Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)
1990-05-18 / 20. szám
1990. május 18., péntek SOMOGYI HÍRLAP 5 Tiszta Amerika Új autósmozik a Balatonnál Gyönyörű P 70-esek, Pobe- dák, Warszavák és Skoda Oc- taviák száguldoztak a magyar utakon, amikor a mozikban és a gyér számú televíziókészülékeken már azt láthattuk, hogy amerikai tinédzserek hatalmas országúti cirkálókban dögönyö- zik egymást. A helyszín is visz- szaterő volt: az autósmozi. Számunkra ez két idegen, elérhetetlennek látszó fogalmat szimbolizált: a látványt és a motorizációt. Nos, 20—25 évvel később lett annyi autónk, hogy érdemes ilyen mozit csinálni. S talán az sem véletlen, hogy a megyénkben most nyíló autósmozik a Balaton-parton vannak. Gépkocsi is, turista is van itt bőven: gyakran sokkal több mint amit a balatoni utak elbírnak. — Négy új autósmozi készül el hamarosan — mondja dr. Németh János, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója — a fonyódi, a zamárdi, a boglárlellei és a balatonkeresz- túri. Az utóbbi kettőnél a magántőkét egészítjük ki technikai eszközökkel. A fonyódi mozi képmétere egészen nagy: 22x9,5 méteres. A vetítési távolság 110 méter. Itt 400 autónak van helye, s gépkocsinként 2—3 személyt számolva napi ezer vendégre számítunk. Május 18-án nyitják meg, s már az első film is bizonyára nagy érdeklődést kelt: Bűntény a támaszponton a címe a színes, szinkronizált amerikai kriminek. — Ezt követően is gyorsak leszünk: az országos bemutatókkal egyidőben mi is vetíteni fogjuk a legújabb filmeket — mondja dr. Németh János. Szeretném megnyugtatni az érdeklődőket, hogy áraink sem lesznek magasabbak, mint a premiermozikban, azaz kategóriánként emelkednek. A nyári mozilátogatók szeretik az izgalmat, az egzotikumot, a krimit — ezeknek a filmeknek a belépti díja már valamivel az átlagos fölött van. — Az autósmozi: jelenség — az amerikanizálódás egyik jele. Az autósmozi ugyanis viszonylag olcsóbb beruházást igényel, a fonyódi például ötmillió forintba kerül. így a megtérülése is elég gyors. A gépkocsival közlekedőknek lehet kirándulással egybekötött programja is, amelynek végcélja a film. A cse- rénfai moziba Szigetvárról, Komlóról jönnek vendégek. — Egészén más itt az élmény, mint egy terem- vagy kertmoziban. A kedvező tapasztalatok alapján számítunk arra, hogy Fonyódra Keszthelyről, Hévízről és a belső-somogyi településekről is érkeznek látogatók. Az új mozikkal csaknem teljessé válik a déli part filmellátottsága. Talán csak Szabadi-Sóstó az a rész, ahol elképzelhető volna már egy autósmozi, a későbbiekben pedig egy kertmozi. Ez utóbbi — távlatilag — betölthetné egy moziközpont szerepét is, ahol esetleg a szórakoztató filmek nemzetközi szemléjét rendezhetnék meg. — Ez tízéves terv, de amíg a pénzügyi feltételek hiányoznak, csak elképzelés. Kényelmes fotelekben beszélgetünk az igazgatóval, s kész csoda, hogy erről ,,a fapados” balatoni kertmozik jutnak eszembe. — Volt-e pénzük felújításra, a berendezések korszerűsítésére? — A legfontosabb tatarozási munkákat minden évben elvégezzük. Ez most is megtörtént. Egyelőre azonban nincs annyi pénzünk, hogy a kényelmetlen székeket kagylófotelekre cseréljük, ám erről sem mondhatunk le. Ha a pénzvilág a mozit is megcélozza, első feladatunk bizonyára