Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám

1990. február 28., szerda SOMOGYI NÉPLAP 5 NYÍLT LEVÉL a gazdálkodó szervezetekhez és állampolgárokhoz A közös összefogás remé­nyével Somogy megyé, Ka­posvár város hírnevét gya­rapító amatőr művészeti együttes — a nemzetközi hírű Vikár Béla Kórus — jövőbeni, közös fenntartásá­ra, ezirányú kulturális és művészeti értékeink megőr­zésére Vikár Béla alapítványt létesítünk, melynek célja az együttes folyamatos műkö­dését biztosító anyagi felté­telek széles körű társadalmi alapon történő megteremté­se. A kórus zenei sikerekben gazdag fejlődése, művészi színvonala, magas szintű szakmai igényességének megtartása, a kórustagok odaadó, fáradságos társadal­mi munkája iránt érzett fe­lelősség indított bennünket arra, hogy a zenepártoló gazdasági szervezetek és ál­lampolgárok segítségét kér­jük. Az együttes az egyetemes és magyar kórusművészet legszebb alkotásaiból válo­gatott népi hagyományápo­ló, klasszikus, valamint egy­házi műveket magas mű­vészi fokon tolmácsolja. Munkájával elkötelezetten járul hozzá a kulturális ha­gyományaink és közművelő­dési értékeink őrzéséhez, ápolásához, fejlődéséhez. A társadalmi összefogás érdekében emeljük fel se­gélykiáltó szavunkat, hogy még meglevő értékeink ne menjenek veszendőbe, és a mecénási kör bővítésével a művészeti tevékenységhez a megyei kóruskultúra gya­rapításához szükséges nél­külözhetetlen feltételek meg­teremthetők legyenek. A kórus először 1977-ben, majd véglegesen 1981-ben nyerte el a kiváló együttes címet, s közben a Somogy Megyei Tanács Művészeti Díját is megkapta. Külföl­di szerepléseit, nemzetközi fesztiválokon való részvéte­lének eredményességét, mindenkor nagy népszerűsé­ge, különdíjak, kategóriadí­jak, ismétlődő meghívások fémjelzik. A nemzetközileg és ha­zaikig is elismert, több rá­dió- és színvonalas lemez- felvétellel rendelkező- együt­Püski-könyvek helyett ékszer? A múlt év február else­jétől a Püski Kiadó bérelte a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat kaposvári Ady Endre utcai könyvesboltját. Ezenkívül még hat helyen kínálták az országban a Püski-kötcteket — az olva­sók megelégedésére. A Mű­velt Nép azonban 1989. de­cember 31-ével nem újítot­ta meg a Püskiákkel kötött szerződést, mivel egy an­gol—magyar ékszerkereske­delmi kft. lényegesen na­gyobb bérleti díjat kínált a könyvesboltért. Jenei Istvántól, a Művelt Nép Könyvterjesztő Válla­lat igazgatóhelyettesétől megtudtuk: valószínűleg a nyár folyamán alakítják át e kaposvári könyvesboltot, s könyvek helyett csillogó ék­szercsodák fogadják majd a betérőket. Hogy miként pótolja a város a felszámolt üzletet? Tudomásom szerint Holló és Társa néven gmk alakul, s a Múzeum közben nyit üz­letet — ott megtalálhatók lesznek a Püski-kiadványok. A somogyi megyeszékhely­re e könyvújdonságoknak eddig is — bármilyen fur­csa — csak egyötöde jutott el. Az említett gmk ezen .szeretne változtatni. Szegeden és Miskolcon már engedélyezte a tanács a Pü„ki-könyvesbolt felszá­molását. Ha Kaposváron is ezt teszik, a kedvelt üzlet augusztus elejére ékszerbolt­tá alakul át. Mert ha könyv­re nem is, de aranyra és drágakövekre minden bi­zonnyal futja majd .. . (Lőrincz) Egyesület a lengyelek összefogására A magyarországi Bem Jó­zsef Kulturális Egyesület megyei csoportjának meg­alakítására került sor teg­nap délután Kaposváron, a Somogy Megyei Művelődési Központban. Rá ez József szervező elmondta: a Ma­gyarországon letelepedett lengyel állampolgárok anya­nyelvének és kultúrájának ápolására alapították az egyesületet. A megyénkben élő 50 lengyelnek és család­jának összefogására szövet­keztek — azzal a céllal, hogy hétköznapi problémáik megoldásában is segítsék őket. Megújult a magyar Wagner Társaság A komolyzene értékeit, szépségeit kívánja népsze­rűsíteni az. évszázados ha­gyomány felújításával meg­alakult Richard Wagner Társaság. Erdösi Mária, a társaság elnöke elmondta: programjukban kulturális rendezvények, eszmecserék, hazai és külföldi produk­ciók megismertetése, érté­kelése, a Wagner-kultusz történetének feltárása, ápo­lása szerepel. A hajdani Wagner Társaságnak — amelynek elnöke Mihalovich Ödön, a Zeneakadémia ké­sőbbi igazgatója volt — si­került elérnie, hogy a szá­zadfordulóra már nemcsak Pesten, hanem a vidéki színházakban is törzsközön­sége alakuljon ki a bay- reuthi mester műveinek. — A német nyelvterület után a magyar színpadokon játszották a legtöbb Wag- ner-operát. E hagyományok < szellemében kíván működni a megújhodott Wagner Tár- , saság — mondotta Erdősi , Mária. tes a város zenei és társa­dalmi rendezvényeinek ak­tív közreműködője. Lelkes és rendszeres résztvevője a Filharmónia és más kórus- találkozók koncertjeinek, amelyek mindig újabb erő­próbát, áldozatos munkát követelnek. Az erdélyi me­nekültek javára adott kon­certsorozat, valamint a ka­rácsonyi muzsika a város és városkörnyék zenekedve­lői körében nagy sikert ara­tott és további híveket szer­zett e zenei műfajnak. • A fenntartás és működés költségeinek döntő részét — kezdettől fogva — az ipari szövetkezeti mozgalom biz­tosítja, az utóbbi években már jelentős megyei és vá­rosi tanácsi, valamint szűk körű, de elismerére méltó sponzori segítséggel. Az utóbbi évek költségnöveke­dései, a gazdasági élet fe­szültségei a zavartalan mű­ködés minimális feltételei­nek biztosítását megnehe­zítették. Ezért alapítvány létrehozását látjuk ~ célsze­rűnek. Az alapítvány támogatá­sára szeretnénk megnyerni a megyében működő gazdál­kodó szervezeteket, a megye lakosságát, s mindazokat, akik a művészeti értékek megőrzését fontosnak tart­ják és magukénak vallják. Alapító lehet minden jogi személy, aki legalább 10 000 forint és minden magánsze­mély, aki legalább 1000 fo­rint hozzájárulást tesz az alapítvány javára. A csatlakozni kívánók fi­gyelmébe ajánljuk, hogy az alapítvány céljára juttatott összeg az 1988. évi IX. tör­vény 11. § d) pontja értel­mében gazdálkodó szerve­zetnél csökkenti a megálla­pított, illetve módosított eredményt. magánszemély esetében pedig az adóalap­ból levonható. Az éves felhasználásról az alapítványt létesítők köréből alakult kuratórium dönt. Az alapítvány az OTP Somogy Megyei Igazgatósá­gánál (399-98002) vezetett 790-4252 sz. csekkszámlán, 1990. május 15-ig gyűjti a hozzájárulásokat. Reméljük, hogy az alapít­vány szándékaink szerint biztosítani fogja a nagy múltú kórus jövőbeni sike­res működését. A segítő szándékú támogatókat előre is köszönjük. Kaposvár, 1990, február A Vikár Béla Kórus tá­mogatói és az együttes ne­vében szívélyes üdvözlettel: Dr. Kovács László Kiszüv-titkár HAMUPIPŐKE A Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka Siófokon A Varázsfuvola Mozartot juttatja eszünkbe, mint ahogy a IX. szimfónia kitö­rölhetetlenül összeforrott Beethoven nevével. A Pécsi Nemzeti Színház társulata Rossini-opcrával kedveske­dett a siófoki közönségnek. Le merném fogadni: a ze­neszerző neve hallatán leg­többjük fülében A sevillai borbély világot meghódító számtalan gyönyörű dallam­íve, „viharzenéje'' indul vi­rágzásnak. Most az egyszer tévedtek! A színpad hősévé Rossini egy cselédsorban tartott, jó­szívű leányt emelt, akit mostohatestvérei folvton- l'olyvást megaláznak. Főne­mesi rangú, de elszegénye­dett apjuk egy fejedelmi házasságtól várja háza fé­nyének visszaszerzését. A történetben szerepel egy bál is, no meg segítőkész ga­lambok... Ugye, ismerős? Tán nincs is olyan európai, aki nem szomorkodott-örült valamikor gyermekkorában Hamupipőke meséje miatt. A zeneszerző és szövegírója, Jacopo Ferri azonban még nem ismerhette a Grimm testvérek gyűjteményét, mert az csak a 3 felvonásos víg­opera 1817-es, római ősbe­mutatója után került az ol­vasók kezébe! A sztori lé­nyege ismert, a szerző csak kisebb változtatásokat esz­közölt rajta. Félt például attól, hogy nem találnak pi­ciny lábú „altot ", aki sike­resen eljárhatja a címsze­repet. Ezért a cipőmotívum helyett két, tökéletesen ha­sonló karperec lett a cseléd­lány és a herceg boldog egymásra találásának esz­köze. Legelőbb kellett volna említenem: Szegvári Meny­hért jóvoltából pazar ren­dezésre csodálkozhattunk rá. Nagyjából osztom a kora­beli szigorú kritikusok vé­leményét, akik Rossiniben a napóleoni háborúból éppen felocsúdó Európa nagy mu- lattatóját látták. De az is igaz: szárnyaló, számos eset­ben bravúros énektechnikát megkövetelő dallamai, üde, olykor a burleszk határán álló humora, harsány zenei színei, komplikációktól men­tes harmóniái és jól felépí­tett együttesei önmagukban is lehetőséget adnak a „nagyérdemű'" elkápráztatá- sára. A rendező és segítője, Lizitzky Gizella ennél >• is többet tett: az előadásba úgy sikerült teljes jogú sze­replőként becsempészni a férfikart, Alidorót (Nádi Fri­gyes), és a sikerben jelentős részt vállaló négy „galam­bot"’ (balettistákat), mint azt a népmesében a Mátyás ki­rályhoz igyekvő lány tette: voltak is, meg nem is. Pe­dig a vígopera csak a hús­vér embereket tűri meg a magasztos deszkákon! A hangszínek megválasz­tásával ma a zeneszerzők egyben jellemzik is szerep­lőiket. A XIX. század ele­jén ezt nem engedhették meg maguknak — abból a hanganyagból válogathattak, amely dalszínházuk rendel­kezésére állt. Szerencsés egybeesés: a pécsi társulat­ban „vannak olyan hangok ", mint aminők megszólalhat­tak egykor a római Teatro Valiéban. Benei Katalin (Hamupipőke) szomorkás altja és Derecskéi Zsolt (a herceg) fényes tenorja jó BALATONI TELEK Rafinált az időjárás. December elején befagyott a Balaton, és tíz .napig élvezhette a jeget, akinek lehetősége volt. Sokán úgy gondolták, majd a téli szünetben. . . Nos, a karácsonyi időjárás valóban alkalmas volt szabadtéri sportokra: lehetett focizni, teniszezni, s az új év első napjai is in­kább a meditálásra inspiráltak. Ülünk a cserépkályha mellett, pár lé­pésre a magyar tengertől, s apósom csak­nem nyolc évtizedének balatoni emlékei törnek elő. Az örökös somogyi — zalai vetélkedők a 20-as, 30-as években, amikor a Balaton-felvidék még Zalához tarto­zott... Ha befagyott a ló, jégre ,pattantak a legvagányabb legények, hogy bebizonyít­sák, ímelyik parton élnek az igazi balato­niak. Korcsolya, fakutya vagy bakancs volt a közlekedési eszköz — attól függően, mi­lyen .volt a jég. S hogy mennyire komo­lyan vették: Badacsonyban a Hableány ét­terem helyén álló bakterházban. Fonyó­don a kikötőben bélyegezték le az útról szóló dokumentumot. Abban az időben rendszeresen mérték a Balaton mélységét. A fonyódiak szerint Keresztes György vízmesternél senki nem ismerte jobban ,a Balatont. Ha megállt félúton Fonyód és Badacsony között a jégen, tudták, hogy a lék csak néhány centiméterrel eshet közelebb valamelyik településhez. S a nagy focicsaták a Balaton Kupáért! Badacsonytomaj, Tapolca, Révfülöp, Kő- vágóörs. Boglár és Fonyód ,aranylábú fiai­ért tűzbe mentek — és vízre szálltak .— a helybeliek. Egy-egy rangadóra külön ha­jók szállították a közönséget; ott volt a fa­lu apraja-nagyja. Szinte már nem is foci­meccs volt az, hanem a lokálpatriotizmus kifejeződésének a .csúcsa. A nyarak — igen —, a nyarak akkor is mily rövidek voltak. Az igazi szezon csak július 5-én kezdődött, és egy héttel ko­rábban, Péler-Pálkor rendezték .meg a ha­jósok ünnepét. Több százan vettek részt mindig a kikötői megemlékezéseken, ahol a pap megáldotta a hajókat. A nyár végét jelezte ia Szent István nap­ja, amikor a 4-500 fonyódi villatulajdonos fölkerekedett, hogy a fővárosban vegyen részt az ünnepségeken. Eltelt néhány nap, és {szinte teljesen kiürült a part . . . (Süli) választás volt. A legszebb melódiákat a szolga, Dandi- ni (Tamás Endre) énekelte ezen a délutánon, míg szí­nészként a legtöbbet Egri Sándor nyújtotta az apa (Don Magnifico) szerepében. Az előadás kiválóan repre­zentálja a Rossiniről, az olasz dalművészetnek új lendületet adó bohémről ki­alakult képet. Aki nem vesz tudomást a körülötte for­rongó világról, csak derűs önbizalommal rajzolgatja kövér, szépen kikerekített hangjegyeit az öt vonal kö­zé. Aki a kontinenst el­árasztó Rossini-láznak kö­szönhetően a „szakma" első milliomosa lesz, és lezserül megengedi magának, hogy élete utolsó 38 évében nem szerez színpadi zenét. Tisz­ta, lecsiszolt zenei formák­ba ágyazta a Hamupipőke derűs, vidám dallamait, amelyek bizton támaszkod­hattak a Hirsch Bence által vezényelt szimfonikusok kí­séretére. Nem szóltunk még a dísz­let- és jelmeztervező, Húros Annamária munkájáról, aki szellemesen . oldotta meg feladatát: az apró színpadra volt képes varázsolni az előadás sikerét szolgáló környezetet. 1807-ben a ko­vácsműhely perzselő mele­gében ábrándozhatott Rossi­ni az életnek ilyen üde szi­getéről. Amikor még inas­ként fújtatta a levegőt, ver­te elkeseredetten az üllőt jókora kalapáccsal. A siófoki előadás sikerét mindemellett a pécsi társu­latnak tulajdonítjuk; elhi­tette velünk: jól van „meg­csinálva" ez a daljáték. Mit is mondott e műfajról Oscar Bie csaknem egy évszázad­dal az ősbemutatót köve­tően? „Az opera a képte­lenség műfaja. Egy félreér­tésből született, alkotói ugyanis az antik görög tra­gédiát akarták feltámaszta­ni, s e munkálkodásuk so­rán mindazt a hibát elkö­vették, ami egy színházi látványossággal kapcsolat­ban elkövetkező, csak azért, hogy királyi-hercegi publi­kumuk szájízét eltalálják." Tény: évtizedekkel ezelőtt divat vagy tapasztalatok alapján jól bevált gyakorlat volt az operák legnívósabb áriáira, duettjeire érkezni a színházba, és a „sláger" el­hangzása után csendben tá­vozni. Mert nem sok olyan operát találhatunk a zene- irodalomban, amelynek min­den dala képes lekötni a közönség érzékeit. A siófoki Hamupipőkében sikeresen tartotta a lelket kifogyha­tatlannak tetsző ötleteivel a rendező. Aki könnyed szó­rakozásra készült, nem csa­lódott; igazi mediterrán hangulatú előadást kaptunk ajándékba. Czene Attila Fotó: Gáspár Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents