Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-09 / 34. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 9., péntek NYUGDÍJASOK OLDALA EMLÉKEK SZÁRNYÁN... Szalmatüzek lobogása Gyermekkoromban ilyentájt, télidőben, ha kora reggel az iskolába tartottam, afaluban több helyen is lobogott a szalmatűz az udvaron: a leölt disznót perzselték. Már vártam, hogy nálunk is legyen disznóölés. Ilyen nagy családi eseményre öreg tanítónk még egy nap rendkívüli szabadságot is engedélyezett... Sokat forgolódtam az ágyban, jóformán álmatlanul telt el a disznóölés előtti éjszaka. Édesapám után én keltem és öltöztem fel legelőbb, aztán amikor lefogták a siskát, nem néztem oda, még a fülemet is befogtam, hogy ne halljam az éktelen visítást... Sajnáltam szegényt, hiszen gyakorta magam szórtam elé egy marék kukoricát, s hallgattam, ahogy ropogtatja... A disznóra szórt szalmát én gyújtottam meg, s raktam a tüzet, hogy ki ne aludjék. Csavartam a szalmacsutakokat, hogy a böllér azzal dörzsölje a megperzselt állatot. Aztán hoztam a meleg vizet a mosáshoz, kézre adtam a vakarókést. A disznó felbontásánál figyeltük, milyen vastag a szalonna. Annak idején úgy tartották, minél vastagabb, annál jobb. Lestem, hogyan kanyarítják ki a sonkákat, tisztítják meg az oldalasokat, melyek sózólébe kerültek, később a tokaszalonnával a füstre... Ezalatt édesanyámék mosták a beleket, nagyanyám előkészítette a hajdinát, mert azzal készült a finom véreshurka. Közben a szedelékhús a vágódeszkára került, mert akkor még nem húsdarálóval készítették elő a kolbászhúst. Mellé volt készítve a só, a törött bors, a csípős paprika és az elmaradhatatlan, megtisztított fokhagyma. A böllér rakta a kolbászhúsba a szükségeseket, aztán gyúrta, akárcsak nagyanyám a Doktori címért — 81 évesen Nina Rubinstein 247 oldalas disszertációjával az ölében. A doktori cím várományosa 50 évvel ezelőtt írt disszertációjáért a közelmúltban kapta meg a tudományos elismerést Frankfurtban, a Johann Wolfgang Goethe Egyetemen. Az idős asszony fél évszázaddal ezelőtt a nácik üldözése miatt kényszerült tanulmányainak félbeszakítására. kalácsnak valót. Közben ízlelgette, kóstolgatta. Ugyanígy készítette el a májashurkát meg a disznósajtot is, melyet gömböcnek neveztünk. Mindeközben elkészült a savanyú tüdőleves, a sült hús, amelyet amolyan reggeli-ebéd gyanánt fogyasztottunk. Erre már édesapámék jófajta vörösbort ittak, melyet magunk termeltünk. Mi, gyerekek, izgalommal vártuk a nap fénypontját, a disznótort. Nem azért, mintha éhesek lettünk volna, hiszen napközben ettünk a kifőtt hurkából, a bőrkéből. A disznótort inkább a nyársdugók miatt vártuk! Elérkezett a vacsora ideje. Megjöttek a meghívott rokonok és vendégek. A vacsora töltött káposztával kezdődött, sült hússal, sült hurkával, ízletes kolbásszal folytatódott és a frissen sütött hájas pogácsával fejeződött be. A férfiak egymást kínálgatták, és gyakorta koccintották össze borral teli poharaikat. Elkezdődött a nótázás... Egyszer csak megérkeztek a nyársdugók! Az ajtóhoz állították a nyársat, majd bezörgettek. Édesapám ment ki és hozta be az ágas-bogas fát. Először a tréfás „nyárslevelet” olvasták fel hangosan, nagyokat nevetve: minden jót kívántak a házigazdának, a kásakeverő asz- szonyoknak meg a böllérek- nek... Meg is rakták a nyársat hurkával, kolbásszal, pecsenyével, és még hájas pogácsa is került rá. így tette ki édesapám az ajtó elé, hogy aztán a lesben álló nyársdugók „ellopják”, és valamelyik háznál jóízűen elfogyasszák... Kiss József Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc HA JÓ A LAPJÁRÁS — VÁRJON A BUSZ (?) Történt pedig az idén január 2-án, kedden, hogy a 72 éves, balatonmagyaródi Scheiber Dezső rokkantnyugdíjas a gyógyfürdőzést követően szeretett volna Zalakarosról hazajutni. Ehhez a Kapos Volán járatát, a BY 26-54 forgalmi rendszámú autóbuszt kívánta igénybe venni, mely „rendes" körülmények között 15.05-kor indul Siófok felé... Most azonban nem indult, mert — mint az a szerkesztőségünknek küldött levélből kiderült — „a gépkocsivezető az autóbuszállomáshoz közeli borozóban tartózkodott (kártyázott), és az ügyeletes forgalmistának kellett elmennie érte az indulási időt követően, hogy indítsa el az autóbuszt”. így aztán tíz perc késéssel el is indult a busz, de már nem érte el a zalakomári csatlakozást. Levélírónk egyetlen megoldásként gyalog vágott neki a Bala- tonmagyaródig tartó nyolc és fél kilométeres útnak... Mit mondjak? A bosszúság érthető. Levélírónk nem is rejti véka alá véleményét a Kapos Volánról. Pedig erről az esetről nem a vállalat tehet, sokkal inkább az említett busz vezetője. A munkáltatót csak akkor illetheti vád, ha az eset kivizsgálását és a mulasztás megállapítását követően nem alkalmaz kellő szigort mutató elmarasztalást. H. F. Ügyintézők (Egy nyugdíjas feljegyzései) Kevés szó esik róluk: ügyes-bajos dolgaink intézőiről. Igen ritkán találkozunk velük, legfeljebb egy- egy esemény (születés, haláleset, lakhelyváltoztatás stb.) kapcsán. Nos, vegyük az utóbbit. Lakhelyet változtat az ember: a város egyik végéből a másikba költözik. Ezt a tényt legalább nyolc helyen lekönyvelik. A tanácson a lakcím változását átvezetik a személyibe. Az első meglepetés itt ért: öt perc nem sok, annyi idő alatt elintéződött az aktus, az ügyintézők nem voltak „nyűgösek” (miért pont most jön a kedves ügyfél; nem jól töltötte ki; itt hiányzik egy aláírás, és egyáltalán). Tehát mindössze öt perc... Innen átmentem a Dé- dászhoz. Itt mindössze egy kérés (ismétlem: kérés!) hangzott el: szíveskedjek leírni az ilyen és ilyen számú villanyóra számlálójának állását és visszafáradni. Szívesen megtettem, mert ha szépen megkérnek, velem madarat lehet fogatni. Lássuk csak: mi van még! Fűtés, meleg víz: IKV. Jó napot foghattam ki ' (bioritmus!), az ügyintéző itt is mosolyogva fogad, leszámolja a 12 befizetési csekket, útba igazít pontosan, gondosan: mindent értek. Ilyen egyszerű ez? Jöhet a negyedik: a Kö- gáz. Az ügyintéző itt is hölgy. Szívesen, kedvesen fogadnak, közük a havi átalány összegét. Innen már csak egy ugrás a főposta, ahol a hírlaposztályon az újságjaimat, a 7-es ablaknál a televíziómat „teszik át” az új címre. Szabálysértés (rossz helyen parkoltam a Trabantommal) közben hívta fel a figyelmemet a fiatal rendőr őrmester, írásaimat böngészgetve, hogy szíveskedjek (!) a forgalmi engedélyt is „átkönyveltetni”. Megtettem. A nyolcadik: a nyugdíjintézeti átjelentkezésem. Itt azonban egy pillanatra meg kell állnom! Ha eddig nem derült volna ki, hogy az ügyintézőknek szerettem volna hálás tisztelettel köszönetét mondani: íme, most megteszem. Nagyszerű embereknek mondhatok köszönetét, s közöttük is a legjobbaknak: a nyugdíjintézeteknek. Kerner Tibor MEGKÉRDEZTÉK - VÁLASZOLUNK A temetési segélyről A kérdésekre ezúttal Geicz Gézáné, a Somogy Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője válaszol. K. I. tabi nyugdíjas olvasónk a közelmúltban temette el 62 éves feleségét. Az asszonynak nyugdíja nem volt. K. I. azt kérdezi, hova fordulhat temetési segélyért, mert a temetési költség több mint 10 000 forint volt, és alacsony nyugdíjából alig tudta fedezni a kiadásokat. — Temetési segélykérelmével a kaposvári Társadalombiztosítási Igazgatósághoz fordulhat, ugyanis 2000 forint temetési segélyre jogosult. A kérelemhez csatolnia kell a temetkezési számlát, az eredeti halotti anyakönyvi kivonatot, és nyugdíjas-igazolványát. Ha az utóbbi nincs meg, akkor elegendő a nyugdíjas hat hónapnál nem régebbi csekkszelvénye is. Minthogy leveléből kitűnt, hogy házastársa nem volt nyugdíjas, ezért arról is kell nyilatkoznia, hogy feleségével annak haláláig együtt élt, és ő nem rendelkezett jövedelemmel. Az alacsony összegű nyugdíjára tekintettel feltételezzük, hogy házastársa után a nyugdíjával együtt házastársi pótlékban is részesült. Ezért felhívjuk a figyelmét, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság — Budapest 1820 — címére be kell jelentenie a halálesetet, mert különben jogalap nélkül folyósítják a házastársi pótlékot és előfordulhat, hogy azt hónapok múlva vissza kell fizetnie. B. P. Siófokról azt panaszolta, hogy nyugdíjas hozzátartozóját eltemettette, és a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól csak 1000 forinttemetési segélyt kapott, holott úgy tudja, hogy 2000 forint járt volna. — A temetési segély összege földbe temetéskor 2000, hamvasztásos temetés esetén pedig 1000 forint. Ha az urnát földbe helyezik, akkor is 1000 forint a temetési segély. A panaszos hozzátartozójának hamvasztásos temetése volt, ezért csak 1000 forint temetési segélyre jogosult, tehát a Somogy Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság helyesen bírálta el kérelmét. NŐVADÁSZOK ÉS VADÁSZNŐK Nemrégiben újra együtt ült a nyugdíjasklub sarok- asztalánál az a két idős házaspár, amelynek tagjai legutóbb a válásról beszélgettek. Ismét egy furcsa, de gyakori társadalmi jelenséget tűztek ,,nyelvhegyre”. Ezúttal a másik, kissé köhögős, sovány férfi vitte a szót: — Saját munkahelyi tapasztalataim és mások elbeszélése alapján is elmondhatom, hogy a férfinem nagyobb ,,dicsőségére” a nővadászok — vagy régi nevükön: nőcsábá- szok — száma egyre szaporodik. Ez a társadalmi dúvadnak nevezhető típus nemcsak a magányos nőkre, hanem a családokra is veszélyes. A múltkor hallottam, hogy az egyik üzembe, ahol főleg nők dolgoznak, egy fiatal férfi került művezetőnek. Kisportolt alakja, elegáns kis bajusza és afféle ,,a nők blúzán is átlátó” tekintete rögtön sejtette, hogy ez az ifjú titán meg fogja mozgatni a női szíveket. Meg kell hagyni, barátságos volt mindenkihez, a férfiakhoz is, de különösen a nőket halmozta el báljaival. Első kiszemelt áldozata egy körülbelül huszonnégy éves, szerénynek mutatkozó lány volt, aki nem túlságosan kelendő a ,,nöi piacon”. Szerény volt, messze minden frivolitástól és könnyelmű kalandtól. Ezt a mi Gézánk, a művezető meg is mondta neki ,,Az tetszik nekem magában, Katinka, hogy a szépsége mellett nem olyan felvágós és erőszakos, mint a mai lányok közül sokan. ” Katinkának is megtetszett aférjl Eljártak moziba s ott mindig a férfi vette a jegyeket, utána otthoni vacsora következett a lány családjánál sőt a hét végén, szombaton és vasárnap nem is kosztolt máshol, csak a családi asztalnál. A szülők örültek, hogy akadt végre egy komoly férfi, aki előre megmutatta féijijellemvonásait: gyöngéd volt, figyelmes, dicsérte a hány anyjának a Jöztjét. Aztán néhány hónap múlva abbamaradt a házasságnak ígérkező kapcsolat, mert a férfit ,,elcsábította” egy másik üzemi lány. Ez kimondottan csinos volt, miniszoknyát viselt, a melltartóit a Váci utcából hozatta De talán a legfőbb vonzereje az volt, hogy szülei a Balatonnál már korábban egy nagyon szép villát építettek a lányuknak. Géza és Márta tehát ott töltötte nyári szabadságát a fürdőhelyen, esténként eljártak táncolni, együtt eveztek, vitorláztak, s gyakran megkóstolták kiránduláskor a Badacsony borainak izét. Történt egyszer, hogy Mártának a nyár közepén három napra haza kellett utaznia valami rokoni temetésre. Este érkezett vissza váratlanul s amikor lábujjhegyen beosont a villába, hogy meglepje a magányosan búslakodó Gézát, nagy megdöbbenésére ott találta az ágyban a fiút egy nyári táncosnővel, aki Siófokon szerepelt valami könnyű kis operett tánckarában. Mondanom sem kell hogy a kapcsolat tüstént megszűnt, de Géza azért megmaradt az üzemben, mert a főnöke szerint,, kitűnő üzleti érzéke van, s nem tudják nélkülözni”. Egy percre elakadt a társalgás, azután az egyik nő, Jolán asszony vette át a szót. — De ennél talán társadalmilag még veszélyesebb az a női típus, akit én magam vadásznőnek nevezek. Az ilyen nő szinte állandóan szexuális éhségben szenved, s nem válogat a férfiak között. Pontosabban szólva nagyon is megfontoltan válogat. Ö nem keveredik össze szerény agglegényekkel akiknek olcsó bérlakásuk és köhögős kis Trabantjuk van, hanem olyanokkal, akiknél finom kis orrá ,, komoly dohányt” szimatol De nehogy azt higgye valaki hogy én olyan nőkről beszélek, akiket nyugodtan ki lehet állítani késő este az utcasarokra Szó sincs róla! Ezek a nők ravaszak, mint a róka, úgy tudnak számolgatni mint egy matematikatanár, afehéme- műjüket méregdrága üzletekben vásárolják, mert az etjy kicsit munkaeszköz is náluk. — És a társadalomra miért olyan veszélyesek? — Mert gyakran nős férfiakra vadásznak. Nem fontos nekik, hogy otthon egy hűséges asszony várja az urát, hogy gyermekek hiányolják sírva az apjukat, aki hetenként többször üzleti útra indul, s ahonnan elnyúve tér haza pedig ,,csak apu tudja beállítani a karácsonyi villanyvonatot, anyu nem”. A családra fordítható pénz is egyre kevesebb lesz, a férj üzleti nehézségekre hivatkozik, hogy már nem olyan kelendő az áru, s a prémium is egyre csökken... — De hát mit lehet itt tenni? — Van egy módszer, ez ugyan nem könnyű eljárás, és asszonyi bátorság is kell hozzá A múltkor hallottam egy ilyen esetről Egy vállalat igazgatóhelyetteséről van szó, akit egy ilyen vámpír kerített a hatalmába. Az asszony megtudta férje viselt dolgait, és egy este — miután előzőleg ott hon a férje már mindent bevallott neki — becsöngetett a nő lakására Nem akarom nektek részletesen leírni a jelenetet, amely hangos volt, nagy puffanásokkal és női visításokkal tarkítva de másnap ez a nő már nem ment be a vállalati irodába. Amikor két hét múlva mégis bement elkérni a munkakönyvét, a szeme alatt még mindig nagy kék folt éktelenkedett, és mintha a remek fogsora se lett volna hiánytalan... Ez brutális módszer volt a család épségének megóvása érdekében, tudom, de én, aki ellene vagyok minden erőszaknak, most mégis szurkolok az észre tért férjnek, a bátor asszonynak és annak is, hogy a karácsonykor kapott villanyvonat újra száguld az apa által összerakott síneken! Tart János
