Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-02 / 28. szám
8 SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 2., péntek NYUGDÍJASOK oldala Gondoskodnak az idősekről Lábodon Ősi titkok tudója Önálló kamarakiállításnak is beillett volna az a fotelokra, heverökre terített, szebbnél szebb darabokból álló kézimunka-kollekció, amelyet özv. Fehér Sáncfoméná/láttunk Kaposváron, a Zrínyi utcai kétszobás, konyhás, udvari házrészben. A húsz éve egyedül élő asszonynál még pompázott a virágcsokor, melyet gyermekeitől, unokáitól nemrég kapott a 75. születésnapjára... — A Baranya megyei Mária- kéménden születtem. Már kislány koromban ott sündörögtem édesanyám körül, hogy ellessem tőle a különféle kézimunka-technikákat—emlékezik.— A kötésen és a horgoláson kívül megtanultam varrni, s megismerkedtem a hímzés ezerféle öltésfajtájával. A magam készítette darabok öröme egész életemet végigkísérte. Naponta több órát hímezek és horgolok, és amikor egy-egy terítő úgy kívánja, azsúrozok. Mutatja a hófehér, lyukhím- zéses, szálhúzással készített, hatszemélyes karádi térítőt. Míves futók, alátétek, párnák kerülnek elő a szekrény mélyéről. Van köztük hetesi, buzsáki, furtai és jó néhány fehér és vajszínű csipketerítő, zsinórhorgo- lásos széllel. Már fiatalasszony korában is sok időt fordított a kézimunká- zásra, annyit, amennyit a három gyerek — Sanyi, Gyuszi és Kati — no meg a háztartás, a munkahely hagyott. A Lakberendező Vállalatnál dolgozott, de már 12 esztendeje nyugdíjas. Most valóban mindenre jut ideje. — Hogyan telnek napjai? — Csendesen—mondja mosolyogva. — a reggeli után megveszem az újságot, és be- szerzem azokat az élelmiszereket, amelyekre a 4600 forintos nyugdíjamból futja. Az idősek klubjában ebédelek, még hétvégeken is. Több városi klubnak tagja vagyok, rendszeresen járok az Édosz nyugdíjasklubjába, a Latinca művelődési központ magányosai, háziasz- szonyai közé, sőt még a hallás- sérültek foglalkozásain is részt veszek, mert sajnos, én is küszködöm e betegséggel... A „programok” közötti időmet teljes egészében leköti a kézi- munkázás. Elégedett vagyok. — Nem gondolt még arra, hogy néhányat eladjon e gyönyörű darabokból? «p — Még nem gondoltam erre, az alapanyagokra mindig jutott pénz, de az idén nyáron én is megpróbálkozom a Balaton- parttal, megpróbálok egy-egy párnát, térítőt értékesíteni. Nem hiszem, hogy az állami üzletekben található termékek alaposabb munkával készülnének... Ma már csak gyermekeinek varr. Titkok tudója: azoknak az ősi titkoknak az ismerője, amelyeket a hímzés varázsa csal elő. Lőrincz Sándor Fotó: Jakab Judit Rovatvezető Hernesz Feredne Az özvegyi nyugdíj a nyugdíj- rendszer része: szervesen kapcsolódik a sajátjogú nyugdíj intézményéhez. Eddigi formájában sok ellentmondást tartalmazott, mivel feltételrendszere, a szolgáltatásai az egykeresős családmodellhez igazodtak, szabályait ehhez szabták. A kétkeresős családmodell általánossá válása óta igény volt az özvegyi nyugdíj korszerűsítésére. Erre viszont csak a nyugdíjrendszer egészének korszerűsítése során van lehetőség, ugyanis szoros összefüggésben van a saját jogú nyugdíjakkal, az árvaellátással is. Ez év elejétől két olyan módosítás történt az özvegyi nyugdíj szabályaiban, amely sok embernek jelent kedvező változást. Az egyik módosítást szociális Ahogy országosan, úgy Lábodon is évről évre nő az idősek, a nyugdíjkorhatáron felüliek száma. Közülük sokan kisnyugdíjasok, magányos öregek, akik fokozottabban rászorulnak a szociális gondozásra. A Lábodi Községi Közös Ta- nács különösen figyelemreméltó tevékenységet folytat az időskorú rászorultak megsegítése érdekében. LéberGyuláné tanácselnök asszonnyal és Balia Róbert szociálpolitikai előadóval beszélgetve meggyőződtem a megkülönböztetett gondoskodásról, az idősekkel való szeretetteljes törődésről. A változó igényekhez igazították a szervezeti kereteket, a követelményeknek megfelelően szervezték át a gondozási hálózatot, létrehozták a területi szociális gondozási központot, az öregek napközi otthonából idősek klubja, a hetes napköziből pedig szállást biztosító otthon lett. Ezeken kívül van még a házi szociális gondozó szolgálatuk és a szociális étkeztetés. Működési területük Lábodon kívül kiterjed Nagykorpádra és Rinyabesenyőre is. E széles körű, sokrétű hálózaton belül mintegy száz időskorút részesítenek valamilyen szolgáltatásban, és évente csaknem két és fél millió forintot költenek ezekre a feladatokra. A szociális gondozási központnak 12 főállású és 5 társadalmi tiszteletdíjas dolgozója van a három településen. Az idősek otthonát 1985-ben nyitották meg. Ennek „Hat éve működő, száztagú klubunk nevében köszönöm, hogy hírt adtak rólunk!” — írja levelében Horváth J. Károly Bala- tonfenyvesről. Azután arról tudósít, hogy a helyi nyugdíjasok klubja sikeres „pótszilvesztert” tartott január 13-án: csaknem negyvenen vettek részt a hangulatos rendezvényen. A klubelnök azok figyelmébe ajánlja, akik új klubokat szerveznek a megyében: vegyék fel a kapcsolatot a,Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek" Országos Szövetségével (Budapest, XI., Szakasits A. u. 55.1119), és igényeljék segítségüket. * * * Korábban mi is tudósítottunk Hernádi Gyula kezdeményezéindokok támasztották alá. Ismeretes, hogy a jogosultat csak egy nyugellátás illeti meg, s az, aki több nyugellátásra jogosult, ezek között választhat. Kivétel a sajátjogú és az özvegyi nyugdíj esete. E két ellátás ugyanis egy meghatározott határösszegig együttesen folyósítható. Az özvegy tehát férje halálakor választhatja vagy a saját jogú nyugdíját, vagy az özvegyi nyugdíjat, ha egyik sem magasabb, mint a határösszeg (1989. decemberében 3890 forint), a kettő együtt a határösz- szegig folyósítható. Mivel a két nyugdíj együttes megadása a jövőben sem várható, 1990. január 1-jétől a szóban forgó határösszeg 6000 forintra emelkedett. Aki eddig már együtt folyósított ellátásban részesült, külön kérelem nélkül is megkapja a magasabb öszjelenleg tíz állandó lakója van. Folyamatosan biztosítják a nappali és az éjszakai gondozást azoknak, akik életkoruk vagy egyéb kedvezőtlen körülményük miatt állandó felügyeletet igényelnek. Meglátogattam az otthon lakóit. Tóth Istvánné, a gondozási központ vezetője kalauzolt végig az épületben. A két barátságos — központi fűtéses —, tágas hálószobában öt nő és öt férfi lakik. Mint egy nagy család, úgy élnek itt, jó barátságban. Mindegyik hálóhoz tartozik egy—egy vizesblokk: fürdő, WC. Mosóhelyiségükben két mosógép — az egyik automata — és egy centrifuga könnyíti a munkát; a nagyobb ruhaneműket a személyzet mossa. A társalgóban — amely kényelmes ülőgarnitúrával van berendezve — színes tv, rádió, lemezjátszó, könyvtár, napi-, heti- és havilapok állnak a rendelkezésükre. Az épülethez nagy park és egy veteményeskert is tartozik. Jó időben az árnyas fák alatt, nyugágyakban pihenhetnek az otthon lakói. A mozgékonyabbak a veteményeskertben segíthetnek, annak termése ugyanis saját konyhájukra kerül. A körzeti orvos hetenként egyszer látogatja meg a lakókat, az ápolónő pedig kéthetenként ellenőrzi a vérnyomásukat. A szükséges gyógyszert felírják, kiváltják. Nagy Mária december 21 -én lépett a nyolcvanharmadik évébe: — Már az öregek napközi séről: az író létre akarta hozni a Magyar Nyugdíjasok Pártját, ám akkor az ötletből semmi sem lett. Most a Heti Hírhozóból értesültünk róla: tavaly decemberben megalakult a Nemzedékek Pártja. „Úgy gondolják a szervezők, hogy ma politikai mezben eredményesebben lehet szerepelni” — olvastuk a nyugdíjasok lapjában, „legalább egy-két képviselőt bejuttathatnak az új parlamentbe, s nagyobb szavuk lehet a nyugdíjasokat érintő döntések meghozatalában.” Úgy legyen! * * * Adják még olcsóbban is! — hallottuk a naív „kísérő szöveget” a legutóbbi áremelések idején. A rádiót hallgatva, az újságot szegű ellátást. A másik módosítás lehetővé teszi az özvegyen maradt férjnek, hogy az elhalt felesége után ideiglenes özvegyi nyugdíjat kapjon. Eszerint ideiglenes (a feleség halálától számított egy évig) özvegyi nyugdíj jár a feleség jogán árvaellátásra jogosult gyermeket eltartó férjnek, ha a feleség 'halálakor együtt éltek, és a feleség haláláig az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasként halt meg. A férj részére 1990. január elsejétől akkor is megállapítják az ideiglenes özvegyi nyugdíjat, ha a feleség ennél az időpontnál előbb halt meg. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a feleség 1989-ben bekövetkezett halálától számított egy évnek az otthonába is bejártam, jól éreztem ott magam. Amikor lehetőség nyílt arra, hogy beköltözzek, akkor úgy döntöttem, hogy én is az otthon lakója leszek. Elégedett vagyok az ellátással, jó a koszt, kellemes, barátságos a környezet. Jól elvagyunk itt, nem unatkozunk. Annak ellenére, hogy a szememmel műtötték, még mindig szeretek ké?imunkázgatni,ezekaterítők is az én kezem alól kerültek ki — mutat az asztalra. A lányom és az unokám Nagyatádon él, időnként buszra szállók és meglátogatom őket, de oda nem költözöm hozzájuk, így sokkal függetlenebb vagyok... Bakos Kálmánná a nyolcvanegyedik évében jár: — Kezdettől fogva lakója vagyok az otthonnak. Eladtam a házamat és ideköltöztem. Engem márinnen visznek el a végső nyughelyre. Az egészségem még jó, az étvágyam is, és mivel jól főznek, mindent megeszek. Berecz doktor urat áldja meg az Isten, áldott jó, aranyos ember, ő gondoskodik rólunk, ha valami bajunk van. Németh József 65 évesen került Nagykorpádról az otthonba: — Itt jobban érzem magam, mint hajdani otthonomban. Mi, férfiak is jól elvagyunk, kártyáz- gatunk, beszélgetünk, s csak telnek-múlnak a napok. Valamennyiüknek további jó egészséget és még sok nyugodt, boldog évet kívánunk az otthonban! Dorcsi Sándor olvasva arról értesülünk, hogy egy adott húsüzem (nem somogyi) úgy „operál” a megcsappant kereslet nyomán, hogy bezárja egy-két üzemrészét. Szélnek ereszti vagy átcsoportosítja az addig ott dolgozókat, inkább befejezi a termelést, de akkor se adja olcsóbban a portékát, sőt olcsóbb termékek gyártására se áll át. Lehúzza a rolót, nincs árudöm- ping, nem marad a nyakán a hús- készítmény, mert nem képződik fölösleg annak ellenére, hogy a boltokban a korábbihoz képest harmadával csökkent a húst és húskészítményt vásárlók száma... Hát, kérem, így is lehet. De szabad is?! S ha igen, vajon kinek és meddig? 1989. december 31-e utáni tartamára jár. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj iránti igényt a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságnál kell előterjeszteni. Fontos változás az is, hogy az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságot a férfiaknál kiterjesztették arra az esetre, ha a feleség halálakor már mindketten nyugdíjasok voltak és a feleség halálakor együtt éltek. Ebben az esetben lehetősége van az özvegyen maradt férfinak arra, hogy adott esetben a saját jogú nyugdíja helyett a magasabb özvegyi nyugdíjat válassza, vagy a két nyugdíj együtt folyósítását kérje az együtt folyósítási összeghatárig, a már említett 6000 forintig. Sárdi Gyula a Somogy Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója LÁTTÁM EGY SIRO ÖREGASSZONYT... Láttam a múlt évi gyógyszeráremelések idején a kaposvári, Kossuth téri patikában egy ijedt nénikét. Attól ijedt-meg, amit a számolócédulán látott, miután receptjeit beadta árazásra. Akkor még nem volt egyértelmű és nyilvánvaló a „szegénységi bizonyítvány” szerepe, vagyis az orvos által adható, kedvezményre jogosító vény jelentősége, ezért volt jogos a nénike ijedtsége. Jóindulatú tanácsok hangzottak el mindjárt a fehér köpenyesektől és a sorban állóktól: nem kellene valamennyi orvosságoYmost egyszerre kiváltani; amiből kettőt írt fel az orvos, abból talán egy is elegendő lenne egyelőre; vissza kellene vinni az orvoshoz a receptet, írjon fel hasonló hatóanyagú, de olcsóbb medicinát, vagy írja fel ingyenes receptre, és így tovább... Láttam az ABC-ben, amint a pénztáros sajnálkozva végigmérte az öregembert, mielőtt beütötte a gépbe a tíz deka párizsi, a két zsemle és a sajtdarab árát. A sajtnál nem állta meg szó nélkül: látja, mondta, már ez is drágább... Az öregember rábólintott, s hozzátette: pedig a legolcsóbból való... Láttam egy síró öregasszonyt a minap az ABC pénztáránál. Kosarába lisztet, cukrot, sütőport és fél liter tejet rakott. A pénztárhoz érve érte a mérhetetlen szégyen I Elmondatta kétszer is a pénztáros kislánnyal, mennyit kell fizetnie, mert úgy vélte: nem jól hallotta az összeget... Hétötvennel kevesebbet tudott csak kiszámolni a bukszából! Erre elsírta magát. Kötényével törölgette a könnyeit. Ilyen szégyent! — mondta, és nem mert körülnézni. Legutóbb még elég volt ezekért a dolgokért annyi pénz, amennyit magával hozott, most meg... Hát, leikecském, talán a cukrot itthagynám... mert abból még van otthon a pik- szis alján, és majd legközelebb... A kislány a pénztárnál vetett véget a kínlódásnak: kezét az öregasszony üres pénztárcát szorongató kezére tette és azt mondta, ne sírjon néni, majd elhozza a hétötvenet, ha legközelebb jön — maradjon csak minden a kosárban, ami benne van... Láttam a minap egy meghatódott öregasszonyt, akire csak otthon telepedett nagy-nagy szomorúság. Hetven évet megélt, és most először vásárolt — hitelbe... H- F. Az özvegyi nyugdíj új szabályai Láttuk... hallottuk... olvastuk...
