Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-07 / 56. szám

1990. március 7., szerda SOMOGYI NÉPLAP 3 A januári drasztikus ár- és díjemelések következtében jelentő­sen megnőtt a súlyos megélhetési gondokkal küzdő családok száma, de azoké is, amelyek csupán fogyasztásuk még elvisel­hető mértékű csökkentésére kényszerülnek. Meglehetősen vékony a társadalomnak az a rétege, amely zavartalanul folytat­hatja korábbi életmódját. Olyan háztartás már csak nagyon ke­vés lehet, amelyik ne erezné a fenyegetettséget: a gazdasági válság terheinek áthárítása előbb-utóbb öt is utolérheti. Az infláció nem önmagától van Nyilvánvaló ugyanis, hogy erről van szó, nem pedig spon­tán inflációról: a katasztrofáli­san eladósodott költségvetés törekszik kiadásainak mérsék­lésére, bevételeinek növelésé­re. Csupaszon mutatkozik meg ez a szándék akkor, amikor olyan fogyasztási cikkek árát emeli, mint a benzin, a cigaret­ta, az égetett szeszes ital vagy a személygépkocsi. Ezek jelleg­zetesen olyan áruk, amelyek­nek árában .hatalmas a költség- vetési lefölözés aránya, és drá­gításuk révén ez az arány to­vább nő. Csupán az említett ter­mékcsoportok árának eme­lésével évi töb tízmilliárdos be­vételhez jut a kincstár. Nem ilyen egyértelmű az indí­téka a lakbérek emelésének. Egyfelől azért nem, mert az így képződő többletbevétel egy- harmadát az állam támogatás címén visszajuttatja a lakosság legszegényebb rétegeinek: a komfort nélküli lakásokban la­kóknak, az öregeknek, a rok­kantaknak és a nagycsaládo­soknak. A megmaradó kéthar­madból pedig, tekintélyes — pontosan nem ismerhető — összeget kénytelen az új lak­bérrendszer bevezetésére for­dítani. Bár ezt a lépést a kor­mány úgy hirdette meg, mint egy igazságosabb lakásgaz­dálkodási rendszer kialakításá­nak kezdetét, a gyanakvásra szoktatott állampolgárok nem lehetnek igazán biztosak a han­goztatott és megvalósuló cél azonosságában. Még homályosabbak az indí­tékai az élelmiszerek áremelé­sének. A hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, hogy mérsékelhessék a költségvetés kiadásait: a mezőgazdasági termelés támogatását és a fo­gyasztói ártámogatást. Ezt mint törekvést, az értékarányos árak kialakítására akár reformlépés­ként is felfoghatnánk, ha nem állna fenn számos zavaró körül­mény. Mi zavarta az árhivatal elnökét? A közvéleményt- mindenek­előtt az zavarja, hogy tudomása szerint a színtiszta piacgazda­ságokban is élvez több-keve­sebb állami támogatást a mező- gazdaság. De vajon mi zavarta az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnökét, aki kereken megta­gadta az engedelmességet, és nem vállalta az élelmiszerek áfának felszabadítását? Talál­gatásokra kényszerülünk, mert az elnök erről nem, vagy csak igen szűkszavúan nyilatkozik. Ami szavaiból kivehető és ami sejthető: meglehetősen el­lentmondásos következmé­nyekkel jár az árak felszabadí­MÉG MINDIG „SZÉLÁRNYÉKBAN” Barcson megduplázódott a munkát keresők száma Magyarországon mintegy 50 ezer munkanélküli van. So­mogy azok közé a megyék közé tartozik, amelyekben már több az állást kereső, mint amennyi a felkínált elhelyezkedési lehető­ség. . Megyénkben az egyes térsé­gekben eltérő a munkaerő­gond. Barcson a múlt évben a nyilvántartásba vett álláskere­sők száma 660 volt. Közülük 100-an csak munkahelyet akar­tak változtatni. Mindössze 34- en kaptak hosszabb-rövidebb ideig munkanélküli segélyt. Két- három hónapon .belül majdnem mindenkinek találtak állást. Tavaly 61-en kaptak olyan igazolást, amely feljogosította őket az újrakezdési kölcsön föl­vételére. Az OTP 15-nek nem adta meg a kölcsönt, mert nem feleltek meg a föltételeknek. Öten időközben — noha hozzá­juthattak volna a pénzhez —, visszaléptek, elsősorban azért, mert nem voltak biztosak ab­ban, hogy vállalkozásuk sike- res.lesz-e, vissza tudják-e fizet­ni a kölcsönt. Ez volt a tavalyi helyzet. Az idén azonban Barcson is meg­ugrott az állást keresők száma. 161 -en jelentkeztek a tanácsnál állásért. Ez mintegy a kétszere­se a múlt évi havi átlagnak. Először fordult elő, hogy a mun­kát keresők száma mintegy 10- zel meghaladta a felajánlott munkahelyekét. Az elhelyez-, kedni szándékozók túlnyomó többsége segédmunkás, ugyanis a szakmunkásokat — főként varrónőket, cipőipari munkásokat, lakatosokat, he­gesztőket, — bármikor el tudják helyezni. Az úgynevezett köz­hasznú munkával rajtuk is igye- kezenek segíteni, de úgy lát­szik, nem teljes sikerrel. Ámbár — mondják a tanácsnál —, arra nem lehet megesküdni, hogy valóban annyi embernek nem jut munkahely, mint amennyien jelentkeztek. Több jel utal 'ugyanis arra, hogy növekszik azok száma, akik azért „vál-. nak” munkanélkülivé, hogy föl- vehessék az újrakezdési köl­csönt, amelynek mostanában nagy a keletje. Mindössze egy hónapig kell munkanélküliek lis­táján szerepelni és máris lehet menni az OTP-hez pénzt igé­nyelni. Talán-ez is oka annak, hogy egyre több az úgynevezett „válogatós” munkanélküli, aki a munkanélküli segélyre és az újrakezdési kölcsönre hajt. Ha a pénzt megkapta, más úton- módon egészíti ki jövedelmét, így jobban jár, mintha elvállalná a felkínált munkahelyet. Sz. N. A szélsőségektől óvakodjunk tása ott, ahol nincsenek piaci viszonyok, ahol a termelésben monopóliumok vannak. Megle­het, az érintettek tagadják a monopóliumok létét, ám erről bárki meggyőződhetett épp az új árak kihirdetésekor. Az új, „ajánlott” fogyasztói árakat ugyanis az élelmiszeripar több ágában.— például a sütőipar­ban, a húsiparban — nem az egyes termelők, hanem azok különféle egyesületei hirdették meg. Magyarán: az iparágak egységes árakat alakítottak ki, amit a piacgazdaságokban ár- kartellnek neveznek és törvényben tiltanak. Az árkartell áltálában teljesen kizárja a versenynek még a le­hetőségét is — épp ez a célja. Azt jelenti, hogy a különféle költ­Ha mindezt a körülményt szá­mításba vesszük, akkor talán nem túlzás az állítás: a kormány úgy tett messzemenő enged­ményeket az erejéről mindig híres volt mezőgazdasági lobbynak, hogy abból kevés haszna származott. Hiszen a költségvetési támogatást sze­rényebb engedményekkel is megvonhatta volna a mezőgaz­daságtól, akár hasonlóan dikta­tórikus eszközökkel is, amint megvonta a lakosságtól a fo­gyasztói ártámogatásokat. Úgy látszik, az ezer sebből vérző államnak nem volt mer- sze szembeszállni az agrárlob- byval, s kiadásainak csökken­tése érdekében még arra sem volt tekintettel, hogy a szabad árakhoz hiányzik a szabad ver­seny. Az áremelés valamelyes ellensúlyozását ismét csak a legszegényebb rétegeknél vál­lalta magára.- Tanúsítson bár. az állampol­gár a lehető legmegértőbb ma­Mindebből pedig következik, hogy az infláció most vágtatás- ba kezdhet; és teljességgel irá­nyíthatatlanná, ellenőrizhetet­lenné válhat. A kiszolgáltatott fogyasztónak — ha egyáltalán a keresők kategóriájába tarto­zik— egyetlen önvédelmi esz­köze marad: a bérkövetelés, a sztrájk. Ha a munkáltatók en­ségekkel termelő cégek szövet­keznek, és szövetségük lénye­ge, hogy azonos árakat alkal­maznak. A piacgazdaságok története számos példával tanúsítja, mi­lyen kíméletlenül tud eljárni a kartell a játékszabályokat meg­sértő cégek ellen. Gyakran csődbejuttatja azokat, amelyek megpróbálnak a megállapodott áraknál olcsóbban eladni. Magyarországon valószínű­leg még messze nem ilyen éles a helyzet, de kiéleződésének veszélye annál nagyobb, mivel a kormány az engedetlen Árhi­vatal helyett a MEM-et — az el­fogulatlannak nem minősíthető' főhatóságot — bízta meg az ár­hatósági teendők ellátásával. A kecskére bízta a káposztát. gatartást az ereje fogytán levő kormány, és a végzetesen el­adósodott államháztartás iránt, viselje bár zokszó nélkül a vál­ság terheit, e lépések következ­ményei miatti aggodalma sú­lyos és alapos. Ha az alapvető élelmiszerek és a benzin árát drasztikusan emelik — márpedig emelték —, akkor csupán e két árucsoport drágulása is úgy hullámzik vé­gig a gazdaság minden szférá­ján, hogy újabb és újabb áreme­léseket indukál. Aligha van olyan termék vagy szolgáltatás, amely ne drágulna törvénysze­rűen a szállítási és a megélhe­tési költségek jelentős emelke­dése következtében. S még nem is szóltunk a nem lakás célú helyiségek bérleti díjának 100 százalékos emeléséről, ami szintén benne van ebben a csomagban, s aminek terhét a gazdálkodók nyilván szintén továbbhárítják a végső lánc­szemre, a fogyasztóra. gednek a bérkövetelésnek, ak­kor az infláció még inkább ger­jed, hiszen annak egyedüli fékje ma a fizetőképes kereslet korlá­tozott volta. Ha a sztrájkok elha­rapóznak, akkor annyit sem képes a gazdaság megtermel­ni, amennyit ma. Egy sztrájkoló társadalom önmagát éhezteti ki. • „Olyan időket élünk, amikor elkerülhetetlenül szükség van arra is, hogy a közvetlen szak­mai, gyakorlati kérdések mel­lett az általános agrárpolitikai kérdésekről, az ágazat jelené­ről és jövőjéről is szót váltsunk” — dr. Tamás Károly, az Agrár­kutató, Fejlesztő Közös Válla­lat igazgatótanácsának elnöke fogalmazott így legutóbb a tu­dományos intézet vezető ta­nácsának klubszerű vitafóru- ' mán. Az MTESZ-székházban tartott összejövetelen négy lé­nyeges agrárkérdésről négyen mondtak véleményt: Rednágel Jenő, a MÉM miniszterhelyet­tese, Mayer Bertalan, az Agrárszövetség elnöke, Po­zsonyi Attila, az MSZMP elnök- helyettese és Fábián Gyula, a Néppárt vezetőségi tagja, a Szabad Szó főszerkesztője. A vitafórum négy alapvető témaköre volt a földtulajdon és földhasználat, az agrárolló és annak kivédési lehetősége, a szektorsemlegesség elve és gyakorlata, valamint az agrár- termelés jövője a várható piac- gazdasági viszonyok között. Talán kommentár sem kell ah­hoz, hogy mindegyik téma önmagában is „nehéz fajsú­lyú”, így csokorba gyűjtve pe­dig még inkább! De mivel egy­másra épülnek, szoros logikai^ kapcsolatban vannak, jó elgon­dolásnak bizonyult, hogy így foglalkozott vele az igazgatóta­nács. Mivel az alapvető témakö­rökről négy különböző párt, szervezet mondott véleményt, joggal várhatták a vitafórum részvevői, hogy éles ütközések lesznek. Hát ez az egyetlen egy jellemző, ami elmaradt! A néze­tek, a vélemények, a megítélé­sek rendkívül közel állnak egy­máshoz, nem ellentmondanak, hanem inkább egymást kiegé­szítik. A vélemények mindegyi­kéből az a szándék tükröző­dött, hogy a múlt bűneit újabb sérelmek elkövetése nélkül kell orvosolni. Rednágel Jenő úgy véleke­dik, a legnehezebb kérdésről, a földtulajdonnal és a földhasz­nálattal kapcsolatos problema­tikáról, hogy külön kell kezelni a má is tagi tulajdonban levő föl­deket a már megváltott földek­től. Az előbbi kérdés, egysze­rűbb, hiszen a rendelet teljes szabadságot ad a szövetkezeti- tagnak, eldöntheti, hogy mi módon kíván a jövőben gazdál­kodni földjével. Nagyobb gond a szövetkezetek területének csaknem felét érintő, már meg­váltott földek kérdése. Nem kétséges,'— hangsúlyozta —, hogy a volt tulajdonosokat re­habilitálni, kártalanítani kell, de oly módon, hogy az ne zavarja a jelenlegi gazdálkodási színvo­nalat. Nem szabad kidobni az eddigi eredményeket, a szellemi kincseket a megújulással, a tu­lajdonosi alapok kiépítésével együtt. Az Agrárszövetségnek szilárd állásfoglalása — mint mondta Mayer Bertalan —, hogy a tulajdonreformra szükség van, de a rehabilitáció, a kártalanítás terhét nem lehet csupán a szö­vetkezetek vállára rakni. Törvé­nyek, a földhivatalok határozták meg a földmegváltás árát, az igazságtalanságok megszünte­tésében ezért a költségvetés­nek, a társadalom egészének is részt kell vállalni. Egyetértett ezzel Pozsonyi Attila is, hangsú­lyozva a tulajdon és a használat kérdésének pontos szétválasz­tását. Az elhangzott nézetekkel nem vitatkozva Fábián Gyula viszont azt hangsúlyozta, hogy mindenekelőtt á szélsőségektől kell óvakodni, mert ebben rejlik az egyik legnagyobb veszély. Nem ütközött a vélemény a tekintetben sem, hogy a mező- gazdaságot lassan a csőd szé­lére -juttató agrárolló nyílását meg kell akadályozni. A hogyan- ra különböző javaslatok hang­zottak, el: „meg kell szüntetni a feldolgozóipar monopóliumát; nagyobb vállalkozói szabad­ságra, önálló exportra van szük­ség, a végtermék jövedelmének nagyobb hányada kerüljön visz- sza a termelőhöz; az agrárollót csak a piacgazdaság fogja megszüntetni”. Egyetértettek a vitafórum részvevői abban is, hogy bár az utóbbi években jelentős lépések történtek hazánkban a szektor- semlegesség megteremtése érdekeben, ám a teljes valósá­gában, gyakorlatában ez még nem él nálunk. Volt, aki úgy véle­kedett, hoay ez a probléma ren­dezhető a leggyorsabban, a leg­könnyebben, éppen ezért a sokszínű tulajdon és gazdálko­dási forma működőképessége érdekében mielőbb meg kell hozni az igazi szektorsemleges­ség érvényesüléséhez szüksé­ges intézkedéseket. Ez a lépés szorosan összefügg az agrár- termelés jövőjével. Volt, aki az állam lefölözési gyakorlatának megszüntetését hangsúlyozta, volt, aki a minőségi termelés fontosságát emelte ki. Nem volt vita a tekintetben, hogy a ma­gyar agrártermelésnek valódi piacgazdasági viszonyok között van jövője! A vitafórumon résztvevők kö­zött éles ellentétek nem voltak, abban pedig igencsak egyetér­tettek, hogy a kívánt változások eléréséhez temérdek „falat" kell lebontani, temérdek munkát kell még elvégezni. Türelemmel, a szélsőségektől óvakodva. v M A katasztrófát csak egy rendkívül felkészült törvényhozó te­stület, egy rendkívül erős, külföldön és belföldön egyaránt tekintélyt élvező kormány előzheti meg. Vajon sikerül-e, sike- rüjhet-e márciusban ilyet választani? Gál Zsuzsa A mezőgazdasági lobby győzelme A kiszolgáltatott fogyasztó követel NÉGYEN AZ AGRÁRPOLITIKÁRÓL Desedai tereprendezés Tereprendezést vé­gez a Deseda Horgász­egyesület a Kaposvár melletti horgásztó partján. Kaviccsal borí­tott bekötőutat építet­tek a Zselici Erdészet, a Közúti Építövállalat fü­redi keverőtelepe és a Kapos Volán teherfu­varozási kft. segítségé­vel. Képünkön: a terep- rendezésen és a 67-es melletti útfeljáró kiala­kításán dolgoznak a gépek. INFLÁCIÓS KILÁTÁSOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents