Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám
1990. február 8., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 5 „ITT MINDENHEZ ÉRTENI KELL” Farmerképzés Csurgón MAGYARORSZÁGI ŐSBEMUTATÓ ELŐTT Orwell—Hall—Peasley: Állatfarm A mezőgazdasági nagyüzemeik szükségessége körüli vita hatalmas porfelhőt kavar mostanság a szakemberek körében. A szóváltások igen hevesek, bár arra mindenki kínosan ügyel, nehogy a por a szemébe menjen. Sajnos, éhhez az szükséges, hogy sokszor és hosszú időre becsukják a szemüket az érdekeltek. Az ellenkező vélemények sokaságában azért akad egy dolog, amiben úgy-ahogy mindkét fél egyetért: a kisgazdaságokra, a háztájira mindenképpen szüksiég van. Sajnos, ezzel az egyetértéssel aztán túl is lépnek ezen a kérdésen. Most azonban mintha megmozdult volna valami farmügyben. Mégpedig az egyik legfontosabb ponton, az oktatásban. Mert ahhoz, hogy a kisgazdaságok eredményesen működhessenek, sok mindenre van szükség. Földre, gépekre, takarmányra, épületre és még sorolhatnánk, de valahova a sor elejére kívánkozik még egy: a szakértelem. A nagyüzemek mezőgazdászai meglehetősen „speciális” szakemberek. A traktoros trak- torozik, a növényvédő permetez, az állattenyésztő etet, s a másik ágazathoz csak felszínesen konyíta- nak valamit. A farmtípusú kisgazdaságban erre nincs lehetőség, egy bizonyos s Zimten mindenhez érteni kell. Ezt ismerték fel Csurgón, a mezőgazdasági szakmunkásképzőben — két másik társintézménnyel együtt — szeptemberben megindítják a farmerképzés. Milyen lesz ez az új oktatási módszer? — erről kérdeztük Tóth Tihamér iskolaigazgatót. — Normál iskolarendszerű képzést tervezünk, nappali tagozaton. Tulajdonképpen egy ötödik tanév lesz azoknak a szakközép - iskolásoknak, akilk igénylik majd e képzést. A szakmunkásvizsgát tett tanulóink is egy esztendőn át járhatnak a gazdaképzőbe, míg akinek nincs ilyen irányú előképzettsége — elsősorban a gimnáziumot végzettekre gondolok — azoknak másfél év alatt igyekszünk megtanítani a mezőgazda- sági ismereteket. Gyanítom, ő(k lesznek többen, hisz egy „sima” érettségivel egyre nehezebb lesz az elhelyezkedés, s ha kitágul a mezőgazdaság horizontja, 60- kan választják majd ezt a megélhetést. A munkanélküliek és a más szakmában dolgozók is részt vehetnek az^ új képzésben. Részükre tanfolyamokat indítunk sűrített tananyaggal. A képzés tematikájában megtalálhatóak az állattenyésztési és növénytermesz - tési ismeretek mellett a kertgazdasággal, gépészettel és egyéb gyakorlati fogásokkal foglalkozó tantárgyak, s ezek keretében adózási, ügyviteli kereskedelmi és üzletetikai alapismeretekkel találkoznak a hallgatók. — A fő hangsúlyt a gyakorlatra helyezzük, a gyakorlati képzési az óraszámok hetven százalékát teszi ki. Mára már szinte elengedhetetlen, hogy idegen nyelveket ismerjen a vállalkozó. Magas óraszámban tanítunk majd egy választott nyugati nyelvet. Az új képzéshez igen sok feltételnek kell eleget tenni. Űj gépek, tangazdasági földek, állatok kellenek, nem beszélve az állandó költségekről, a takarmányokról, gyógyszerekről és növényvédelmi szerepről, vetőmag, üzemanyag és még sorolhatnánk. Honnét kerül minderre pénz ? Változó idők, változó politikai széljárás, s törvényszerűen változó vizsgatételek történelemből. Olyannyira törvényszerű ez, hogy talán a fejünket sem kapjuk már fel az információra. Az azonban mégis csak furcsa, hogy központi előírás, kötelező tételsor szabályozza az .érettségit akkor, amikor tanár- és tan- szabadságot hirdetnek. Így „lehet” gúzsba kötve táncolni. A történelem érettségi tételekről a múlt héten Budapesten tartottak értekezletet az ország megyei középiskolai történelem-szaktanácsadóinak részvételével. A megyénket képviselő dr. Miklós- Endrétől érdeklődtünk a változásokról. — Eddig a szaktanárok az Országos Pedagógiai Intézet által összeállított mintatételsorból válogathattak — mondta. — Most a roinisz— Földünk és gépeink vannak, hisz ez az alapoktatáshoz is szükséges. Olyan típusú kisgépeikre lesz még szükség, amikét a farmokon is használnak majd. Az állattenyésztési résznél vannak gondjaink, hisz legalább egy mini sertés- és szarvasmarhatelepre szükség lesz, ahol gyakorolni lehet. Persze ehhez sok pénz kell. Pályázatot nyújtottunk be a MÉM-hez az elmaradott térségek támogatására, valamint a Művelődési Minisztériumnál a köznevelési pályázatra is je- lentkeztünk. Emellett várunk tanácsi támogatást és hát amit tudunk saját erőből fejlesztünk. Minden eszközt megragadunk a siker érdekében, mert meggyőződésünk, hogy ez a jö" vő útja, s ha most nem indulunk neki, akkor talán soha nem hozzuk be a lemaradásunkat. A farmer képzést a MÉM biztosította már támogatásáról, így valószínűleg a művelődési miniszter is áldását adja rá, s szeptemberben elindulhat az első farmerévfolyam Csurgón. tórium 45 tételt fogalmazott meg, ebből a gimnáziumok negyvenet, a szakközépiskolák harmincötöt, az esti és a levelező tagozatok harmincat kötelesek kiválogatni. A tételsor nem titkos, tehát az előző évekkel ellentétben kihirdethető. Jelentős változás az is, hogy a tételek zöme társadalmigazdasági jellegű, kimaradtak a forradalmi, osztályharcos részek. — Mi előzte meg az új tételsor összeállítását? — Röviden: kapkodás. A liberális tételsorválasztást megelőzte a megfelelő, illetve nem megfelelő érettségi minősítés, most pedig igen rövid időn belül a maximumot várják tanártól, diáktól egyaránt. Ettől ideges lesz mindkettő és még a szülő is. A szeptemberi eligazítás szerint „minden marad a régiben”, az 1945 utáni időszakhoz egy maA történetnek is van története: az Indiában született angol regényíró, Orwell — aki fiatal korában hivatalában szolgálta a gyarmatosítókat és később a spanyol polgárháborúban szerzett érdemeket magának és- élményt — egy évig tarthatta íróasztalának fiókjában 1944-ben befejezett írását, az Állatfarmot. A háború utáni Anglia gondoskodott művének megjelentetéséről, könyve sikerének hullámai nemrégen érték el hazánkat. A kaposvári Csi- ky Gergely Színház magyar- országi ősbemutatóra vállalkozva viszi színre a Hall által dramatizált színpadi művet Peasley zenéjével. Tegnap délelőtt a főpróba előtt beszélgettünk Ascher Tamással, a darab rendezőjével. — Mennyiben más ősbemutatóra készülni, mint egy ismert darab előadására? — Az Állatfarm Magyarországon számít ősbemutatónak, éppen ezért nincs összehasonlítási lehetőségünk más előadásokkal. Nem érzek semmi különbgyár és egy egyetemes történelmi kérdés kapcsolódik, Most pedig eldőlt, hogy 1945-tel záródnak a tételek. — Tanácsköztársaság, októberi forradalom? — A decemberben kézhez kapott mintatételsorban nem szerepeltek, mint ahogy egyetlen marxizmusra vonatkozó tétel sem. Végül is a Tanácsköztársaság és a NOSZF bekerült a tételek közé, az utóbbi azonban nem. Erről az a véleményem, hogy a marxiz- - must, mint ideológiát, eszmeáramlatot, ha történelmileg el is járt fölötte az idő, ismerni kell. — Mi a véleménye, illetve mi volt az értekezleten részt vevő szaktanácsadók véleménye a változásról? — Ez a mostani tételsor igényesebb. Előnye, hogy egységes követelményszintet támaszt mind az állami, mind pedig az egyháséget ősbemutató és bemutató között. A klassizikusök esetében azonban valóban van egy olyan igény is, hogy megfeleljünk a közönség elvárásának. Az ősbemutató szándéka sem lehet más, mint hogy az előadás jó legyen. — Orwell regénye a könyvpiacon siker. Meg tud-e birkózni a színház az zi iskolákban. Az isi igaz, hogy a tanárok tételváloga- tása túlzottan szubjektív volt, a rokonszenvesebb tételeket kiemelték, míg a másikat esetleg méltánytalanul elhanyagolták. Tehát az új, központi tételsor szerintünk indokolt, de a többség nem értett egyet a késői kihirdetésével. Például a negyedikes szakközép- iskolásoknak év végéig csupán húsz történelemórájuk lesz, ennyi adott az igen nehéz 35 érettségi tételhez. De az is említést érdemel, hogy az idén végző diákok a hagyományos követelményeket tartalmazó könyvekből tanultak, s most hirtelen valami újat követéinek tőlük. S mindez akkor történik, amikor az érettségi szerepe, jelentősége csökken, ugyanis az érettségin elért jegyet nem számítják a felvételi átlagba. — Mikor kerül a szaktanárok kezébe a központi tételsor? — Február 13-ig ismertetem a pedagógusokkal. (Tamási) olvasó fölmagasztosult élményével? — A regény színpadi változatáért a dramaturg, Peter Hall felel, a zenés változat Peasley-nek köszönhető. A kitűnő angol zeneszerző megteremtette a darab pilléreit. Orwell regénye engem nem ragadott igazán magával. Kissé merevnek találom. Az előadás ezen igyekszik 'változtatni a fordító Eörsi István és a ^szereplők segítségével. Orwell ebben a művében a bolsevizmus természetrajzát tárja föl. Megpróbáltunk olyan életet teremteni a színpadon, amely kifejezi szándékunkat; a vezetők és a manipuláltak —■ vagy ahogy nálunk mondják, a csendes többség — kapcsolódását és helyzetét. A csendes többség tájékozatlan sorsának alakulásáról, felkészületlen a társadalmi változásokkal szemben, ám azt képzeli, hogy van beleszólása az események menetébe, a döntéshozatalba. Ezt a tragikomikumot próbálja kifejezni az előadás. A színpadon — mint minden főpróbán — az utolsó „simítások” kemény munkája folyt tegnap délelőtt, illetve az esti órákban is még. A főszereplők sorra léptek színre a változó jelenetekben, Bezerédi Zoltán, Spindler Béla, Quintus Konrád, Helyey László, Molnár Piroska, Koltai Róbert, Pogány Judit és Csákányi Eszter. Bemutató: pénteken este. Horányi Barna (Fotó: Csobod) Varga Ottó ÚJ ÉRETTSÉGI TÉTELEK TÖRTÉNELEMBŐL Régi könyvből új szemlélettel SZIESZTA A HEGYOLDALBAN • Kevés embert szeretett, de a feleségét igen. Mégis mindennap külön gépkocsival indultak ebéd után a Szabadság-hegyre. Elöl a biztonsági embereké, aztán az ö lefüggönyzött Csajkája, majd ismét egy rendőrautó. A Csajka a Nagy Vezér ajándéka volt, speciális motorral és speciális páncélzattal. Ezt külső szemlélő persze nem vehette észre, és ő se gondolt rá. A páncélt a távoli gyárban bizonyára gondosan kipróbálták. Élesben soha, hisz ez egy merényletszegény ország. A külső szemlélő egyébként is keveset láthatott, mert az első kocsi fülsiketítőén szirénázott, és minden jármű letakarodott az útjukból. Így hivatásos versenyzőknek is becsületére váló sebességgel jutottak el az Akadémia utcától a Művész utcáig. A sebességet épp úgy szerette, mint azt, hogy eltakarodnak az útjában állók. Mire a villa előtt kiszállt, az első és hátsó autó legénysége már szétfröccsent az utcán, és biztosította belépését a vaslemezzel védett főkapun. A villa kertjét természetesen szintén őrizték. Válogatott, daliás legények. Az ő alacsony, köpcös termetéhez mérten falán kissé túlságosan is daliásak, de ezt a kellemetlen tényt épp úgy kiszűrte a tudatából, mint azt, hogy amíg az ö kopasz fejbőre faggyúszerűen csillog, addig amazok dúshajúak. Köszönt, méghozzá barátságosan, mert fontosnak érezte az atyai közvetlenséget. Köszöntését feszes tisztelgéssel fogadták. Odafenn a kertben az egyetemista fiúk, akiket a kertészkarról hoztak ide, hogy rózsáit megmessék, és rendbe hozzák a villa kertjét, már nem voltak ilyen feszesek, csak illendően tisztelettudók. Nekik szíves kézmozdulat és „Jó napot!’’ dukált. Tudta, hogy tilos megszólítaniok, nem is merészkedtek ilyesmire. O megtehette volna, de minek? Az egyetemisták bizonytalan társaság, nem kell elkapatni őket. Ezek csak csattogtassák a metszőollót, hiszen még nem tudhatják, hogy rövidesen nagyarányú szűrés kezdődik közöttük, és 4949 nyarára az agráregyetem megbízhatatlan lesz, tehát valószínűleg nagyobb része elmehet kapálni. Felesége érkezését az emeleti ablakból, a függöny mögül szerette nézni. Hajszálra úgy zajlott, mint az övé, csak az asszony valamivel többet mosolygott. Ázsia leánya volt, az ö fajtájánál az ilyesmi természetes és megbocsátható. Ámbár vétek lenne mindenkinek, mindig, mindent megbocsátani, ami természetes ... Korábban se módja, se ideje nem volt az az immár megszokott délutáni sziesztához. Mostanában egyre inkább kívánta a lepi- henést az asszony oldalán. Ha nem is aludt, legalább szundikált, ellazította lábát és kurta karjait. A metszőollók pihentető zaja behallatszott az ablakon. Néha egy-egy párbeszédfoszlány is. — Ezt így kell, elvtárs... ? — a kérdő hang katonás volt. / — Természetesen! Ha a végtelenségig engedjük nőni a futórózsát, akkor nedvességet visz fel Hozzá, az ö szobájába a vakolaton keresztül... — felelte az egyik egyetemista. Elmosolyodott., Beszédben az ilyesmi bajos, mégis tisztán érezte, hogy a Hozzá-t nagy kezdőbetűvel és az ö-t is nagy betűvel mondták. ■ Az asszony még aludt, így egyedül ment le a kertbe, és hátratett kézzel sétára indult, felfelé a domboldal gyöngykavicsos útján. A kertet jobbra-balra gondosan nyírt sövény szegélyezte. Hallotta a sövény mögött felfelé futó katonák csizmájának dobogását, géppisztolyaik csörgését, akik biztosították a terepet, mire felért kedvenceihez. Egyik kedvence Bambi volt, az őzike. Bambi hívásra se várt, máris odajött a karám kerítéséhez. Megvakargatta finom homlokát, és szelíden élvezte, amint a fényes, fekete, nedves kis orr a kezéhez ért. Átellen- ben, az ólban, Dugó lakott, a gyönyörű fehér hússertés. Sohasem tisztázta magában, hogy miért nevezte el Dugónak. Az ól kerítésénél tisztára törölt takarmánytököket raktak halomba gondos kezek. Felvett egy emberfejnyi nagyot, az arcához emelte is megszagolta. Aztán odacsapta Dugó óljának betonjára. A tök szétfreccsent, Dugó elégedett röfögéssel habzsolni kezdte. Lefelé menet látta, hogy négy egyetemista a háztól jobbra jókora területet planíroz. Oda szabadtéri pingpongpálya kerül majd. Régóta nem volt már ütő a kezében, de valamikor tűrhetően játszott, és kedve kerekedett az asszonnyal újra megpróbálni. Hiányzott a testmozgás, és ö igazán nem mehetett a Népstadionba, hogy fusson néhány kört. Csak a kapuk és lelátók elállására zászlóáljnyi biztonsági embert kellett volna mozgósítani. Futólag a szemétgyűjtő konténerre pillantott, és észrevette, hogy a nyitott tető alatt egy túlérett narancs fekszik. Narancsot odalenn a városban rég nem láttak, de Ö épp úgy szerette a déligyümölcsöt, mint a felesége. Kényesen meg jegyzett minden apróságot. Amikor bevégezte a sziesztát, és néhány perccel az asszony előtt elsőként indult a parancshoz híven pontosan előállt Csajkához, látta, hogy a narancs már nincs ott. — Valamelyik 'diák most biztosan boldoggá teszi vele a barátnőjét — gondolta, és valami csendes örömfélét érzett, hogy íme, közvetve jót tett legalább egy leendő agrárértelmiségivel. Amikor az asszony autója is elment, a fegyveresek megkönnyebbült sóhajjal húzódtak be a valamikori kapuslakásba, amely most az őrség pihenőjéül szolgált. A házat egy azóta ki tudja hová tűnt nagyiparos építtette a 30-as évek végén, akinek még nem voltak fegyveresei. A metszegetők is végigfigyelték az érkezés színjátékának a távozás tükörjátékába fordulatát, és most megálltak néhány percre. — Hogyan tud valaki így pihenni? — kérdezte egyikük, magas, vállas, bajuszos. A többiek vállat vontak.- — És miért tart Rákosi Mátyás egy fővárosi villanegyed legközepén disznót? — értetlenkedett egy másik. Amaz vállat vont: — Ki tudja? Talán kedveli a■ disznókat... Ordas Iván
