Somogyi Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 6-31. szám)

1990-05-14 / 16. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. május 14., hétfő Varga Béla elutazott Budapestről Varga Béla, az 1946-os Nemzetgyűlés elnö­ke vasárnap elutazott Budapestről. A volt politi­kus a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke, valamint a parlamenti pártok meghívására április 29-én érkezett hazánkba az új Ország- gyűlés alakuló ülésére. Kíséretében volt töb­bek között Belső Gyula és dr. Varga László egykori képviselők is. Varga Béla mintegy két hetet töltött Magyar- országon. Gazdag programja során egyebek között találkozott a koalíciós pártokkal, látoga­tást tett Balatonbogláron, illetve szülőfalujá­ban, Börcsön. A vendégek búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, Vörös Vince, a Füg­getlen Kisgazda-, Földmunkás; és Polgári Párt elnöke, Gál Zoltán, a Magyar Szocialista Párt részéről és Gerbovits Jenő, a Magyar Pa­rasztszövetség főtitkára. (MTI) Példa hazaszeretetből Ritkán esett meg a nemzeti emigráció történetében, hogy a hazatérő számkivetettet olyan egyértelmű tisztelettel és meg­becsüléssel fogadja a nemzeti közvélemény, minta 88 eszten­dős Varga Béla balatonboglári plébánost, a Magyar Ország- gyűlés volt elnökét, a II. világhá­ború utáni, számban oly jelenté­keny és minőségében olyan kiváló nemzeti emigráció köz- tiszteletben álló s fáradhatatlan vezetőjét. Rodostó nagy magányosát, minden idők legideálisabb számkivetettjét, Rákóczi Fe­rencet, a túri ni remetét, Kossuth Lajost csak hamvaikban tudta tisztelni a nemzet. Az emberi megjelenésben is méltóságteljes, tiszteletet pa­rancsoló Varga Bélát joggal aposztrofálhatta a nemzet nagy fiának Szűrös Mátyás. A haza­térő emigráns az új szabad magyar parlament emlékeze­tes megnyitó ünnepségén törté­nelmi jelentőségű megnyilatko­zásában bölcs eligazítást adott a korszakváltás epochális mé­retű vajúdásában élő nemzet­nek. A tv egyenes adásában közvetített magasztos beszé­dére felfigyelt nemcsak a képvi­selőház, hanem az egyetemes magyar nemzet is. Nem ártana ennek a nagy­szerű államférfiúi megnyilatko­zásnak a gondolatmenetét újra és újra végiggondolni. Igen, mert Varga Béla szavai jelzé­sek, útmutatások a küszöbön álló második évezredre. Nem rövid életű és értékű pártpoliti­kai programot hirdetett meg a sokat tapasztalt, bölcs öreg, hanem időtálló erkölcsi és etikai értékekre, magyar létünket meghatározó alapigazságokra hívta fel figyelmünket. Az országalapító István király intelmeire, szellemi és politikai örökségére figyelmeztetett Var­ga Béla, mert mint ezeréves tör­ténelmünk tapasztalatai is iga­zolják, ez a szentistváni állam­eszme garantálta százados jó- és balsorsunkban nemzeti lé­tünket a dunai térségben, Euró­pának ezen a talán leghuzato­sabb geográfiai és geopolitikai pontján. A negyvenéves diktatúra sö­tét évei után szinte elénk jött a történelem. Reményvesztett ál­lapotunkban ránkköszöntött a szabadság fényes napja. Egy vértelen békés forradalomban, az egész világ rokonszenvétől kísérve lélegzetelállító tempó­ban, de mégis az evolúció for­gatókönyve alapján liturgikus gyász- és örömünnepek köze­pette született meg a magyar demokrácia. Nagy Imre komor gyászban lezajlott temetése, Március Idu­sának önfeledt szabad megün­neplése, a dicsőségben elbu­kott ötvenhatos forradalom mél­tó emlékezete, a Magyar Köz­társaság kihirdetése, a szabad magyar sajtó születése, a ma­gyar demokrácia nagy főpróbá­ja, az első szabadon megtartott választások a hazaérkező emigráns országgyűlési képvi­selők és politikusok megjelené­se élükön a balatonboglári plé­bános szinte karizmatikus, mély szinbólumokat rejtő sze­mélyével jelezték a históriai