Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

1990. március 6., kedd SOMOGYI NÉPLAP 5 ,,A legszebb a magyar zászló” — Ez a zászló Togóé, ez pedig Gaboné — vágta rá magabiztosan Horváth Pé­ter. Hiába igyekeztünk ap­ró, „eldugottabb" országot keresgélni az atlaszban, természetesen az ország ne­vét letakarva. — És ez? — böktünk Omán lobogójára. — ...talán Omán — vá­laszolta. — Most már nehe­zebben megy. mivel régóta nem foglalkozom ezzel. A bájos arcú kisfiúra ta­lán még emlékeznek: a te­levízió „leg’.-ekkel foglal­kozó adásában szerepelt. — Akkor még csak kö­zépső csoportos voltam — magyarázza a most harma­dik osztályos kisdiák. — Apu mondta, hogy ha tet­szenek a zászlók, megtanul­hatnám, melyik kié. És miért ne tetszettek volna? Valamennyi szép és színes. — Melyik'a legszebb? — Hát a magyar.1 De az Amerikai Egyesült Államok zászlója is nagyon szép. — Tudod, hogy hány csil­lag van rajta? — ötven vagy ötvenegy? — kérdezett vissza. Tétová­zása jogos, hiszen az USA ötven szövetségi állama mellett van egy szövetségi kerülete is. — Azt mondtad, a zász­lókkal már nem foglalko­zol, de bizonyára van he­lyette más hobbid ... — Nagyon szeretem a földrajzot, lóként Magyar- ország települései érdekel­nek. Ezenkívül kedvencem a matek, és hobbiként az egyszerűbb fizikai kísérle­tek. A sportokat is kedvelő Péter kívánsága: szeretné látni az Amerikai Egyesült Államokat. A washingtoni Fehér Házat, a hollywoodi filmgyárat, a texasi cow­boyokat. A barcsi II. Számú Álta­lános Iskola tanulója, a ta­nárok szerint igen jó ké­pességű, tudása több tárgy­ból meghaladja a követel­ményeket. S hogy milyen tanuló? — Hát nem tudom, hogy a kitűnőt minek veszik? — húzta föl a vállát „tanács­talanul". T. R. Erdélyi tájak — Tabon A tabi székely-napok programsorozatához kap­csolódva Kádár F. Tibor er­délyi származású Jestőmű- vész bemutatkozó kiállítá­sát rendezték meg. A Ka- lotaszegről származó festő jelenleg a veszprémi Ba­kony Múzeum munkatársa és első alkalommal mutat­kozott be Somogybán, az Erdélyi tájak című képei­vel a Koppány-völgvében. Művészi munkáján keresz­tül vállalta magyarságát, amely megmutatkozik érze­lemvilágán is. Képeinek színskálája gaz­dag, Azt az erdélyi válto­zatosságot fejezi ki. melyet kénytelen volt elhagyni. A zömében komor, sötét szí­nek mellett az utóbbi idő­ben már a melegebb, ba­rátságosabb színeket is rendszeresen használja. Er­re utal többek között a Csó­nakok a Balatonon, vagy a Hol.t-Tisza című képe is. Néhány munkáján a kalo­taszegi motívumokat, az ot­tani népviseletet örökítette meg, de sokat sejtet a Szé­kelyföld című festménye is. Kitűnő művészi teljesít­ményre utal a „Kalotaszegi legényes", a „Kalotaszegi menyecskék" vagy a portré­ja Koós Károlyról. Tájak, emberek, portrék. Nyíltság, őszinteség, tiszta­ság. Mindez egyszerre jel­lemzi Kádár F. Tibor tabi tárlatának anyagát. Március 10-ig lesz Tab vendége Kádár F. Tibor. Bemutatkozó kiállítását a városi művelődési központ­ban tekinthetik meg és vá­sárolhatnak képet a képző- művészetet kedvelők. (Krutek) TÓTH BÉLA 35 ÉVE Az alapító tag Tóth Béla harmincöt éve a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze. Alapító