Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-23 / 46. szám

1990. február 23., péntek SOMOGYI NÉPLAP 3 Mire használjuk a hiteleket? Interjú az MNB ügyvezető igazgatójával Hitel, töke, kamat, pénzpiac — mind-mind olyan fogal­mak, amelyekkel naponta találkozunk. A közvélemény egyre érzékenyebben követi a gazdasági eseményeket, sokkal ér­zékenyebben reagál minden, gazdasággal kapcsolatos hirre, információra, mint korábban. Megnövekedőit adósságállo­mányunk kapcsán isok szó esik a külföldi hitelfelvételekről, ám azok felhasználásáról már kevesebbet tudunk. Tulaj­donképpen mi a lényege a külföldi hitelfinanszírozásnak, hogyan működik ez a piacgazdaságokban, illetve hazánkban — kérdeztük dr. Hárshegyi Frigyest, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatóját. Miért nem tudott a lakosság a hitelfelvételekről? — Külföldről hitelt akkor kell felvenni egy országnak, ha a folyó fizetési mérlegé­ben nincs meg az egyensúly. Tehát többet költ, mint amennyi a bevétele. A nyu­gati piacgazdaságokban szintén vesznék fel devizát a bankok, s gondoskodnak arról, hogy a pénz hatéko­nyan térüljön meg. A köz­ponti bank ezekben az ál­lamokban felügyel, ellen­őriz, esetenként beavatko­zik, megemeli a kamatokat vagy leértékeli a hazai va­lutát. Magyarországon eze­ket a banki kiegyenlítő me­chanizmusokat politikai presztízsokok miatt nem al­kalmazták hosszú időn ke­resztül, s egyre több köl­csönt kellett külföldről fel­vennünk. így ment ez öt, tíz, tizenöt évig, amely vé- vül elvezetett a jelenlegi magas adósságállományhoz. — Mire fordítják a felvett hiteleket? — Először is: a kamatot, valamint a lejárt kölcsönök egy részét minden éviben fizetni kell, különben fize­tésképtelenné válik az or­szág. Tehát az adósságszol­gálat mindig prioritást él­vez. A másik nagy terület az importfinanszírozás. Az MNB köteles forintért a vállalatoknak az importter­vezéshez valutát biztosíta­ni. Magyarországon közpon­ti devizakassza van, ha nincs elég devizája az MNB- nefc, akkor felveszi hitel formájában. — Az ön véleménye sze­rint az elmúlt években miért misztifikálódott a hi­telfelvétellel, felhasználás­sal kapcsolatos kérdéskör? — A külföldi kölcsönfel­vételekről a közvélemény az elmúlt egy évet leszá­mítva gyakorlatilag semmit sem tudott. A misztifikáció nyilvánvalóan innen ered. Magyarországon a hetvenes évek elején alapoztuk meg a külföldi adósság alapját, amikor is elkezdtük az im­porttöbbletet hitelből finan­szírozni. A gazdasági vezetés ha­zánkban mindig azt mond­ta, csak ezt az évet ússzuk meg, jövőre pedig megállít­juk az adósságnövekedést. Ez a politikai mentalitás ve­zetett a mostani, közel 20 milliárd dolláros adósságál­lományhoz. Á barcsiak örülnek JÖNNEK A JUGOSZLÁVOK Fellendülőben a bevásárlóturizmus (is) Barcson ugrásszerűen megnőtt a Jugoszláviából érkező turisták száma. A legtöbben autóbusszal ér­keznek, jönnek, de szép számmal akad csillagos rendszámtáblájú magán ko­csi is. — Kedden különösen so­kan érkeztek. Alig bírták a tempót a pénztárosok — mondta Szierer Józsefné, az áfész 12res számú abc áru­házának vezetője. — Főként tejterméket, cukrot, édessé­get, szalámit, étolajat és csokoládéféléket vettek. Az új 10-es számú abc áruházban hasonló volt a helyzet: — Mi örülünk annak, hogy növekszik a forgal­munk. Áruházunk kapacitá­sa oly nagy, hogy akár öt olyan lakótelepet is ellát­hatnánk, mint amilyen kö­rülöttünk van — mondja Vojnovicsné Nagy Ildikó üz­letvezető-helyettes. Azt is elmondták, hogy a hazai forgalom igen gyér; januárban alig volt vásárló­juk. Jó lenne, ha mielőbb feloldanák a turistabevásár­lást korlátozó intézkedést, amely már meghozatalakor is sok vitát idézett elő. Két­ségtelen, hogy a korlátlan kiviteli lehetőség az ország több területén teremtett át­meneti áruhiányt. Barcson azonban nem okozott külö­nösebb gondot. Ha netán fogytán voltak a készletek, a helyi tejüzem és a terme­lőszövetkezet, valamint a lá- bodi húsüzem gyorsan pó­tolta a hiányt. Az elmúlt néhány nap idegenforgalma és bevásár­lása Barcson azt bizonyítja, hogy a tiltó intézkedés ve­szített a szigorából. Akadt olyan jugoszláv turista, aki szinte megtömte a kocsiját cukorral. Azt remélik tehát, hogy melőibb feloldják a tilalmat. — Az lenne a célszerű, ha a külföldiek bizonyos ésszerű határig vásárolhat­nának — hallottuk az áfész kereskedelmi osztályán. — Nem lenne jó, ha csak bi­zonyos területeken engedé­lyeznék a bevásárlást, mert a turisták odaáramolnának, ahol korlátlanok a lehetősé­gek, és elviselhetetlen hely­zetet teremtenének. — Ha netán feloldják a tilalmat, egy hét alatt fel tudunk készülni a nagyobb forgalomra. Ennyi ugyanis az árurendelés ideje. A sze­mélyi és tárgyi feltételek megvannak: kilenc pénztá­runk nagy tömegeket is gyorsan „átcsorgathat” — így a 10. számú abc veze- tőhelyettese. — Mi tagadás, kissé me­legünk lett a minap, amikor a jugoszlávok úgy megro­hantak bennünket. A ko­rábbi nagy bevásárlások okozta kimerültségünkre emlékeztetett — mondta Szierer Józsefné — 'mégsem ijedtünk meg, hiszen akkor jól kerestünk és az országot hozzásegítettük egy nehéz piaci helyzetben a könnyű exporthoz. Bennünket egye­dül az keserít el, ha olyan kevés a vásárló, mint idén januárban volt. (Szegedi) Mire költjük az egymilliárd dollárt? — Brüsszelben nemrégi­ben jelentették be, hogy egymilliárd dolláros köl­csönt kapunk a Közös Piac­tól. Kötött vagy szabad fel­használású pénzről van szó? — Áthidaló jellegű hitelt ad az EGK, a pénzt a szer­kezetátalakításhoz lehet felhasználni. ötszázmillió dollárt kapunk a Közös Piactól, az összeg másik fe­lét a huszonnégy OECD-ál- lam adja. Finánchitelekről, a fizetési mérleget javító kölcsönökről van szó. Hosz- szú távon azonban csak ak­kor van értelme, ha tényleg a struktúraváltáshoz hasz­náljuk fel. Remélem, 400 milliót már március végén megkapunk, a fennmaradó kétszer 300 millióit pedig fél-fél év eltelte után. — A 400 millió dollárból mennyit használunk fel adósságszolgálatra az idén? — így külön nem pántli­kázzuk a pénzeket, nem is lehet. Idén ugyanannyi a törlesztenivaló, mint tavaly: 1,7 milliárd dollár plusz 1,5—ni,6 milliárd dollár ka­mat. Ebből 800 milliót lefe­dez az exporttöbblét, és 200 —300 millió lehet a turiz­musból származó többlet. Az 1,7 milliárd dollárhoz tehát 500—600 millió le nem fe­dezett kamatrész jönne hoz­zá, tehát összesen 2,3 mil­liárd dollár a mérleghiány 1990-ben. Tartalékaink 200—300 mil­lió dollárra csökkentek ta­valy, így ezt is fel kell töl­teni. Az idei felvételi terv 2,5 milliárd dollár. Ehhez a Valutaalaptól 200 milliót, a Világbanktól 300—400 mil­liót kapunk, körülbelül 200 millió vállalati tőkebevo­nással számolunk, 800—900 millió dollárt várunk az idei kötvénykibocsátásaink­ból. A maradék pénzt, 600— 800 milliót, bankközi hite­lekből kívánjuk fedezni. A közös piaci 400 millió a tar­talékhelyzet megerősítésére szolgál. Ám éppen ezek a szabad felhasználású nyu­gati kölcsönös teszik lehe­tővé, hogy az importhoz szükséges devizát biztosít­suk a vállalatoknak. Hová lett a Grósz-kormány egymilliárd márkája? — Milyen tartalékokkal rendelkezik, az ország, s hogyan változott ez az el­múlt ötéves időtartamot fi­gyelembe véve? — Jelenleg 1,1 milliárd dollár értékű deviza és kö­rülbelül 500 millió dollár aranytartalékunk van. Ál­talában elmondható, hogy 1—2 milliárd dollár közötti operatív tartalékkal műkö­dünk. 1982-ben semmilyen tartalékunk nem volt, 1983- ban 900 millió dollár. 