Somogyi Néplap, 1990. április (46. évfolyam, 77-95. szám) / Somogyi Hírlap, 1990. április (1. évfolyam, 1-5. szám)

1990-04-17 / 89. szám

1990. április 17., kedd SOMOGYI NÉPLAP 3 Az MDF gyűlés után, kormányalakítás küszöbén Szót érteni a partnerekkel és a vetélytársakkal is —A zászló átadásának meg­ható momentuma, valamint a győztes párt nemzet iránti elkö­telezettsége rányomta a bélye­gét az egész tanácskozásra — mondta Lévai József munkatár­sunk kérdésére felelve. — Meg­állapodás született arról, hogy az első országgyűlési ülés­szakra — amely május 2-án lesz — meghívják Varga Bélát. Ez is jelképes, hiszen az annak idején megszakadt törvényes magyar kormányzásnak most lesz a folytatása. Antall József azt is bejelentette, hogy a legi­dősebb képviselő, Kéri Kálmán nyugalmazott tábornok az MDF tagja, tehát ő lesz a korelnök az Ház első ülésén. Kormánypárthoz méltóan politizálva Antall József, a párt elnöke politikai helyzetértékelésében többek között arról is szólt, hogy az MDF-nek kormányzópárt­hoz méltóan kell politizálnia. Ennek érdekében változnia kell a párt szervezeti rendszerének is. Mindenekelőtt egységesebb szervezeti rendre van szükség, s lehetőségként felvetődött, hogy esetleg lesz megyei vá­lasztmány is. Ezen túl a párton belül ki kell jelölni az MDF képvi­selőcsoportjának helyét, s eh­hez módosítani kell az alapsza­bályt. A választott testületeknél pontosabban körül kell írni a hatásköröket. A kormány meg­alakulása után a III. országos gyűlés május második felében folytatja munkáját: azért akkor, mert akik bekerülnek az állam- hatalomba, azok nyilván nem fognak pártfunkciót vállalni. Az is elképzelhető, hogy ha Antall József miniszterelnök lesz, ak­kor helyette Csóti György lesz a párt elnöke. — Milyen döntések születtek a lehetséges koalíciós partne­rekkel kapcsolatban? — A párt elnöke elmondta, hogy a legfőbb politikai vetély- társsal, az SZDSZ-szel, és az MSZP-vel, mint utódpárttal nem kezdünk koalíciós tárgyaláso­kat. Minden partnerpárttal és vetélytárssal jó kapcsolatok kialakítására törekszünk. Meg kell becsülni minden parlamenti pártot, akik mögöttünk végez­tek, hiszen nem lehetünk öntel­tek. Olyan politikai közélet kia­lakításában vagyunk érdekel­tek, amelyben szót értünk a partnerekkel és a vetélytársak­kal is. Csak így érhető el, hogy a többpártrendszer erősít, s nem gyengít. Az 1186 küldött közfelkiáll- tással bízta meg Antall Józsefet azzal, hogy kezdjen konkrét koalíciós tárgyalásokat az el­nökség Független Kisgazda- párttal és a Kereszténydemok­rata Néppárttal. Az MDF rokonszenvvel fordul a Fidesz felé is, s felajánlja an­nak lehetőségét, hogy e szerve­zet jól felkészült szakemberei részt vállaljanak a kormány munkájában, fontos pozíciókat töltsenek be, de nem miniszteri posztokat. Felkészülés a koalíciós tárgyalásokra Továbbra is az az álláspon­tunk, hogy a nagykoalíció nem megfelelő Magyarország szá­mára. Ez csak kényszerházas­ság lenne, mert meggyőződé­sünk, hogy csak egymáshoz közelállók tudnak hatékonyan, tartósan kormányozni. — Szóba került-e az önkor­mányzati választásokra való felkészülés? —Nálunk még nincs új önkor­mányzati törvény: ezt meg kell alkotni. Azt szeretnénk, ha az önkormányzati választásokra augusztus vége és szeptember eleje között kerülne sor. Az ön­kormányzatiság, az önkor­mányzati rendszer azonban nem kérdőjelezheti meg a kor­mányzati akaratot. — Milyen fontosabb kérdé­sekről tárgyaltak még? — Sok mindenről szó esett. Itt szeretném elmondani, hogy nem kívánjuk leváltani a köz­igazgatási apparátust. Csak bi­zonyos kulcspozíciók betölté­sére törekszünk. A jól felké­szült, képzett, tapasztalt szak­emberekre továbbra is szükség van. A honvédség feladatköre is megváltozik, elsősorban a nemzetvédelmet szolgálja. A rendőrség bűnüldöző tevé­kenységét e munka hatékony­ságát pedig számottevően javí­tani kell. A sajtóval kapcsolatban vál­tozatlan a véleményünk: fele­lős, szabad sajtót akarunk. Kül­politikai törekvéseinket a 15 mil­lió magyar érdekeinek haté­kony nemzetközi képviselete határozza meg. Európa felé tar­tunk, csatlakozni szeretnénk a Közös Piachoz; erre várhatóan 1992 után kerül sor. A Szovjetu­nióval egyenragú, baráti vi­szony kialakítására törekszünk. Személyi kérdések, kombinációk — A hozzáférhető közlemé­nyekből az derült ki, hogy ezen a tanácskozáson nem döntöt­tek személyi kérdésekről, s ar­ról sem, hogy az MDF mely tár­cákra tart igényt. Valóban így volt? — Konkrét döntések valóban nem születtek, de az is tény, hogy különböző elképzelések, személyre szóló elgondolások vannak. Tény, hogy néhány kulcspozíciót a győztes pártnak kell betöltenie. Ilyen elképzelés például, hogy Antall József le­gyen a miniszterelnök, a belügyminisztériumot dr. Bak- sai István, a honvédelmi minisztériumot dr. Raffai Ernő, a pénzügyminisztériumot Beth­len István, a művelődési minisz­tériumot pedig dr. Szabad György vezetné. Mindez egye­lőre azonban csak szóbeszéd, hiszen mint mondtam nincs konkrét döntés, mert ez csak a koalíciós tárgyalások eredmé­nye lehet. Az új kormány pedig leghamarabb május közepe körül alakul meg. Lengyel János A választások után a választójogi törvényről Tulajdonképpen szó szerint idézhettem volna báró Kemény Zsigmond 1851-es röpiratának címét ( ....forradalom után"), m ert sok — talán minden — magyar emberhez hasonlóan hiszem: erről (forradalomról) van szó, ma is (és hiszem: nincs több párhuzam!). Arról, hogy végre vége van annak a kor­szaknak, amelynek egyik jel­lemzője — hogy Mohameddel, a prófétával szóljak — az volt, hogy aki tehette, amit akart, az többet akart, mint amennyit kell(ett). Csakis remélni tudom: ennek vége. Hiszen Hérodo­tosz, a történetírás atyja óta tudjuk: a hatalom mindig ter­jeszkedésre törekszik — ez ter­mészetében van — ezért szük­ségesek ellenében a korlátok. A kérdés csak az: van-e a magyarság kezében eszköz arra, hogy ezt a korlátot felállít­hassa. Vajon az érvényben levő választói törvény biztosíték-e erre? Vagy — kérdezhetjük Rousseauval — olyan demo­kráciában élünk (olyan felé ha­ladunk), amelyben a nép csak addig szabad, amíg megvá­lasztja képviselőit? (A nagy francia folytatja: „utána rab­szolga”.) Ez a választói törvény vajon alkalmas az első politoló­gus, Szókratész 24 évszázada megkövetelte legjobb politikai rend megvalósítására? Vajon a nép a személytelen pártlistákra szavazva ténylegesen a nagy görög követelte érdem, erény, tudás képviselőjére szavazott, vagy egy olyan ismeretlenre, akiről egy szűk csoport dönti el, hogy a nép fölé helyezze? Ha hiszünk abban, hogy a nép ké­pes választani, arra már nem jogosítják fel, hogy tudja: sze­mély szerint kit választ. A nap­jainkban sokat emlegetett párt­állam idején vajon nem a mindig tévedhetetlen párt (amivel soha senki nem találkozott; nevében mindig emberek — vezetők, vezérek—diktátorok—döntöt­tek, a nép érdekében, természetesen) jelölte ki a lát­ható és a nép által mindig 99,9%-ban meg is választott képviselőjét? Az új, demokratikus választó­jog életre hívta állampártok — mert igazán csak a választások után válhatnak hatalommá, az állam egy darabjává — 210 esetben még arra sem érdeme­sítették választópolgáraikat, hogy megtudják: ki fogja képvi­selni őket. Mert nem gondolkoz- tatta-e el a pártállam megterem­tésének irányába haladó állam­pártokat (hiszen mindegyik párt vezetői fátumszerűen abban bíztak, hogy az ő legdemokrati­kusabb pártjukból lesz ... az ál­lampárt), hogy miért van az óriási különbség a listákon és az egyénileg megszerzett kép­viselői helyek között? Hiszen, ha valóban nemcsak a szava­zás ideje alatt van szükség a népre (annak politikai aktivitá­sára), ha valóban nemcsak érte, hanem vele akarnak kor­mányozni, akkor oda kell állítani elébe a jelölteket! S ha az ország nem 176 egyéni választókerületre lett volna felosztva, hanem mond­juk 386-ra, akkor a parlamentbe — tisztelet a kivételnek — min­den eszközzel bejutni akaró je­lölt (a gátlástalanságnak ennyi megnyilvánulásával aligha ta­lálkoztunk bármikor is ilyen rö­vid idő alatt) valóban megismer­tethette volna a kevesebb mint fele akkora populáció előtt programját. Ha ugyanis a parlamentbe bejutott hat párt listán és egyé­nileg megválasztott képviselőit ennek arányában vizsgáljuk, a következő képet kapjuk (a füg­getlen, a közös stb. jelölteket a „megfelelő" pártokhoz számí­tottuk): Egyéni Listás Együtt fő % fő % fő % MDF 118 67 50 24 168 43,5 SZDSZ 37 21 57 27 94 23,8 Kisgazda 12 7 33 16 45 11,7 Szocialista 2 1 32 15 34 8,8 Fidesz 4 2 20 10 24 6,2 KDNP 3 2 18 9 21 5,4 A jelenlegi választási rend­szer szerint — ha elfogadjuk, hogy az emberekre nemcsak mint X-et behúzó szavazó inst­rumentum vocalaekra van szükség — a legtöbbet az MDF veszítette: a 67%-os abszolút többségről a második helyre szorult (24%); a legtöbbet a szocialisták nyerték: a 6. helyről a 4. helyre ugrottak: 2 képvise­lőjük helyett 34 ülhet a parla­mentben (ha nem lett volna a „kényelmes” területi lista, na­gyobb erővel kellett volna „be­vetni” pártvezetőket — az ered­mény biztosan más, de hát: ignoramus et ignorabimus). Viszonylag kiegyensúlyozott az SZDSZ: 21, illetve 27%-os ará­nya az együttesen szerzett 24- től a „megengedhető” mérté­ken belül tér el. A másik felmerülő kérdés: senki nem tudja bizonyítani, hogy egy demokrácia 2 párttal jobb-e (mint az USA képviselő­házában), vagy 6-tal (amennyi a magyar parlamentben van), vagy 12-vel (ennyi tudott orszá­gos listát állítani), esetleg 26­tal. Hogy a szavazásra jogosult lakosság harmada, 2 és fél mil­lió ember nem élt választójogá­val, rendben van (egyébként is: nem Airsztotelész mondta-e, hogy a demokrácia, a vagyon­talan szabadok uralma a poli- teia elkorcsolult formája; nem az egyetértés szól belőlem, de igen ritka az olyan eset, ahol a lakosság több mint 81%-a egy irányba, egy pártra szavaz, és ha van ilyen: hitetlenkednek az emberek; pedig van, és Gilván- fa, Baranyában meggyőzhet minden ez irányban kételke­dőt), tudatosan kizárták magu­kat demokratikus joguk gyakor­lásából. De az e jogával élt és 3/4 millió főt jelölő populáció — mert 4%-ot el nem ért pártra szavazott — ki van rekesztve a képviselet, a parlamenti képvi­selőküldés lehetőségéből. Ha tehát nincs olyan vállalkozó, aki döntene abban, hogy a kétpárti amerikai vagy a hatpárti ma­gyar rendszer-e a demokratiku­sabb, akkor feltehetjük: elbír a demokrácia 26 pártot is. És ha A tőkebefektetések megalapozása A japán és a magyar miniszter- elnök év elejei megállapodása alapján 66 tagú japán tényfeltáró delegáció érkezett Magyaror­szágra. A népes küldöttségben a japán kormány képviselői mellett a felkelő nap országa legjelentő­sebb kereskedőházainak és ipari cégeinek első számú vezetői gyűjtenek tapasztalatokat a be­fektetni kívánó japán tőke számá­ra. Helyet foglalnak a delegáció­ban a Sanyo, a Daihatsu, az Asa- hi, a Mitsubishi, a Hitachi, aToshi- ba és a Panasonic cég vezetői, hogy csak a legismertebbek közül említsünk néhányat. Mint ismeretes: 500 millió dollár kormányhitel várható Japántól, továbbá öt éven át évi száz szak­ember menedzserképzését aján­lották föl, valamint újabb 400 mil­lió dollár hitelre kormánygaran­ciát ígértek. A japán tőke köztu­dottan óvatos, döntés előtt beha­tó tanulmányokat folytat a befek­tetésre kiszemelt területen. A tő­kebefektetési előkészületek má­sodik menetében várhatók majd azok a tárgyalócsoportok, ame­lyek a gazdasági stratégák által feldolgozott információk alapján konkrét tárgyalásokra érkeznek Magyarországra. Az információk megszerzését szolgáló magyarországi körút első állomása hétfőn a Salgótar­jáni Üveggyapot Részvénytársa­ság volt; a magyar—japán ve­gyesvállalatnál japán technológia és termelésirányítás segítségé­vel készül a korszerű szigetelő- anyag. A vállalat folyamatos üzemben termel, így húsvét hét­főjén is munka közben tekinthet­ték meg a japán vendégek. A vegyesvállalattal szomszé­dos salgótarjáni síküveggyár is kijárta már a japán iskolát: Asahi- technológiával készíti a húzott síküveget, s további tervei van­nak a japán cégekkel való együtt­működésre. A leendő magyar- országi gépkocsi-összeszerelő üzemekhez japán tőkebevonás segítségével részvénytársaságot kíván alakítani járműüveg-előallí- tásra, illetve minőségi síküveg­gyártásra. Ugyancsak külföldi tő­kerészvétellel üvegfedő-, üveg­szál- és színesüveg-gyártást ké­szít elő. A japán delegáció a továbbiak­ban vezető hazai gazdasági szakemberek előadásait hallgat­ja meg, valamint megtekinti a szé­kesfehérvári Videotont, a Csepeli Szerszámgépgyártó Rt. és a Kő­bányai Gyógyszergyárat. Autóbuszülések — szalagon Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár móri alkatrészgyár leányvállalata végzi a különböző típusú autóbusz­ülések szalagon történő gyártását. (MTI-fotó— Kabáczy Szilárd felv.) továbbra is megengedjük ma­gunknak a feltételezéseket: 2 nagy párt eléri a szavazatok 4%-át, a parlamentbe küldés jogát, és ha feltesszük, hogy a többi pártra nagyjában egyenlő szavazat jut, akkor a 24 párt közt megosztó 92%-nyi szava­zat nem elegendő a küldési jog elnyeréséhez (átlag: 3,83%), vagyis a választópolgárok (1. fordulóban) 50%-ának 4—4%- a által támogatott két párt el­nyerheti az összes mandátu­mot (a 2. fordulóban pedig már a 25% nyolc százaléka elegendő ehhez). Vagyis kevesebb mint 400 fő küldhet egy parlamenti képviselőt. Ennél abszurdabb dolog is bekövetkezett a világ- történelemben, hogy ne mond­juk: a közelmúlt magyar törté­nelmében; a ma politikájában. Mindenesetre a fenti eszmefut­tatás arra figyelmeztethet, hogy ez a választójogi rendszer nemcsak bonyolult, hanem igazságtalan is: egy 10 milliós országban, ahol a lakosság háromnegyede választópolgár, akár 150 ezer ember eldöntheti a 386 parlamenti hely sorsát. Benke József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents