Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)
1990-04-20 / 92. szám
14 SOMOGYI NÉPLAP 1990. április 20., péntek EZ VAN! „Gorbacsov” cigaretta Az Alexander Field vállalat Gorbacsov szovjet párt- és állami vezető Nyugaton is jól csengő nevét márkanévként felhasználva próbál vásárlókat toborozni Svájcban luxuscigarettáihoz. MUMUS Minden jel szerint itt a tavasz, s az optimizmust erősíti az a tény, hogy megsokasodott a vasárnapi autók száma. Márpedig a vasárnapi autó mindig bátrabb, mint a poros, hétköznapi társa. Mintha nem is a bezárt lóerő, hanem az elszabaduló szenvedély diktálná az úti tempót. Kanada egyik kisvárosának közelében, az egyik kirándulóhely felé vezető úton sajátos nevelő szöveg fogadja őket, mint ahogy megírta az Inquirer. „Gépkocsivezetők! Ne kacérkodjatok a halállal! Merthogy sem orvosunk, sem temetőnk nincs. Ezzel szemben Mr. Hunter a Church Street 22-ben éjjel-nappal várja Önöket biztosítás céljából.” A szépség ártalmai A szépség ártalmas. Ezt a tanulságot vonhatnánk le a firenzei Santa Maria Nuova klinika nemrég nyilvánosságra hozott statisztikájából. Miszerint az elmúlt tíz esztendő során 106 külföldi turistát szállítottak az idegosztályra, mert rosszul lettek a műélvezettől. A kórház főorvosa azt is elmondta, hogy az élmény jobban megviseli a nőket, erősebben érinti az európaiakat, inkább veszélyezteti a hajadonokat és a nőtleneket. A tünetek: szorongás, pánik- hangulat, látászavarok, eufó- riás öröm, erős szívdobogás, hallucinálás. Mint a felsorolás is tanúsítja, elég sokféle baj leselkedik szegény turistákra, akik mindennek ellenére tömegesen keresik a veszélyforrást, Michelangelo, Botticelli, Giotto és az itáliai művészet más klasszikusaival való találkozást. A betegség neve: Stendhal- szindróma. Azért, mert a műélvezet, útinaplója szerint, őt is beteggé tette. „A megindultságnak arra a magaslatára jutottam, ahol a művészet adta mennyei élmények a szenvedélyes érzelemmel találkoznak. Szívdobogás fogott el, amikor kiléptem a Santa Cro- céból, ez az, amit Berlinben idegfeszültségnek neveznek; teljesen kimerültem, s attól féltem, menten összeesem” — írta 1817-ben oly tökéllyel, hogy — mint tudjuk — az útiélményt világszerte jegyzett kóresetté tette. A Vörös és Fekete írója nevét adta egy betegséghez, a Stendhal-szindrómá- hoz. A lényegen mit sem változtat Henri Martineau francia irodalomtörténész kiegészítése: „Stendhal leírása teljes egészében Párizsban készült, rendszeresen felhasználva tízhónapi bibliográfiai tanulmányt... A múlt minden formájában érdekli; kalandokat eszel ki, találkozásokat rögtönöz, kirándulásokat ír le, melyeket nem tett, műalkotásokról ítélkezik, melyeket nem is látott.” A BISMARCK HULLÁMSÍRJA Nemrég a hírügynökségek világgá kürtölték a hírt: megtalálták a tengerfenéken a Bismarck nevű második világháborús német csatahajó roncsait. Érdemes visszapillantani, milyen volt ez az akkoriban oly híres csatahajó, és mi lett a sorsa. A Bismarckot a hamburgi Blohm és Voss cég építette; 1939. február 14-én bocsátották vízre — Nelson híres győzelmének, a St. Vincent-foknál vívott csatának az évfordulóján. A német kormány állami ünnepségnek nyilvánította a ceremóniát. E hajó 300 méter hosszú, 36,6 méter széles volt. Nyolc darab 38 centiméteres ágyú és hat repülőgép hordására alkalmas. Az ágyútornyokon és az oldalakon 33 centi vastag, különlegesen edzett Wotan-pán- célzattal. A víz kiszorítása rakomány nélkül valójában 42 ezer tonna volt, teljes rakománnyal együtt pedig több mint 50 ezer tonna. Ilyen hadihajót még nem látott a világ. A Bismarck az újjáéledő német haditengerészetet jelképezte. 1941. május 18-án futott ki a Prinz Eugen és még számos hajó kíséretében. Az Atlantióceánon percek alatt elsüllyesztette a legnagyobb brit csatahajót, a Hoodot. A Bismarck üldözése és elsüllyesztése mindössze nyolc napot vett igénybe. Több mint négyezer brit és német tengerész vesztette életét a küzdelemben. Az angol admiralitás- nak hatalmas erőket kellett mozgósítania, hogy ezt az egyetlen hadihajót a tenger fenekére küldje: nyolc csatahajóra és csatacirkálóra, két re- pülőgép-anyahajóra, több mint 300 támadó repülőgépre. Képünkön: a Bismarck roncsainak egyik légvédelmi ágyúja 5000 méter mélyben. A hajó pontos helyét nem közölték, mert katonai temetőnek tekintik. Letépett harisnya Korunk kedvez az emlékirattermésnek. A történelem már nem tabu, s ezt a piac is igazolja. Áruvá vált a múlt, némely piacon egyenesen úgy tűnik, csak ez az áru. A lengyel könyvkiadás legújabb szenzációját egy bizonyos Jerzy Kibic szolgáltatta azzal, hogy megkezdte emlékiratainak több folytatásra tervezett publikációját. A cím sejtelmes: Letépett harisnya. A tartalom így foglalható össze: egy volt kormányszóvivő megosztja olvasóival mindazokat az élményeket, amelyekben nőnemű rajongói részesítették aktív politikus korában. Ez a szívrabló „csúnya volt, elálló fülei szalámiszeletre hasonlítottak, s ahol nem borította gyér szőrzet, ott ragyogott a kopasz feje, és mindehhez a disznóéhoz hasonlított a szeme”. Ez az árnyalt önarckép csakugyan fölkelti az olvasó kíváncsiságát. Például az iránt, hogy mi késztette a hölgyeket arra, hogy éppen vele bocsátkozzanak erotikus kalandokba, olyasmikbe, amelyekről most oly lelkesülten számol be a szerző? S akit a Zycíe Warsawy elmarasztal cikkében, „szemétnek” nevezve a müvet, melyet — a lap szerint — az az ember írt, aki „ egy időben bohóc volt, és így is kezelte az embereket”. A Kibicnek semmi sem drága — mondhatnánk —, noha Jerzy Urban a neve. A GM villanyautója A General Motors új villanyautója, amely a belső égésű motorral hajtott gépkocsikkal is fölveheti a versenyt sebesség dolgában. A GM-viilanyautó, nagyrészt aerodinamikus karosszériája révén óránként 160 kilométeres sebességre képes; tápegységét az amerikai háztartásokban használatos 110 voltos árammal lehet feltölteni. A január 3-i bejelentés szerint az új kocsit a detroiti és a Los Angeles-i autóbemutatón viszik a nyilvánosság elé, és a szmogtól szenvedő nagyvárosokban számíthatnak komoly piacra. Festett kutya és gazdasszonya Párizs: Egyéni ízlés szerint kifestett boxer és kutyatársnak maszkírozott gazdája az először megrendezett együttes bemutatón. A nevezetes eseményt a híres mesterfodrász, Jean-Marc Maniatis szervezésében tartották meg. Hercegi leánykérő Az eljegyzési szertartáson a cipő jelentette a legnagyobb akadályt. Viselhetik vagy levehessék a leánykérők? Japánban ugyanis lábbeli nélkül lép be a vendég a lakásba. A császári család azonban viselheti a cipőjét. A fényképek szerint a cipő fennmaradt, és kezdődhetett az eljegyzési ceremónia, amelynek során Akihito császár másodszülött gyermeke, Aya herceg megkérette a kezét jövendőbelijének, Kiko Kawas- hima kisasszonynak. Január 12-én, pontosan 11 órakor kopogott a Kawashima-ház ajtaján a császári kamarás, és átnyújtotta azt az ajándéklistát, amellyel a császári ház érvényesítette az eljegyzés tényét. Nevezetesen: két tengeri halat (fogast), hat üveg szakét, három vég selymet (fehéret, zöldet és kárminpirosat). Ezt követően a kamarás megjegyezte, hogy az időjárás kellemesebbre fordult. Hozzátette, hogy Aya herceg nőül kívánja venni a ház kisasszonyát. Mire a jövendő hercegnő megköszönte az ajándékokat. A ceremónia 11 óra 5 perckor befejeződött. Néhány órával később a menyasszony és családja a palotába volt hivatalos, a császári családhoz. Itt, csak itt volt ünneplés — de, mint a lapok megírták — diszkrét módon: a parlament elnöke gratulált a fiataloknak. Semmi tánc, semmi felhajtás. Erre esetleg június 29-én kerülhet sor, az esküvő napján; az 1990. évi költségvetés 136 millió yent biztosít az esemény megrendezésére. És itt viselheti a hercegnő azt a diadémot is, amely ez alkalomra készül, s marad is állami tulajdonban. Addig is tanul az ifjú ara, aki foglalkozására nézve pszichológus. Februártól nyolc tárgyból kell képeznie magát: a császári ház vallási szokásaiban, az ünnepekben, a szertartásokban, a ház történetében, az alkotmányban, Japán történelmében, szépírásban és a nemzeti költészetben kell jártasságot szereznie. Kiko hercegnő ugyanis polgárlány. Vőlegénye Oxfordbar tanul zoológiát, s azon belül is a törpe harcsa érdekli elsősorban. Gazdagok, tehát híresek A férfijogú társadalom sok évszázados hagyománya folytán i „gazdag ember" kifejezést hosszú időn át az erősebb nem foglalta le. / Harpers and Queen magazin szerint a díszítő jelző most már a nőké is megilleti. A vélemény igazolására a lap összeállította Európa hús: leggazdagabb asszonyának listáját. E sajátos hölgy versenyben II. Er zsébet brit királynő vezet. Mint kiderült, az abszolút rekordot is ö tart ja, a világ leggazdagabb asszonyaként. A vagyont ékszerek, a korom kincsei, ingatlanok a világ majd' minden részén, bányajogok, ötezer fel becsiilhetetlen értékú festmény, bélyegek, antik órák, lovak, repiilógé pék, autók, földbirtokok, kastélyok jelentik, hogy csak néhányat említ síink a leltárból. A dobogó második fokán is királynő áll: Beatrix, Hol landiából. Gazdagságát brit kolléganője vagyonának felére értékelik. / harmadik hely a BMW gyártulajdonos nagyasszonyáé, Johann; Quandté. Of ugyancsak egy német követi, Grete Schikendanz, ah Európa legnagyobb csomagküldő áruházi hálózatát mondhatja magáé nak. Ötödik a francia L'Oreal cég társtulajdonosa, Liliane Betten court. A hatodik helyen egy „potenciálisan gazdag" található, aki csa 2003-ban mondhatja el, hogy vagyonos. A hölgy ugyanis ötesztendói Athina Onassis Roussel a neve, s örököse az Onassis-birodalomnak.
