Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-24 / 95. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 24., kedd A profisportnak alárendelve GONG TOURS, A LEGÚJABB UTAZÁSI IRODA A mozdonyvezető lélekjelenléte ÉLETMENTŐT TÜNTETTEK KI Utazási irodákból — talán túl sok is van már hazánkban, s egyre kevesebben tehetik meg, hogy több tízezer forintot költ­senek kirándulásokra. Nos, Győry József A Gong Kft. ügy­vezetője másként vélekedik, és éppen ezért a társaság tegnap délelőtt Gong Tours néven uta­zási irodát nyitott a kaposvári Domus Áruházban. Néhány héten belül Miskolcon nyílik hasonló, és rövidesen a fővá­rosban is igénybe lehet majd venni az iroda szolgáltatásait. A Gong Tours-t — ahogy az igazgatótól megtudtuk — első­sorban a profisportnak rendelik alá. A profi ökölvívó-mérkőzé­seket viszont általában külföl­dön rendezik meg, de nálunk is sokan kíváncsiak ezekre. A Gong Kft. később saját sporte­gyesületet is kíván alakítani, és így kapcsolatai révén könnyeb­ben szervezhet majd utat egy- egy rangos nemzetközi viadal­ra. Az utazási iroda természete­sen nemcsak sportrendezvény­re kínál majd kirándulási lehető­séget, hanem Olaszországba, Spanyolországba és Portugá­liába is visz majd turistákat, s tervei között szerepelnek ázsiai és távol-keleti programok is. Elősegítendő a falusi turiz­must: Kaposvár környékén há­zakat bérel majd. Az új utazási iroda tehát meg­nyílt; kíváncsian várjuk előme­netelét. Mindenesetre biztató, hogy már nyitás előtt bekopog­tattak az iroda ablakán. Igaz, hogy csak pénzt szeretett volna váltani egy szomszédos or­szágbeli kiránduló... F.L. Január ^3-át ezentúl második születésnapjaként fogja ünnepelni Kalanics Lajos moz­donyvezető és Bózsa Sándor vonatvezető. Az említett napon történt tehervonat-ütközést él­ték túl.( A gyékényes—kavics­bányái állomás bejárati jelzőjé­nél feltartóztatott tehervonatba 52 km/óra sebességgel beleüt­között a Kalanics Lajos által vezetett tehervonat. Az ütkö­zést az említett nap hajnalán a mozdonyvezető nem tudta megakadályozni, mivel a pálya melletti jelzések alapján nem számíthatott akadályra. A sötét­ség és a szakaszosan meglévő köd a távolbalátást korlátozta, így az álló tehervonatot mind­össze 80—100 méterre látta meg. A helyzetfelismerésre és a cselekvésre 40—50 másod­perc állt rendelkezésére. Pró­bálta a vonatot fékezni, s a mel­lette levő vonatvezetői szolgá­latot ellátó munkatársát a veze­tőállásból magával rántotta a mozdony előterébe. Kalanics Lajos lélekjelenléte mindkettő­jük életét megmentette. Társa ágyékcsigolya-repedést szen­vedett. őt pedig agyrázkódással szállította a mentő a kaposvári kórházba. A mozdonyban és hat kocsi­ban több mint egymillió forintnyi kár keletkezett. A mozdonyve­zetőt a balesetért nem terheli felelősség; az ütközés más, szolgálatban levő dolgozók sú­lyos mulasztása miatt követke­zett be. S hogy a vagonokban nem keletkezett még, jelentősebb vagyoni kár, a MÁV pécsi igaz­gatósága pénzjutalmat adott a bátor mozdonyvezetőnek. A Minisztertanács meg­bízásából dr. Iharos Csaba, a Somogy Megyei Tanács vb-tit- kára tegnap délelőtt Életmentő­emlékérmet nyújtott át az őrtilo- si.fiatalembernek, aki 1968 óta dolgozik a MÁV-nál. Május első napjától újra munkába áll. Fele­sége és két gyermeke várja haza a szolgálatból. Akkor hajnalban nem gondol­ta, hogy túléli az ütközést. Ami­kor társai felajánlottak néhány, a roncsokat ábrázoló színes fo­tót, Kalanics Lajos nem fogadta el. E szörnyű eseményt szeret­né minél előbb kitörölni emléke­zetéből. Lörincz Sándor AZ IDŐ SZALAD! Képzés és gyakorlat HIÁNYZIK A TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS Mindenki erről beszél Korona— háború? Meglehetősen riasztó hírek érkeznek északi szomszédunk­ról, a csehszlovák—magyar tu­ristaforgalom rosszabodó felté­telei kapcsán. Újabb és újabb nyilatkozatok hangzanak el ar­ról, hogy szeretnék, ha a korona SÍ mostani 2 forint 22 helyett 5 forint lenne. Április 9-e óta a magyar turisták literenként 18 koronáért vásárolhatnak ben­zint, ami a hazai ár több mint kétszerese, és átszámítva negyven forint. A vámszabá­lyok a lehető legszigorúbbak; Csehszlovákiából lényegében semmit sem lehet kihozni. A legújabb aggasztó információ pedig úgy szól, hogy az ottani hatóságok fontolgatják a ví­zumkényszer bevezetését ke­leti szomszédaikkal: Magyar- országgal, Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben. Mi van emögött? A hazai közvélemény egy része már hajlik arra, hogy mindezen intézkedések hátte­rében Magyarországnak cím­zett hátrányos megkülönbözte­tést sejtsen. A valóság azonban az, hogy nagyon is anyagi, sú­lyos gazdasági okok miatt rom­lanak a két ország közötti turis­taforgalom feltételei, s félő, hogy ez a folyamat a külgazda­sági kapcsolatokra is átterjed. A KGST válsága nem hagyta érintetlenül a volt szocialista országok valutáris kapcsolatait sem. Jóllehet a transzferábilis rubel a szocialista külkereske­delemből kiiktatta a nemzeti va­lutákat, a mind kiterjedtebb maszek KGST-piacon, a turis­ta-kereskedelemben ezek a pénzek nagy mennyiségben cserélődnek. Ez maga a zsák­utca — mondják a pénzügyi szakemberek —; a volt szocia­lista országok között csak kon­vertibilis valutában képzelhető el a jövőben reális alapokon nyugvó külkereskedelem. Ám ez még odébb van. A mostani korona—forint vi­szály például jórészt azon ala­pul, hogy Prága annak a fo- gyasztóikosár-elemzésnek és az ezt szentesítő szerződésnek az alapján akarja fölemelni a ko­rona árfolyamát, amelyet épp ő érvénytelenített a napokban. Ez az úgynevezett prágai egyez­mény a nemzeti fogyasztói ko­sarak alapján hangolta össze a szocialista országok valutaár­folyamait, ám a rendkívül eltérő ártámogatási rendszerek és az elmúlt egy-két év viharos gaz­dasági fejleményei kérdésessé tették e rendszer hitelességét. Az árfolyamvita hátterében föltehetőleg az a tény áll, hogy Csehszlovákia, amelyet mind­eddig a kelet-európai térség sikerállamának tartottak, mind súlyosabb gazdasági bajokkal néz szembe. A nyugati szakér­tők ezt már korábban is jelezték, ám a látható visszaesés csak az idén jelentkezett: baj van az ipari termeléssel, romlik a la­kosság ellátása. Mindez persze nem meglepő, hiszen a látvá­nyos politikai demokratizálást mindeddig nem követte a gaz­daság átállítása a piaci rend­szerre. Továbbra is agyontá- mogatottak az árak, a szolgálta­tások. Mindez természetesen fölöttébb vonzó a többi kelet­európai ország turistáinak. Hosszabb távon elkerülhetet­len, hogy a csehszlovák kor­mány belevágjon az ártámoga­tások leépítésébe, a gazdasági szerkezetátalakításába, a piaci folyamatok szabaddá tételébe. Mindez elkerülhetetlenül jelen­tős áremelkedéssel, munkanél­küliséggel is jár. Ám a gazdaság racionalizálása minden bizony­nyal megszüntetné a ma agyontámogatott csehszlovák áruk kelendőségét a külföldiek körében, s nem lenne szükség a jelenlegi barátságtalan lépé­sekre, amelyek a két ország kö­zötti kapcsolatokat is beárnyé­kolhatják. A mezőgazdasági oktatási rendszer látszólag tökéletes, az ismereteket bővíteni is lehet, mód van a magasabb képesí­tés megszervzésére. A gyakor­lat szemüvegén át nézve azon­ban a szakemberképzés közel sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A szakmunkások zöme a szakmájában helyezkedik el. Mást nem nagyon tehet, mert csak ahhoz ért. Kis hányaduk továbbtanul vagy más pályát választ. Sajnos, az állami gaz­daságokban, tsz-ekben nagyon kevés szakmunkással találko­zunk, ott is inkább traktorosok vagy szerelők. A növényter­mesztésben, állattenyésztés­ben alig találunk belőlük. Több­ségüket felszívja a feldolgozó-, élelmiszeripar. A mezőgazdasági szakkö­zépiskolában érettségizetteket egyszerűen nem találni a mező- gazdasági nagyüzemekben. Nekik kellene alkotniuk a kö­zépvezetői gárdát, de a helyü­kön hatalmas űr tátong, ezért a brigádvezetői munkát mérnö­kök látják el. Hova tűnnek? Le­hetetlen, hogy valamennyien továbbtanulnak! Erre a választ az őket képző iskoláknak kelle­ne megadniuk. A mezőgazda- sági technikumok megszűné­se, átalakítása szerintem nagy hiba volt. Kétségtelen, hogy a szakközéiskolában jártak ma­gasabb szinten ismerik a reál tantárgyakat, s műveltebbek. De milyen áron? A szaktantár­gyak leépítésével, a gyakorlati oktatás formálissá tételével, a legfontosabbat nem tanulják meg: a szakma szeretetét, an­nak megbecsülését. Ne csodál­kozzunk azon, hogy elvesznek a mezőgazdaság számára! A kis farmergazdaságok megalakulása megkezdődött. A veszteséges nagyüzemek szétdarabolódásával, a földek egy részének kikérésével szá­muk várhatóan rohamosan emelkedni fog. A külföldi tőke is segítene beindításukban. De hiába a pénz, a vállalkozói kedv, a legfontosabb hiányzik: a szaktudás. A farmerképzést a középiskoláknak kellene meg­oldaniuk. De erre nincsenek fel­készülve. Nincs tangazdaság, ahol a szakma fortélyait oktatni lehetne, a pedagógusok nagy része egy napot sem töltött el a gyakorlatban. Honnan tudná, mit és hogyan keli tanítani? Az idő pedig sürget. Nem lehet évekig várni! Az üzemmérnökképzés a fel­sőoktatás zsákutcája — mond­ták régebben. Az itt végzettek nem lehetnek szakmérnökök, nem doktorálhatnak, hiszen nem agrármérnökök. A mos­tani viszonyok között — én úgy látom — ezeket