Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-27 / 3. szám

1990. április 27., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 FIATAL ERDÉLYI SZAKEMBEREK KAPOSVÁRON Együttműködés és üzlet Fiatal villamosmérnökökből és matematikusokból álló, 9 tagú erdélyi csopor­tot fogadott április 8-tól két héten át a SZÜV kaposvári vállalata. A kapcsolatfel­vétel előzményeiről és a látogatás tapasztalatáról beszélgettünk Ábrahám Bé­láméval, a SZÜV kaposvári igazgatójával, illetve Balázs Oldal Dezsővel, Keresz­tes Domokossal, és Kertész Leventével, a csoport képviselőivel — A romániai forradalom ide­jén a segíteni akarás megfogal­mazódott a mi dolgozóinkban is, ám nem tudtuk, hogy mire van szükség — mondta az igaz­gató. — Nem tudtuk, mi az, ami­vel valóban segíthetünk: számí­tógépekkel, szakkönyvekkel vagy netán valami mással. Úgy határoztunk, hogy meghívunk egy-két fiatal szakembert Ma­rosvásárhelyről, és megbeszél­jük, hogy miben tudunk segíte­ni. Az első találkozó januárban volt. Ezt a megbeszélést követ­te a mostani látogatás, amely­nek keretében a marosvásár­helyi Villamos Kutatóintézettől hat, a székelyudvarhelyi Tech- novf/'/ayelelmiszeripari- és hűtő­gépeket gyártó vállalattól há­rom fiatal szakember érkezett. Az előzetes megbeszélések szerint kéthetes számítástech­nikai témájú tanfolyamot szer­veztünk a csoportnak, elsősor­ban az IBM kompatibilis számí­tógépek működéséről, fölépíté­séről és felhasználási területei­ről. Ezenkívül két üzemlátoga­tást is beiktattunk a programba. — A nagy érdeklődésre szá­mot tartó témák szerepeltek a tanfolyamon, főleg a számítás- technika műszaki alkalmazásá­nak lehetőségei. Ezenkívül bemutattunk olyan szoftvereket is, amelyet itt, Kaposváron fej­lesztettünk ki. Ez volt tehát a nyitás, és en­nek a folytatását tervezzük, de már üzleti alapon. Az együttmű­ködésben mi hosszú távon üz­letet látunk. A magunk részéről mindenekelőtt két dolgot aján­lunk: az egyik a számítástechni­kai oktatás, hiszen ehhez meg­vannak a feltételeink, s ezt vál­laljuk akár Romániában is. A másik pedig a kereskedelem, valamint a kooperáció. Mi szá­mítógépeket, különböző tarto­zékokat, illetve szoftvereket szállítanánk, de a romániai al­kalmazásra közösen dolgoz­nánk ki a rendszereket. El kell mondanom azt is, hogy a vendéglátás szerény volt, ám a fiúk meg szerényebbek. — Nekünk az a legtermésze­tesebb, hogy Magyarországgal kezdjük az együttműködést — mondta Keresztes Domokos. — A közös nyelv és a közös kultúra jelentősen megkönnyíti a munkát. S számunkra ez na­gyon fontos! Az első benyomá­sunk az, hogy itt önök a számí­tástechnika alkalmazásában előbbre tartanak, mint mi. A mikroszámítógépek területén pedig még nagyobb a lemara­dásunk. Az utóbbi 5—10 évben nagyon szerényen fejlődött ná­lunk ez a terület, kevés pénz jutott a fejlesztésre. Foglalkoztak ugyan mikro­számítógépek gyártásával, de nyugati alkatrészek nélkül pró­bálták ezt megoldani. — Azért mi is hozzájutottunk néhány mikroszámítógéphez. Fontos tapasztalatunk, hogy Magyar- országon már használják e gé­peket, s egyre inkább bevonul­nak a mindennapi életbe. Balázs Oldal Dezső elmond­ta: azt kérték, hogy mindenek­előtt a számítógép műszaki al­kalmazásának gyakorlatával ismerkedhessenek meg. — A Kaposvári Villamossági Gyárnál is azt néztük meg, hogy mennyire alkalmazzák ezeket a programokat. Sok tapasztalatot szereztünk — mondta —, ho­gyan hasznosul e technika a nyilvántartásban, az adatkeze­lésben. — Mivel nálunk most terjed­nek el az IBM kompatibilis szá­mítógépek, kértük mutassák be ezek szervizét is. Érdekes volt, amikor egy itteni kolléga a kar­bantartásról, a szervizről tartott bemutatót és előadást. Szem­beötlő volt az a biztonság, aho­gyan a gépeket bemutatta és kezelte, s hogy milyen könnye­dén és felkészülten tette mind­ezt. Szinte játékszerként uralta a gépet. — Tanulságos előadást hal­lottunk a tervezést segítő prog­ramok alkalmazásáról is. Ugyancsak maradandó él­ményt nyújtott, hogy a Pannon Agrártudományi Egyetem mi­lyen jól föl van szerelve számí­tástechnikával, s itt láthattuk a komputertomográfot is. A vendégek elmondták, hogy mindenekelőtt a gazdasági ter­mészetű gondokat kell majd tisztázni. Az együttműködés a legfőbb cél, de már üzleti ala­pon. Az idő is fontos: a lehető leggyorsabban kell lépni. Ha megindul a számítógépek tele­pítése, akkor nyilvánvalóan ok­tatásra és szervizre is szükség lesz. Ezért szeretnének a SZÜV-vel mint országos válla­lattal együttműködni. Kertész Levente elmondta: az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy ez a cég jogtiszta szoftvereket tud forgalmazni. Ez nagyon lényeges, hiszen rengeteg jogi problémáról s kü­lönböző „programvírusokról’’ beszélnek. —A másik fontos dolog, hogy a mi megítélésünk szerint a SZÜV megbízható partner, haj­landó a kooperációra, illetve szervizhálózat működtetésére Románia területén is. A gyakorlati együttműködés során az igazgató Marosvásár­helyre látogat majd. Lengyel János TAPSONY TAVASZA Tapsony. Az éles kanyarok végén váratlanul toppannak elő a faluszéli házak, amelyeket a lankás tájon virágzó, egymásba fonódó fák — mint menyasz- szonyt a fehér fátyol — öltöztet­nek ünneplőbe. Tavasz van, szívet és testet melengető, ami­kor új célok és új tettek mozgat­ják az eddig tespedésre ítélt agyakat és karokat. ( Zöldellő, reményt keltő Tapsony tava­sza. Reménykedjünk: talán az egész vidéki Magyarországé is, ahol a föld gazdagon hálálja meg a gondoskodást, ahonnan az út végre nem fellobogózott vakvágányokhoz vezet. Tapsony optimista. Nem, nem kell ehhez beszélni senki­vel; mégis érezni, de legfőkép­pen látni lehet. A házak,az ut­cák, a vízelvezető árkok árul­kodnak a helybeliekről. Rend, tisztaság van mindenhol. Hazai viszonyok között még kissé szokatlan a szemnek. Ez a derű érezhető a tanács­nál is. — Utolért bennünket a sajtó — kiált fel a titkár, s erre a „lelkendezésre" már az elnök is átsétál az irodájából. Fülöp László fiatal, barátságos, kedé­lyes ember — az a típus, akivel könnyű kontaktust teremteni. Elmesélem neki szenyéri ta­pasztalataimat, szomorú, le­hangoló élményeimet, s a tap- sonyi kontrasztot. Az elnök nem védekezik, nem támad. Fölem­líti ugyan az országos telepü­lésfejlesztési koncepciót, amelynek „végterméke” orszá­gosan a több száz Szenyér, de a múlton már nincs miért rágód­ni. Inkább arról beszél, hogy sürgősen meg kell oldani a víz­ellátás gondját ezen a 422 lako­sú településen, s ezt a közös ta­nács most — akár a többi köz­ség rovására is — felvállalta. A fejlesztési kiadások között az egyik legjelentősebb tétel a kút terve, a második lépcsőben pedig elkészül A közkifolyós rendszerű vízvezeték. A kettő összes költsége 5—6 millió fo­rint körül lesz. — Szakad-e Nagyszakácsi? — teszem föl a kérdést az el­nöknek teljesen gyanútlanul, s elsősorban azért, mert a függet­lenedési vágy túlságosan a le­vegőben van. — Csaknem friss, mindössze talán kéthónapos elhatározása a nagyszakácsiaknak, hogy önálló tanácsot alakítanak. A település 520 választójogosult polgára közül 344 aláírásával támogatta ezt a törekvést, de nekünk is megnyugvás, hogy sem az apparátus, sem a tiszt­ségviselők ellen nincs kifogá­suk. A szakácsiak arra hivat­koznak, hogy az önálló tanácsú községben sokkal jobban tud­nak támaszkodni a lakosság által végzett társadalmi tevé­kenységre. A februári végrehajtóbizott­sági ülés tudomásul vette a társközség önállósodási törek­véseit, s meghívta a tisztségvi­selőket, hogy annak előkészü­leti munkáiban vegyenek részt, majd segítsék elő a szükséges hivatali helyiségek kialakítását. — A nagyszakácsi elöljáró­ság épületének felújítására egyébként 350 ezer forintot biz­tosítottunk a költségvetésben; csaknem a dupláját pedig 3 szolgálati lakás felújítására for­dítjuk, egyet pedig vásárolunk. Beszélgetés közben ki-ki pil­lantok a formálódó főtérre. Az elnök ezt észreveszi, s mondja az elképzeléseket. — Az a célunk, hogy ez a tér valóban a település központja legyen. Ezért megkülönbözte­tett figyelmet forddítunk a házak esztétikai megjelenésére, a te­reprendezésre. Itt akarjuk ugyanis elhelyezni a II. világhá­borús emlékművet, amelyre 60—65 név kerül az eddigi jel­zések szerint. Az emlékmű fel­állítását nemcsak a hozzátarto­zók támogatják anyagilag: az áfész, a takarék- és a termelő- szövetkezet, valamint a tanács is részt vállal a költségekből. Természetesen kudarcok is érik a tanácsi vezetést. Ki tudja már, hányadszor vetődött föl testületi ülésen a tömegközle­kedés helyzete? Kevés a járat, csatlakozási gondok vannak, s úgy látszik, nem sikerül a közel­jövőben sem előbbre lépni. A Kapos Volán képviselője gazdaságtalansági és egyéb okokra hivatkozva elzárkózott a buszjáratok sűrítése elől. Nagyszakácsi mindössze annyira van Tapsonytól, amennyit egy kiadós reggeli futásra teljesíthet az ember. Az első,akivel találkozom, Varga Józsefnyugdíjas cipészmester. Tolókocsiban ül az út mellett. Varga József itt élt le 75 évet,s már csak a szakmája miatt is szoros kapcsolatba került a helybeliekkel. 1956-ban meg­választották a nemzeti bizott­ság elnökhelyettesének, s az ő szerepének is köszönhető, hogy nem történt komolyabb konfliktus a községben. Ő úgy látja, hogy a település egyenle­tesen fejlődik. — Nem hallottam még, hogy Nagyszakácsi válni akar — mondja. — Azt hiszem, nekünk nincs okunk azt mondani, hogy minden fejlesztés a székhely­községben történt. Munkaidő vége van már, de csak néhány ember üldögél a kocsmában. Halkan beszélget­nek. Aztán hirtelen mindenki félbehagyja a mondanivalóját: kezdődik a focimeccs a tévé­ben. Kell egy kis árnyék ebben a gyönyörű, napsütéses, csoda­váró tavaszban. Süli Ferenc Fotó: Gyertyás László

Next

/
Thumbnails
Contents