráépülő oktatási intézmények és a — mondjuk így — „szabadművelődés” szisztémájáról. A hallottakat aprópénzre vált­hatták a München és az Augsburg környéki parasztgazdaságok, vállalatok, feldolgozó üzemek és iskolák megtekintésekor. A liberális képzési struktúra összehasonlítatlanul összetettebb, bonyolultabb első látásra mint a nálunk megszokott. Ám a sokféle tapasztalatból elég gyorsan kirajzolódtak számukra azok a logikus rendezőelvek, amelyek az agrárpályára készülő tanulónak is igen széles mozgásteret nyitnak. Mozgásteret nyitnak mindenekelőtt abban az értelemben, hogy tanulmányai során, érdeklődésének és érdekének megfelelően, képességei szerint, korrigálja lépéseit; válasszon iskolatípusok között, esetleg a gyakorlati munka után tovább folytassa tanulmányait felsőbb fokon. Mi biztosítja ezt? Nemcsak az önmagában is sokoldalú intéz­ményrendszer, hanem a mögöttes gazdaság tőkeereje—hiszen a tanulók költségeit a gazdálkodók állják. Akiknek igen differenciált — ahogy Kaposi Béja fogalmazta — teljesen specializált már a szakemberigénye is. Ugyanis — szemléletes a példa — a bajor gazda, ha arra vállalkozott, nem általános állattenyésztőt, hanem kizárólag a hízómarha neveléséhez értő szakembert képeztet és alkalmaz... Kiemelte mindhárom igazgató, hogy mindennek elengedhetet­len feltétele a megbízható „alsófokú” alapképzés, amely különbö­ző periódusokban engedi tovább a tanulót a középfokú tanulmá­nyok szintjére. Az agrárképzésben pedig dominál a gyakorlat— a gazdálkodás valóságos körülményei között! Arról is megbizonyosodtak, hogy az ismeretek „karbantartá­sa”, gyarapítása nem pusztán intézményes kérdés, mert társa­dalmi szervezetek, szövetségek égisze alatt igen tevékeny, nagy hagyományú népfőiskolái mozgalom bontakozott ki. A gazdaság érdeke Természetesen sok izgalmas részlet is gazdagítja még ta­pasztalataik tárházát. Egyik szakember sem mondta, hogy egyedül üdvözítő lehet nálunk a bajor példa — amely egyébként általában is jellemző a németeknél — hanem azt erősítették, hogy vannak olyan lényeges elemek, összfüggések, amelyek honi viszonyaink közepette is alkalmazhatók. Alapvető következtetésük az, hogy a képzés színvonaltartá­sában a három tényező: a gazdálkodók közvetlen szükséglete és érdeke, az állam által intézményesített képzés lehetősége, valamint a települések (önkormányzatok) iskolafenntartó, fi­nanszírozó szerepe harmonikus, korrekt együttműködést kíván. Aligha véletlen, hogy mindhárman a gazdálkodási érdeket a költ­ségvállalás növekvő szerepét húzták alá. Izgalmas volt hallgatni az okfejtéseket, melyek arról tanúskod­nak, hogy az agrárszakemberek és a feldolgozóipari szakembe­rek képzésében a gyakorló pedagógus immár nem pusztán vég­rehajtó, hanem a kimunkáló szerepből is részt kér. A tanulmányút tehát adott adalékokat is, indítékokat is a to­vábblépéshez amelyet egyaránt sürget nálunk az idő és az

Next

/
Thumbnails
Contents