ez lesz, hiszen a ki- notechnika megfelel az országos átlagnak. A tőke egyébként szívesen beruházna a mozikba is. Dr. Németh Jánost is megkeresték már — közvetlenül és közvetve —, de eddig még nem írtak alá megállapodást. — Készülünk a szezonra egy meglepetéssel is — mondja az igazgató. — A Movi olyan színes filmhíradókat kíván készíteni, amelyek a Balaton-parton élőknek, az itt üdülőknek szólnak. Lesz ebben természetesen reklám, valamint mozielőzetes is. Július elejétől augusztus végéig láthatják a nézők a tízperces összeállítást Balatoni mozaik címmel. Ez a híradó természetesen színes lesz — mint remélhetőleg ez a nyár és az életünk is. (Süli) DIÁKSIKEREK BARCSRÓL Ösztöndíjjal az Egyesült Államokba Amikor Barcson, a gimnáziumba jártunk, éppen irodalomból érettségiztek a diákok. Beszélgetésünkkor Nyári Rudolf már végzett az írásbelivel, — nyoma sem maradt benne a délelőtti feszültségnek. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen—amelyen csaknem 3000 kiváló angolos mérte össze nyelvtudását — hatodik helyezéstért el. — Januárban szereztem középfokú nyelvvizsgát. Pillanatnyilag úgy húszezer szóból, kifejezésből áll a szókincsem — mondta Nyári Rudolf. — Mióta tanulod ezt a nyelvet? — A gimnáziumban kezdtem el. Elsőben a legjobb eredményem a 4-es osztályzat volt. A második év végén már a jobbak közé soroltak, megyei versenyre küldtek. Igaz, akkor a 11 jelentkező közül a-10. helyen végeztem. Ez a kudarc késztetett arra az elhatározásra, hogy egy éven belül utolérem az első három helyezett tudásszintjét. Két hónap alatt átvettem a Stra- tegies-sorozat 2. kötetét. Közben megismerkedtem egy holland diákkal, aki Barcson vendégeskedett. Három nyelven beszélt társalgási szinten, angolul amerikai dialektussal. Az ő hatására kezdtem el az amerikai-angolt tanulni. — Mi a különbség a brit és az amerikai angol között? — Az amerikaiak gördülékenyebben beszélnek. Érthetőbben fogalmaznak, egyszerűbben fejezik ki a múlt és a jelen idő kapcsolatát. — Mennyi időt fordítasz a nyelvtanulásra? — Általában napi két órát, ez 40—50 új szó elsajátítását is jelenti. Nagy hibám, hogy ismételni nem szeretek. Harmadiktól a saját utamat jártam. Az iskolai anyagot két hét alatt magtanultam, így nem volt kötelező bejárnom az órákra. Szókincsemet úgy gyarapítottam, hogy Sidneyből küldött gyerekkrimiket olvastam. Eddig húsz regényt olvastam el, úgy érzem, most kezd élvezetessé válni számomra az olvasás. A finomabb megfogalmazásokat is kezdem érteni. Van egy angol A sportok királynője Egy tizeden múlott csak, hogy a gimnázium leány-tor- nacsapata a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium mögött a második helyre szorult. Martin Szilvia, Kovács Gyöngyi, Király Eszter, Bitó Anikó, Hartmann Edina, és Páifi Gabriella a kalocsai országos döntőn egy olyan sportágban érték el a szép eredményt, amely az egyik legfesz(tettebb — és időigényesebb felkészülést követeli. Ott jártunkkor öt lány az edzőjével, Kovács Istvánnéval éppen országjáráson volt, Bitó Anikót magyar írásbeli érettségi vizsgája után kerestük meg. — Kiskoromban vittek be először a tornaterembe és azt hiszem, akkor dőlt el, hogy életem végéig ezt csinálom. Ez már 14 éve volt. Valamikor abba akartam hagyni a tornát, de mégsem adtam föl, mert mindent erre alapozok. A tanulás? A művészeti tárgyak vonzanak, de közepes tanuló vagyok, ezért nem tanulok tovább, talán majd jövőre a pécsi egyetem egyszakos testnevelés szakán. A lányok hetente háromszor edzenek, de így is vannak köztük, akik össze tudják egyeztetni tanulmányaikat a sporttal. Ezért a többiek továbbtanulnak, persze „sportos” főiskolákon, egyetemen. — Végül is össze lehet egyeztetni a tornát a tanulással, meg aztán a tanárok mindig mondják, hogy bekalkulálják a feleletekbe. — Igaz, mi ezt nem mindig vettük észre — mondta Anikó a rövid bemutató előtti ige, a „get”, amelynek közel 1500 jelentése van. Általában cselekvéssel kapcsolatban használjuk. Egyszer azt mondta valaki, ha egy ige nem jut eszembe, mondjam azt, hogy get. — A verseny előtt éjjel—nappal angolt tanultam. Hangosan mondtam a szöveget a kiejtés miatt. Apám nem tudta elképzelni, hogy mi folyik a szobámba. Az országos verseny szóbeli és laborgyakorlatokból állt. A felkészülésben sokat köszönhetek Palotai Zoltánná tanárnőnek. — Az országos versenyen való sikeres szereplésed nyomán a Soros-alapítvány segítségével elnyertél egy öthetes tanulmányutat egy kisvárosba, Wallingfordba. — Június 29-én utazom. Magyarországról még 20 diák kapott hasonló lehetőséget. Az öt hét alatt egy magángimnáziumban folyik majd az intenzív nyelvtanulás. Nagyon várom már ezt az utazást, de addig még hátra van a szóbeli érettségim. Ősztől pedig a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem angol—biológia szakán szeretném folytatni a tanulmányaimat. bemelegítés közben. A tornában a közönség inkább szemlélő, nem tud annyira együttműködni a versenyzővel mint például a fociban — folytatta. — Kevésbé élik bele magukat a versenyző helyzetébe, mint a futballpályán. Én is kiabálok a meccsen, a tornában viszont ez nem várható el a nézőktől. A torna igazi csapatmunka és nagyon szorítunk egymásért. A versenyhangulat és a siker csodálatos. A sportág sem kevésbé, hiszen — még ha kevesebb figyelmet is kap — azért ez a sportok királynője. Hunyadkürti Ilona — Varga Zsolt Fotó: Király J. Béla Mozdulatok mestere Négy évtized néptáncosok között E hetekben a BM Kaposvár Táncegyüttes próbái a megszokottnál zajosabbak és várakozástelibbek a Somogy Megyei Rendőrfőkapitányság Dimitrov utcai nagytermében, ahol hetente többször találkoznak azok a fiatalok, akik a néptánccal, a népzenével rövidebb-hosszabb időre jegyességet kötöttek. Az Arany Ili. minősítésű táncegyüttes egy a május 26-i ünnepi estre készül. Vida József művészeti vezető 40 éves koreográfu- si munkásságából ad ízelítőt. A házigazdán kívül a Somogy és a Csepel Táncegyüttes „nagy öregjei” is színpadra lépnek; bizonyítva, hogy az együtt áttáncolt évek még ma is elevenen élnek emlékezetükben... Fotó: Kovács Tibor — Negyven éve kezdődött. 1949—50-ben készültek az első koreográfiák. Eme időszak terméséből igyekeztünk táncokat visszaálmodni, emlékezni a régi táncokra és táncosokra. Olyan „fiatalokkal” akarunk találkozni, akiknek egykoron továbbadtuk a néptánc varázsát, s akik napjainkban is lelkes tagjai e mozgalomnak — jegyezte meg a művészeti vezető. Vida József 14 évesen ismerkedett az első lépésekkel a Simon László irányításával működő Vasutas tánccsoportban. Az alsógödi táncoktatóképző tanfolyam után születtek az első müvek, a Somogyi ka- násztánc és a Karikázó. Á táncos lábú kaposvári fiút 1953- ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfus szakára, ahol olyan neves tanítómesterek okították, mint Rábai Miklós, Merényi Zsuzsanna, Ligeti Mária és Lengyelffy Miklós. — Ezekben az években több fővárosi csoportban tevékenykedtem, s itt kapcsolódtam be az akkori Népművészeti Intézet munkájába. A néprajzi osztály — élén Muharay Elemérrel és Pesovár Ernővel— útmutatása alapján kezdtem el néprajzi gyűjtéssel foglalkozni. Gyakran jártuk az országot Vujicsics Ti- hamérral és Borbély Jolánnal, hogy feltárjuk egy-egy tájegység feledésbe merülő folklórkincsét. 23 esztendőt töltött a Csepel Táncegyüttes élén, s a Magyar Állami Népi Együttesben is táncolt. 1964-től 72-ig pedig a Somogy Táncegyüttes művészeti vezetőjeként hetente utazott le a fővárosból. A Magyarok Világszövetsége felkérésére a bécsi Collégium Hungaricum együttesének is koreografált négy éven át. Az évtizedek kudarcait-sike- reit nehéz sorokba tömöríteni. Szerencsére a sikerekből jutott több. Az általa készített több száz koreográfiát több ezren láthatták az évek folyamán. Mindhárom együttese megfordult a környező országokban, sőt távolabbra is eljutott, hogy nemzetközi fesztiválok ítészei előtt mérettessen meg. A somogyi közönség is emlékezik még a Buzsáki fantáziára, a Sárközi táncokra, a Virágénekekre, és a Képek Somogyról című kompozícióra, amelyeket a Somogy koreográfusaként álmodott színpadra. — 1981-ben költöztem végleg haza. A BM Kaposvár Tánc- együttes vezetései bízták rám. A tánckar teljes átalakítása után fogtam hozzá az alkotómunkához, s koreográfiák tucatjai születtek ezután. Általában a megyei találkozókon fordultunk meg, de a regionális és hazai fesztiválokon is felléptünk. A Somogy Megyei Rendőrfőkapi- tánysag gondoskodik rólunk, s a felnőtt tánckaron kívül egy gyermektáncegyüttes és egy utánpótláscsoport is működik — mo,ndja. — Úgy érzem most, az ötödik X-en túl is, hogy érdemes a fiatalokkal foglalkozni, hiszen a művelődési házakban, az általános iskolák tornatermeiben vagy udvarain ma egyre több alkalom nyílik a néptánc és a népzene harmóniájának a megismertetésére és megszerettetésére. — Somogy országos viszonylatban az élmezőnyben jár a hagyományőrzést és ezen belül a néptáncot illetően. Az idei bemutatók azt bizonyították, hogy a mozgalom újabb résztvevőkre lelt. (Bárcsak a patrópusok száma is emelkedne!) Uj csoportok alakultak, s a régiek színvonala emelkedett. A közösségek rendszeres munkáján kívül mindez azoknak az együttesvezetőknek, táncpedagógusoknak köszönhető, akik nap mint nap vállalkoznak az értékmentésre, értékteremtésre. Amikor a barátokról faggattam, elsőként említi kollégájának, Csíkvár Józsefnek a nevet, aki szintén évtizedek óta munkálkodik Somogy rejtett népi kincseinek feltárásán. Majd sorolta az együttesvezetőket Boglárlellérőí, Szülőkből, Berzenceről, Kaposvárról, Ba- latonszentgyörgyről... A művészeti vezető három alkalommal kapta meg a Szocialista kultúráért kitüntetést; s a Belügyminisztérium is elismerte a Közművelődésben végzett munkáját. Szülővárosa Kaposvár művészeti díjjal jutalmazta a mozdulatok mesterének tevékenységét. Lőrincz Sándor