korszakváltás menetrendjét és útját. Az Országgyűlés május 2-i megnyitásán a magyar parla­mentarizmusnak e nagy ünne­pén — Szűrös Mátyás és Kéri Kálmán ugyancsak helyénvaló és méltó megnyilatkozásaik mellett — Varga Béla bölcs szentenciái adták meg az alap­hangot azokban a felemelő ünnepélyes történeti pillanatok­ban. A nagyszerű orgánummal rendelkező kiváló szónok ékes magyar kiejtéssel — mintha nem is töltött volna 43 évet ide­gen nyelvközegben — egysze­rűen, világosan, szabatosan fogalmazott. Például amikor a szabadságától oly hosszú időn át megfosztott magyarok szá­mára szinte plasztikus tömör­séggel meghatározta a demok­rácia alapjának legfontosabbi­kát: a szabadságot. A szabadság nem nyakló nél­küli szabadosság. A szabadság feladat, felelősség a másikért, a közösségért. Ez a pontos meghatározás annál is inkább fontosabb, mert a hazatérő számkivetettek, mint e sorok szerzője is—úgy látják, hogy a magyar nép többsége legalábbis egyenlőre még nem tud bánni, nem tud helyesen élni a szabadsággal — legfel­jebb visszaélni. Máris, mintha sodródnánk a rendet az egyéni és közösségi érdekéket veszé­lyeztető szabadosság felé. A parlament feladatának megjelölése kapcsán nagy ha-, fással—és remélhetőleg mara­dandó hatással—intette á kép­viselőket, az új honatyákat, hogy munkájukat a szeretet, a kölcsönös megértés és a tole­rancia szelleme hassa át, így adván példát a nemzetnek a nagy kibékülésre. Mert a nem­zetikibékülésnek nincsen alter­natívája. A magyaroknak ki kell békülniük egymással, meg kell bocsátaniuk egymásnak — ter­mészetesen az igazság és az igazságosság szellemében. A nemzeti közmegegyezés, a szí­vek és a lelkek konkordanciája ma elsőrendű közügy, amely nélkül társadalmi béke és nem­zeti felemelkedés elképzelhe­tetlen. Nem jámbor papolás akart ez lenni ennek a bölcs, nagy magyarnak az ajkáról, hanem a felelősség, a hazafi szeretete a hazához, Magyar- országhoz, annak hőn szeretett népéhez, amelyből ő is vétetett, és amelynek önzetlen szolgála­tára áldozta fel egész életét. Vajon megértette-e a nemzet e fontos, életbevágóan fontos üzenetet? És a másikat, amely a magyarság nemzetközi repu­tációját illeti: hírünket a világ­ban. Ha valaha fontos volt, ma iga­zán fontos, hogy az utóbbi időké­ben kivívott nemzetközi meg­becsülésünket, jó hírnevünket a világban, át nem gondolt, okta­lan és hiábavaló ellenségeske­déssel ne tegyük kockára. A költő hadvezér Zrínyi Mik­lós ma is érvényes politikai kon­cepcióját juttatja eszünkbe ez a sokat átélt, tapasztalt, bölcs ember amikor felhívja a nemzet figyelmét a magunk erejére val­ló támaszkodás elvére. Elesett- ségünkből ugyanis csak az ön­segély a keresztény felebaráti szeretet, a szolidaritás sarkala­tos erényei tudnak bennünket felemelni. Aki Varga Béla minapi bala­tonboglári hazatérésének bol­dog, csodálatos óráit átélhette ott a májusi napfényben fürdő- ző Balaton-partján, az leckét kaphatott hűségből, hálából és igaz hazaszeretetből. Gy. Pethe Ferenc Teng Hsziao-ping, a legbefolyásosabb kínai politikus május 13-án fo­gadta Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt. Az elmúlt napokban elter­jedtek olyan hírek a fővárosban, amelyek Teng betegségére, esetle­ges halálára utaltak Albániában is tapasztalható enyhülés Cuéllar Tiranában Miközben az emberi jogok nagyobb fokú érvényesülését sürgette Albániában az ENSZ főtitkára, az albán vezetők a már megkezdett reformok foly­tatását ígérték. Javier Pérez de Cuéllar még pénteken kezdte meg tárgyalásait Tiranában az albán vezetőkkel. — Semmi sem tekinthető mozdíthatlannak Albániában— jelentette ki Adil Csarcsani mi­niszterelnök szombaton, meg­beszélésük kapcsán. A főtitkár Reisz Malile albán külügymi­niszterrel is találkozott, s kifej­tette: a gazdasági és társadalmi jogokat nem lehet az egyéni szabadságjogoktól elválaszta­ni. Elismerően szólt ugyanak­kor arról, hogy az albán vezetés reformokat vezetett be, és ezekhez támogatásáról biztosí­totta Tiranát. Pérez de Cuéllar tárgyalásai­nak fő témája az emberi jogok kérdése. Érkezése előtt csupán néhány nappal jelentette be a tiranai vezetés, hogy feloldja a szabad vallásgyakorlás és uta­zás eleddig erős korlátozásait az országban. A SOMOGYKER RT. német és angol nyelvtudással, megfelelő szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező munkatársat keres külkereskedelmi ügyintéző munkakörbe A munkakör főálláson kívül is betölthető. A jelentkezéseket az Rt. személyzeti vezetője részére kérjük beküldeni (Kaposvár, Ady E. u. 2.) tlomogyK (110843) Élénk diplomácia Berlin és Bonn között A német—német államszerződés előkészítése Indianapolis Dísz­doktorrá avatták Göncz S Árpádot „Meghívásukkal szemé­lyemben Magyarországot, a magyar embert tisztelték meg és — remélem — fo­gadják szívükbe” — kezdte beszédét vasárnap az india- napolisi Butler egyetemen Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes el­nöke. Megválasztása óta eiső külföldi beszédét a nagyhírű oktatási intézmény meghívására az egyetem végzős hallgatói előtt mond­ta el. Göncz Árpádot az ün­nepségen írói, műfordítói tevékenysége elismeréséül az egyetem díszdoktorává avatták. Az államfő vasámap^saj- tóértekezletet tartott, ma pedig indianai gazdasági és politikai vezetőkkel találko­zik. Helmut Kohl szövetségi kan­cellár hétfő délután Kelet-Ber- linbe utazik, hogy találkozzék Lothar de Maiziere NDK-beli miniszterelnökkel. Nyugatné­met rádióállomások közlése szerint a két kormányfő még egyszer át akarja tekinteni a helyzetet azután, hogy Bonn­ban a hét végén befejeződtek a szakértői szintű megbeszélé­sek a pénzügyi, gazdasági és szociális uniót keretbe foglaló német—német államszerződés tervezetéről. A kancellári hivatalban elége­detten nyilatkoztak a megbe­szélések lefolyásáról és ered­ményeiről. A tervezet készen áll, noha némely részkérdés­ben, így például a nyugatnéme­tek telek- és ingatlanvásárlása, vagy a mezőgazdasági és üzemigazgatási problémák te­rületén még szükség van tisztá­zó érintkezésre. E tárgyköröket azonban külön megállapodá­sokban is rendezhetik. Hétfőn Theo Waigel pénz­ügyminiszter is Kelet-Berlinben tárgyal. Hiteles tájékoztatás alapján pontos képet szeretne alkotni magának az NDK belső gazdasági-pénzügyi helyzeté­ről. Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter és Otto von Lambsdorff, az FDP elnöke fo­gadta Günther Krause államtit­kárt, az államszerződésről tár­gyaló keletnémet küldöttség vezetőjét. A külügyminiszter újra kinyilvánította: mindent meg akar tenni azért, hogy a 2 plusz 4-es megbeszélések ke­retében a német egység külpo­litikai szempontjait még a hel­sinki folyamatban részt vevő ál­lamok őszi csúcsértekezletéig megoldják. Van aki bírja... Hé, ti lusták, hozzátok jobb formába magatokat!— kiáltott George Bush elnök a fehér házi sajtótudósítók­ra. — Kocogjatok rendsze­resen — buzdított szokásos reggeli futására indulva az amerikai elnök. Leszögezte, hogy „a fit Amerika erős Amerika”. Ám a fitek és erősek között ott kellene lenniük a riporterek­nek is, akik csak ücsörög­nek a kameráik mögött, míg mások (a Fehér Házból) er­őnléti futásra indulnak—ér­velt élcelődve George Bush. Az egyik riporter erre megjegyezte, hogy az elnök nincs tisztában vele, milyen kondíció kellene ahhoz, hogy a súlyos riporter— felszereléssel valaki annyit fusson, mint amennyit az elnök szokott. Csupán egyetlen egy vállalkozott az ügetésre Bush nyomában.

Next

/
Thumbnails
Contents