Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-11 / 85. szám

1990. április 11., szerda SOMOGYI NÉPLAP 3 AGRÁR SZAKEMBEREK ÁLLÁSFOGLALÁSA A szellemi tökének növekvő szerepe van Nem a gazdálkodási formát, a hatékonyságot kell támogatni A közelmúltban tartotta X. tisztújító közgyűlését a több mint 15 ezer agrár szakembert tömörítő Magyar Agrártudományi Egyesület. A küldöttközgyűlés az egyesület eddigi tevékenységének számos eredmé­nyét elismerve, a további munka új célkitűzéseire, módszereire és szervezeti formáira vonatkozóan szá­mos jelentős határozatot hozott. A MAE űj elnökévé dr. Horn Péter akadémikust, főtitkárává dr. Marillái Vilmost választották. Növénytermesztő gépészképzés Ádándon A földet művelni kell Az agrár szakemberek fel­szólalásaikban részletesen ele­mezték hazánk agrárágazatá­nak helyzetét és jövőbeni fela­datait. A téma jelentőségére tekintettel — és mert úgy ítélték meg, hogy napjaink agrárpoliti­kai vitáiban számos alapvető kérdés háttérbe szorul a kevés­sé fontos, de látványos témák mögött — elhatározták állás- foglalásuk nyilvánosságra ho­zatalát. A szakemberek határozott véleménye az, hogy az 1990-es évek agrárpolitikája stratégiai céljának a versenyképes mező- gazdaság kialakítását kell te­kinteni. E stratégiai célnak kell alárendelni minden jelenlegi és jövőbeni lépést. A földkérdés rendezése terén — a versenyképesség fokozá­sa érdekében — az a helyes megoldás, amelynek eredményeként a földtulajdon és a földhasználat jellemzően nem válik el egymástól. Ezért szükséges a szövetkezeti kö­zös földtulajdon személyi tulaj­donba adása is. A korábbi föld- tulajdonosok sérelmeinek or­voslása nem a versenyképes mezőgazdaság kialakításának kérdése, s ezért ezt a földtulajdon elrendezésétől elkülönítve,az általános politika keretében kell megoldani. A szakemberek támogatják a szabad földforgalmat, mint a földhasználat hatékonyságá­nak fokozását elősegítő lépest. Nyomatékosan felhívják azon­ban a figyelmet arra, hogy egy­idejűleg kellő jogi védelmet kell biztosítani a földdel való speku­láció ellen. A föld nagy értékű nemzeti kincsünk, amelynek az egész társadalom és nem egy Szó szerint rendet teremthet a Minisztertanácsnak a földügyi szakigazgatási tevékenységé­ről és annak szervezetéről alko­tott rendelete, amely a Magyar Közlöny idei 30. számában je­lent meg. A rendelet ugyanis kimondja,Tiogy a földügyi szak­igazgatási munka központi irá­nyítását ezentúl a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter látja el. A MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalának illeté­kese az MTI munkatársának elmondotta: ezzel megszűnt a földhivatalok 1971 óta tartó ket­tős irányítása, amely szerveze­tileg a megyei tanácsokhoz csatolta a hivatalokat, míg szakmai feladataikat továbbra is a MÉM határozta meg. A föld­hivatalok anyagi fenntartását a megyék költségvetéséből fi­nanszírozták — ám mivel köz­vetlen hasznot a tanácsok szá­mára nem hoztak — gyakorlati­lag terhessé váltak számukra. Ezért különféle szolgáltatások (például földmérési és különféle adminisztrációs feladatok) ellá­tására kényszerültek. így vi­szűk spekuláns réteg érdekeit kell szolgálnia. Céltudatos agrárpolitikai magatartásra van szükség a föld hasznosítása terén. Azok a gazdálkodók és gazdasági for­mák maradjanak fenn, amelyek a földet magas színvonalon hasznosítják. Ezek egyaránt lehetnek koszerű nagyüzemek és versenyképes családi gaz­daságok is. Az agárpolitikának nem a gazdálkodási formát, hanem a hatékonyságot, a ver­senyképességet