az aggodalma­kat az idő elmosta. A mezőgazdasági nagyüze­mek továbbfejlődésének egyik útja, amely mellett máris na­gyon sokan döntöttek, hogy önelszámoló gazdasági egysé­gekre oszlik. Ezeknek az egy­ségeknek az önállóságuk mel­lett a felelősségük is nagy. Ve­zetésükre magasan kvalifikált szakember kell; ennek a köve­telménynek az üzemmérnökök például megfelelnek. Az agrármérnökképzés kezd összemosódni az üzemmér­nökképzéssel. Az egyeteme­ken a hallgatók nagy része már specializálódik, az agrármérnö­ki oklevéllel valamilyen szakké­pesítést is szerez (gépész, agrokémikus, állattenyésztő stb.). Az agrármérnöknek pedig más lenne a feladata. Neki kel­lene vezényelnie egy olyan „zenekart", amelyben a „ze­nészek” magas színvonalon játszanak, de a „karmester” ért mindenhez! Csak azok kapja­nak agrármérnöki diplomát, akik képességeik alapján — s csakis ennek alapján — arra érdemesek! Akiknek a képes­sége szerényebb, azokból még nagyon jó szakember lehet üzemmérnöki szinten. Helyre kell állítani az agrárér­telmiség társadalmi megbecsü­lését. A gépész, az építész, az erdész „mérnök úr”, az agrár­mérnök pedig „Józsi vagy Pis­ta”. Ebben az is közrejátszik, hogy a mérnökök sokszor bri­gádvezetőkké, degradálódnak munkájuk alapján, mert egy­szerűen nincs beosztott közép­vezetőjük. Nagyon nagy kár a mérnöki tudást ilyenre fordítani! Felvetődött, hogy az egyete­mek is foglalkozzanak farmer­képzéssel. Véleményem sze­rint ez jelenleg nem időszerű. A jövőben elképzelhető olyan nagyságrendű kisgazdaság, amelyik már igényel ilyen szin­ten, ehhez értő szakembert. Erre azonban a felsőoktatási intézményeknek jó előre fel kell készülniük, mert lehet, hogy még kevesebb gyakorlatot szerzett tanárral rendelkeznek, mint a szakközépiskolák. A mezőgazdasági szakem­berképzés és a gyakorlat ellent­mondásait minél előbb meg kel­lene szüntetni, mert mezőgaz­daságunk továbbfejlődését akadályozza. Az idő pedig sza­lad! Dr. Molnár István Marcali GONDOLJON A NYÁRRA!!! Nyugodt az álma REDŐNYE. RELUXÁJA a GARANCIÁJA. HARMÓNIKAAJTÓK, FAZSALUGÁTEREK a GARANCIA KFT.-tői. Minőségi munka, rövid határidő, RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNY. NYERÉSI LEHEfÖSÉG i Havonkénti sorsolásunkon visszanyerheti terméke árát!! Megrendelésfelvétel: Munkácsi Jánosné 7400 Kaposvár, Béke u. 25.I/2. Telefon: 82/17—413. PARATLAN HOSZIGETELES, KIVÁLÓ FALAZHATÓSÁG, JUTÁNYOS ÁR és mindez a PINCETOL A PADLÁSIG az általunk gyártott beton és könnyűbeton termékeinkből: Termékeink: HABISOL 3D 45x30x22 cm ár:64,80 Ft/db 615,60 Ft/falm2 +ÁFA FALAZÓBLOKK 45x30x22 cm - -- ár: 49,40 Ft/db j 469,30 Ft/falm2 i +ÁFA VÁLASZFAL­ELEMEK 50x10x22 cm ár: 19,80 Ft/db fi 178,20 Ft/falm2 50x12x22 cm ár: 24,20 Ft/db 217,80 Ft/falm2 +ÁFA % FÖDEMBELÉS­ELEM 60x19x25 cm ár: 28,60 Ft/db +ÁFA PINCEFALAZÓ 38x30x22 cm ár: 39,60 Ft/db 435,60 Ft/falm2 +ÁFA ZSALUZÓELEM 50x30x22 cm ár: 33,40 Ft/db 267,20 Ft/falm2 50x25x25 cm ár: 30,00 Ft/db 240,- Ft/falm2 +ÁFA SZÁMOLJON! NÁLUNK MEGERU v: Pécs Edison u. 36. 7630 (110611) ÍeierI EJERJOFFMANN! J

Next

/
Thumbnails
Contents