Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-07 / 32. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 7., szerda Ma folytatódik az SZKP KB ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Vorotnyikov támogatta az elnöki rendszer bevezetését, mert ez „megerősítheti az államhatalmat és megvédheti a demokráciát”. Ezzel együtt megjegyezte, hogy korábban nem értett egyet ezzel az elképzeléssel. Az oroszországi politikus ugyanakkor óvatosságra intett a magántulajdon ügyében. — A XXVIII. kongresz- szus a többpártrendszer újjászületésének kezdete lehet országunkban — mondotta a nyizsnyevartovszki J. Gankovszkij. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ezzel a lehetőséggel már ma szükséges foglalkozni, s lehetőség szerint prognosztizálni kell egy ilyen helyzet kialaikulását. Gankovszkij egyúttal bírálta Gorbacso- vot, amiért négy különböző funkciót tölt be egyidejűleg. Hangoztatta: „valakik azt szeretnék, hogy a főtitkár egyikben se érjen el eredményeket, szétforgácsolja erőit. Ezeket a kérdéseket meg kell vitatni és dönteni kell.” A jugoszláv vezetés olyan új alkotmánytervezetet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a többpártrendszert és hivatalosan is eltörli a kommunista párt 45 éve fennálló hatalmi monopóliumát — jelentette kedden az AP amerikai hírügynökség, Sztipe Suvarnak, a kollektív államfői testület tagjának belgrádi sajtóértekezletéről beszámolva. Suvar szerint az új alkotmány pontosan szabáEzzel párhuzamosan a kb jelenlegi összetételének radikális megújítását követelte. Gankovszkij a párton belüli közhangulatra hivatkozva kifejtette, hogy az SZKP Központi Bizottsága jelenlegi összetételében alkalmatlan radikális reformdöntések meghozatalára, a párt átalakítására. Utalt egyebek között arra, hogy a kb „nagy öregjeinek” tavalyi távozása1 után a kb-ban ismét 38 nyugdíjas van, a kb-tagok több mint felét 1961—1981 között választották be, és több mint 55 százalékuk már túl van a 60. életévén. Szerdán folytatódik az SZKP Központi Bizottságának ülése, . tekintettel a résztvevők rendkívüli aktivitására — közölték a Szovjet Televízió esti híradójában. A Vremjában megszólaltatott egyik kb-tag elmondta, hogy mind a testület tagjai, mind a meghívott vendégek körében nagy érdeklődést keltettek -.a főtitkári előterjesztés fő gondolatai. lyozni fogja azt is, hogy milyen eljárás keretében léphet ki valamely jugoszláviai tagköztársaság a föderációból. A nyolctagú államelnökség alkotmánytervezetéről e hónap 14-én kezdi meg a vitát a szövetségi parlament — mondta Suvar, és hozzátette: azt egyelőre senki sem tudná megmondani, hogy mikorra várható a törvényhozási elfogadás. Arra a kérdésre, hogy kiknek a felszólalásai kaptak tapsot a plénumon, az interjúalany elsőként Jegor Ligacsov pb-tag, kb-titkár szereplését említette. Ligacsov azzal vívta ki a testület tapsát, hogy a kb és a politikai bizottság munkáját bíráló felszólalásában saját tevékenységét is önkritikusan értékelte. A Vremja rövid tudósítása kitért arra a vitára is, amely a kongresszusi készülődés menetéről folyt. Mint elhangzott, a kb-tagok 90 százaléka azt az elképzelést támogatta', hogy — évtizedek kialakult rítusaival ellentétben — ezúttal a kongresszus után tartsák meg a beszámoló, tisztújító alapszervezeti taggyűléseket. Ennek nyilvánvalóan az a megfontolás a magyarázata, hogy ezzel a megoldással a kongresszuson elfogadott határozatok, program végrehajtásához leginkább megfelelő személyek kerülhetnek párttisztségekbe. ÚJ CSEH KORMÁNYFŐ Petr Pithart ismert ellenzéki személyiséget, a Charta ’77 egyik aláíróját nevezte ki kedden a cseh parlament elnöksége a lemondott Frantisek Pitra kommunista párti kormányfő helyére. Pithart negyvenkilenc éves, eredeti képzettségét tekintve jogász, 1970-ig a prágai Károly Egyetem jogi karán volt tanársegéd. A Prágai Tavasz elfojtása után Pithartot eltávolítják az egyetemről. Az elmúlt hónapokban a Polgári Fórum szóvivője volt. Jugoszláv alkotmánytervezet Németh Miklós és Paskai László találkozója Németh Miklós miniszter- elnök kedden hivatalában fogadta Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét. Találkozójukon az alábbi megállapodást írták alá: „A Magyar Köztársaság Minisztertanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Kar — figyelembe véve, hogy az Országgyűlés alkotmányerejű törvényt alkotott a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról — a Magyar Nép- köztársaság Kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar között Budapesten, 1950. augusztus 30-án létrejött megállapodást a mai nappal felbontja.” (MTI) A Saurer cég a meghiúsult péti üzletről (Folytatás az 1. oldalról.) Eugen Patry, az igazgatótanács tagja és Tolnai Lajos, a BVK vezérigazgatója tartott — számos, egymásnak ellentmondó tényt közöltek. Például elmondták: most is hajlandóak lennének megvásárolni a Péti Nitrogénműveket, amelyért vételárként — a mostani árfolyamon számítva — 1,75 milliárd forintot (mínusz 25 százalék ÁFA) és forgóeszközként további 950 millió forint (plusz 25 százalék ÁFA), vagyis összesen 2350 millió forintot fizetnének, mégpedig három részletben. Az első részletet, öt millió dollárt február elején már átutalták. A második részletet, ugyancsak 5 millió dollárt augusztus 1-jén fizetnék, a harmadik, fennmaradó összeget ez év december 15-ig egyenlítenék ki. Az első részlet egyébként a Magyar Nemzeti Banknál van zárolva. Ugyanakkor nem kaptak a sajtótájékoztatón a jelenlévők többszöri érdeklődés után sem egyértelmű Választ arra, hogy miért nem fizették ki az első részletet akkor, amikor az esedékes lett volna, vagyis az elmúlt év december 11-én. A svájci cég vezetői — mint mondották — a megváltozott magyar körülményekre, az inflációra, áremelésekre és a parlamenti költségvetési vitára hivatkozva léptek vissza az esedékes részletfizetéstől, no meg azért, mert bár kértek, nem kaptáik kormánygaranciát. Véleményük szerint az általuk vállalt 20 millió dolláros kockázat a mai magyar gazdasági helyzetben tovább nem emelhető. A svájci vállalat úgy véli, hogy most nem történt más, mint az, hogy a pénz az egyik zsebből a másikba került; ismeretes, az új tulajdonos 1600 millió forintért jutott a céghez, amit öt részletben fizet ki. Emlékeztetőül: a Péti Nitrogénművek nyilvános árverése első alkalommal meghiúsult. Másodszorra megvette a Borsodi Vegyi Kombinát és a svájci Saurer közös vállalata az említett 1,750 milliárd forintért. A november 30-án aláírt megállapodás szerint 10 banki munkanap elteltével kellett volna 750 millió forintot fizetnie a cégnek. Mivel a vásárló ezt nem teljesítette, a Szanáló Szervezet felszólította: pótolja mulasztását. Ez nem történt meg, a Szanáló Szervezet ezért az árverés második helyezettjének, a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalatnak és a mögötte álló gazdasági társaságnak adta el a céget. — Nem a Lázárt, a Biszkut meg a Korom Mihályt kell megkérdezni, hanem bennünket. Mi tudjuk, hogy mi folyt itt évtizedekig, mi szenvedtük el elsősorban, és most már nincs mitől félnünk — igazságot akarunk! Ezekkel a szavakkal lépett a szobámba a napokban egy férfi, láthatólag izgatottan, felháborodva. Nem tudtam mire vélni felindultságát, de beszélgetésünk során olyan dolgok is kiderültek, amelyek bízvást érdekelhetik a már hónapok óta működő parlamenti vizsgálóbizottságot is. Természetesen a volt honvédelmi miniszter, a volt hadseregtábornok, Czinege viselt ügyeiről van szó. „Ezt az embert szigorúan meg kell büntetni Czin ege-rőpf efés * — Tóth Ferenc nyugalmazott alezredes vagyok, a MN 8300 börgöndi alakulatától mentem nyugdíjba, 1984-ben. Utolsó beosztásom fegyverzeti szolgálati főnök volt. Pályafutásom alatt sok alakulatnál szolgáltam a repülőiknél, ezért a Czinegé- nek a repülőkkel összefüggő dolgait ismerem jól, a többiről csak hallottam, de az is beleillik a képbe. — Nézze, menjünk sorjában. Mit tud? ,— Először is, a napokban olvastam, hogy Ceausescu- nak tizenöt repülőgépe volt. Nos, Czinegének se kellett emiatt szégyenkeznie. Milyen gépek álltak rendelkezésére ha röpködni támadt kedve? Volt a kormánynak két TU—134-es repülőgépe, ezek Ferihegyen állomásoztak, személyzetük katonákból állt. E gépeket a Grósz- kormány adta csak vissza a Malév-nek. Ezenkívül volt két AN—24-es — ez már honvédelmi minisztériumi Szolgálatban — huszonnégy személyes repülőgép. Fel*Ez az írás a kecskeméti Petőfi Népe tegnapi számában jelent meg, s a rádió reggeli krónikája szemlézte. Az írást teljes terjedelemben — a fő- szerkesztő hozzájárulásával — az MTI—Press juttatta el szerkesztőségünkbe. adatuk volt, hogy a rövi- debb távú, európai utakra vigye a HM tisztjeit. Aztán Budaörsön állomásozott négy darab négyszemélyes kis gép, úgynevezett belső futárszolgálatra. — Miért úgynevezett?> — Azért, mert nemegyszer előfordult, hogy a HM egyes tisztjei — persze attól függően, hogy ki kinek volt a haverja — saját céljaikra használták föl őket. — Például mire? — Arról például tudok, hogy volt egy ezredes, aki Miskolcon lakott és Pesten szolgált, telefonon felszólt, hogy menjen érte a gép. Nyilván időre akart beérni a munkahelyére. — Es mennyibe kerül egy ilyen utazás? — Pontosan nem tudom megmondani, de nehogy azt higgye, csak az üzemanyag, meg a repülőhasználat kerül pénzbe. Ha egy ilyen repülőgép elszáll, ki kell állnia egy tűzoltóautónak személyzettel, egy mentőautónak orvossal, egy üzemanyagkocsinak és egy műszaki kocsinak személyzettel. Ezeknek addig nem telik le a szolgálat, amíg a szóban forgó gép vissza nem tér. — Tehát ennyi gépből állt a „Czinege-légiflotta”? — Szó sincs róla. Ez az elvtársnak kevés volt. Átalakíttatott két AN—26-os deszant-szállítógépet is. Mi ezt úgy neveztük, hogy ki- párnáztatta. — Mit jelent az, hogy ki- párn áztatta? — Egyszerűen azt, hogy a szállítógépet átalakíttatta személyszállításra, foteleket, kanapékat tetetett a fedélzetre, meg mindent, ami ezzel jár. — Kanapékat? — Valahol csak pihenni is kell, nem? — Tehát ennyi repülőgép állt Czinege rendelkezésére? — Igen, ennyi lett volna, ha eszébe nem jut, hogy a repülőgépeknek az a szokásuk, hogy repülőtereken szállnak le és föl, az meg nem terem minden bokorban. A probléma áthidalásaképpen kettő darab MI— 8-as helikoptert is átalakíttatott, kipárnáztatott, ezek megvannak még. Legalábbis 1984-ben még megvoltak. (Időközben érdeklődtem, és megtudtam, hogy valóban megvannak a helikopterek, a javítóbrigád viszont annak idején nemcsak a műszaki állapotot volt kénytelen ellenőrizni, hanem bizonyos hányásnyomokat kellett eltakarítaniuk a helikopter plüssfotelei mellől.) — Milyen gyakran vette igénybe a miniszter a légiflotta szolgáltatásait? — Ezt nem tudom megmondani, azt hiszem, elég gyakran, hiszen köztudott volt róla, hogy nagyon szeret vadászni, gondolom nem személyvonattal utazgatott a helyszínre. Egy konkrét útjáról bizonyítékaim is vannak. — Csak nem Kaszőpdsztára rándult ki? — Nem egészen. Budapest —Damaszkusz—Aden—Ád disz Abeba—Kairó—Budapest volt az útvonal. — Nyilván egy kis géppel ment ki tárgyalni a fejlődő országok honvédelmi minisztereivel, a még hatékonyabb együttműködés végett. — Még tán ez is lehetséges lett volna, de ő egy száznegyvenhét személyes TU—154-essel utazott és különben is mire kellettek akkor a vadászpuskák? — Miféle vadászpuskák? — Tudja, ez az út 1979- ben volt, én akkor is e fegyverzeti szolgálatnál dolgoztam, és megtudtam, hogy Czinege személyes parancsára tizenöt darab puskát vadászpuskává alakítottak át, távcsöveket meg a Zeiss Művekből hozatott hozzájuk. A tizenötből aztán csak négy került haza, az akkori főnököm meg is kért (tudja mit jelent, ha egy katonától a parancsnoka kér valamit), hogy szerezzek neki egyet. Szereztem is, hatezer forintot fizetett ezért a csodálatos fegyverért. Utánanéztem, akkori áron huszonhatezer forintba került egy ilyen puska. — Tehát feltehető, hogy vadászni utazott a miniszter elvtárs Afrikába, tizenegy fegyvert meg elajándékozott. De miért ment olyan óriásgéppel? — Vitte a sleppjét. — Legalább kihasználták a gép befogadóképességét. — így is fel lehet fogni, de negyvenöt-ötven embernél több biztosan nem ment vele, sőt, minél kevesebben kísérték, annál olcsóbb volt az út. — Miért? — Mit gondol, a vele utazó tisztek talán forintban kapták a napidíjukat? — Tehát dollárnapidíjért va- dászgattak. — Tudtak élni, ugye? — Mennyibe kerülhetett ez az út? — Sajnos nem lehet kiszámítani, de inkább milliókba, mint százezrekbe. Csináltam néhány számítást. A felszállásokhoz tíz tonna üzemanyag kell, a repülési távhoz 56 tonna, 14 órát töltöttek »levegőben, 11 560 kilométert tettek meg. Ezek szerint 82 ezer liter üzemanyagot használtak fel. Tudvalevő azonban, hogy a repülésnél nem az üzemanyag jelenti a költségek nagyobbik részét, mert a műszaki költségeken túl amortizáció, előírt vizsgálatok, karbantartás stb.; az idegen országokban komoly pénzeket kell fizetni a leszállásért, a rádióirányításért, a kiszolgálásért is. Hogy mennyit, azt nem tudom, de például egy kis, kétüléses gép ötszáz dollárt fizet csak azért, hogy leszállhasson Ferihegyen. — Nem beszélve ugye a személyzet munkájáról. — Igen, ezen az úton tíztagú személyzet szolgálta a minisztert. Küllőn kívánsága volt, hogy ha ő megy valahova, akkor a mindenkori főpilóta is elkísérje, na, nem mintha valami dolga lett volna a pilótakabinban, de egy miniszternek ugye ez dukál. Emellett négy stewardess kísérte őket, ha megéheznének, megszomjaznának a hosszú úton. — Miért mondta el nekem mindezt? — Nézze, én nem tizenegy — mint Bokor Imre, a Kiskirályok mundérban szerzője —, hanem csak tíz honvédelmi miniszter alatt szolgáltam, de még egy ilyen basáskodó, mint a Czinege, nem volt. Talán Farkas Mihály lehetett volna ilyen, ha van ideje kifutnia a formáját. Az nagyon enyhe kifejezés, hogy Czinege szeretett reprezentálni. Nem reprezentált, hanem dőzsölt. Ha látogatni ment valahová, minden alakulat már jó előre megkapta a minisztériumból a kívánságlistát, hogy Czinege elvtárs mit kíván. Olyan nem volt, hogy azt ne tudták volna beszerezni, akár az ország másik részéből -is. Idő, pénz ilyenkor nem számított. Erkölcsileg lezüllesztette a hadsereget, akik megmaradtak becsületesnek, azok előbb- utóbb feladták vagy belebetegedtek. — Mivel lenne elégedett a Czinege-ügy lezárásakor? — Ezt az embert szigorúan meg kell büntetni. Hámori Zoltán
