Somogyi Néplap, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-23 / 69. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP 1990. március 23., péntek NYUGDÍJASOK oldala Amit tudni érdemes az adófizetésről Hazánk lakosságának mintegy egyötöde nyugdíjas. Sokakat érinthet tehát a kérdés, hogyan adóznak a nyugdíjasok? Kérdéseinkre dr. Biczó Sarolta, az adófelügyelőség osztályvezetője válaszolt. — Ki tekinthető a személyi jövedelemadó szempontjából nyugdíjasnak? — Nyugdíjasnak minősül az, aki saját jogú nyugdíjjal, özvegyi nyugdíjjal, illetőleg ideiglenes özvegyi nyugdíjjal rendelkezik. Adózás szempontjából nyugdíjasnak minősülnek azok a személyek is, akik mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékában, a szakszövetkezeti tag részére járó növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesülnek, valamint, akik legalább 67 százalékban csökkent munkaképességűek, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülnek. Aki 1989-ben akár csak egy napig is nyugdíjas volt, vagy azzal egy tekintet alá esett, adóját a nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezések szerint számíthatja akkor is, ha nyugdíjat részére a naptári évben még nem folyósítottak. — Hogyan adózik a nyugdíjas? —A nyugdíj után — függetlenül annak összegétől — adót nem kell fizetni. Nincs adófizetési kötelezettség akkor sem, ha a nyugdíj és egyéb jövedelem együttes, évi összege nem haladja meg a 108 000 forintot. Ha a nyugdíj és az egyéb összevonás alá eső adóköteles jövedelem évi, együttes ösz- szege meghaladja a 108 000 forintot, az összjövedelem után számított adó összegéből a 108 000 forintra jutó adó (11 770 forint) kedvezményként levonható, és a maradvány a nyugdíjas adókötelezettsége. Végül előfordul, hogy a nyugdíjas több forrásból származó összes jövedelméből az éves nyugdíj összege önmagában meghaladja a 108 000 forintot. Ilyen esetben a számítást az előzőek szerint kell elvégezni azzal az eltéréssel, hogy az összjövedelem adójából az éves nyugdíjra jutó adóösszeget kell — adó- kedvezményként — levonni. Eltérő szabályozás érvényesül az árvaellátásra jogosult gyerekre tekintettel folyósított özvegyi nyugdíj esetében. Ez adómentes, bevallani, illetve az egyéb jövedelmekkel összevonni sem kell. — Kiknek kell adóbevallást tennie a nyugdíjasok közül? — Adóbevallást kell tennie annak a nyugdíjasnak, akinek az összevonás alá eső teljes jövedelme az éves nyugdíjjal együtt a 108 000 forintot meghaladta. Ilyenkor azonban bevallást annak is adnia kell, akinek tényleges fizetési kötelezettsége az igénybe vehető kedvezmények következtében nem keletkezik. A munkáltató természetesen elszámolhat a nyugdíjassal is, ha az illetőnek a nyugdíján és a munkabérén'kíyül más jövedelme nem volt-, és a munkaviszony 1989. december 31-én fennállt. Ekkor adóbevallást nem kell tenni. Annak a nyugdíjasnak, akinek összes jövedelme a 108 000 forintot nem érte el, de tőle adóelőleget vontak le, adóbevallást azért kell készítenie, mert a levont adóelőleget csak ekkor utalják vissza részére. Az elmúlt évben az előleglevonás szabályai változtak, így várhatóan a korábbinál kevesebben kényszerülnek erre a megoldásra. Leggyakrabban a 2000 forintot meg nem haladó, eseti kifizetések miatt kerülhet sor a levont adóelőleg visszaigénylésére. — Tudomásunk szerint az ún. kis összegű kifizetésekből levont forrásadót nem lehet visszaigényelni. Van ezen a területen valami változás? — Az elmúlt évben a kis ösz- szegű kifizetések adózásánál választási lehetőség illette meg a magánszemélyeket. Az egyik esetben a kifizető a megbízási díjból 20 százalékos forrásadót vont le, ilyenkor a jövedelmet bevallani, és egyéb jövedelemhez hozzászámítani nem kell. Ennélfogva a levont forrásadó nem igényelhető vissza. Ha azonban a magánszemély úgy nyilatkozott, hogy ezt a jövedelmét össze kívánja vonni más forrásból származó jövedelmeivel, akkor a kifizetőnek az általános szabályok szerint adóelőleget kellett levonnia. Az utóbbi esetben, a 2000 forintot meg nem haladó kifizetés összevonásra kerül a más jogcímen szerzett jövedelmekkel. Ez a módszer a nyugdíjasoknak akkor kedvező, ha a nyugdíj és az egyéb jövedelem — a kis összegű kifizetéssel együtt — nem haladta meg a 108 000 forintot. Ugyanis adókötelezettségük nem keletkezik, a levont adóelőleg pedig a bevallás benyújtásával visszaigényelhető. — Hogyan érvényesítheti az adókedvezményt (például közműfejlesztési hozzájárulás esetén) az a nyugdíjas, akinek ösz- szes jövedelme nem érte el a 108000 forintot? — Az adókedvezmények mértéke tavaly is csak a fizetendő adó összegéig terjedt. Ha a nyugdíjasnak adófizetési kötelezettsége nincs, az adókedvezményeket értelemszerűen nem érvényesítheti. Lényeges változást jelent a tárgyévben, hogy a befizetett közműfejlesztési hozzájárulás 15 százalékát a tanács közvetlenül visszatéríti. Erre való tekintettel adókedvezményt 1990-től nem lehet igénybe venni, de a fenti összeget adómentes támogatásként minden érintett személy, a nyugdíjas is, visszakapja. Sz. N. Emlékek citerák húrjain A korán jött tavasz idős Bu- zsáki Ferencet is a szabadba csábította. Ottjártunkkor éppen a pusztakovácsi út közelében lévő földön dolgozott, a fiával együtt. Rövid pihenőt javasolva arra kértük, meséljen arról, miként múlatja a nyugdíjas éveket. — A ház körüli munka és az állatok gondozása nagyjából teljesen kitölti napjaimat, de amikor tehetem, nagy örömmel ülök le a citeráim mellé, hogy régi, kedves nótáimat előcsalogassam. Ha szájharmonikázni támad kedvem, akkor azon játszom — mondja a 69 éves férfi, és zsebébe nyúlva már mutatja is a kisebbiket, amelyet mindig magánál hord. A hadifogságban is ez volt az egyetlen társa... 1948-ban jött haza, a háború alatt eltemették az édesanyját. Azóta csak meghatódva tudja elénekelni és elpengetni az „Isten veled, édesanyám” kezdetű dalt. Buzsáki Ferenc nemcsak nó- tázni tud, hanem kiváló ismerője a citeráknak is: csaknem harminc éve foglalkozik citeraké- szítéssel. Egy gyomorműtét utáni betegállomány hívta elő tehetségét: a kórházból kikerülRovatvezető: Hernesz Ferenc ,,Féltem őket...” Szemben lakom a játszótérrel. Lehetne ott játszani, ha tudnának a mai gyerekek játszani... De nem tudnak. Rongálják—néha a felnőttek közreműködésével! — a nem kis költséggel felszerelt hintákat, libikókákat, felborogatják a padokat, kitépik a virágokat, bokrokat, fácskákat, a vasúthoz közel lakók bandákba verődve, kövekkel dobálják az elhaladó vonatokat... Egyedül élő, főleg idősebb ember nem nagyon mer nekik szólni, mert hamarosan nemcsak „kiosztják”, hanem tettleg is bántalmazzák... De maguk között is gyakorta van nézeteltérés. Ilyenkor a leg- ocsmányabb szavakkal illetik egymás fel- és lemenő ági hozzátartozóit. Mindinkább terjed, hogy ezekből a lányok is kiveszik a részüket. Sajnos, egyre gyakoribbak a gépkocsi- és lakásfeltörések, a bolti lopások... Egyes szülők, pedagógusok a tehetetlenségre panaszkodnak. Úgy érzik, nincs a kezükben megfelelő eszköz, mert a jó szó olykor már falra hányt borsó. Nemegyszer hallottam, hogy „nem szólok vagy elfordítom a fejem, hogy ne lássam, ne halljam a csúnya beszédet és cselekedeteket”. Mind több a fásult ember, egyre közömbösebbé válik a társadalom... Fogyóban van a szülők és a nagyszülők tisztelete. Nem tartom magam annyira maradinak, hogy ne érteném meg a mai fiatalokat, de nem tetszik nekem a csúnya, gusztustalan beszéd, a bántó magatartás. Féltem őket és meggyőződéssel vallom, ebben nem vagyok egyedül. Szeretném, ha minél többen volnának a kirívó esetek meggátlásának hangot adók és cselekedni is tudók... K.J. ve több mint két hónapot töltött otthon, s unalomból fogott hozzá az első darab elkészítéséhez. —Többmintötven hangszert állítottam össze a megrendelők megelégedésére — mondja —, s Franciaországba is kijutott néhány. Az én citeráim csapolva és nem szegecselve készülnek, mint a gyáriak. Az alapanyagot a kiskorpáéi tüzéptele- pen szereztem be, s még jó pár évre elegendő lesz. Az egyik barátommal legyalultatom a deszkákat, s utána fogok hozzá a munkához. A fejrésze és a két oldala diófából készül, a teteje és az alja pedig fenyőből. En hangolom mindegyiket, s ha szükséges, lakkozott farostlemezzel díszítem őket. Buzsáki Ferenc citeráival a helyi művelődési házban és egy Marcaliban rendezett népművészeti kiállításon is találkozhattak a látogatók. Kapa- és kaszanyelei a földeken tesznek jó szolgálatot. Cigarettakínálókat készít és kosarakat fon; a természetes anyagok használati vagy dísztárgyakká formálódnak a keze nyomán... A házigazda a helyi termelő- szövetkezettől ment nyugdíjba, s kisebbik fia családjával él együtt. Buzsáki Ferenc, ha teheti, kiül az udvarra, és a friss tavaszi levegő citerakészítés közben előcsalogatja a szomorú-szép nótákat. A legkisebb unokának szánt hangszer nemrég készült el. Mindegyikük kapott már.egy-egy citerát, s ha még nem is tudnak rajta játszani, nagy becsben tartva, fő helyre tették nagyapjuk ajándékát. L.S. Fotó: Jakab Judit Hogyan adagoljuk a gyógyszereket? Amikor az orvos gyógyszert rendel, akkor a kórkép, valamint az egyedi eltérések (kor, nem testsúly) figyelembevételével meghatározza az adagolást; előírja, hogy naponta hányszor, és egyszerre menynyit vegyen be a beteg. Ezt a beteg sokszor elfelejti, de a gyógyszertárban megmondják, ráírják a gyógyszerre is. Felvilágosítást adnak arról is, hogy melyik gyógyszert kell étkezés előtt és melyiket étkezés közben vagy után bevenni. A gyógyszerek egy részénél ennek nincs komolyabb jelentősége, más részüknél viszont a hatást jelentősen befolyásolja; ismét másoknál melléktüneteket, egyébként elkerülhető objektív panaszokat idéz elő a helytelen idejű szedés. Vannak gyógyszerek, amelyeknél az előírt időközben történő bevétel, például 6 óránként 2 szem betartása igen lényeges, mert csak ez biztosítja, hogy a szervezetben mindenkor hatásos koncentrációban legyen jelen a szóban forgó gyógyszer. Bár a legtöbb gyógyszert szájon át kell bevenni, ezenkívül még számos alkalmazási mód ismert: végbélen keresztül, belégzéssel, bőrre kenve, nyálkahártyákra, szembe, orrba juttatva stb. Ha nem vagyunk egészen biztosak az alkalmazás módjában, inkább kétszer is kérdezzük meg a gyógyszertárban. Egy címke könnyen leeshet, a felirat elmosódhat, és abból igen nagy baj keletkezhet, ha egy külsőlegesen alkalmazandó gyógyszert valaki belsőleg használ. A kül-. sőleges folyadékok üvegén ennek szerepelnie kell, sőt ezek az üvegeket szögletesek. De üveghiány miatt gyakran előfordul, hogy csak gömbölyű van. Ilyenkor lényeges, hogy a „külsőleg” felirat el ne vesszen. A folyékony gyógyszerek nem mindig tiszta, egynemű oldatok. Mind a belsőleges, mind a külsőleges alkalmazás céljára gyakran rendelnek „felrázandó" címkével ellátott, gyorsan ülepedő szereket. Ha itt a homogenizálást (felrázással) nem végezzük el minden egyes adagolás előtt, könnyen lehetséges, hogy az első adagokban lényegesen kevesebb lesz a hatóanyag, mint az utolsókban. Ha a gyógyszer olyan figyelmeztető felirattal van ellátva, hogy sötét, hűvös helyen tartandó, akkor ezt lelkiismeretesen tartsuk be, különben megerjedhet, megromolhat az oldat. Gyakori gyógyszerforma a por — osztatlan vagy osztott alakban. Az előbbit a beteg maga adagolja az orvosi utasítás szerint; belsőlegesen késhegyenként vagy kávéskanalanként. Célszerű a porok bevételéhez ostyát alkalmazni; ez benedvesítve igen könnyen le- nyelhetővé tesz egyébként kellemetlen, keserű vagy erősen sós ízű gyógyszereket, keverékeket is. Mind a tablettát, mind a port a nyelv hátsó részére helyezzük, és víz kortyolásával nyeljük le. Kivételt képeznek azok a tablettás készítmények,, amelyeket éppen hogy nem szabad lenyelni, hanem a nyelv gyöke alól kell felszívódni hagyni. Van olyan tabletta is, amely a szájüreget, a torkot fertőtlenítő hatását csak úgy tudja megfelelően kifejteni, ha lassan elszopogatjuk. A folyadékok adagolásáról tudnunk kell, hogy az orvos azzal számol: egy kávéskanálba öt, egy gyermekkanálba tíz, egy evőkanálba 15 gramm folyadék fér. Ez persze igencsak hozzávetőleges adat, mert a kanál méretétől is, no meg a folyadék fajsúlyától is függ. Azt azonban nehézség nélkül megtudakolhatjuk a patikában, hogy a rendelt — vagy vásárolt — folyadék összmennyisége hány gramm. Ennek az adatnak a birtokában már pontosítani tudjuk az adagolást: ha 4x1 kávéskanállal kell bevenni, akkor napi 20 gramm a szükséges adag; így egy 100 grammos üvegnek hozzávetőlegesen 5 napig kell eltartania. Gyakori — különösen gyermekek és olyan betegek számára, akiknek a gyomra nem bírja a gyógyszert — a'végbél- kúp felírása. Ennek alapanyaga testhőmérsékleten, 37 Celsius fok elérésekor olvad. Ezérl célszerű ezeket felhasználás előtt hűtőszekrényben tárolni, mert a védőburkolat lefejtésekor egyébként könnyen olvad, deformálódik a kúp. Ha nem okoz székelési ingert, igen célszerű gyógyszerforma, mert a2 így felszívódó hatóanyag kikerüli az emésztőrendszert, és gyorsan kifejti hatását. Ha tanácsra van szükség keressük meg a gyógyszerészt K.K
