Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-06 / 81. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 6., péntek NYUGDÍJASOK OLDALA A kort viselni is tudni kell Nem azokról az idősekről akarok írni, akik nevetséges külsőségekkel próbálnak tíz évvel fiatalabbnak látszani, hanem azokról, akik méltósággal viselik a korukat, s akik önmaguk és mások előtt is bizonyítják: öregember nem vénember, pontosabban: öregasszony nem vénasz- szony. Iluska közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenöthöz. Soha nem volt beteg, most mégis lecsapta valami. Az urológiára került, és ott — urológiai betegsége mellé — összeszedett egy mellhártyagyulladást. Tudta, hogy ez nem vicc, komolyan megijedt, de azután a gondos orvosi kezelés — és valószínűleg az ő élni akarása is — kihozta a bajból. Iluska kijött a kórházból. Lakása kitakarítva várta — barátnője intézte így a dolgot —, és Iluska természetesnek vette, hogy ezután is úgy éljen, mint a nagy ijedtség előtt. Hadd tegyem hozzá, hogy Iluska mindig is nagyon tiszta asszony volt, nemcsak a lakására adott, hanem saját magára is. Első útja most is a fodrászhoz vezetett, sőt, bement a kozmetikára is. Az első emeleten lakik, a házban van lift. Iluska nem használja, mondván, hogy ennyi járás kell az embernek. Naponta vált tiszta fehérneműt, hetenként váltja az ágyat, háromnaponta a törülközőt. Számára ez természetes. Pedig hány olyan idős embert ismerünk, akár csak a környezetünkben is, aki elhagyja magát, aki különösen egy betegség után — úgy vigyáz magára, mint a hímes tojásra, aki öregségtudattal, betegségtudattal él! Iluska nem ilyen, s hiszem, hogy éppen ezért nemcsak hosz- szú, de szép is lesz az öregkora. Rózsi néni, akit ugyanitt érzek illendőnek bemutatni, kereken nyolcvanöt esztendős. Tizenhat éves unokájáról meséli felháborodva: — Képzeld el, a Peti, ez a kedves, okos gyerek nem nézi a tévéhíradót, nem olvas újságot, de még a rádióban is csak a muzsikát hallgatja! Nagyon elkaptam, amikor ez kiderült. Azt kérdeztem tőle: mond, nem szégyened magad? Én vénasszony létemre járatom a Népszavát, járatom a megyei lapot. Nem tudom elképzelni, hogy fél nyolckor ne üljek a tévéhíradót nézve a készülék előtt. Nem emlékszem az idejére, hogy mikor ne hallgattam volna meg a 168 órát! Hát téged nem érdekel, mi történik körülötted? Engem már nem magamért érdekelnek a dolgok, hanem a te jövőd miatt. Gondolkozz ezen Petikém! Rákérdeztem: — És volt hatása annak, amit mondtál? Bölcsen felelte: — Nem merem megkérdezni, így hiszem, hogy volt hatása. De még néhány hetet várok, és indirekt módon azért csak rákérdezek. A harmadik idős asszony, akinek a története idekívánkozik, Szegeden él egy igen szép nyugdíjasotthonban. Annak idején pedagógus volt, falusi tanítónő. Özvegyen maradt, gyermeke soha nem volt. Egyik keresztlánya szokta látogatni. Ő mesélte fél évvel ezelőtt, hogy nem tetszik neki a Juliska néni. Mintha elhagyná magát. Igaz, csúnya szürkehályog telepszik lassan mindkét szemére, s mivel nyolcvanéves már elmúlt, úgy látszik, az orvos nemigen akarja megoperálni. Amikor ezt Juliska néni megértette, nagyon elkeseredett. Ő, aki egész életében olvasott, most nem tud olvasni, a tévét is csak foltokban látja. Azután általános fizikai állapota viszonylag javult, és bal szemén a hályog megérett a műtétre. Megoperálták, és ha nem is tökéletesen, de erős dioptriás szemüveggel jobban lát, mint annak előtte. Keresztlánya nemrég meglátogatta, és egy másik Juliska nénit talált, azt a „régit”. Amikor megebédeltek bent az otthonban, Juliska néni javasolta: — Menjünk ki a Virág cukrászdába. Ennék valami finomat. Látogatója taxit hívott, elmentek a Virágba. Juliska néni jó étvággyal megevett egy nagy adag gesztenyepürét, megivott egy kávét sok habbal, azután előjött egy újabb javaslattal. — Tudod, lányom, az otthonban annyi rendezvény van. Meg közelednek az ünnepek is, a karácsony, az újév. Nekem egyetlen