Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-07 / 82. szám
1990. április 7., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 MEGOSZTOTT ÉRDEKEK Antal László kormányfőtanácsos a csődökről, a rubelexportról, a privatizációról A nyári idényre Siófokon megnyílik a Mega City műszaki áruház. A földszintjén tizenegy butik is helyet kap. Az épületben léphetnek először mozgólépcsőre a vásárlók a Balaton-parti városban ZALAEGERSZEG MINT VÁSÁRVÁROS — Miniszterhelyettes úr! Ön szerint miiven érdekek motiválják és miiven érdekek fékezik a veszteséges vállalatok mindeddig csak puszta fenyegetésnek bizonyult felszámolását? — A frontok világosak. A bankok szempontja a döntő. Durván közelítve, nekik az az érdekük, hogy befagyott pénzeiket kiszabadítsák. De az a vállalat, amelyik éppen nem likvid, tehát átmeneti pénzgondokkal küzd, nyereséges még lehet. A vállalattól a bank büntetőkamatot szed, de ha csődeljárást kezdeményez, még a kamatbevételtől is elesik, amely pedig mégiscsak növeli a profitját és a tulajdonosok osztalékát. Aki tehát túl mohón sürgeti a csődöt, az a tőkéje egy részét is veszteségként könyvelheti el. Ezért érvényesülnie kell a józan ellenérdekeltségnek, amire a tőkés világban is számtalan példát látni. Az ellenérdekeltség mögött az államnak kell állnia; csak az állam kényszerítheti ki, hogy a bankok bizonyos ütemezésben, de leírják kétes követeléseiket. Kinek érdeke? A tapasztalat azt mutatja, hogy az állami irányító szervek, köztük a Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium érdekeltek a felszámolásokban. Ha ugyanis húzzák-halasztják a csődeljárást, tovább nőnek a veszteségek. A példa nem is olyan elvont: ha a csődbe került vállalat rubelért exportál, a csőd bejelentése megállítja az ország erőforrásainak elfolyását. Érdekeltek azért is, mert ha a tömegesen csődbe jutó vállalatok fennmaradnak, aligha sikerül a gazdaságot újra—és a kívánatos irányban — mozgásba hozni. Nyilvánvaló az is, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményekkel — Világbank, Nemzetközi Valutaalap — folytatott tárgyalások során lényeges szempont a csődök megindítása. A bizalomnak ugyanis egyik fő forrása a pénzügyi fegyelem megkövetelése és betartása. Az import oldaláról is felmerül a csődeljárás szükségessége. Ha ugyanis bejelentik a csődöt, a vállalat importja biztosan nem rontja tovább a gazdaság egyensúlyát. Nem érdeke viszont a felszámolás az ágazati irányító apparátusnak. Ezekért a vállalatokért eddig — bizonyos értelemben tulajdonosként — ők harcoltak, és ők látják a legjobbnak azt is, mennyi esetleges tényező játszhat közre a cég csődbe jutásában. Ugyanúgy nem érdekeltek a felszámolásban a helyi tanácsok vezetői sem. Budapestről ugyanis könnyű azt mondani, hogy ötvenezer munkanélküli nemzetközi ösz- szehasonlításban nem sok. De aki látja az arcokat... És végül nem érdeke a csőd a vállalati vezetőknek, és a munkavállalóknak. Amíg a világ világ, nekik ellenérdekeltnek kell lenniük. Az érdekek tehát nagyon megosztottak. A tulajdonreform, a privatizáció úgy kapcsolódik ehhez, hogy az érdekeltek közül egyedül a tulajdonos az, aki előtt úgy jelenik meg a kérdés, növekszik vagy zsugorodik a vagyon? Ha tönkre- menőfélben van, szabadul veszteségeitől. Csődlista? — Vaovis az ellentétes érdekek kereszttüzében a kormány egyetlen mozgásterét ma a privatizálás adia? — Ha ezt mondanám, azt állítanám, hogy belátható időn belül nem várható semmi. A privatizálás ugyanis nagyon hosszú folyamat. Ennek az országnak pedig elege van már a várakozásból. Ezzel szemben azt mondom, hogy ahol az államnak egyre többen, egyre többel tartoznak — ide sorolom a társadalombiztosítást, az APEH- et, a közszolgáltatásokat is, ugyanis közülük is mind többen adósodnak el —, ott az állam akár közvetlenül is megindíthatja a felszámolásokat. A sorban állás ellen határozottan fel kell lépni. Megvannak tehát azolk a pontok, amelyeknél mindenképpen harcba kell szállni, és a fő kezdeményezőnek valóban az államnak kell lennie. —'Hónapok óta különböző listák keringenek a csődbe jutottakról Január óta szinte fta- diállapot van a rubelexport körül ■is, Hol az a pont ahonnan m rossz folyamatok megfordíthatok? — Valóban vannak listák, a sajtóban nyilvánosságra is hoztak neveket, amit azonban a demokrácia játékszabályai súlyos megsértésének tartok. Ami pedig a rubelexport körül kialakult helyzetet illeti, a kormányzatnak itt valóban meg kell vívnia a harcot a következő hónapokban. De ámikor a bajok eny- nyire elhatalmasodtak, nem lehet mechanikus döntéseket hozni, mert akkor a dominóelv alapján összeomlik minden. Igenis mérlegelni kell, még akkor is, ha az adminisztratív mérlegelésnek, teljesen nyilvánvalóan — nagyon sok a hibája. — Milyen lépések várhatók? — Az az elhatározás született, hogy tizenöt nagyvállalat ellen végre csődeljárás indul. A bankok most egyeztetnek, a kormányzat pedig ehhez megadja a maga segítségét, garanciáit. Sajnos nagyon torz az árrendszer, az értékviszonyok pedig kuszák. De a csőd az csőd. Vannak, persze hogy vannak nyomós érvek. Például az: melyik váHalat képes arra, hogy piacváltással kimeneküljön a csődből? Vagy: a menekülés milyen belső átalakulást követel? Én azért vagyok híve a privatizációnak, mert a magánszférában valóságos teljesítménykényszer alakul ki. Ebből a szempontból a késlekedés, a halogatás már felelőtlenség a jövőnkre nézve. Az eladósodás terhei A kormányban, úgy látom, megvan ehhez az elhatározás. Ennek a kormánynak persze nem az a történelmi feladata, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, hanem az, hogy a stafétabotot békésen átadja. Ami a mai helyzetben ugyancsak nagyon nehéz. Sajnos, nem tudatosodott még, hogy a mai válság sokkal több, mint a régi rendszer válsága. És az sem, hogy ezt nem oldja meg a többpártrendszer „bevezetése”. Az eladósodás terheit minden létező kormány cipelni fogja. Legfeljebb az új kormány eleinte bizalmat kap, ami természetesen nagyon sokat számít. Csakhogy ezt a gazdaságot már jórészt kezelhetetlen folyamatok befolyásolják. Furcsa helyzet állt elő mára. A szabadság ugyan erősen megnőtt, viszont a piac kényszerítő ereje meg nem működik. A rosszul dolgozó, a csőd felé masírozó vállalati vezető például nem fél az egzisztenciális bukás kockázatától. Igaz, a tőkések javakat teremtő profitéhsége sincs meg benne. Szóval, így nézünk a jövő elébe. Nekem pedig az a véleményem, hogy a fellendüléshez vezető út további mély gödrökön át vezet. És csak reménykedhetünk, hogy lesz erőnk elviselni a ránk váró nehézségeket. R.E. (Folytatás az 1. oldalról) A vékony csíkokra vágott nyárfát cementtel keverik össze és így készítenek belőle három és fél centi vastag lapokat. A technológia osztrák, a szigetelő gyártására Nagykapornakon kapott helyet a vegyes vállalat. Hogy lesz-e igazi kereslet rá...? Nos, ezt a gyártók is szeretnék tudni. A Somogy és Zala Megyei Építőipari Vállalat műemlék téglákat is bemutatott, a szakemberei szerint akár műkő vagy parketta helyett is használható. Ausztriában máris kedvelik, de kérdés, hogy a honi építkezők is elfogadják-e. Nyugati szomszédaink a két önálló vállalaton kívül jó néhány vegyes vállalat egyik tagjaként is képviseltették magukat. A beszélgetésekből kiderült, hogy a környékbeli magyar vállalatokat fölöttébb érdeklik az osztrák cégek, talán fontosabb, hogy ez fordítva is igaz. Az ausztriai kereskedők kiálltak már néhány magyar vásárlási rohamot, de most potenciális, schillingkötegekkel érkező magyarokra nemigen számíthatnak. A váltásstratégia kész: ha schillingért nem, forintért kínálják a holmikat, mégpedig itteni vállalkozásokkal karöltve. A Kepa Kft. például jókora teljesítményű kerti traktorokkal és megbízható kisgépekkel- kíván kereskedni. De mind közül a legértékesebb portékájuk a petróleumkályha. Ha hinni lehet az adatoknak, az ügyes japán masina két-három deciliter petróleumot elégetve akár egy 50 köbméteres helyiséget is be tud fűteni. Fiatal házasok figyelem! Kitűnően használható albérletben is a kályha: s így 150—200 év alatt könnyen össze lehet takarékoskodni egy másfél szobás összkomfortra valót. A vásár holnap még fogadja a látogatókat. Faragó (Fotó: Csobod) 14 ezer somogyi autós érdekében A Magyar Autóklubnak hat 30 évnél régebbi tagja él Somogybán. Mikor ők beléptek, a jó ügyet, elsősorban a közlekedési kultúra javítását szolgáló klubhoz való tartozás önmagában is vonzónak tetszett. Az évek múltával egyre több lett a praktikus szempont, s a mai klubtagok — számuk az elmúlt öt évben a megyében 9200-ról 14 ezerre emelkedett — elsősorban szolgáltatásokat várnak. Az autóklub nemrégiben lezajlott — s öt év munkáját összegező — megyei küldött- gyűlésén is a szolgáltatásokról esett a legtöbb szó. Báyer Nándor, a klub újjáválasztott megyeielnöke az elmúlt évek eredményei között számolt be az új kaposvári műszaki bázis létrehozásáról és a miniállómások hatra bővült hálózatáról. A klub szolgáltatásaival kétségkívül elégedett volt áz az 1500 bajba jutott autós, akiknek a „sárga angyalok” tavaly segítséget nyújtottak. Mint elhangzott, kevésbé érzi a klubtagság'előnye- it az a taranyi autótulajdonos, akinek' Kaposvárra kell jönnie, ha a klub szolgáltatásaira igényt tart. Jelképessé lett tagdíj Sok fejlesztésre volna szükség ahhoz, hogy mindenki úgy érezhesse, jól jár a klubtagsággal. E fejlesztésekhez egyre szűkösebb alapot jelent az évek óta változatlan 300 forintos évi tagdíj, melyet az infláció hovatovább jelképessé tesz. Jól szemléltette ezt az egyik idősebb klubtag, elmondva, hogy a 60-as években az akkor még csak 100 forintos tagsági díj összegéért 24 liter benzint kapott, most 300 forintért még fele annyit sem. A helyzet tehát ma úgy fest: növekedne a klub vonzereje, ha bővülnének a szolgáltatások. Ez utóbbira viszont csak akkor van mód, ha még több a klubtag, s netán magasabb a tagsági díj. Az ősszel sorra kerülő országos küldöttértekezlet dönt majd ’ a tagsági-díj esetleges 600 forintra való emeléséről. Ettől- függ, hogy a következő években mi valósul meg a tervekből. Új bázis épül Siófokon Ami már biztos: az idén 15 milliót fordítanak az új siófoki műszaki bázis kialakítására. Tovább bővül a miniállomások hálózata, mindenekelőtt Nagyatádon és Marcaliban. A kaposvári műszaki bázis májustól 2 műszakban fogadja az autósokat. Kérdéses viszont, hogy jut- e pénz egyebek között a sárga angyalok kiszolgált öreg segélykocsijainak lecserélésére, számuk növelésére, vagy a műszaki bázisok felszereltségének javítására. A klub persze nemcsak műszaki szolgáltatásokat nyújt, hanem az autóstérképek árusításától a túraszervezésig vagy — s ez a legújabb — a jugoszláv autópálya-talonok értékesítéséig sok egyebet is. A megyei küldöttgyűlés vitájából mégis jól érzékelhető volt, e praktikus szolgáltatásoknál rövidesen nagyobb jelentősége lehet az érdekképviseletnek. Fizessenek a gazdagok? Máig is hat az az idejét múlt szemlélet, mely az autót luxuscikknek, az autósokat pedig sommásan gazdag rétegnek tekintette. Ha a költségvetési egyensúly megbillent — s az elmúlt években ez mindig így volt — a.pénzügyi Kormányzat — szinte reflexszeren — a benzinárakat emelte. No persze, fizessenek a gazdagok. Kérdés, hogy a több mint egymillió magyar magánautós nagy része valóban gazdag-e? Például azok az ezrek, akik azért gyűjtöttek össze egy használt autóra valót, hogy a gyerekeket tudják iskolába vinni, hogy a néhány kilométerre levő kiskert ne tűnjön olyan távolinak. Vagy azok, akiknek munkájához nélkülözhetetlen az autó. Látni kell végre, hogy az autó nem luxuscikk. Ezt elfogadva belátható, hogy az autóstársadalom terhelhetőségének is megvannak a határai. Kétségkívül túllépnek ezen a határon azok a várható intézkedések — s ez nyílt titok —, melyek például a kötelező biztosítás újbóli bevezetését célozzák. Itt az 1 forint, • hol az 1 forint? Mint ismeretes, most minden autós 1 forintot fizet minden liter benzinben a kötelező biztosításra. E rendszer bevezetésekor a kormány Kötelezettséget vállalt a biztosítók esetleges deficitjének ellensúlyozására. A deficit bekövetkezett, az ellensúlyozás elmaradt. A gyaníthatóan korántsem lezárult benzináremelések sorának többletbevétele nem a biztosítási, s nem is az útfejlesztési alapot növelte, hanem eltűnt a költségvetés feneketlen erszényében. Különösen visszás ez, ha tudjuk, hogy egy liter benzin önköltsége még 10 forintot sem tesz ki. A Magyar Autóklub a további benzináremelést és az újbóli kötelező biztosítás terheit kifogásoló levelét a pénzügyminiszter röviden megválaszolta, így az országosan 620 ezer tagot számláló klub arra sem kapott választ, hová tűnik a most kötelező biztosítás címén fizetendő — s autósonként évente átlag 4000 forintot kitevő—1 forintnyi benzinár. A Magyar Autóklub eddig csak egyszer szánta el magát határozottabb föllépésre, mégpedig az emlékezetes autópályadíj kapcsán. A példa azt mutatja, hogy a „hallatjuk hangunkat” alapállással szemben több eredménnyel kecsegtet az összefogás. A somogyi klubküldöttek egyetértettek a javaslattal, hogy a már több száz százalékos benzinfogyasztási adó mérséklése által maradjon változatlan a benzinár. Ha a klub képes lesz érvényt szerezni e törekvésének, az vélhetően több autóst nyer meg, mint bármely új szolgáltatás. Bíró Ferenc