kell támogat­ni! A mezőgazdasági szakem­berek szükségesnek tartják a társadalom figyelmét felhívni arra, hogy mezőgazdaságunk nagyüzemi szerkezete értékes adottság, amelyet kellő szakér­telemmel tovább kell—és lehet — fejleszteni. Szerepük a jövő mezőgazdaságában is nélkü­lözhetetlen lesz az értékes bio­lógiai alapok gondozásában, a kutatás es oktatás kiszolgálá­sában, valamint a tömegterme­lés egyes területein. A szakemberek az agrárpoli­tika minden mást megelőző fel­adatának az ágazat tehervise­lési kényszerének enyhítését tartják. Enélkül sem a földkér­dés rendezése, sem más lépé­sek nem érik el céljukat és a mezőgazdaság versenyképes­sége az 1990-es években nem növekedni, hanem csökkenni fog. Versenyképessé tenni mezőgazdaságunkat csak úcjy lehet, ha növeljük a termelés­ben a szellemi tőkebefektetést. Mezőgazdaságunk eddigi sike­rei is elválaszthatatlanok voltak a szakszerűség jelentős mérté­kű növekedésétől. A jövőben azonban ennél többre lesz szükség, s ezért kiemelkedően szont nagymértékben háttérbe szorult a hatósági feladatok végzése, az ingatlannyilvántar­tás, illetve a földmérési, térké­pészeti . nyilvántartásoknál szükséges változások bejegy­zése. Az infláció erősödésével any- nyira megemelkedtek a földhi­vatalok fenntartási költségei, hogy idejük igen jelentős részét kényszerültek szolgáltatómun­kára fordítani; ez viszont már veszélyeztette eredeti funkcióik ellátását. A gondokat tetézte, hogy a legtöbb helyen a megyei tanácsok nem fordítottak elég pénzt a földhivatalokban dolgo­zók munkakörülményeinek ja­vítására, a nyilvántartáshoz szükséges eszközök felújításá­ra, gyarapítására. A Földhivata­li Dolgozók Országos Szak- szervezeti Tanácsa is joggal támadta — például országos sztrájk szervezésével — az irá­nyításban csaknem 20 éve fennálló kettősséget. Erre min­denekelőtt az adott alapot, hogy a területen dolgozók jövedelme jóval kisebb a többi tanácsi al­kalmazotténál. fontos feladat az oktatás, kuta­tás, szaktanácsadás, szakis­meret-terjesztés, innováció ter­jedelmének növelése és szín­vonalának emelése. A szakemberek lassúnak tartják azt a folyamatot, amely­nek során a szakigazgatás tár­sadalmasítása végbemegy, vagyis a termelésszervezés feladatai átcsoportosulnak az állami szervektől a termelők érdekképviseletet és érdek- egyeztetést is ellátó önigazga­tásiszervezeteihez. Ezt a folya­matot gyorsítani kell! Hazánk agroökológiai adott­ságai kedvezőek, s ezek hasz­nosítása nyersanyag- és energiaszegény országunkban össztársadalmi érdek. Ezért olyan agrárpolitikára van szük­ség, amely elősegíti az agrár- termelés fejlődését, a belső piac élelmiszer-felvevő képes­ségének növekedését s az agrártermékek számára piac­bővítő külkereskedelmi maga­tartást. A mezőgazdaságban végbe­menő változások új helyzetet teremtenek a mezőgazdasági szakemberek számára. Nem szabad azonban olyan helyzet­nek kialakulni, amelyben ha­zánkban az elmúlt évtizedek­ben létrejött értékes szakem­berréteg — amely világszínvo­nalon ismeri szakmáját és ezer szállal kötődik nemcsak a me­zőgazdasági termelőkhöz, ha­nem általában a vidéki társada­lomhoz is — kiszorul a mező- gazdaságból. Ellenkezőleg: a mezőgazdasági struktúravál­tásnak úgy kell végbemennie, hogy a szakemberek hatása a termelésre és a gazdálkodási formák fejlődésére növekedjék. Ezért az átalakulás alapvető fel­adatának kell tekinteni a mező- gazdasági önigazgatási szer­vezetek kiépülésével, az önkor­mányzati szervek mezőgazda- sági ágazatának kialakulásá­val, a szaktanácsadás, oktatás, kutatás kiterjesztésével, új vál­lalkozási formák kialakulásával a mezőgazdasági szakember­társadalom foglalkoztatásának olyan új megoldását, amely az eddigieknél is hatékonyabbá teheti szaktudásuk, ismereteik felhasználását. (Folytatás az 1. oldalról) Ategnapi ülésen kitűnt: a köz­lekedésbiztonsági tanács sokat tett az elmúlt években azért, hogy javulás álljon be. Bizonyos eredményeket — főként a diá­kok nevelése terén — sikerült is elérnie, ám áttörést nem tudott felmutatni. Kedvező változáso­kat éppen a javaslatok megva­lósítása hozott. Ilyenek a teg­nap is elhangzottak. így többek között szorgalmazták, hogy for­galomszervezéssel csökkent­sék a baleseti veszélyt Kapos­vár több közlekedési gócpont­ján, elsősorban a Mártírok te­rén, a Béke és az Arany János utca, valamint a Honvéd és a Kisfaludy utca környékén. Negyven helyett 30 kilométeres forgalmi zónákat létesítsenek ott, ahol indokolt a sebesség je­lentős csökkentése. Védjék job­ban táblákkal a tömegközleke­dési eszközök útvonalát, ve­zessék be újra a jobbkézsza- bályt. A városfejlesztéssel pár­huzamosan építsék át a kritikus csomópontokat. Fordítsanak nagyobb gondot a baleseteknél a relatív gyorshajtásra, legyen különbség a tudatos és a figyel­Siófoktól néhány kilométerre, Ádándon a Fekete István Szak­munkásképző Intézetben több évtizedesek a hagyományok. A festői környezetben megbújó iskolában növénytermesztő gépészszakmát tanulnak a fia­talok. Az intézmény befogadó- képessége, sajnos, kicsi: mind­össze 150-en tanulhatnak itt. A diákok jelentős része somogyi, de Veszprém, Fejér és Tolna megyéből is kerülnek ide. Hogy hogyan sikerül az inté­zetnek talpon maradnia és megújúlnia, ezt mondja Kecs­kés András igazgató: — A mezőgazdaság komoly átszervezés előtt áll, s igyek­szünk az ennek megfelelő úton haladni. Kicsit kérdésessé vált, mi lesz azután, de egyben bí­zunk: a földet művelni kell. Ná­lunk egy szakot tanulhatnak a gyerekek. Ez részben jó, hiszen elmélyültebben tudjuk oktatni, másrészt emiatt kicsit ,,egy lá­bon" áll az iskola. A képzési idő három év, ebbe kell az elméle­tet és a gyakorlatot belesűríte­nünk. Nagyon szorító az idő, hiszen tanulóinknak a szakma elsajátítására kellene több időt fordítaniuk, s nem a közismereti metlenségből bekövetkezett gondatlanság . között. Ajánlot­ták, hogy a közlekedési propa­gandában kapjanak nagyobb szerepet a tömegeket vonzó rendezvények és a televízió. Többen javasolták: küldjék új­bóli KRESZ-tanfolyamra azo­kat, akik súlyos baleseteket okoznak, s vegyék szigorúbban a gépkocsivezető-képzést. E szempontból különösen fontos azoknak a vezetőképzőknek az ellenőrzése, amelyek vállalko­zás útján valósítják meg ezt. Néhányan kezdeményezték, hogy a közlekedéssel foglalko­zó szervezetek vegyék föl a kapcsolatot a pártok helyi szer­vezeteivel a közlekedés súlyos gondjainak megoldása céljából. A felszólalók minden eddigi­nél drámaibb hangot ütöttek meg és átfogó változást sürget­tek a közúti közlekedésben. Hangsúlyozták: eljött az ideje, hogy véget érjen a „már vissza­köszönő” gondok és okok ismételgetése; ehelyett való­ban érdemi változások következzenek. Tudomásul kell venni — mondták a tanács tag­jai —, hogy Magyarországon most következett be a motorizá­tárgyakra. Mi nem tudjuk az elmaradt általános képzést át­vállalni az általános iskoláktól. Nagyon sokan gyenge tanul­mányi eredménnyel kerülnek ide; van közöttük olyan is, aki megbukik. S nem lehet elkülde­ni őket, pedig jelentős vissza­húzóerőt képviselnek a jobb képességű tanulókkal szem­ben. Ilyen körülmények között nehéz jól képzett embereket kibocsátani. — Az itt végzettek nem küsz­ködnek munkahely-gondok­kal? , — Évente körülbelül 52—55 tanuló végez, s eddig vala­mennyi el tudott helyezkedni. A legtöbbnek tanulmányi szerző­dése van, más részük általá­ban ott helyezkedik el, ahol a nyári gyakorlatát töltötte. Ezek­kel az üzemekkel kapcsolatban állunk, s évek óta inkább az az általános gyakorlat, hogy ők keresnek föl bennünket mun­kaerő-ügyben. — Az idén milyen volt az ér­deklődés az iskola iránt? — Több, mint kétszeres volt a túljelentkezés; ilyen nagy létszám még soha nem volt. Sajnos, ez azonban nem jelent dóban az az ugrás, amely a . nyugati országokban 20 évvel ezelőtt zajlott le, s ennek meg­felelően kell kezelni az ügyet. Várhegyi Sándor alezredes, aki az Országos Közlekesébizton- sági Tanács képviseletében szólalt föl, kifejtette: a közleke­dés átfogó elemzésére készül­nek, és az elsők között teszik az új kormány elé azokat a javas­latokat, amelyeknek megvaló­sítása nem tűr halasztást. A tegnapi ülésen személyi változásokat jelentettek be. A megyei közlekedésbiztonsá­gi tanács elnöke dr. Ferenczi László megyei rendőr- főkapitány lett; társelnöke to­vábbra is Brandtmüller István megyei tanácselnök-helyet­tes, ügyvezetője Borbola Mihály,titkára pedig Sinkovics Ferenc, a megyei rendőr-főka­pitányság közlekedési alosz­tályvezetője. Dr. Ferenczi László megyei rendőrfőkapi­tány a közlekedésbiztonság ér­dekében kifejtett tevékenysé­gükért többeknek kitüntetést és pénzjutalmat adott át. (Szegedi) minőségi különbséget. Az igaz­ságos elbírálás érdekében kénytelenek voltunk felvételi el­beszélgetést tartani, s akik ki­estek a rostán, azokat átirányí­tottuk más intézményekbe. — Az iskola épülete hat évig átalakítás alatt állt, s ez idő alatt szünetelt a felnőttképzés. Ez az első év, amikor felnőttképző tan­folyamot tudtak indítani. — A mezőgazdasági vontató- vezetői tanfolyamot végzőknek néhány nappal ezelőtt volt a zá­róvizsgájuk. Jelenleg a legna­gyobb igény a kistermelők mé­regkezelői minősítésének megszerzése iránt mutatkozik, most ezt szervezzük egy nyolc­vanórás képzés keretében. A jövőben pedig többszínű és rövi- debb tanfolyamokat tervezünk. S van még egy álmunk: szeret­nénk szakembereket képezni az úgynevezett farmergazdasá­gok számára. Egyelőre még csak az előkészületeknél tar­tunk, keressük a nyugati példá­kat. No, meg pénz is kellene hozzá! Remélem, hamarosan valóra válhat ez az elképzelé­sünk. Addig is igyekszünk a le­hető legjobb munkát végezni! (Bánfai) Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. közgyűlése Kedden megtartotta éves köz­gyűlését az Országos Kereske­delmi és Hitelbank Rt., s az igaz­gatóság beszámolt a részvé­nyeseknek a bank múlt évi tevé­kenységéről. Az OKHB 1989-ben viszony­lag kedvező évet zárt, adózatlan nyeresége 11,2 százalékkal növekedett, s elérte a 6,3 milliárd forintot. Mérlegfőösszege is bő­vült, az év végén 142,7 milliárd forint volt. A közgyűlés úgy dön­tött, hogy az 1989 évi nyereség­ből a részvényeseknek 14,46 százalékos osztalékot fizetnek ki. A bank tavaly elsősorban azért tudta növelni forgalmát, mert — a jegybanki restriktiv pénzügypolitika ellenére — je­lentősen bővítette forrásait. Mi­közben kevesebb jegybanki hi­tel állt az OKHB rendelkezésére, lényegesen növekedett a bank­nál elhelyezett betétek állomá­nya. ÚJRA A MEM-HEZ TARTOZNAK A FÖLDHIVATALOK Romlott a közlekedési morál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents