Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
1990. február 24., szombat SOMOGYI NÉPLAP 3 Kamarai küldöttség járt Olaszországban Az Agrárszövetség választási felhívása A Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottságának 'küldöttsége nemrégiben Olaszországban járt a Friuli-Venezia-Giulia tartomány elnökének meghívására. A találkozó egyik legfontosabb eredménye, hogy rövidesen aláírások kerülhetnek egy szerződésre, amelyet főleg az olasz partnerék szorgalmaznak. Friuli feladata a kelet-európai regionális kapcsolatok koordinálása, így nem csoda, hogy az egységes Európa érdekében Magyarországgal is keresik a kapcsolatot. Kinek fontosabb? Egyelőre úgy tetszik, inkább az olasz félnek. A Friuliban járt delegáció egyiik tagjával', Varga Józseffel, a Kaposvári Villamossági Gyár igazgatójával beszélgettünk az útról. — Végig azt éreztem: a partner komolyan veszi azt, amit mond. Az olasz kollégáink — talán emiatt is — nagyon fontosnak tartják a kapcsolatteremtést: törvényt alkottak, hogy a gazdasági régiók adó- és pénzügyi kedvezményeket kapjanak a Dél-Dunántúl vállalataival történő gazdasági együttműködésben. A határon vártak .bennünket és rögtön a tartományi vezetőhöz indultunk. Ez mindenképpen azt mutatta, hogy Olaszországban a kamarának hatalmas tekintélye van a régiókban is — mi ugyanezt nem mondhatjuk él. Kezünkbe nyomtak egy órákra beosztott, sűrű kétnapos programot. Akkor kezdtük érezni: ott jobban tudják, hogy mit akarnak, mint mi. Szeretnénk, ha a magyar vállalatok mielőbb kapesofliatot tudná,ntk teremteni nyugati vállalatokkal1, de az a kamatpolitika, ami Magyarországon meghonosodott, semmiképpen nem vonzó a beruházásokra, a tőkebehozatalra. A fonyódi híradásipari szakközépiskoláiban és szakmunkásképző intézetben 18 féle mesterségre tanítják a növendékeket. Sánta János gyakorlati oktatásvezető elmondta, hogy az ipari szakmákban 94 helyen sajátítják el a gyerekék a gyakorlati tudnivalókat. Első hallásra megdöbbentően magas szám, ám gyorsan kiderül, hogy ebben a 94-ben a kisiparosok is ben- nefoglalitgknak, ők viszont csak egy-két tanulót oktatnak a manuális tevékenységre. Fonyód és környékének mezőgazdasági és ipari üzemei fogadják a diákokat, közöttük is a legtöbbet a bogiári vas—műszaki ipari szövetkezet és a mezőgazda- sági kombinát, a lengyeltóti Mezőgép és a fenyvesi állami gazdaság. A magyar ipar helyzetét, technikai felszereltségét ecsetelni teljesen felesleges. Sok helyen nincs pénz a fejlesztésre, gyakran már csak eszmei értékük van a gépeknek. A nagy csodát, a nyugati tőke és technika beáramlását mindenki jósolja és várja, — de vajon mit tudunk vele kezdeni? Lesznek-e kellően felkészült szakembereink, a jelen iskolája a holnapra készít-e fel? Nos, a fonyódi — illetve bogiári — tapasztalatok némi reménysugár! adnak. — Az olasz fél igencsak sürgősen szeretné a kapcsolatot nyélbeütni: a kétnapos út végén megegyeztek abban, hogy rövidesen szerződést is kötnek. — 1992-től az egységes Európa számukra is új mozgásteret követéi. Az olasz üzletemberek a valamikori igen szoros kapcsolatot szeretnék újra életre kelteni. Lengyelországgá1! és Magyarországgal. Érdekes, hogy NDK-ról már nem is ejtettek 6ZÓt. — Egy 1926-os törvény szerint ,a magyar vállalatokat is megilleti a vámkedvezmény a trieszti kikötőkben. Elsősorban kedvezményeket ajánlanak nekünk az olasz partnerek, vagy pedig konkrét üzleti kapcsolatokra, esetleg mindkettőre törekszenek? — A kedvezményeket az állam adja. A vállalatközi kapcsolatokat viszont nekünk, közösen kell kialaki- tani. Sürgősen rögzíteni szeretnénk az elképzeléseinket egy szerződésben, amelyet majdan a tartományi és megyei vezetők, illetve a kamarák képviselői írnak alá. A szerződésen már dolgoznak Olaszországban, és ígéretek szerint egy-két héten belül elküldik nekünk. Nem lehet azt várni, hogy az ellső találkozáskor egymásba szeretnek a vállalatok. Borzasztó kevés piaci ismeretünk van, mi nem élhettünk, nem mozogtunk a nyugati területeken. Magyarországon egy önálló cég — elsősorban külkereskedelmi közvetítésével mutatkozik be külföldön. Adott volt a lehetőség Friuliban, ezért merült az föl bennem, hogy közvetlenül a trieszti kikötőn keresztül indítunk útnak egy szállítmányt az Egyesült Arab Emirátusba. A konkrét ügy kapcsán fölvetődött: A közelmúltban készült el a vas—műszaki ipari szövetkezet boglári telephelyén az új elméleti oktatóbázis. A cég pénzzel és mukával segített, a tanulók pedig gyakorlati munkájuk egy részét végezték itt él Gólent Zoltán és Horváth Gyula szakoktatók irányításával, de a társadalmi munkaórák száma is meghaladta az ezrét. Az iskola költségvetéséből kiegészítve egymillió forint az jó, hogy a kikötőnek ennyi kedvezménye van, de az odavezető úthálózat pocsék. — Erre azt mondták, hogy olasz pénzből építik a trieszt—ljubjanai autópályát. — Pontosan azért, hogy a magyarok is le tudjanak oda jutni. — Budapesten korábban azt az információt kapta, hogy Triesztből lehetetlen eljutni az Emirátusokba. — Ezt mi nem tudtuk ellenőrizni. Most viszont leadok egy telefaxot: kérem, június 25—30. között milyen hajó indul útnak. Pillanatok alatt megérkezik a menetrend. — Nem kerül ön helyzeti előnybe a többi vállalattal szemben? Hiszen a kamarai elnökségi tagság mellett ön a KVGY igazgatója. — Hat évvel ezelőtt, amikor megkérdezték, vállai lom-e az elnökségi tagságot, kapva-kaptam a lehetőségen. Igaz: sok munkával jár a megbízatás és olyan dolgokkal is foglalkoznom kell, ami nem a vállalat ügye. Ellenben igenis ki akarom használni ezt, a vállalat érdekében. Semmiképpen sem tartom erkölcstelennek, mert a tapasztalataimat minden esetben megosztom a kamara tagvállalatainak szakembereivel. Egy ilyen út során nem tudom elfelejteni, hogy ugyanakkor vállalati vezető is vagyok. A tagvállalatok a megyébe kialakított szervezeten keresztül könnyedén tudnak információkhoz jutni. A kamarai régió önálló jogi személy lett. Ez igen fontos dólog. Triesztben a kamara azzal vívta ki a tekintélyét, hogy az ál- lamhatalommál szemben sok olyan dolgot el tudott intézni, amibe mi bele sem mernénk fogni. — A Friuliban kapott újonnan beszerzett, nagy pontosságú mérőműszerek és berendezések értéke. Valamennyi fémipari szákmát tanuló fiatal, valamint a szakközépiskolások is megtanulhatják itt a magyar, japán, szovjet, cseh digitális kijelzős műszerek kezelését. Az Oktatásvezető szerint az itt felhalmozott eszközök a mechanikai mérőműszerek között a csúcsszínvonalat jelentik. Az iskolának az SÜRGŐS KAPCSOLAT ajánlatok között szerepel egy igen figyelemre méltó: a dél-dunánty.li cégek részt vehetnének a helyi vásáron, méghozzá úgy, hogy fizetni sem kellene érte. — Teljesen váratlanul találkoztunk a vásárigazgató- val: hírét vette, hogy mi ott vagyunk, és eljött az utolsó tárgyalásra. Az irántunk tapasztalt bizalom a beszélgetéseknél is érezhető volt. Az olasz vállalatok tényleg szeretnének együttműködni velünk. Nem elég csak a politikai síkján erről! beszélni! Szóba került: a külügyminiszterünk náluk járt, s a partnereink pontosan tudták miben állapodtak meg a diplomaták. Ami fölöttébb érdekes, hogy ezekre az egyezményekre a tartomány azonnal reagált. Akár több száz magyar szakembert is tudnának foglalkoztatni. Nos, ez is fölmerült. — Nem hagyjuk, hogy ez a lehetőség kicsússzon a markunkból? A kamara milyen biztosítékot lát abban, hogy egy-két hónap múlva nem felejtjük-e el ezt az olasz kapcsolatot. Vagy az olaszok nem engedik majd, hogy elfeledkezzünk róluk? — Az olaszok nem hagyják ennyiben a dolgot, mert ők érzik a kényszert: mi egy gazdasági cél vagyunk nekik, erre terjeszkedhetnék. Biztosan nem tágítanák, ha csak mi nem teszünk keresztbe néhány „remekbe szabott” intézkedéssel. De ha mi az igazi piacgazdaság irányába haladunk, akkor az olaszok jó partnerek lesznek. Minél stabilabb ltesz a helyzet Magyarországon — mert sajnos most még mindig nem az —, a kapcsolatteremtés üteme annál inkább felgyorsulhat. a célja, hogy a tanulók naprakészen ismerjék a legkorszerűbb eszközöket. Nekik talán sikerül majd néhány ,év múlva megmérni, hogy a magyar ipar mennyit lépett előre a holtpontról. (Süli) Mi az Agrárszövetség? Az Agrárszövetség a vidéken, a falvakban élők, a nemzetiségiek, a mezőgazdaságban dolgozók, a földért, a faluért és az ország jövőjéért egyaránt felelősséget érző emberek szövetsége. Szövetségünk nem párt, nem célunk a hatalom, hanem részvételünk a hatalomban. Nem kívánunk átfogó politikai megoldást ajánlani a nemzet minden sorskérdésében. Reális, megvalósítható programot hirdetünk és részt vállalunk és kérünk az ország jövőjének alakításában. Képviselőink ezért az agrárvilág és a vidék esély- egyenlőségéért vállalt felelősségük mellett lelkiismeretűk szerint foglalnak állást sorskérdéseinkben, összefogásuk nem mások ellen irányul. A szövetség tagjainak meggyőződése, hogy amikor a vidéken élők és a nemzeti kisebbségek érdekeit és jogait képviselik, a mezőgazdasági termelés biztonságát követelik, ezzel az ország, az egész társadalom érdekeit is szolgálják. Miért tartjuk szükségesnek, hogy az Agrárszövet, ség képviselőket állítson? Azt tapasztaljuk, hogy a pártok is nagyon sokat beszélnek a falvak népéről, az élelmiszertermelés fontosságáról, a vidék felemelkedéséről, de programjaik közül egyik sem tükrözi teljesen a mai magyar valóságot, nem felel meg maradéktalanul a mezőgazdaság, a falvakban élők és dolgozók tényleges érdekeinek. Azt tapasztaljuk, hogy sok a megalapozatlan, a mai valósággal és a távolabbi jövővel, az ország sorsával nem törődő követelés és ígéret. Ezért úgy látjuk, hogy az Agrár- szövetség akkor jár el helyesen, ha a saját, az agrárágazat, a vidék sorsáért való felelősséggel megfogalmazott programja támogatására szólítja fel a választókat. Olyan jelölteket akarunk képviselőnek, akik vállalják ennek a programnak, a vidéki Magyar- országnak, a mezőgazdasági termelőknek a képviseletét a Parlamentben. Ilyen elkötelezett képviselőkre van szükség ahhoz, hogy az élelmiszertermelést, a paT rasztságot ne használhassa fel eszközül senki a párt- politikai harcokban. Milyen elvekre építjük programunkat? Az Agrárszövetség politikai és gazdasági rendszerváltást akar, de szélsőségek nélkül, megfontoltan. Programunk alapja a felelősség. Az a felelősség, amit saját sorsunkért és a jövőért vállalunk, és amit másoktól is elvárunk. Felelősségünk átöleli legszentebb természeti kincsünket, a földet, környezetünket és a jövőbe vetett hitünket, a fiatalságot. hessenek mások, nélkülünk. Valódi, nemcsak kinyilatkoztatott, hanem megalapozott önkormányzatra van szükség, ami képes megszüntetni a vidéken élők „másodrendű állampolgár” állapotát. Képes visszahozni az igazgatás, az oktatás, a kulturálódás elemi intézményeitől megfosztott falvakban az emberhez méltó élet feltételeit. Programunk a saját erőnkre való támaszkodás, az elfojtott energiák felszabadítása. Valljuk, hogy gyámkodás és korlátozások nélkül képesek vagyunk a válságból való kivezető utat megtalálni. Programunk a társadalmi egyenlőség. Az, hogy egyenlő esélyeket kívánunk elérni minden téren a vidéken élőknek, a falvak lakóinak, a mezőgazdasági termelőknek is. A parasztság ne legyen többé védtelenül kiszolgáltatott sem az állami önkénynek, sem a gazdasági erőfölénynek. Programunk az összefogás, a közös célokra való szövetkezés nem csupán a szövetkezetekben, hanem a közösségek sokrétű építésével, a kezdeményezések és vállalkozások támogatása a kölcsönös segítség és bizalom jegyében. Programunk a megbékélés, mert a vidéken élőik, a mezőgazdaságban dolgozók szenvedték meg a legjobban az elmúlt évtizedeket. Átfogó, a földre is kiterjedő tulajdonrendezésre van szükség, hogy elvághassuk az egymáshoz fonódó sérelmek és követelések történelmünkbe és hétköznapjainkba nyúló láncolatát, hogy új alapokról kezdhessük a vidék felemelkedését, jólétét szolgáló programunk végrehajtását. TISZTELT VÁLASZTÓPOLGÁR! Az Agrárszövetség somogyi tagjai messzemenően egyetértenek az Országos Választmány választási felhívásával és támogatják azt. A fentebb jelzett program megvalósítása megyénkben is segítené az agrárágazat, a vidéken élő tíz- és tízezrek helyzetének jobbítását, a falvak és kisebb települések lakóinak felemelkedését, sorsuk jobbra fordulását. Ismeretes, milyen sok somogyi falu állapota — enyhén szólva — romlott le azáltal, hogy megszűntek, eltűntek onnan azok az intézmények, melyek nélkülözhetetlenek egy-egy település egészséges vérkeringéséhez. Ezeken a leromlott közállapotokon is igyekszik javítani az Agrárszövetség, hogy az ott élők jobb körülmények között éljenek s a javuló életföltételek minél több fiatalt hazahívjanak. Kérjük, hogy az ország- gyűlési választásokon támogassa az Agrárszövetség jelöltjeit! Az Agrárszövetség Somogy Megyei Szervezete Programunk a tényleges önrendelkezés követelése életünk minden területén, hogy sorsunkról ne döntFolyamatosan szállítják a gyermelyi Petőfi Termelő- szövetkezet tésztagyárából, az ország legnagyobb ilyen jellegű üzeméből1 a tésztát, a spagettit és a cérnametéltet Los Angelesbe. Az idén a tavalyi meny- nyiség kétszeresére kaptak megrendelést az amerikai partnertől, akinek kívánságára, a koleszterintartalom csökkentése céljából tojás felhasználása nélkül, keményhéjú, durvább búzaör- leményből készítik a tésztaféleségeket. Hamburgig vasúton viszik, s onnan hajóval jut el a csaknem félmillió dollár értékű, mintegy százvagonnyi szállítmány a kaliforniai metropolisba. Faragó László VELŐK TALÁN SIKERÜL Egymillió forint műszerekre és berendezésre Cérnametélt Los Angelesbe
