Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-26 / 2. szám
1990. április 26., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 HELTAI ANDRÁS EXKLUZÍV INTERJÚJA Az amerikai—magyar kapcsolatokról Majalisi „koordináció' Washington most, a szabad magyar választások után lát először lehetőséget partneri együttműködésre Budapesttel. A cél az európai, a szélesebb atlanti együttműködés olyan kereteinek kialakítása, amelyek megvédhetik a gazdaságilag és politikailag gyenge, sebezhető új demokráciákat. Erről beszélt az amerikai kormány egy vezető tisztségviselője, először fejtve ki a Fehér Ház kö- zép-kelet-európai politikai elgondolásait Heltai Andrásnak, az MTI washingtoni tudósítójának adott exkluzív interjúban. Az illetékes, aki nevének mellőzését kérte, elmondotta: a román választások után a három hagyományos párt koalícióját várják — esetleg a front bevonásával. E „legalább részben legitim kormány” azután megteremtheti a demokrácia kereteit. Félő, hogy a magyar kisebbség helyzete — rövidebb távon — tovább nehezül, ám Washington továbbra sem lát módot pártos állásfoglalásra kisebbségi kérdésekben — arra viszont igen, hogy azok politikai megoldásában a NATO is szerepet vállaljon. ,,Sokkal élénkebb” diplomácia A kormányférfi személyes benyomásai alapján szólt arról, hogy Antall Józsefet őszi washingtoni látogatásán igen intelligens politikusként ismerhették meg „akinek nézetei — úgy érzem—az alapvető kérdésekben igen közel állnak a mieinkhez. Örülünk annak, hogy a választások alapján módja lesz erős koalíció összeállítására s úgy tűnik, meglehetősen erős lesz az ellenzék — ami nagyon jó kezdet a demokráciához...” Arra a kérdésre, hogy mi változik az új magyar kormány hi- vatalbalépésével a két ország kapcsolataiban, a nyilatkozó hangoztatta: az új közép-kelet- európai stratégiai helyzetben az Egyesült Államok a történelemben ezúttal először játszik majd ott érdemi szerepet. „Nem befolyásra törekszünk, hanem építő elkötelezettségre gazdasági, kulturális, diplomáciai tekintetben egy kulcsfontosságú térségben”. Ez a gyakorlatban Magyarország számára a, .sokkal élénkebb” diplomáciai kapcsolatokat jelenti majd. „Fel kell készítenünk diplomatáinkat, át kell szerveznünk a kormányapparátust, hogy megfeleljen az új szükségleteknek — mondotta az amerikai illetékes. Lawrence Eagleburger első külügyminiszter-helyettes hangolja össze a kormányban a térségnek nyújtott gazdasági támogatást — mondotta a nyilatkozó, s közölte, hogy hamarosan munkához lát (az amerikai kormány által felállított) Magyar Beruházási Alap. Alaptőkéjét kezdetnek tekintjük, s azt várjuk, hogy ösztönözze és megsokszorozza a magyarországi beruházásokat. Sajnálatos, hogy költségvetésünk deficitje nem enged nagyobb összegű támogatást, de meggyőződésünk, hogy a döntő segítség a magánszektor beruházásaitól függ — ott van a pénz... A kormány viszont megteremti az intézményi kereteket a beruházások könnyítéséhez — s ugyanezt várja Budapesttől.” A nyilatkozó elismerte, hogy az amerikai tőke bizonyos késésben van a magyar piacon a németekkel szemben. „Fennáll a veszély, hogy jelenlegi vákuumban a németek oly mértékben elkötelezik ott magukat, hogy az még az ő számukra is egészségtelen, de a hagyományok, a földrajzi közelség miatt mindez nem meglepő. Amerikának azonban fel kell vennie a kihívást — ezért is bátorítja a kormány a beruházókat. Arra a kérdésre „hogy lesznek-e COCOM-könnyítések, a nyilatkozó rossz hírrel szolgált: a stratégiai exportot ellenőrző nyugati testület tagjai elutasították az amerikai javaslatot, hogy Lengyelország és Magyarország — amely vállalta, hogy nem adja tovább a kapott csúcstechnológiát — különleges elbánásban részesüljön, így a nyárra várható korlátozott könnyítések egységes valamennyi kelet-európai országra vonatkoznak majd. A kormányférfi elutasította azt a nézetet, hogy Csehszlovákia és más kelet-európai országok demokratikus átalakulása Budapest számára vetély- társat, a magyar pozíciók gyengülését jelentené. „Éppen ellenkezőleg: amerikai szemmel nézve nagyobb térség a beruházások szempontjából vonzóbb. Ezért is tartjuk jónak Václav Havel elgondolását Varsó, Prága és Budapest regionális együttműködéséről, bár még nem egészen világos, mit értenek alatta. Annyi bizonyos, hogy olyan időszakban, amikor elkopnak a régi intézmények, a VSZ, a KGST, ideje újakat a helyükre állítani, amelyek ösz- szehangolnak és csökkentik például a kelet-európai versengést a nyugati támogatásért”. Az államférfi rámutatott, hogy a helsinki folyamatban a földrész keleti felének országai most előtérbe kerülnek. „Segítenünk kell őket, hogy mind gazdasági, mind politikai tekintetben visszakerüljenek Európa fő áramába, s a soron következő, koppenhágai konferencián számos javaslatot teszünk majd erre. A legjobb esetben is 2—3 választási ciklus fog eltelni, amíg az új pártszerkezetek megszilárdulnak és intézményesül a politikai pluralizmus. Hosszabb távon, 5—10 évben kell tehát gondolkodnunk, amely idő alatt ezek az országok gazdasági és politikai szempontból egyaránt sebezhetőek lesznek. T artós támogatásra van tehát szükségük, hogy visszailleszkedhessenek Európába.” A magyar elgondolásokról, az Európai Közösségekhez való mielőbbi csatlakozásról az amerikai kormányférfi úgy vélekedett, hogy „az EK vagy megmarad eredeti tervei mellett és elmélyíti jelenlegi tagjainak együttműködését — vagy új tagokat vesz fel. Mi úgy látjuk, hogy a legjobb — és a legvalószínűbb — megoldás az egység erősítése. Egyúttal azonban módot kell találnunk, hogy a kívülállók is sokkal nagyobb mértékben bejuthassanak a Közös Piacra. Áz EK bizonyosan tudja, mit jelentene az európai integráció ügyének, ha Európát most a gazdasági határok mentén osztanánk meg”. A NATO politikai szerepe Helsinki kérdéseire visszatérve a nyilatkozó hangsúlyozta, hogy míg a folyamat kétségkívül sokat tehet a biztonság politikai, gazdasági, kulturális dimenziójában, a biztonság klasszikus, katonai értelmében a NATO-t nem helyettesítheti. „Úgy tudom, ho^y Antall Józsefnek is hasonló, nagyon realista véleménye van erről”, tette hozzá. Mint kifejtette, Washingtont „aggasztják” azok az elgondolások, hogy európai kollektív biztonság lépjen a NATO helyére. „Václav Havel és George Bush igen érdekes beszélgetést folytatott e kérdésről, s talán nincsenek is álláspontjaik olyan távol, mint ahogy látszik. A csehszlovák vezetés egyetért azzal, hogy az európai biztonsági konferencia nem jelenthet egyszeriben választ a földrész biztonságának kérdéseire. Mind Havel, mind Antall támogatja az erős NATO további szerepét. Azt hiszem, most a NATO feladata kinyilvánítani, miben látjuk a fejlődés útját, hogyan ölthet a szövetség új jelleget, amely beleillik a megváltozott Európába. Katonai szerepe nem fejeződhet be, hisz túl sok még az ismeretlen tényező a Szovjetunióban és A romániai helyzetről szójva a kormányférfi úgy fogalmazott, hogy „van román jellegű glaszt- noszty, de nincs még demokrácia, ami azután teret enged a szennyes politizálásnak. Kockázatos a helyzet: remélem, a közvéleménynek a Frontra nehezedő nyomása elegendőnek bizonyul, hogy az ideiglenes vezetés kitartson ígéretei mellett, s a választások szabadok, s meglehetősen tisztességesek legyenek... Nem tartunk még ugyanis ott, hogy a többi párt is ugyanazokat a lehetőségeket kapja, mint a Front. Ám a választások így is fél-legitim kormányt eredményezhetnek, a három hagyományos pártból, esetleg a Front bevonásával, így valóban független szemémásutt. A NATO-nak azonban új politikai funkciókat kell kapnia, amelyekkel meggyőzheti a magyarokat, a cseheket és másokat arról, hogy a szövetség fennmaradása, stabilitása az ő biztonságuk tényezője is.” Arra a kérdésre, hogy a felvázolt „szélesebb atlanti” együttműködés miként nyilvánulhat meg a gyakorlatban, a nyilatkozó utalt a Nyitott égbolt konferenciára, más, a katonai szövetségek határain túllépő bizalom- építő fórumokra és kijelentette: szóba kerülhet olyan testület felállítása is, amelyben a NATO és a kelet-európai országok közösen vitatnak meg politikai kérdéseket. A NATO, tűnt ki szavaiból, napirendre kívánja tűzni a Ke- let-Európa számára oly égető nemzetiségi kérdéseket is. „Jó javaslat a kisebbségekkel foglalkozó helsinki bizottság, de ezzel a kérdéssel, amely közvetlenül kihat az európai biztonságra, politikai értelemben foglalkoznia kell a NATO-nak is. Aggasztó jelek vannak Jugoszláviában, Bulgáriában, Romániában, a pax sovietica, csak a felszín alá rejtette a viszályokat, amelyek most súlyos gondokkal fenyegetnek.” lyek kerülhetnek a vezetésbe, akinek hitelük van a lakosság előtt, s így az új kormány hozzáláthat az alkotmányreformhoz, a gyülekezési, a választási jog megalkotásához, a demokrácia kereteinek megteremtéséhez.” A magyar kisebbség számára várható perspektívák tekintetében az amerikai szakértő nem volt bizakodó: „Rövid távon talán még romolhat i§ a helyzet, de hoszabb távlatban javul majd. Most megvan a veszélye, hogy egyes személyek, politikai csoportok megpróbálják kihasználni a nemzetiségi ellentéteket. Ez átterjedhet Magyar- országra is, majd a kölcsönhatások egymást erősítik, s újra olyan helyzetekhez jutunk, amelyeknek már néhányszor tanúi voltunk e században...” Az évek során május 1 -je állandó jelzőjévé tették, hogy „szabad”. Az idén ez vélhetően nem lesz agyonhangsúlyozva, s az ünnep végre megtisztul a hurráoptimista színezetű politikai máztól. Lehet tehát, hogy május 1 -je nem lesz deklaráltan szabad, viszont végre nem is lesz kötelező. Szóval valóban szabadabbnak érezhetjük. Nem lesz szelíd, vagy épp szankciókkal fenyegető ráhatás, viszont elesünk a felvonulócsalogató virslijegytől. Aki akar, egyszerűen eljöhet a majálisba, s az már az ő dolga, hogy üveg sörével a kezében kit és mit éltet. Remélhetőleg a többség egyszerűen csak szórakozni és kikapcsolódni akar majd. Az idén elmaradnak a nagyszabású és költséges előkészületek. A kaposvári cseri parki majálist mindössze egy — a városi tanács, a rendőrség, az egészségügyiek, no és persze a kereskedelmi és vendéglátó cégek képviselőinek részvételével tartott — egyeztető megbeszélés előzte meg. A szervezésben a fő szerepet a szak- szervezetek megyei szövetsége vállalta. A náluk tartott egyeztetésen nehézkesen alakultak a dolgok, a kitelepülő lacikonyhák meg lövöldék számán, vagy a szokásos majálisi busz helyi-járatok ügyén kívül kevés lényeges információ hangzott el. Mindennél izgalmasabb volt az az ellentmondás, mely a kinyilvánítottan újszerű május elseje és annak régimódi előkészítése között feszült. A szakszervezetek egyik szervezője arról kérdezte a városi tanács szakemberét, hogy lesz-e idén is a kitelepülő kereskedelmi vállalatok számára külön koordinációs értekezlet. Láthatóan alig értette, hogy piaci viszonyok mellett — merthogy bazárok és mozgóbüfék világában már nagyon is működik a piac —fölösleges a korábbi értelemben vett koordinálás. Ez azelőtt azt jelentette, hogy az egyes vállalatoknak kiadták az ukázt, hogy hány bódét kell fölállítaniuk. Megvitatták, hogy mondjuk hány mázsa virsli kell, s kijelölték a termelőüzem felelősét is. Mindettől függetlenül A magyar kisebbség jövője VÁROSSZÉPÍTŐK KAPOSVÁRÉRT Május végén avatják Széchenyi szobrát A Kaposvári Városvédő és Városszépítő Egyesület április elsejétől Görgesits Károlyt bízta meg az egyesület újjászervezésével és az ügyvezetői teendők ellátásával. Az új vezetőség megválasztásának előkészületei már folyamatban vannak, ám a végleges összetétel a helyhatósági választások eredményeitől függően alakul ki — mondta Görgesits Károly, aki a Volán forgalomirányítójaként vállalta el a feladatot. — Sorra járom a nagyobb intézményeket. Azt szeretném, hogy a 405 egyéni tagból és pártoló kollektívákból álló egyesület létszáma növekedjen. Újfajta szemlélet kialakítása, s a meglévő értékek megóvása a legfőbb célunk. A város iránt érzett szeretet, a lokálpatriotizmus elmélyítésére törekszünk, s a lakóhelyünkért tenni akaró embereket hívjuk—várjuk sorainkba. Az egyesület ezidáig gazdaságilag és politikalag is önálló volt. Az az önállóság remélhetőleg ezután is fennmarad, s a közadakozásból és a tagdíjakból befolyt összeg Kaposvár védelmét, szépítését szolgálja majd. — Terveik? — Egy korszerűbb alapszabály-tervezeten, s a jelölő bizottsági ülés előkészítésén dolgozunk. Legégetőbb gondunk a szemetelés megszüntetése, no és a lengyel piac okozta áldatlan állapot mielőbbi felszámolását is szívügyünknek tekintjük. E héten találkoztam Papp Jánossal. a városi tanács elnökével, s egy bizottság felállításában döntöttünk, amelynek tagjai a sétálóutca járműforgalmát vizsgálják. A belváros legszebb utcájának díszburkolatát a nagyfokú igénybevétel már kikezdte. A kövezet több helyen repedezik, hiszen a többtonnás áruszállító járművek naponta megfordulnak itt. A forgalom enyhítését és egy időpontra való koncentrálását tervezzük, s a 10 tonnán felüli járművek persze ugyanúgy előfordult, hogy kevés lett a virsli és az is, hogy sok. Viszont számos embernek adott végre konkrét feladatot a „koordinálás". Az idei képlet sokkal egyszerűbb. Az árusoknak utasítás nélkül is érdeke, hogy kihasználják a majálisi tömeg adta lehetőséget. Ha „felső koordináció” híján túl sokan lesznek, maguk látják kárát. Föltéve, hogy nem adják olcsóbban a portékát másoknál, a sűrű fillért részesítve előnyben a ritka forinttal szemben. A szakszervezetek egy másik szervezője—bár úgy mondta, érti ezt a törvényszerűséget — ugyancsak régi beidegződést követve nehezményezte, hogy a száz körüli magánárus mellet csak alig jelentkeztek állami vállalatok. Ez utóbbiak szerepét úgy képzelte, hogy olcsóbban árusítanak majd, letörve a „maszek” árakat. Árra számítottam, hogy a jelenlévő kereskedelmi vállalat képviselője kifejti majd, hogy a kereslet és a kínálat törvénye által uralt világban ők sem jótékonysági intézmény. Ehelyett csak az hangzott el „Mi is követni fogjuk az árak mozgását". Jól emlékszem a néhány év előtti, az ellátással foglalkozó operatív bizottsági értekezletekre, ahol egyszerre volt jelszó a piac szerepe és az ellátási felelősség. Ez utóbbit egész éven át számonkérték, az előbbit csak az év végi számadásnál. Év közben az ellátási felelősséget és az akár veszteséget is vállaló árletörést követelték meg, míg az év végén a nyereséges gazdálkodást. Szerencsére ez az öszvérszabályozás már a múlté — ám, mint azt a majálisi egyeztető fórum megmutatta —, jelen van még a „tervutasításos piacgazdaság” idejéből maradt és önmagát túlélt szemlélet. A koordináció címén folytatott önagyonülésezés már csak a múlt kesernyés mosolyra késztető darabkája. A diktált piacról is rég kiderült már, hogy fából vaskarika. Végül is az egyeztetés során annyi mindenképpen világossá vált, hogy majális lesz, a koordinációtól függetlenül is. Bíró Ferenc számára nem adunk behajtási engedélyt. — Mi hír a Széchenyi szobor felállításáról? — A Városi Tanács általi és a közadakozásból befolyt összeg lehetővé tette, hogy megvalósuljon a somogyi megyeszékhely régi álma! Mintegy 3 millió forintért végre elkészül Széchenyi szobra, amelyhez még várják az adományokat. Terveink szerint május 26-án a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának épülete előtt avatják föl Borbás Tibor budapesti szobrászművész alkotását, amely ülve ábrázolja a jeles államférfit. A szobor körüli tér is az ő nevét viselné. A Kaposvári Városvédő és Városszépítő Egyesület nevéhez idáig számos kezdeményezés fűződött. Az új vezetőség minden bizonnyal még nagyobb hangsúlyt fektet a város esztétikájára, s tevékenysége további látványos eredményeket produkál. Az egyesület tagjai a városszépítésen kívül remélhetőleg arra is gondot fordítanak, hogy Kaposvár újra visz- szanyerje és megőrizze egyéni arculatát, ami csak reá jellemző. S ha valaki a somogyi megyeszékhelyre érkezik — a pályaudvarra, az autóbuszmegállóba, vagy a Kossuth téri parkolóba—, mindig érezze azt, hogy Kaposváron jár... Lőrincz Sándor