1988- ban 1,9 milliárd volt, most pedig 1,6 milliárd. Szíve­sen látnék operatív tarta­lékként 3 milliárdot, ez je­lentene biztonságos helyze­tet. Ilyen háttérrel a kor­mány nem lenne állandó lépéskénysizerben, a drámai intézkedéseket — mint pél­dául a turistaellátmány drasztikus csökkentése — nem kellene azonnal meg­hoznia. Megfelelően opera­tív tartalékkal az ilyen in­tézkedések átgondolásához a kabinetnek hosszabb idő állna rendelkezésére. — A Grósz-kormány 1987- ben egymilliárd márkás hi­telt vett fel. Milyen köl­csön volt ez, és mire hasz­nálták? — Szabad felhasználású hitel volt, bonni kormány- garanciával. A teljes ösz- szeggel az akkori adósság­szolgálatot. finanszírozták. El kell ugyanis mondani: az 1986-os évben, valamint 1987 első felében olyan rossz gazdasági eredménye­ket értünk el, hogy a nem­zetközi hitelpiacok bizalma egész egyszerűen megszűnt. Ezt az akkori vezetés nem vallotta be. 1986-ban 1,6 milliárd dollár volt a folyó fizetési mérleg hiánya, 1987 első felében pedig majdnem 900 millió. Ha 1987 második felében nincs ez az egy­milliárd márkás nyugatné­met hitel, akkor nem tud­tuk volna biztosítani az or­szág fizetőképességét. Szabó Béla (MTI—Press) Hol lesz a Suzuki magyarországi gyára Márciusban döntés Hol építik fel a Suzuki Swift személygépkocsik ösz- szeszerelésére alkalmas ma­gyarországi üzemet? Hetek óta ez a kérdés foglalkoz­tatja Esztergom és a megye vezetőit, lakosságát. Ez év januárjában ugyan­is, amikor megalakították a Suzuki személygépkocsi gyártására a magyar—japán vegyes válilaliátot, abbéin is megállapodtak, hogy Esz­tergomban, közvetlenül a Labor Műszeripari Művek melletti szabad területen építik fel az ötajtós, 1000 és 1300 köbcentiméteres mo­torral ellátott autók össze­szereléséhez szükséges új üzemcsarnokot. A Komárom-Esztergom megyeiek viszont most ag­godalommal figyelik az újabb fejleményeket, mert bizonytalanná vált a Suzuki gyár Esztergomba történő telepítése. Ugyanis újabb városok — például Pécs, Székesfehérvár és Dunaúj­város — versenyeznek a Suzuki gyár letelepítésének jogáért. Az Autókonszern Rt. ve­zetői gondos mérlegelés után várhatóan márciusban döntenek arról, hogy me­lyik város kapja meg a két­ségtelenül sok előnnyel járó gyárépítés jogát. A tervek szerint az építkezést még az idén megkezdik, s 1992 má­sodik felében indul majd a gyártás. Mit akar az MSZMP? Tisztelt Választópolgárok! Honfitársaink! Az 1990. március 25-i országgyűlési választáso­kon pártunk, a megújult Magyar Szocialista Mun­káspárt is részt vesz. Ez a párt azok közös akara­tából szerveződött újjá, akik meggyőződéssel vall­ják, a magyar politikai közéletből nem hiányozhat az az erő, amely a dolgo­zó ember gazdasági és po­litikai érdekeit kívánja képviselni. Tudjuk, hogy a válasz­tási küzdelmek során nem lesz könnyű dolgunk, hi­szen a jelenlegi súlyos gazdasági és politikai vál­ság kialakulásáért felelős­ség terheli az MSZMP ko­rábbi vezetését is. Megújuló pártunk vál­lalja a történelmi múltat, szembenéz saját korábbi hibáival, törekszik azok kijavítására. Ugyanakkor védelmezi az elmúlt 45 év vitathatatlan eredménye­it, amelyek a dolgozó mil­liók áldozatos munkájá­nak köszönhetőek. Ezért pártunk mindenekelőtt nemzeti párt,, mely a dol­gozó emberek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisvállalkozók pártja aikar lenni. Magunkénak érez­zük és támogatjuk a mun­kájukból élő emberek min­den követelését és akció­ját, amely az infláció megállítására, az életszín­vonal további romlásának megakadályozására irá­nytű. Védelmezzük a nyugdíjasok érdekeit, a fiatal nemzedék jogos kö­veteléseit, harcolunk a munkanélküliség intéz­ményesítése ellen. Szer­vezzük a párt ifjúsági ta­gozatát, a közeli jövőben létrehozzuk a párt ifjúsá­gi szervezetét. Nyitottak vagyunk min­den baloldali politikai erő felé, mindenkinek baráti kezet nyújtunk, aki né­pünk felemelkedéséért, boldogulásáért kíván küz­deni. El akarjuk kerülni a testvérharcot az MSZP szervezeteivel és tagságá­val. A többpártrendszert politikai realitásként fo­gadjuk el, tiszta eszközök­kel kívánunk a választási küzdelemben részt venni. Folyik a kapitalizmus teljes restaurációjának nyílt előkészítése, a nyíl­tan jobboldali pártok és szervezetek egyre inkább kezükbe veszik az esemé­nyek irányítását. Sajnála­tos, hogy a kormány ez el­len nem tesz semmit, lé­pésről lépésre hátrál a jobboldal követelései előtt. Erősödik a kommunistael­lenes hisztéria, felütik fe­jüket antiszemita1, fajgyű­lölő, cigányellenes nézetek is. Folyik az államigazgatás szétzilálása, lehetetlenné tétele, lejáratása. A rend­őrség, a hadsereg, a taná­csi szervek elleni sokaso­dó támadások elbizonyta­lanítják ezeket a szerve­ket. Félő, hogy mindez az anarchia, az ország kor- mányozhatatlanná válása felé sodor bennünket. Re­ális a veszély, hogy az eddigi ún. „baloldali” dik­tatúrát most egy jobbolda­li váltja fel. Elismerjük a különféle tulajdonformák létjogosultságát, de ellene vagyunk a kapitalista gaz­dasági rend visszaállításá­nak. Egyesek azt az illúziót próbálják kelteni, hogy a kapitalizmusba való ún. „békés átmenet” eredmé­nyeként itt majd egycsa- pásra valamiféle svéd, vagy osztrák típusú kapi­talizmus lesz. Ez szem­fényvesztés. Ennek nálunk sem a gazdasági, sem a politikai feltételei nincse­nek meg. A kapitalizmus teljes visszaállítása a mi esetünkben csakis azt eredményezheti, hogy az ország hosszú időre a nemzetközi nagytőke fél­gyarmatává válik. Szemér­mesen elhallgatják — le­het itt akármilyen „vállal­kozói társadalom” —, ez ibizony azt jelenti, hogy a 10 és fél millió magyarból 9 millió mindenképpen bérmunkás lesz — ha lesz egyáltalán munkája! Bíráljuk a jelenlegi kor­mány gazdaságpolitikáját, amely az „átímenet” és a válság minden terhét, a most már hetenkénti drasztikus áremelésekkel a tömegekre hárítja. En­nek a politikának a köz­vetlen eredménye csak az lehet, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak — a szegények egyre szegé­nyebbek lesznek. Tanúi voltunk az egy- párti politikai rendszerek összeomlásának. Elméleti­leg a marxizmus sohasem tekintette az egy pártrend­szert a szocializmus köte­lező politikai modelljének, azt kizárólag a marxiz­mus sztálinista eltorzítása eredményezte. A jelenlegi helyzetben — amikor a gorbacsovi megváltozott gondolkodás eredményeképpen — a fe­szültség és a katonai szembenállás enyhülésének vagyunk tanúi, külpoliti­kánk célja közvetlen kör­nyezetünkben is, a világ távolabbi régióiban is csak a nemzetközi együttműkö­dés, a gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatok építése lehet. Ebben az irányban tevékenykedett a magyar külpolitika már évtizedek óta. Az új, egyre változó helyzetben ezt a politikát kell aktívabban folytatni, elkerülve azt a hibát, hogy a korábbi egyoldalú elkö­telezettséget egy másik irányú egyoldalú elkötele­zettséggel váltsuk fel. Ez­zel az ellenzék reálisan gondolkodó erői is egyet­értenek. Tisztelt Választópolgá­rok! Honfitársaink! A megújult Magyar Szo­cialista Munkáspárt nem uralkodni akar, hanem a népet, a hazát, az állam­polgárok érdekeit szolgál­ni. A fenti gondolatok je­gyében kérjük, tiszteljék meg pártunkat bizalmuk­kal, adják szavazataikat jelöltjeinkre! Magyar Szocialista Munkáspárt Kaposvári Koordinációs Bizottsága Negyven új munkahe­lyet teremtett a Zala- form Kft. Budaörsön, ahol zoknigyártó üzemet létesített. A gyermek, női és férfi 1 ábravalók szá­mítógép vezérlésű kötő- és varrógépeken készül­nek. A komputerek használata segít a ter­vezőmunkában, a min­ták gyors váltásában, s vezérli a bonyolult be­rendezéseket. A képen: Básti Péter gépmester az IRMAC IR—520-as kötőgépet állítja be.

Next

/
Thumbnails
Contents