Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-14 / 38. szám
1990. február 14., szerda SOMOGYI NÉPLAP 5 Á hitközség utolsó mestere (4.) OKLEVÉL KITÜNTETÉSSEL — Felvettek. így lettem tanító. Később egy kicsit bántam, hogy nem végeztem el a rabbiképzőt, mert, mivel együtt éltem a kispa- pokkal, tapasztalhattam, milyen alapos képzésben részesültek. A négy gimnázium után a rabbijelöltek nem négy, hanem öt évig tanultak az érettségiig, majd teológiát végeztek. Tapasztalhattam, milyen jól tudnak latinul, görögül, héberül, milyen magas szintű matematikát tanulnak, szó- ' val az oktatás nívója igent imponált nekem. Egyébként az ötéves tanítóképző is jó iskola volt. Sokoldalú képzésben részesültünk, tudós tanárok tanítottak bennünket. 17 tantárgyból képesítőztem 1943. június 30-án, mégpedig kitüntetéssel. Ma is büszke vagyok rá. Az intézményt 1879-ben alapították, abból a pénzből, amit Haynau 1849-ben hadisarcként vetett ki a pest—budai zsidóságra, s amit aztán I. Ferenc József a kiegyezés után visszaadott. Nos, 1879 óta ketten végeztek kitüntetéssel a tanítóképzőben. Egy Kuttner nevű szakcsi tanító 1922-ben (öt évig úgy emlegették, mintegy Einsteint), és szerény személyem 1943- ban. Emlékszem, a fél ötös vonattal jöttem haza friss oklevéllel, s a mai Kálmán sétányon levő üzletünkben apám fogadott. „Nos, tanító úr?” Igen, mondtam, tanító vagyok. És átnyújtottam a színjeles bizonyítványt. Ekkor apám az ő mentalitásához képest szokatlan cselekedetre ragadtatta magát. Az oklevelet lobogtatva átszaladt a harmadik szomszédba egyik rokonunkhoz, hogy eldicseked- je: fia kitüntetéssel képesítőzött. Ehhez még hozzá kell tennem, hogy akik közel álltak ehhez a a minősítéshez, szinte valamennyien vallástanból rontották el a bizonyítványukat. Hittanból ugyanis öt jegyet kaptunk. Rettegett professzorunk, a Mefisztó-arcú Richtmann Mózes — aki kétségtelenül nagy tudású ember volt — rendkívül szubjektívan ítélte meg a jelöltek teljesítményét. Valóban lenézte az intézetet, a prepákat, sértett ember volt, akinek a karrierjét egy szerelmi história tette tönkre. Fiatalon Budapest helyettes főrabbija volt, s valamikor a múlt század végén vagy a század elején elcsábított égy asszonyt, akinek a férje bánatában a vonat elé vetette magát. Ezért került Richtmann tanár úr a tanítóképzőbe. Szigorú, prófétikus lényét, szent felháborodásait állítólag még az SS-ek is méltányolták, következésképen 45 után többször volt alkalmam találkozni vele a Lenin körúton, s olyankor mindig megfeddett valami miatt. Kilencven felé sétált már akkor. 1943. július 1-jén hirdették ki a képesítővizsgálat eredményét, összesen 17-en végeztek. És körülbelül 30 hitközségi vagy iskolaszéki elnök érkezett ezen a napon az intézetbe, hogy tanítót szerezzen iskolájának. Akkoriban már nagy hiány volt zsidó tanítókban, hiszen sokat behívtak közülük munkaszolgálatra. Deutsch Ferenc fényes ajánlatokat kapott. Hívták például Kecskemétre 280 pengő havi fizetésért és teljes ellátásért. A Wesselényi utcai zsidó iskola igazgatója ugyancsak kapacitálta: „Ember, Pestre kerülhet!” Ugyanakkor a tanítóképző igazgatója, Szemere Samu "a numerus nul- lus ellenére elintézte, hogy továbbtanulhasson a szegedi polgári iskolai tanárképző főiskolán. (Korábban ugyanis az volt az elképzelése, hogy tanítóképző intézeti tanárrá lesz.) Deutsh Ferenc azonban nem ment Kecskemétre, sem Pestre, sem Szegdre, hanem hazatért Siófokra, ahol a szülei már szinte teljesen elszegényedtek. A hitközségtől 170 pengő fizetést kapott, de tanított hittant a polgáriban meg az inasiskolában is, és a magántanulóktól húzott honoráriummal együtt megkereste a havi 400 pengőt. Ez bizony szép pénz volt akkor, s ezután már kellemes, nyugalmas életet élhetett volna a szüleivel együtt, ha a Damotklész kardja nem függ a fejük fölött. Az 1943—44-es tanévben kezdte meg tanítói pályáját, s alig 8 hónap múltán már be is fejezete, örökre. Mielőtt azonban az a bizonyos két csendőr megjelent az iskolájában, történt még egy s más a hitközségben. — Mindenekelőtt Magyar- ország német megszállása. Kellemes, tavaszi vasárnap volt. Délelőtt egy pesti zsidó családhoz látogattam el; a bombázás elől költöztek le siófoki villájukba, és középiskolás gyermekük a magántanítványom volt. Lázasan csomagoltak, a fél egyes vonattal szándékoztak visz- szautazni Pestre. Mi történt? Az angol rádió bemondta, hogy a németek átlépték a magyar határt. Egyenesen az iskolába siettem, ahol éppen az egyházi etikai bizottság ülésezett, hogy dr. Fábián Tibor siófoki főrabbi fegyelmi ügyében ítélkezzék. A bizottság elnöke Mindszenty József veszprémi püspök volt, aki autón érkezett a tárgyalásra. (Folytatjuk) Szapudi András Filmbemutató Mosonmagyaróvárott A Vérrel és kötéllel című dokumentumfilm bemutatóját kedden tartották meg az alkotás történetének színhelyén, Mosonmagyaróvárott. A városi művelődési központban levetített megrázó filmben az 1956. október 26-i mosonmagyaróvári sortűz történetét dolgozta föl Erdélyi János és Sigmund Dezső. A bemutató közönsége találkozott a film alkotóival; a beszélgetésen a tragikus eseményekről újabb vélemények, észrevételek hangzottak el. A határőrlaktanyánál eldördült, több mint száz ember halálát okozó sortűzre — a filmben nyilatkozók szerint — az akkori parancsnok, Dudás István egykori százados (ma nyugdíjas ezredes) adott parancsot. Egy nemrég befejeződött Bm-vizsgálat szerint Dudást ugyan felelősség terheli, de nem lehetett egyértelműen bizonyítani, hogy ő adott tűzparancsot. Ezt az érvelést a mosonmagyaróváriak továbbra sem fogadják ed. Fény képgyűjtemény a Somssich családról A múltkereső Bánkuti Ferenc tíz éve foglalkozik régiségek felkutatásával és árusításával. Gyűjtőkörútja során ha jellegzetes somogyi darabra bukkan, tüstént megveszi, s felajánlja a megyei múzeum vagy a levéltár számára. — Azért vállaltam, hogy segítek ennek a két intézménynek, mert tapasztaltam, hogy különböző csatornákon számos helyi kortörténeti dokumentum kerül el a megyéből. Megakadályozni lehetetlen, de mindenképpen mérsékelni kell ezt a folyamatot... Régi tankönyveket, plakátokat, fotókat kínált föl a múzeumnak és a levéltárnak az elmúlt években. Ilyen volt például az a másfélszáz darabból álló fényképgyűjtemény, amely a Somssich családról készült 1910-ben. Jegyzőkönyvet talált 1848-ból, és Wagenblatt Nádasdy utcai szatócsüzletének berendezési tárgyait, iratait. Ide sorolható Gáspár Ferenc tiszti főorvos rendkívül gazdag könyv- gyűjteménye is, amelynek értékes kötetei már a múzeum és a levéltár birtokában vannak. Egy Cserénfán talált leventezászlóval, tiszti egyenruhával, több évtizedes hivatalos följegyzésekkel, mesterlevelekkel is gazdagította a levéltár és a múzeum gyűjteményét. — Tősgyökeres kaposvári vagyok, és fontosnak tartom, hogy a múlt somogyi emlékei Somogybán maradjanak — mondotta. — Találni még ismeretlen darabot? — Sajnos, egyre ritkábban. Sokan jövedelemkiegészítésként vagy nem tudni mi okból, nagy haszonra szert téve, foglalkoznak a könyvek, festmények, a megye régiségkincseinek értékesítésével. Korábban a vásárokon is ráakadhattunk egy-egy megőrzésre érdemes darabra. A földfedezés öröme ma már egyre ritkább: kiürültek a padlások is. Bánkuti Ferenc otthonában igazi unikumként ható könyvek — Gruber doktortól, Berger Józseftől, Fekete Gyulától, Bereczk Sándortól, Noszlopy Aba Tihamér- tól — sorakoznak a polcokon. És egy somogyi órásmester remeke mutatja az időt. Lőrincz Sándor VISSZHANG A gyógyszertár nem bolt A Somogyi Néplap 1990. január 29-i számában megjelent „Alkudozás a gyógyszertárban” című cikkükkel kapcsolatban szeretnénk néhány észrevételt tenni. Elöljáróban szíves elnézését kérjük a levél írójának, ha megsértették a gyógyszertárban, bízvást mondhatjuk, nem szándékosan történt. Kérjük, forduljon hozzánk a továbbiakban is bizalommal, mint ahogy naponta több tízezren teszik ezt. Szeretnénk nagyon határozottan visszautasítani azonban midenféle összevetést a kereskedelemmel. A gyógyszerészet, a gyógyszerellátás soha nem volt és nem 'is lesz kereskedelem. A gyógyszertár nem bolt, nem üzlet, nem ipar, hanem egészségügyi intézmény. Ezt a tényt minden olyan 'törvény — amely a gyógyszerészetet szabályozta kofábban és jelenleg is — világosan deklarálta. Ebből következik, hogy a gyógyszerész nem kereskedő, képesítését orvostudományi egyetemen kapja, nem kevés tanulás után. A gyógyszerellátás az egészségügy szerves része, még akkor is, ha bizonyos adminisztratív vonatkozásaiban föl- lelhetők hasonlóságok a kereskedelemmel. A személyi jogok megsértésével kapcsolatban annyit szeretnénk hozzáfűzni, hogy gyógyszerészeink, a gyógyszertárák dolgozói naponta több ezer alkalommal jutnak olyan információkhoz a betegekről, betegségekről, melyek lényegesen nagyabb súllyal esnek latba a személyiségi jogokkal kapcsolatban, mint a személyi szám. Az ügy kapcsán szeretnénk tájékoztatni betegeinket, hogy a gyógyszertárak dolgozói számára a legszigorúbban kötelező az orvosi titoktartás. Nem adhatnák, nem is adunk illetéktelen személyeknek semmiféle információt, tájékoztatást beteg embertársunkról. A gyógyszerszállító tevékenység alapja a biztonság. A gyógyszer nem péksütemény, ezért lehető legminimálisabb lehetőségét is ki kell zárni annak, hogy a beteg más gyógyszert kapjon, mint amit számára rendeltek. Szorosan ■hozzátartozik a biztonsághoz, az utólagos, személyre vonatkozó visszaellenőrzés, például a beteg vagy hozzátartozója köteles az orvosi vényen az átvételt aláírásával igazolni. Az ilyen intézkedések a betegek érdekében kerültek bevezetésre. A tevékenységünk során képződő „haszon” másodlagos kérdés. Számunkra a betegek jó szakmai színvonalú, biztonságos ellátása a legfontosabb. Végezetül ismételten elnézést kérve a kellemetlenségért, reméljük, sikerült megvilágítani, hogy munkatársainkat nem a sértő kíváncsiskodás vezérelte. Jakab Pál Major Ernő igazgatóhelyettes gyógysasntárvezető főgyógyszerész 2. sz. gyógyszertár Szociális képzés az Ybl Miklós főiskolán Az önállósuló települések gazdái A települések fokozódó önállósági törekvésének vagyunk tanúi napjainkban. Ezt a progresszív folyamatot szinte valamennyi politikai irányzat egyhangúlag követeli. Á jól működő ön- kormányzat feltétele azonban a megfelelő szakembergárda. Várhatóan a következő néhány évben csaknem háromezer falu, kisváros vár olyan diplomásokra, akik egy-egy település igazgatásának műszaki, gazdasági, jogi, természeti és emberi vonatkozásait együtt tudják kezelni. Az országban az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán képeznek e feladatokra üzemmérnököket. Szendrőné dr. Font Erzsébet főiskolai docenstől kérdeztük. — Hogyan készül az intézmény a szakemberképzésre? — Terveink szerint ősszel megkezdődik a négyéves oktatás a településszakon, amelyen a községek, kisvárosok fenntartására, üzemeltetésére, az adottságok ésszerűbb, hatékonyabb kihasználására képezünk