Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-06 / 55. szám
1990. március 6., kedd SOMOGYI NÉPLAP 3 A területi szakszervezeti munkával nem foglalkoztak KONGRESSZUS UTÁN KÉTSÉGEK KÖZÖn Dr. Eger szegi László radikális változásokat vár A hét végén megalakult a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége. A háromnapos rendezvényen, amely 26. kongresszusként kezdődött," s az új szövetség alakuló kongresszusává változott át, 19 somogyi küldött képviselte a megyei szak- szervezeteket. Tegnap Eger- szegi Lászlót, a megyei szakszervezeti területi képviselet vezetőjét kérdeztük: Milyen vott ez a kongresz- szus ? — A szakszervezeti mozgalom szempontjából kétségkívül történelmi jelentőségű: olyan időszakban került rá sor, amikor a társadalom is fordulóponthoz érkezett. Ennél is fontosabb azonban, hogy a kongresszus teljes egészében leszámolt a múlttal, és kelló együttműködési szándékot nyilvánított ki más szak- szervezeti formációkkal. Közben létrejöhetett az Országos Szakszervezeti Szövetség. Igaz, nehéz szülés volt. Végig bizonytalannak tűnt?: életképes gyermek jön-e a világra. Idegesség, kapkodás, bizonytalanság érződött. A demokrácia és az anarchia egyaránt szóhoz jutott. Nekem úgy tűnt, az utóbbi feltűnően gyakran uralkodott el az ülésteremben. — Kik csatlakoztak az országos szövetséghez a somogyi szakszervezetek közül? — Nem kellett azonnal csatlakozni. Lehetőség volt az okmány parafálására is, ami azt jelenti, hogy a tagsággal yaló konzultálás után lehet kimondani a végső szót. Erre két hét áll rendelkezésre. A parafálók között találjuk például a kilencezer tagot képviselő pedagógus szakszervezet küldöttségét. Ügy tudom, a vasasok, az Édosz, a Medosz / képviselői azonnal igent mondtak. Kétségtelen, a' megye szakszervezeti tagságának mintegy 80 százaléka alapító tagként vett részt ily módon az Országos Szak- szervezeti Szövetség létrehozásában, s mintegy 15—20 százalékra tehető azoknak a száma, akiknek nevében csak parafáltak a küldöttek. — Mit jelentett a kongresszus a területi szerveződések számára? — Ez a kongresszus sajnos nem foglalkozott sem az ágazatok területi szerveződésével. sem a területi szövetségekkel —, noha több felszólaló is kísérletet tétt arra, hogy ez is napirendre kerüljön. A válaszokból mindig az derült ki, hogy a területi szervezetek dolga, alapítanak-e szövetséget és hogyan működtetik azokat. Így aztán a magam és a területi szerveződések szá- ' mára semmi érdemlegeset nem tudtam kihámozni. — És most mi lesz? — A kongresszus lezárt egy szakaszt, elhatározott egyfajta elrendeződést, létrehozta az országos szövetséget, elindított egy olyan folyamatot, amelynek hatása ma még kiszámíthatatlan. Nem vagyok biztos abban, hogy' ennek az évnek a társadalmi változásai mellett egyben marad-e a szövetség. Abban sem, hogy azok a nagy szakszervezeték, amelyek most csak pa- rafálták- csatlakozásukat, végül is maradnak-e. Véleményem szerint egy év kell ahhoz, hogy kiderüljön: valóban minden szempontból hasznos volt-e ez a kongresszus. Sok tehát a bizonytalanság. Meggyőződésem,, hogy radikális változásokra kerül sor a területeken is. De hogy milyenre, abban meglehetősen tanácstalan vagyok. Nekünk meg kellene kezdeni egy olyan területi szervezet kialakítását, amilyent a megye szakszervezeti. tagsága akar. De ez nem egyszerű. A területi szövetségek ugyanis pillanatnyilag a központi szervek kezében vannak, fennmaradásuk tőlük függ. Ha a központ megvonja a támogatást, az azt jelenti, hogy a jelenlegi képviselet megsznűik. Ebben az esetben csak egy járható út marad: létrehozni a tagságra' épülő, alulról szerveződő területi szövetséget. (Szegedi) SÁMSON SORSA Elindul a felemelkedés útján? — A fiatalokon múlik Balogh Józsefné, sz. Vida Eszter élettörténetében benne van az egész falu története. Olyan sok a közös vonás, hogy az emberben fölmerül a kérdés: ha ennyire mostoha a sors egy településhez, az ittt lakókhoz, akkor miért nem hagyják el? Miért tűrik évtizedek nyomorúságát, megaláztatását, és miért gondolják mégis, hogy ■ egyszer jobbra fordul az életük? — Sámsont duplán súly- ■totta az, ami a magyar falut általában — mondja a hatvankét éves nyugdíjas asszony —, a téeszesítés, az elcigányosodás, az értelmiség menekülése. Nem csoda, hogy ide jutott a vidék. Szörnyű élményeim vannak, melyeket csak részben magyaráz a családi háttér. Apám alkoholista volt, s ahogy nálunk . mondják, még az eketaliga is lement a torkán. 15 évesen egyetlen lóval fuvaroztam, egyedül neveltem fel két gyermekemet, mert a férjem 1956-ban disszidált. A rendszer rajtam állt bosszút: három évig sehova sem vettek föl dolgozni. Műveltem a földet, és élelmiszert — dióbelet, baromfit, egyebet — vittem Pestre: feke- tézésért letartóztattak. A bíróságtól ■ azt kértem, hogy csukjanak le, mert akkor legalább a gyermekeim éllá" tását megoldja az állam. Végül az ügyész jött ki a sámsoni áfészhez, hogy vegyenek fel dolgozni. Azt hiszem, nem maradtam hálátlan : ez volt az egyetlen munkahelyem. Láttam a tragédiákat, láttam sírni olyan embereket, akiknek kenyérre sem volt pénzük, s korábban a község leggazdagabb emberei közé tartoztak. Láttam elszomorító körülmények között • élni 'ismerőseimet, akiknek korábban két házuk volt, de mindkettőt államosították. .Talán egyéni adottságom, hogy minden átélt igazságtalanság, napi drágulás, pártcsatározás ellenére optimista vagyok. Azonos a téma a tanács- elnöki irodában, ahol Somogyi Magyatr József vendége egy másik elnök — Varga Árpád, a helyi téesz vezetője. Országos és helyi gondokról esik szó: pénzről, amelyből olyan kevés jut a sámsoniaknak. A szövetkezet próbál ugyan lépést tartani az inflációval, a szeptemberi fizetésemelés után a közeljövőben ismét várható újabb, ám kiderül, hogy például az állattenyésztés már tervszinten is csak nullára fut ki, némi szerencsével falán minimális' nyereséget hozhat. Bár a gabona a meghatározó, szarvasmarhára a fentiek ellenére is szükség van: ennek a trágyája a legolcsóbb. Kérdezem tőlük, mi a legnagyobb gond Somogy- sámsonban: Egybehangzóan állítják, hogy a cigányokkal' van a legtöbb probléma. Marótpuszta ha egy kilométerre van Sámsontól, fiatal település, s ma már szinte csak cigányok laknak itt. Sámsonnak és Maróinak 950 lakosa van, egyharma- duk cigány. A többség tisztességes, rendes, dolgos, ám 20—30 százalékuk nem dolgozik és természetesen ők azok akik kezdeményezői. végrehajtói a napi atrocitásoknak. Rossz a közbiztonság Maróton, s bár nincs vezetékes ivóvíz, a kutakat teledobálják szeméttel, egymástól is lopnak. Csoda-e hát, hogy a becsületesebbje elkívánkozik innen? Követésre való példa is van már bőven. Varga Árpád büszkén emlegeti Bogdán Istvánt és családját. Van köztük traktoros, foga- tos, állattenyésztő is — kiérdemelték a tagság elisme" rését. Az egy főre jutó 85 ezer forintos évi, átlagjövedelem lehetővé teszi, hogy tanácsi, munkahelyi támogatással építkezzenek. Varga Árpád zárszámadó közgyűlésre készülődik, elbúcsúzik tőlünk. így aztán minden terítékre kerül, ami a tanácselnököt nyomasztja. A közigazgatási területhez tartozik Somogyzsitfa és Szőcsénypuszta 780 lakossal, valamint Csákány 420 személlyel. Valamivel több, mint 2000 ember gondját, problémáját ■ kell megoldani a héttagú apparátusnak öt településen. Ez aztán együtt jár azzal, hogy időnként az elnök baktat el boltba két kiló szögért. Ezzel el is érkeztünk az ellátáshoz. Az elnök tömören fogalmaz: csapnivaló. Minden községben van vegyes- és italbolt, ám a nagykereskedelem egyben nagy úr is: kisebb tételeket nem szállít ki. Persze nemcsak bosszúságok, gondok vannak, mert hiszen akkor ki vállalna közszolgálati funkciót. Több szervezet összefogásával most újítják föl a gyógyszertárat, épül a tornaterem. fejlesztik a szőcsény- pusztaj erdészeti szakiskolát— Ez az intézmény jótékonyan hat az egész településre — mondja a elnök és nagy elismeréssel szól az itteni pedagógusokról: Ott Györgyről és feleségéről. Ottné vezetésével jutott el a helyi asszonykórus arra a színvonalra, hogy már több rádiófelvétel is készült velük, Sámsonban is megalakult az iskolai néptánccsoport, s ha elkészül a tornaterem, talán más szabadidős csoportkörök is alakulnak. — Sajnos ma az egész faluban nincs egy hely, ahol bált, közgyűlést, vagy lakodalmat rendezhetnénk. Elindul-e a felemelkedés útján Somogysámson és a hozzátartozó néhány település? Sok múlik a fiatalokon — ám ha az alábbi két véleményt hallgatjuk, ugyanúgy kétségek között maradunk, mint a helybeliek közül több százan. Kelemen Magdi 16 éves, napi három órát utazik, hogy Nagykanizsán, az Izzóban betanított munkásként dolgozhasson. Élelmi- szeripari tanuló volt korábban, de abbahagyta az iskolát. Szeretne itt élni, s ha lehet, itthon akar munkát vállalni.Bogdán Tamással Maróton beszélgettünk. 17 éves, kettő osztályt végzett és még életében nem dolgozott. így élnek ők, egy településen, más-más környezetben, másféle elképzelésekkel, vágyakkal. Engedjük-e, hogy az egyik visszahúzza a másikat? süu Ferenc a metszéssel, a gyümölcsösökben is csattognak már az ollók: az 562 hektár őszi- barackosban végzik a tavaszi munkákat. Amint végleg megenyhülni látszik az idő, a telepítéseket is megkezdik. A szőlőben 91, a gyümölcsösben ötven hektár előkészített terület várja a csemetéket illetve az oltványokat. Mire ezek termőre fordulnak, szükség lesz egy nagyobb kapacitású feldolgozóra is. A borászati üzemben Vincze Miklós termelési ágazatvezető kalauzolt bennünket. Jelenleg három palackozó gépsor üzemel. Az . egyiken a belföldi piacokra kerülő borokat palackozzák, a másikon pedig a hazai piacra szánt Martini csorog az üvegekbe. A harmadik töltőgép *s üzemel, vörösbort — nagyburgundit — palackoznak. Mindez a biztosnak látszó hazai igények kielégítését hivatott elősegíteni, ám a tartályokban a sok százezer liter, szocialista piacra szánt bor vár a palackozásra. Vincze Miklós szerint nemhiába, hisz e hét közepén 100 ezer üveget töltenek meg Semillon' fajtájú száraz fehérborral, s küldik a Szovjetunióba. Félmillió palack Bogiári muskotályt — ez a havi ütemezett szállítmány — az NDK-beli fogyasztók kortyolgathatnak mlajd. Az amerikai Pepsi céggel kötött szerződés alapján az idén is mintegy 200 ezer karton minőségi bor — 4 féle fehér- és 2 féle vörösbor — indul útnak az USÁ- ba. A „piacon maradás-- illetve a vásárlók megnyerésének egyik módja a .termékskála bővítése a piac igényei szerint. Ezt a lehetőséget Bogláron sem hagyják ki. A hagyományos hétdecis borok mellett nemsokára megjelennek az üzletekben a mutatós, kézreálló kétdecis palackok. Ezeket elsősorban Nyugaton keresik, de a hazai piacnak is vannak már hasonló igényei. A fajta- választékot egy új pezsgő bővíti, a BB Club, amelynek- száraz és félszáraz módozatai talán még az első félévben kaphatók lesznek. 1990-ben összesen mintegy 28—29 millió palack bor és pezsgő hagyja el a kombinát üzemét. Az alkoholmentes italok kedvelőinek is .szolgálhatunk jó hírrel. A már bevált négyfajta BB üdítő mellett újabb néggyel rukkol ki idén a svéd partnerrel együttműködő üzem. Hock János üzemvezető már az új gépsort is meg tudta mutatni, ahol az őszi-és kajszibarack-, meggy- valamint paradicsomitalok kerülnek ■ majd dobozba. A piaci hátteréről is kérdezősködtünk: ám ez még üzleti titok. Különösen most az, amikor 'egy nagyrészt szocialista exportra berendezkedett nagyüzem nem igazán érezheti magát biztonságban. V. O. NÉGY Ú] ÜDÍTŐ Üj gyümölcsöst, szőlőt telepítenek Az egymillió oltás készen lesz e hét végére, ami azt jelenti, hogy ötszázezer szőlőoltvánnyal több lesz idén a Balatonboglári Mezőgazda- sági Kombinát vidékén, s mire termőre fordul, közel ugyanennyi tőke levével többet dolgozhatnak fel. Ahogy azt Bujdosó Ferenc. a kertészeti üzem központi kerületvezetőjétől megtudtuk, a korai tavaszt kihasználva a metszés is kész lesz a szőlőben nemsokára. 964 hektár termő szőlő mellett 324 hektárnyi szakcsoporti szőlőben készülnek el
