Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-05 / 80. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 5., csütörtök MINDENKI ERRŐL BESZÉL Menekülés a forinttól Éveken át írtak róla, mára valóság lett: Magyarországon lényegében kettős valutarend­szer működik. Amióta minden eredetigazolás nélkül, bárki berakhatja nyugati valutáját a bankba, ez lett a lakossági megtakarítások megőrzésének legnépszerűbb formája. Érzé­kelhetően csökkent az érdeklő­dés az ékszerek, festmények iránt, aki csak teheti — s ma jogilag mindenki teheti — valu­tában tartja pénzét. A dollár, marka, schilling iránti kereslet minden korábbit felülmúl, a hi­vatalos és a feketeárfolyam közötti rés 35—40 százalékos. A nyugati valuták feketepiaci kelendőségét jelzi, hogy az ide­genforgalomból minden ellen­kező célzatú intézkedés dacára folyamatosan csökken a hivata­los „devizabevétel”. így 1989 első 11 hónapjában 46 száza­lékkal nőtt a konvertibilis elszá­molású országokból érkezők száma, a dollárban számított devizabevétel pedig csak 9 szá­zalékkal. Az egy beutazórajutó, hivatalos beváltásból származó devizabevétel az 1988-as 63,3 dollárról, 47,1 dollárra csök­kent. A lakosság tulajdonkép­pen racionálisan viselkedik, hi­szen a dollár feketepiaci árfo­lyama nagyjából az inflációt kö­vetve emelkedik. A forintot valu­tára cserélő állampolgár abban a nem is alaptalan hitben él, hogy pénzének értékét meg tudja őrizni. A pénzügyi szakemberek most mégis vészharangokat kongatnak, és drasztikus korlá­tozásokat sürgetnek a kettős valutarendszer ellen. Vajon miért? Milyen veszélyei vannak ennek a látszólag kényelmes megtakarítási módszernek? Az egyik veszély, hogy a je­lenség nem marad meg a meg­takarítások szférájában, ha­nem átszivárog a kiskereske­delem, a szolgáltatás, az „in­gyenes" egészségügy területé­re is. Márpedig, ha egyes ter­mékeket, gyógyszereket, szol­gáltatásokat csak kemény valu­táért lehet megvenni, akkor a lakosság túlnyomó része, amely forintjövedelméből nem­hogy dollárban megtakarítani, megélni is alig tud, elviselhetet­len hátrányba kerül. A kettős valutarendszer az inflációt is növeli. A jó pénz ki­szorítja a rossz pénzt—a Gres- ham-törvény logikája szerint mindenki menekülni akar a fo­rinttól. Ennek az egyre gyorsuló folyamatnak a vége a forint elle­hetetlenülése. A forint konvertibilissá tétele a magyar gazdaság talponma- radásának egyik feltétele. Már­pedig ez csak akkor következ­het be, ha a forint erős, minden­ki által elfogadott, forgalomké- es pénz. Ilyen értelemben a ét egymáshoz látszólag na­gyon hasonló pénzügyi aktus, nevezetesen, hogy a polgár a forintját a kapualjakban dollárra cseréli, meg az a lehetőség, hogy hamarosan, ha akarja, fo­rintját a bankban hivatalos árfo­lyamon dollárra válthatja, nos, ezek kizárják egymást. Amíg menekülünk a forinttól, nyilván­valóan a forint nem lehet kon­vertibilis. P. É. Komposztálás A városi szennyvízből nyert fekáfia komposz­tálását végzik a Kapos- táj tsz-ben. A szennyvíz­ből centrifugálással el­választott iszapot érle­lés után szállítják ki a tsz területén levő betono­zott telepre, ahol szal­mával keverik és kétsze­ri átforgatás után a meg­érlelt trágyát takarmány- növények tápanyag­visszapótlására hasz­nálják fel. , RENDŐRSÉGI KÖZLEMÉNY Egyszerűbb és gyorsabb ügyintézés a külföldieknek A külföldiek magyarországi tartózkodásá­val kapcsolatos ügyintézés 1990-ben egysze­rűbb és gyorsabb lett. A 3/1990. (I. 18.) BM- rendelet a külföldi állampolgároknak csak azt a kötelességet írja elő, hogy a lakcímbejelen­téshez szükséges adatokat közölni kötelesek a szállásadóval. A lakcímbejelentés a szállásadó kötelessé­ge. Kereskedelmi szálláshelyen (szálloda, kemping, fizetővendég-szálláshely) a külföldi lakcímét a szállásadó köteles bejelenteni, az üzleti körben előírt nyilvántartást vezetni. A fizetővendéglátó-engedélyszámmal ellátott állampolgárok jogosultak a külföldi kiutazási lapján az engedélyszámmal, aláírással a be­jelentkezés tényét igazolni, kötelességük a bejelentőlapot postán a lakhely szerinti ren­dőrkapitányságra eljuttatni. Bejelentőlap a postahivatalokban vásárolható meg. Nem kell bejelentkezni:—a vízumfelvételre nem kötelezett állampolgároknak (szocialista országok állampolgárai, osztrák, finn, svéd, olasz, máltai, ciprusi, nicaraguai és 1990. május 1-től NSZK), 30 nappal rövidebb idejű magyarországi tartózkodás esetén. Ezt köve­tően bejelentkezni kötelesek és egyben tar­tózkodási engedélyüket is hosszabbítani kell. A lakcímbejelentést tenni illetve hosszabbí­tást kérni csak a rendőrkapitányságokon, a Balaton-parton Fonyódon és a boglárlellei rendőri egységnél lehet. A tanácsi ügyfélszol­gálaton a külföldiek lakcím-bejelentkezését megszüntettük. Reméljük, sok kellemetlen utazgatástól, várakozástól sikerült megmenteni kedves vendégeinket, az erre fordítandó időt is kelle­mes időtöltéssel, kikapcsolódással tölthetik. Személyi igazolvánnyal rendelkező letele­pedett külföldiek lakcímét, annak megváltoz­tatását a magyar állampolgárokra megállapí­tott rendelkezés szerint kell teljesíteni. Új épületben a marcali postahivatal Április 2-án a Rákóczi utcai szép épület földszintjén megnyílt az új marcali posta- hivatal. Hétfőn reggel 8 órakor minden ün­nepélyes külsőséget mellőzve kezdődött a postások munkája az új helyen. A bejá­rati ajtó előtt sokan várták, hogy igénybe vehessék a posta szolgáltatásait. Az épü­letben kapott helyet a város új hírlapstand­ja­Külön fölvevőhelyen foglalkoznak a hi­vatali kézbesítéssel és a csomagfelvéte­lekkel. Az első csomagot épp az NSZK-ba adták fel a húsvéti ünnepekre. Külön fő­pénztár kapott helyet a hivatalban. Három tágas telefonfülkét állítottak fel. Az új postahivatal az újonnan épült postaépület földszintjén kapott helyet. A tervezők, a kivitelezők szép munkát vé­geztek. Talán a megye egyik legszebb postaépülete készült el Marcaliban. POLITIKUS PORTRÉ Horn Somogy jelöltje Sikeres magyar — VAN TÉT a 4-es számú választási kerületben Megjelent egy könyv — „Itt vagyunk, Európa!” — egy portré Horn Gyula kül­ügyminiszterről. A kiadó a Sikeres Ma­gyarok Alapítványa. Az alapítvány fő fe­ladatának azt tekinti, hogy összefogja a történelem fel-feltámadt szélviharai köz­ben határon túlra került, de ott meggyö­keresedett, nevet szerzett, a nemzetünk hírét is öregbítő sikeres magyarokat. A hazalátogatókat — és a végleg hazaké­szülőket. Az őket bemutató könyvsorozat első kötete azonban egy itthonmaradt si­keremberről szól. A politikusról, aki sza­badabbá tette a magyarokat és beleszólt a történelembe is. „Az, hogy dr. Horn át­vágta a szögesdrótot a magyar—osztrák határon, a kelet-nyugati viszony döntő fordulata volt — írja róla az NSZK külügy­minisztere, Hans-Dietrich Genscher. — Ma a legőszintébb tisztelet és elismerés hangján állítható, hogy ez a széles látó­körről és személyes bátorságról tanús­kodó tett Európát igen nagy lépéssel vitte közelebb átfogó békerendhez.” Új lehetőségek Horn Gyula Somogy 4. számú választóke­rületének képviselőjelöltje. Már az első for­dulóban megszerezte a szavazatok egyhar- madát. Amikor megkezdte választási kam­pányát a Balaton melletti és közeli települé­seken egy újságíró megkérdezte tőle: Miért éppen Somogybán jelölteti magát? Ha nem is „ejtőernyős”, de nem „berepülő?” hiszen addig nem voltak közvetlen kapcsolatai a déli parttal. A külügyminiszter ugyan válaszolhatta volna azt is, hogy ő igenis „berepülőnek” tartja magát, mintegy berepülő pilóta, tud és mer új dolgokat, új koncepciókat kipróbálni. A felelet azonban valójában egyszerűbb. Mert nem jelöltette magát—hanem jelölték. Választópolgárok, egyesületek—sőt pártok —, háziasszonyok és professzorok keresték meg levélben és élőszóval: nem csupán Somogyból, hanem Komáromból, Heves­ből, az Alföldről is. És érdeklődtek telefonon budapesti választók: hogyan szavazhatná­nak rá. Közvetlenül, személy szerint is. Horn Gyula Somogy, a 4. számú választókerület hívását fogadta el. „Köszönöm a bizalmat — mondta egyik gyűlésén —, amit úgy érzek egy nagy-nagy választókörzetért, egész Magyarországért végzett munkámmal érde­meltem ki”. Miért éppen Somogy? És miért éppen a Balaton-vidék? Mert ez a körzet a megye jövőjének egyik kulcsa. Változó körülmé­nyek és változó idegenforgalmi feltételek között Somogy számára az európaivá vá­lást az utak, a telefonhálózat, a vezetékes víz — és az elvezetett, nem egyszerűen a Balatonba zúdított szennyvíz jelentik. A minisztert nemcsak kérdezték—hanem kérték is. És Horn Gyula már eddig, szó szerint hetek alatt sokat tett a somogyi pol­gárokért. A tennivaló azonban még több. Nyelveket beszélő, művelt embereket kell nevelni az iskolákban. Mert kellenek a kül­földi vállalkozók, akik a változtatásokban segíteni tudnak, de olyan magyar fiatalok is kellenek, akik ezeket a változtatásokat vég­rehajtják. „Teljesen el kell sajátítani kor­szerű szinten az informatikát, a szabad és szociális piacgazdálkodás irányításához szükséges gazdasági és kereskedelmi is­mereteket,”— mondja Josef von Ferenczy, nyugati pénzügyi és vállalkozó körök ma­gyar tanácsadója. „Ezt kívánom elősegíte­ni”— teszi hozzá Horn Gyula. Mert kellenek nyugati ösztöndíjak, mert szükség van a műszaki alapokra, és mert szükség van vi­lágnyelvek ismeretére. Mert nemcsak a vá­lasztási eredményeket (kellene) összeszá­molni. ígérgetések nélkül Van egy ember, aki vállalja a feladatokat. Aki nem ígérget— „azzal már tele a padlás” — hanem dolgozik, olyan iramban, hogy politikai vetélytársainak megkeseredik a szája. Mert „legmerészebb” poénjaikat is lelövi. És igencsak furcsa, gyenge politi­kai érv vele szemben, hogy Horn Gyula már úgyis képviselő, minek erőltetni őt a második fordulóban. Mert van tét Mert a 4. számú választókerület telepü­léseinek lehet a képviselője, az ott élő emberek gondjait vállalhatja magára az ő munkatempója közismert dinamikájá­val. Hornnak van humorérzéke is. Amit Genscher történelmi tettnek minősít, ő maga az angyalföldi munkásgyerek öni­róniájával, a meghatottság könnyei nél­kül így mesél el, amikor az osztrák kül­ügyminiszterrel közösen elvágták a határ szöges drótját: „elvittem egy darabot az eredetiből, amit én vágtam el azzal az életlen ollóval. Szerintem direkt kitoltak velem. Mert nem vágott. Utána Nagy János nagykövetünk is kipróbálta, de neki is nehezen ment. Ott röhögött rajtam az összes újságíró. Mock meg könnye­dén átvágta, mert bezzeg neki egy jó éles ollót adtak.” A poentírozott történetnek komoly a tar­talma. Történelmien és véresen komoly. Mert magyar oldalról valóban sokkal-sok- kal nehezebb volt átvágni azt a drótot. Horn Gyula, a 4-es számú kerület kép­viselőjelöltje mégis megtette! Most, tisz­telt választópolgárok Önökön a sor. (Fizetett választási hirdetés)

Next

/
Thumbnails
Contents