középvezetőket. Igaz, egy évtizede van főiskolánkon a városgazdasági szak, ám ezt a mai igények szerint kívánjuk megújítani, fejleszteni. A neve is: településszak. Megjegyzem, a nyugat-európai felsőfokú oktatási rendszerben van hasonló fakultáció — például Hollandiában —, s ennek szükségességét az élet már igazolta. — Mennyiben változik meg a képzés az átszervezett szakon? — Két lényeges változtatást szeretnénk bevezetni. Az egyik, hogy a jelenlegi hat féléves elméleti oktatást két féléves területi gyakorlat egészítené ki. Ezután kapnának diplomát a hallgatók. A másik módosítás pedig az elméleti részben lesz. Az első évben az alapozó tantárgyak elsajátítása a cél. A második évben —• tehát a 3., 4. félévben — a településszak speciális tantárgyait oktatnánk, s a harmadik évben — az 5., 6. félévben — specializálódnának a diákok. Tehát egyéni érdeklődésüknek megfelelően, illetve leendő munkahelyük igényéhez alkalmazkodva mélyülhetnek el valamely szakterület anyagában. Hét témakör — természet-, társadalom-, közgazdaságtudomány, terület- és településtudományi, infrastrukturális, építészeti és informatikai — közül lehet majd választani. A megfelelő színvonalú oktatást részben saját, részben más felsőfokú intézmények szakemberei biztosítják majd, vagyis igyekszünk leheltővé tenni a fiataloknak az „áthallgatást” más egyetemekre, főiskolákra. — Hány diákot várnak az első évfolyamra? — A keretszámot nem határoztuk meg. Mindenki bekerülhet, aki eléri a felvételi ponthatárt. Intézményünk ugyanis felkészült a nagyobb létszámú első évfolyam indítására. Sőt, azoknak a középiskolásoknak, akik legalább négyes rendűén érettségiztek, nem kell felvételi vizsgát tenniük. őket csak beszélgetésre hívjuk be, ahol az általános intelligenciájukról, rátermettségükről kívánunk tájékozódni. — Milyen elhelyezkedési lehetőségük lesz a friss diplomásoknak? — Számos területen van igény ezekre a fiatalokra. Már az elmúlt évek is azt igazolják, hogy állást keresniük nem kell. Hogy mennyire szükség van szakembereinkre, mutatja: a vidéki ajánlatok mellé szinte kivétel nélkül lakást is kínálnak. A következő évben pedig még keresetebb lesz a városgazda, mert a fenntartási, üzemeltetési kérdések mindinkább előtérbe kerülnek. Ügy gondoljuk, hogy az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikai mulasztása vidéken is több feladatot ad, s ezek megoldásának egyik feltétele a szakértelem. L. I. Nagyobb figyelmet a fiatalok gondjaira Az ifjúsági és gyermek- szervezetek érdekérvényesítési lehetősége jelenleg rendkívül gyenge, problémáik a pátharcok közepette háttérbe szorultak. Ezért ha behívásos alapon helyet kapnak az új parlamentben a nemzetiségek és az egyházak képviselői, a MISZOT szorgalmazza, hogy a fiatalok is önálló képviselőt állíthassanak — mondták a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsának ügyvivői keddi sajtótájékoztatójukon. Szavaikból kitűnt: a pártok most fontosabbnak ítélték az aktuálpolitikai kérdéseket, a választási kampányt. A MISZOT azonban nem adta fel, s nyílt levélben fordult a képviselőjelöltekhez, hogy választási programjaikban fordítsanak nagyobb figyelrfiet a fiatalabb nemzedék társadalmi robbanással fenyegető gondjainak megoldására. Tájékoztattak arról is, hogy az Európa Tanács ifjúsági szervezete, az Európai Ifjúsági Nemzeti Tanácsok Szövetsége március elején tárgyal a MISZOT tagfelvételi kérelméről, s az eddigi jelzések szerint kedvező döntés várható. Ugyancsak nemzetközi vonatkozású hír: a MISZOT hamarosan csatlakozik az ENSZ ifjúsági főosztályának HOPE Alapítványához, amelynek feladata az ifjúsági munka- vállalás segítése.