rendes alkalmi ruhám van, mi lenne, ha elmennénk vásárolni egy másikat? Elindultak a környező boltokba. A második boltban egy kedves, fiatal eladókisasszony kihozott egy csinos fekete, fehér tűpettyes, kétrészes selyemruhát. Juliska néni felpróbálta. Nézegette magát a tükörben, azután odaszólt a keresztlányának: — Mond, Tériké, nem lesz ez egy kicsit öreges?... Nem sok hozzáfűznivalóm van a három történethez, csupán any- nyi: tudni kell méltósággal megöregedni. Tudni kell méltósággal és nem elesetten viselni a korunkat. Önmagunknak és a környezetünknek is így jobb. És ha a környezetünknek kellemesek vagyunk, akkor nem hagynak el bennünket, akkor nem vagyunk terhesek sem nekik — és ami még fontosabb — sem önmagunknak. S. M. Nem mostanában történt, majdnem hatvan évvel ezelőtt. Akkor, amikor a Kecskeméthez közeli Nagykőrösön voltam az akkori református tanítóképző intézet tanulója. Évente, ősszel és tavasszal kirándultunk kecskeméti származású CsikaiPál biológia-földrajz szakos tanárunkkal, aki egyúttal osztályfőnökünk is volt. Az egyik verőfényes, szép májusi vasárnapon osztályfőnökünk vezetésével Nagykőrösről vonattal Kecskemétre, majd onnan a „madzagvasúton” Bugacra mentünk. Mivel ez a vonat lassan ment, bőven volt időnk arra, hogy a sík tájat, a végeláthatatlan rónát nézzük. Amikor Bugacon leszálltunk, a pusztába indultunk. Ott láttam életemben először kisebb szikes tavat, növő árvalányhajat és szaladgáló bíbiceket. Ebédtájban odaértünk, ahol a szilaj gulya delelt. A számadót — most is jól emlékszem — Zubor- nyáknak hívták. Ott pihent néhány bojtár meg nyájőrző kutya. Amikor a kutyák ugatni kezdtek, egy szavával és szemének egy villantásával elhallgattatta azokat. Tanárunk kérésére az egyik bojtár friss vizet húzott, hogy olthassuk szomjunkat és megtölthessük üvegeinket. Rovatszerkesztő: Hemesz Ferenc Tanárunk már ismerte a számadó Zubornyákot. Arra kérte, készítsen nekünk tarhót, hogy megízlelhessük ezt a különleges, általam, még nem ismert, eledelt. Zubornyák szólt az egyik bojtárnak, az fogta a sajtárt, és több tehéntől félig fejte tejjel. Ekkor a számadó a frissen fejt tejbe valamilyen apró magvat szórt, melytől a tej egy pillanat alatt összement és olyan lett, mint az aludttej, csak édes maradt. Mi, akik elsősorban nem alföldiek voltunk, így fogyasztottuk el életünk első finom tarhóját. Késő délután indultunk haza a bugacmonostori állomásról. Fiatalok voltunk, vidámak és jóked- vüek; hamarosan zengett a dal a leendő kántorok ajkán. Helyenként nagyon lassan ment a kisvonat. Az egyik megállóban Bogdán Miki leugrott a vasúti kocsiról, odaszaladt a mozdonyvezetőhöz és azt mondta: — Masiniszta úr! Ugye, azért jöttünk ilyen gyorsan, mert hátszelünk volt?! Bizony, volt nevetés. Estefelé érkeztünk vissza Nagykőrösre. Ott sorba álltunk és vidám, hangos nótázással indultunk az internátusba. Ennyi idő után így emlékszem vissza Bugacra, az árvalány- hajra, a bíbicekre, Zubornyák számadóra, a tarhóra és Csikai Pál volt osztályfőnökünkre, aki belénk oltotta az Alföld szere- tetét. Kiss József Polányi pillanatkép Hófehér haj, nagy szemek. A kerek arcon egy tevékeny élet évről évre mélyülő redői. A megerőltetett kezek — bőr alatt rejtőző csontcsökevények... A 85 esztendős, fekete ruhás, törékeny özvegyasszony néhány hónapja él a somogyi megyeszékhelydől pár kilométerre fekvő Polányban. Kegyes Józseféé unokájának adta át budapesti lakását, s végleg ide költözött leányához, vejéhez, akik nyolc éve a boldogulás reményében hagyták ott a fővárost. Három évtizeddel ezelőtt mindössze 514 forinttal vonult nyugdíjba, egy pesti gyár minőségellenőreként. Most is csak annyit kap, amennyinél alacsonyabb összeget nem adhat a nyugdíjfolyósító intézet. És ezt is gyermekei és unokái között osztja szét... Hajói nem is—de él. Egészsége, szerencsére, nem ítélte ágy- és szobafogságra. Naponta főz, s ha szükséges: mos és vasal, javítgatja a szakadt ruhákat. Hogy mi jelenti számára a mindennapok örömét? A család, ahol él, s a reá háruló feladatok. No meg az álom, amelyben tér és idő összemosódik. És ilyenkor az évtizedek barázdái is eltűnnek sápadt arcáról... L. S. GYERMEKVILÁG (Egy nyugdíjas feljegyzései) ( « A gyermekek világa — főleg a tizenév iáké — egy különleges világ: a legnyitottabb, a legtisztább, naiv őszinteségű, ugyanakkor a legzártabb is. Olyan, mint a legtöbb virágé: fényre nyit, pompázik, kiteljesül, a fény hiánya megöli, el- hervasztja a legszebbjeit is. Móricz Zsigmond írja az Életem regényében: „Tízéves koromig több történt velem, mint azóta ötven év alatt, írhatnám még világ végéig, az életem végéig. Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról." Valahányszor végigolvasom a gazdag életű író gyermekkorát idéző könyvét, az imént idézett soroknál újra megállók: a kisördög bújkál V _______ b ennem, azt súgván: ne higy- gyek a fenti soroknak, nem egészen így van az, hiszen a gyermek felnövekedvén később szerzi meg szakmáját, alapít családot, ér el sikereket munkában, egyebekben, de végül is igazat adok a nagy írónak. * * * A legtöbb szeretetet tőlük kaptam: a tízen inneni évesektől. Milyenek ők? Vegyük például Petikét: ő a barátom, keresztfiam, s egyben a „főnököm” is. Ő ugyanis hadseregtábornok, én pedig csak altábornagy vagyok (a rangomat tőle kaptam, s a kinevezésemet is — írásban). Pétiké eredeti foglalkozását tekintve V. osztályos tanuló. Szorgalmasnak éppen nem mondható, de szigorú apukáját respektálandó, rendszerető, leckeorientált, ennek megfelelően jeles-kitűnő tanuló. Mellesleg: az osztályban második legjobb futó, munkában elnyűhe- tetlen, apai paraszt nagyapjára ütött — mondják. * * * Janika, földszinti szomszédunk kisfia ötéves, de modern ifjúként egyszersmind jól szi\ tuált. Szimpla hétköznapon kérdezem az udvaron tevékenykedő Janikától: — Óvoda? — Betörtek. (Mármint az óvodába.) Szünet van. Empátiakészségéről: Segít nekem felcipelni az emeletre a telekről hozott cuccokat, s amikor hátranézve látja, hogy elmaradozom, ő is lelassítja lépteit, vígasztal: — Látod, én is hogy’ megöregedtem! Már alig cammogok (s mutatja is: belegörnyed, nyög). Úgy hozta a sors: abból a házból elköltöztünk. Janikától parolát és egy nagy puszit kaptam... Kerner Tibor ___________ J Megkérdezték — válaszolunk Kétoldalú megállapodás a korengedményes nyugdíjról Néhány alapvető félreértést és téves információt szeretnénk eloszlatni a korengedményes nyugdíjazás új szabályaival kapcsolatban. Levelek és érdeklődő telefonok özöne jelezte ugyanis, hogy rövid és többnyire pontatlan tájékoztatást kapnak az olvasók több napi- és hetilap hasábjain. Az 5/1990. (I. 18) MT számú rendelet szól a korengedményes nyugdíjazásról (Magyar Közlöny 5. szám). Eszerint: a munkáltató legfeljebb öt évvel az öregségi nyugdíjkorhatár (figyelembe véve a korkedvezményes életkort is) előtt álló munkavállalóval (ideértve a munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatottakat is) megállapodhat — a munkavállalók helyi érdekképviseleti szervének az egyetértésével — a dolgozó korengedményes nyugdíjazásáról (a korábbi szabályozás szerint ezt minden esetben a megyei tanács elnöke engedélyezte). A korengedményes nyugdíjazás további feltétele, hogy a) a dolgozó nő legalább 25 évi, a dolgozó férfi legalább 30 évi — az illetékes társadalombiztosítási szerv által előzetesen igazolt — szolgálati idővel rendelkezzék; b) a munkavállaló az adott munkáltatóval legalább 5 éve munkaviszonyban álljon (kivéve, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje alakult meg és a dolgozó a megalakulása óta ott áll munka- viszonyban); c) a munkáltató vállalja, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a korengedményes nyugdíj (az évenkénti emeléseket, kiegészítéseket, házastársi pótlékot vagy a házastárs után járó jövedelempótlékot is tartalmazó) összegét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak (1820 Budapest) előre, félévenként—minden év január 31., illetve június 30. napjáig — befizeti, és a szükséges kiegészítéseket módosító értesítés esetén 60 napon belül átutalja. Az időközbeni hatállyal megállapított korengedményes nyugdíj összegét a megállapítást követő befizetés időpontjáig, a következő félévi összeggel együtt kell befizetni. Ha a dolgozó nyugdíjjogosultsága a korengedményes időtartam alatt megszűnik, akkor az előre befizetett nyugdíjösszeg még hátralévő arányos részét a társadalombiztosítási szerv visz- szafizeti. A munkáltató a korengedményes nyugdíjazásra vonatkozó megállapodásról köteles értesíteni az illetékes társadalombiztosítási szervet (tehát a kaposvári társadalombiztosítási igazgatóság nyugellátási osztályát, és legcélszerűbb a megállapodást a nyugdíjigénnyel együtt megküldeni), egyúttal nyilatkozni az ismertetett c) pont szerinti kötelezettségvállalásról. Bizonyos esetekben megmaradt a megyei tanács — mégpedig a munkaügyi szakigazgatási szerv — engedélyezési hatásköre. így pl.: ha a munkáltató jelentős létszámleépítést hajt végre vagy felszámolásra kerül, illetve jogutód nélkül szűnik meg, lehetősége van arra, hogy a korengedményes nyugdíj 50 százalékos vagy teljes átvállalását kérje a Foglalkoztatási Alap terhére. Ezeket a kérelmeket bírálja el a megyei tanács szakigazgatási szerve, és döntéséről értesíti a társadalombiztosítási igazgatóságot. Mindezekből kitűnik tehát, hogy a korengedményes nyugdíjazás lehetősége nem a nyugdíj- igénylő és a társadalombiztosítási igazgatóság közötti egyezkedés tárgya, hanem a munkáltató és a dolgozó megállapodásától függ, és döntően foglalkoztatáspolitikai célokat szolgál. Csapóné dr. Tóth Margit a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság nyugellátási osztályvezetője Az Országos Sajtószolgálat közleménye egyes nyugellátások emeléséről Az Országos Társadalombiz- tosítási Főigazgatóság szerint az 1990. március 1-jétől érvényes nyugdíjminimumok ősz- szegei a következők: Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 4300 forint. A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege e a 111. rokkantsági csoportban havi 4300 forint, a II. rokkantsági csoportban havi 4596 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 4631 forint. Az állandó özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 4100 forint. A baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege a III. rokkantsági csoportban havi 4340 forint, all. rokkantsági csoportban havi 4666 forint, az I. rokkantsági csoportban havi 4726 forint. A mezőgazdasági szövetkezeti (szakszövetkezeti) tagok járadékai: az öregségi járadék havi 3968 forint a munkaképtelenségi járadék havi 4460 forint, az özvegyi járadék havi 3865 forint, a növelt összegű öregségi járadék alapösszege havi 4070 forint, a növelt összegű munkaképtelenségi járadék alapösszege havi 4460 forint, a növelt összegű özvegyi járadék legkisebb összege havi 3890 forint. Változatlan összegben folyósítják az árvaellátást és a baleseti járadékot, továbbá a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátást. A nyugdíjak összegeinek emelésével egyidejűleg havi 5090 forintot 5200 forintra emelkedett az az összeghatár, amely mellett az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjhoz a házastársi pótlék megállapítható, feltéve, ha a házastárs keresete, jövedelme, nyugellátása a havi 4100 forintot nem haladja meg. Ha az érintett személynek többféle ellátást együtt folyósítanak és ezek együttes összege eléri a havi 4300 forintot, 1990. március elsejétől nem jár emelés. Például az az özvegy, akinek 1990. január 1 -jétől saját jogú nyugdíját özvegyi nyugdíjából havi 6000 forintra egészítették ki, továbbra is ezt az ösz- szeget kapja. Az emeléseket a folyósító szervek külön kérelem nélkül hajtják végre, így a március havi nyugdíjat az érintettek már emelt összegben kapják kézhez. JÁRTAM BUGACON... ✓ Arvalányhaj, bíbic, tarhó
