Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-27 / 3. szám
1990. április 27., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 FIATAL ERDÉLYI SZAKEMBEREK KAPOSVÁRON Együttműködés és üzlet Fiatal villamosmérnökökből és matematikusokból álló, 9 tagú erdélyi csoportot fogadott április 8-tól két héten át a SZÜV kaposvári vállalata. A kapcsolatfelvétel előzményeiről és a látogatás tapasztalatáról beszélgettünk Ábrahám Béláméval, a SZÜV kaposvári igazgatójával, illetve Balázs Oldal Dezsővel, Keresztes Domokossal, és Kertész Leventével, a csoport képviselőivel — A romániai forradalom idején a segíteni akarás megfogalmazódott a mi dolgozóinkban is, ám nem tudtuk, hogy mire van szükség — mondta az igazgató. — Nem tudtuk, mi az, amivel valóban segíthetünk: számítógépekkel, szakkönyvekkel vagy netán valami mással. Úgy határoztunk, hogy meghívunk egy-két fiatal szakembert Marosvásárhelyről, és megbeszéljük, hogy miben tudunk segíteni. Az első találkozó januárban volt. Ezt a megbeszélést követte a mostani látogatás, amelynek keretében a marosvásárhelyi Villamos Kutatóintézettől hat, a székelyudvarhelyi Tech- novf/'/ayelelmiszeripari- és hűtőgépeket gyártó vállalattól három fiatal szakember érkezett. Az előzetes megbeszélések szerint kéthetes számítástechnikai témájú tanfolyamot szerveztünk a csoportnak, elsősorban az IBM kompatibilis számítógépek működéséről, fölépítéséről és felhasználási területeiről. Ezenkívül két üzemlátogatást is beiktattunk a programba. — A nagy érdeklődésre számot tartó témák szerepeltek a tanfolyamon, főleg a számítás- technika műszaki alkalmazásának lehetőségei. Ezenkívül bemutattunk olyan szoftvereket is, amelyet itt, Kaposváron fejlesztettünk ki. Ez volt tehát a nyitás, és ennek a folytatását tervezzük, de már üzleti alapon. Az együttműködésben mi hosszú távon üzletet látunk. A magunk részéről mindenekelőtt két dolgot ajánlunk: az egyik a számítástechnikai oktatás, hiszen ehhez megvannak a feltételeink, s ezt vállaljuk akár Romániában is. A másik pedig a kereskedelem, valamint a kooperáció. Mi számítógépeket, különböző tartozékokat, illetve szoftvereket szállítanánk, de a romániai alkalmazásra közösen dolgoznánk ki a rendszereket. El kell mondanom azt is, hogy a vendéglátás szerény volt, ám a fiúk meg szerényebbek. — Nekünk az a legtermészetesebb, hogy Magyarországgal kezdjük az együttműködést — mondta Keresztes Domokos. — A közös nyelv és a közös kultúra jelentősen megkönnyíti a munkát. S számunkra ez nagyon fontos! Az első benyomásunk az, hogy itt önök a számítástechnika alkalmazásában előbbre tartanak, mint mi. A mikroszámítógépek területén pedig még nagyobb a lemaradásunk. Az utóbbi 5—10 évben nagyon szerényen fejlődött nálunk ez a terület, kevés pénz jutott a fejlesztésre. Foglalkoztak ugyan mikroszámítógépek gyártásával, de nyugati alkatrészek nélkül próbálták ezt megoldani. — Azért mi is hozzájutottunk néhány mikroszámítógéphez. Fontos tapasztalatunk, hogy Magyar- országon már használják e gépeket, s egyre inkább bevonulnak a mindennapi életbe. Balázs Oldal Dezső elmondta: azt kérték, hogy mindenekelőtt a számítógép műszaki alkalmazásának gyakorlatával ismerkedhessenek meg. — A Kaposvári Villamossági Gyárnál is azt néztük meg, hogy mennyire alkalmazzák ezeket a programokat. Sok tapasztalatot szereztünk — mondta —, hogyan hasznosul e technika a nyilvántartásban, az adatkezelésben. — Mivel nálunk most terjednek el az IBM kompatibilis számítógépek, kértük mutassák be ezek szervizét is. Érdekes volt, amikor egy itteni kolléga a karbantartásról, a szervizről tartott bemutatót és előadást. Szembeötlő volt az a biztonság, ahogyan a gépeket bemutatta és kezelte, s hogy milyen könnyedén és felkészülten tette mindezt. Szinte játékszerként uralta a gépet. — Tanulságos előadást hallottunk a tervezést segítő programok alkalmazásáról is. Ugyancsak maradandó élményt nyújtott, hogy a Pannon Agrártudományi Egyetem milyen jól föl van szerelve számítástechnikával, s itt láthattuk a komputertomográfot is. A vendégek elmondták, hogy mindenekelőtt a gazdasági természetű gondokat kell majd tisztázni. Az együttműködés a legfőbb cél, de már üzleti alapon. Az idő is fontos: a lehető leggyorsabban kell lépni. Ha megindul a számítógépek telepítése, akkor nyilvánvalóan oktatásra és szervizre is szükség lesz. Ezért szeretnének a SZÜV-vel mint országos vállalattal együttműködni. Kertész Levente elmondta: az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a cég jogtiszta szoftvereket tud forgalmazni. Ez nagyon lényeges, hiszen rengeteg jogi problémáról s különböző „programvírusokról’’ beszélnek. —A másik fontos dolog, hogy a mi megítélésünk szerint a SZÜV megbízható partner, hajlandó a kooperációra, illetve szervizhálózat működtetésére Románia területén is. A gyakorlati együttműködés során az igazgató Marosvásárhelyre látogat majd. Lengyel János TAPSONY TAVASZA Tapsony. Az éles kanyarok végén váratlanul toppannak elő a faluszéli házak, amelyeket a lankás tájon virágzó, egymásba fonódó fák — mint menyasz- szonyt a fehér fátyol — öltöztetnek ünneplőbe. Tavasz van, szívet és testet melengető, amikor új célok és új tettek mozgatják az eddig tespedésre ítélt agyakat és karokat. ( Zöldellő, reményt keltő Tapsony tavasza. Reménykedjünk: talán az egész vidéki Magyarországé is, ahol a föld gazdagon hálálja meg a gondoskodást, ahonnan az út végre nem fellobogózott vakvágányokhoz vezet. Tapsony optimista. Nem, nem kell ehhez beszélni senkivel; mégis érezni, de legfőképpen látni lehet. A házak,az utcák, a vízelvezető árkok árulkodnak a helybeliekről. Rend, tisztaság van mindenhol. Hazai viszonyok között még kissé szokatlan a szemnek. Ez a derű érezhető a tanácsnál is. — Utolért bennünket a sajtó — kiált fel a titkár, s erre a „lelkendezésre" már az elnök is átsétál az irodájából. Fülöp László fiatal, barátságos, kedélyes ember — az a típus, akivel könnyű kontaktust teremteni. Elmesélem neki szenyéri tapasztalataimat, szomorú, lehangoló élményeimet, s a tap- sonyi kontrasztot. Az elnök nem védekezik, nem támad. Fölemlíti ugyan az országos településfejlesztési koncepciót, amelynek „végterméke” országosan a több száz Szenyér, de a múlton már nincs miért rágódni. Inkább arról beszél, hogy sürgősen meg kell oldani a vízellátás gondját ezen a 422 lakosú településen, s ezt a közös tanács most — akár a többi község rovására is — felvállalta. A fejlesztési kiadások között az egyik legjelentősebb tétel a kút terve, a második lépcsőben pedig elkészül A közkifolyós rendszerű vízvezeték. A kettő összes költsége 5—6 millió forint körül lesz. — Szakad-e Nagyszakácsi? — teszem föl a kérdést az elnöknek teljesen gyanútlanul, s elsősorban azért, mert a függetlenedési vágy túlságosan a levegőben van. — Csaknem friss, mindössze talán kéthónapos elhatározása a nagyszakácsiaknak, hogy önálló tanácsot alakítanak. A település 520 választójogosult polgára közül 344 aláírásával támogatta ezt a törekvést, de nekünk is megnyugvás, hogy sem az apparátus, sem a tisztségviselők ellen nincs kifogásuk. A szakácsiak arra hivatkoznak, hogy az önálló tanácsú községben sokkal jobban tudnak támaszkodni a lakosság által végzett társadalmi tevékenységre. A februári végrehajtóbizottsági ülés tudomásul vette a társközség önállósodási törekvéseit, s meghívta a tisztségviselőket, hogy annak előkészületi munkáiban vegyenek részt, majd segítsék elő a szükséges hivatali helyiségek kialakítását. — A nagyszakácsi elöljáróság épületének felújítására egyébként 350 ezer forintot biztosítottunk a költségvetésben; csaknem a dupláját pedig 3 szolgálati lakás felújítására fordítjuk, egyet pedig vásárolunk. Beszélgetés közben ki-ki pillantok a formálódó főtérre. Az elnök ezt észreveszi, s mondja az elképzeléseket. — Az a célunk, hogy ez a tér valóban a település központja legyen. Ezért megkülönböztetett figyelmet forddítunk a házak esztétikai megjelenésére, a tereprendezésre. Itt akarjuk ugyanis elhelyezni a II. világháborús emlékművet, amelyre 60—65 név kerül az eddigi jelzések szerint. Az emlékmű felállítását nemcsak a hozzátartozók támogatják anyagilag: az áfész, a takarék- és a termelő- szövetkezet, valamint a tanács is részt vállal a költségekből. Természetesen kudarcok is érik a tanácsi vezetést. Ki tudja már, hányadszor vetődött föl testületi ülésen a tömegközlekedés helyzete? Kevés a járat, csatlakozási gondok vannak, s úgy látszik, nem sikerül a közeljövőben sem előbbre lépni. A Kapos Volán képviselője gazdaságtalansági és egyéb okokra hivatkozva elzárkózott a buszjáratok sűrítése elől. Nagyszakácsi mindössze annyira van Tapsonytól, amennyit egy kiadós reggeli futásra teljesíthet az ember. Az első,akivel találkozom, Varga Józsefnyugdíjas cipészmester. Tolókocsiban ül az út mellett. Varga József itt élt le 75 évet,s már csak a szakmája miatt is szoros kapcsolatba került a helybeliekkel. 1956-ban megválasztották a nemzeti bizottság elnökhelyettesének, s az ő szerepének is köszönhető, hogy nem történt komolyabb konfliktus a községben. Ő úgy látja, hogy a település egyenletesen fejlődik. — Nem hallottam még, hogy Nagyszakácsi válni akar — mondja. — Azt hiszem, nekünk nincs okunk azt mondani, hogy minden fejlesztés a székhelyközségben történt. Munkaidő vége van már, de csak néhány ember üldögél a kocsmában. Halkan beszélgetnek. Aztán hirtelen mindenki félbehagyja a mondanivalóját: kezdődik a focimeccs a tévében. Kell egy kis árnyék ebben a gyönyörű, napsütéses, csodaváró tavaszban. Süli Ferenc Fotó: Gyertyás László