tag, így pályájának alaku­lása követte a színház fej­lődését. Szerényen, a szín­pad iránti alázattal dolgo­zott, nem „tolta” magát elő­térbe. Tette, amit rábíztak — korrekten, megbízhatóan. Ritkán volt alkalma az iga­zi kihívásokra válaszolni, bár az utóbbi évékben, ha kellett, ezeknek is megfe- lelt. Mikor megkerestem, az­zal az indokkal tért ki, hogy ő nem tartozik a színház sztárjai közé, személyére biztosan nem kíváncsiak a nézők és úgysem tudna olyat mondani magáról, ami mást is érdekelhet. De nyu­godtan írhatok róla, amit gondolok — fűzte hozzá. Szerettem volna megkérdez­ni: mi az a kötelék, az a láthatatlan szál, ami har­mincöt évig itt tartotta Bé­la bácsit Kaposváron? Hi­szen egy régebbi beszélge­tésből tudom, hogy a szín­házon kívül, kezdetben, nem volt semmi, ami a városhoz kötötte. 1932-ben Tiszaörsön szü­leteti, abban a faluban, ahol a Talpalatnyi föld lako­dalmas jelenetét forgatták 1952-ben véletlenül került a Színművészeti Főiskolára. Budapesten kultúrosként dolgozott valamelyik gyár­ban, amikor megkérdezték tőle: nem lenne-e kedve színésznek tanulni. Volt. így került abba az osztályba, ahol Fekete András, Kun Vilmos és öze Lajos is ta­nult. Még -mielőtt befejezte volna a főiskolát, hallotta, hogy Sugár László szervezi 'a kaposvári színház társu­latát. Épület volt Kaposvá­ron, csak csapat nem. Tóth Béla is jelentkezett; így ke­rült városunkba. ■ Az első darab, amit az önálló társulattal rendelkező színház bemutatott, Huszka- operett volt, a Szépjuhász- né. A darab sikert aratott. Sugár László azonban nem. A következő igazgató Zách János lett; egy sikeres éva­dot irányított Kaposváron. A színház műsorán szere­pelt a Csongor és Tünde, meg A mi kis városunk. De abban az évben 1956-ot ír­tak, és nem tetszett a „hi­vatalnak” már akkor sem a színház újító szelleme: Zách Jánosnak is mennie kellett. Aztán viharos gyorsasággal váltotta egymást négy igaz­gató. Majd Komor István következett, akinek a neve, munkája fogalommá vált a társulatban, ö szerződtette a főiskoláról akkor frissen kikerülő Zsámbéki Gábort és Babarczy Lászlót is. Megváltoztatta a színház, műsorpolitikaját, az operett háttérbe szorult. Igazgatá­sának tragikus halála vetett Agykontroll Jósé Silva és Philip Mie­le Agykontroll című köny­vét az „aluljáró-irodalom" árusainak portékái között fedeztük föl. Nem tudni, mi okból került ide az agv- kontroll-módszer megala­pítójának és szerzőtársának, a New York-i Institute of Technology professzorának karcsú kötete. Egy bizo­nyos: témájával és stílusá­val kilóg a kínálatból. 28 évi kutatás és kísérle­tezés után született meg Jósé Silva módszere; ennek kifejlesztése gyermekei intel­ligenciahányadosának eme­lésével párosult. S ami­kor az iskolában látványos eredményeket produkáltak korábban rosszul tanuló csemetéi, az apát rögtön megrohamozták a szomszé­dok. 1966-ban a Texas ál­lam-beli Amarillóban tar­tott először tanfolyamot módszerének alkalmazásá­val, s az elmúlt két és fél évtized világszerte sikerek sorozatát hozta számára. Az agykontroll-módszer lényege, högv „bárki meg' tanulhatja, miként emlé­kezzen látszólag elfelejtett dolgokra, hogyan befolyá­solja a fájdalmat, gyorsítsa meg a gyógyulást, hogyan hagyjon el rossz, szokásokat és élessze föl az intuíciót, miáltal hatodik érzékünk mindennapi életünknek egy kreatív, problémamegoldó részévé válik. Mindezzel egy boldog, bensőséges bé­keérzés, nyugodt optimiz­mus is együtt jár, ami azon a közvetlen tapasztaláson alapul, hogy sokkal inkább képesék vagyunk életünket irányítani, mint azt valaha is képzeltük.” A Generál Press gondo­zásában megjelent könyv érdekessége, hogy a fordí­tók — dr. Dómján László, Domjánné Harsányt Katalin és Dómján Gábor — a jobb érthetőség és az ere­deti mű szellemének hívebb tolmácsolása érdekében te­gező i formában szólnak az olvasókhoz. Legelőször a meditáció­val — amely kiindulási pontja az agykont/ollnak — és annak jelentőségével is­merkedhetünk meg. Felada­tok sorával találkozunk. KÖNYVESPOLC amelyek az emlékezőképes­ség javítására, a igyorstanu- lás elsajátítására irányul­nak. Az úgynevezett ‘ krea­tív alvás szerepéről, az ál­mok jelentőségéről is olvas­hatunk. Szó esik a hatodik érzékről, %s egy bensőséges gyakorlatról is, amelyet el­sősorban szerelmeseknek szántak a szerzők. A szerzők az érdekes és a munkahelyeken is bátran alkalmazható gyakorlatokkal babonázzák meg az .olvasót. Már a‘ könyv elején felhív­ják a figyelmet arra, hogy többszöri olvasással és az előírt feladatok rendszeres gyakorlásával várhatunk csak eredményt e módszer­től. A tét nem kicsi. A Sil- va-féle agykontroll elsajátí­tása révén javulhat memó­riánk, optimistábbak, ki­egyensúlyozottabbak lehe­tünk; lefogyhatunk, és le­szokhattunk a dohányzásról is. L. S. véget. Emlékét őrzi a tár­sulat által évenként vala­melyik színésznek odaítélt „Komor-gyűrű”, amelynek Tóth Béla is tulajdonosa lett 1977-ben. A robbanásszerű változá­sokban szinte minden és mindenki kicserélődött, ám Béla bácsi maradt. Egyszer azt .mondta, hogy igazán nagy igénye nem volt, igv nem is csalódott. Az új ren­dezők, igazgatók új kihívá­sokat is jelentettek. Általá­ban epizód-, olykor-olykor nagyobb karakterszerepeket játszott. „Nem jártam soha a fellegekben, nem akartam a színházi Világot megválta­ni" — mondta. Az ,1982-es év nagy nyo­mot hagyott benne. Autó­balesetet szenvedett, és úgy látszott, vége a színészi pá­lyának. el fogja veszíteni az egyik lábát. Babarczy László igazgató úgv igyeke­zett lelket önteni a lelkileg is sérült színészbe, hogy a soron következő darabban Tóth Béla a Kihallgatás cí­mű darabban már szerepet osztott rá. így — bár bottal — újból pró­bált, Illyés Gyula drámájá­ban, a Kegyencben. 1982 óta a színház is job­ban számít rá. Ebben az Időszakban mutatták be Csehov Cseresznyéskertjét, amelyben az öreg Firszet játszotta. Egyszerű, ám roppant kifinomult eszkö­zökkel mutatta be az elmú­lás szomorúságát. Molnár Ferenc Liliomjában Ficsúrt, a csavargót alakította, Ör­kény darabjában, a Pistiben pedig a Papát. A múlt év­ben a legjobb férfi-epizód- alakítás díját kapta a szín­házi kritikusoktól Eörsi Ist­ván Kihallgatás című drá­májában H.oretzkv Sándor megformálásáért. Hunyadkürti Ilona Fotó: Csobod Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents