Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-12 / 36. szám
6 SPORT SOMOGYI NÉPLAP 1990. február 12., hétfő Röplabdagála sok-sok csemegével (Folytatás az 1. oldalról.) Már reggel kilenc óra tájt sokan voltak a teremben, amikor amolyan „bemelegí- töként” a kaposvári öregfiúk és a magyar válogatott öregfiúk csaptak össze. A válogatott öregek tíz tagú delegációja ezerötvenhét válogatottságot hozott magával. Hát kérem, ezekkel a kemény legényekkel kellett felvennie a harcot a mieinknek. Hogy miként sikerült? Kiderül ez is a tudósításunkból. A kaposvári öregek voltak „fiatalabbak” Mivel az old-boyok találkozóját a fő mérkőzés miatt negyed tizenegy órára be kellett fejezni, ezért csak három szettre került sor. Hódosi és Barcsa sípjelére a Tatár, Czakó, dr. Pet- rekanits, Mandi, Kovács és Policsányi összetételű magyar öregfiúk csapata vette fel a harcot a kaposváriak Laszczik, Mocsnik, Szántó, Bánjai, Kardics, Károly — kezdő hatosával. Az első percekben a magyar öregfiúk játszottak fölényben. Előbb 5—0-ra, majd 11—3- ra vezettek Czakóék. „Vigyázz, ha jön a Tatár!” — hallatszott a jó tanács a nézőtérről, de az egykori 291- szeres válogatott, a világ számon tartott Tatár Mihály ellenállhatatlannak bizonyult, Leütései nyomán szinte porzott a parketta, s hamar bizonyossá vált, hogy most is — akárcsak hajdanán — ő a magyar öregfiúk vezéregyénisége. Nos, ha a magyar lányokkal is ilyen „kemény kezűen” bánik — ugyanis ő a magyar női röplabda válogatott szövetségi kapitánya —, jogosan reménykedhetünk abban, hogy újra a legjobbak közé küzdik fel magukat. De visszatérve a mérkőzésre; a kaposvári öregfiúk feltámadtak, és végül drámái küzdelemben megnyerték az első szettet. A következő játszmában pályára lépett dr. Dávid László, a Magyar Röplabda Szövetség elnöke is. Így rögtön érthetővé válik, hogy a második játékrészt miért a vendégek nyerték- meg. A röplabda szövetség elnöki székében amúgy sem lehet sok örülnivalója, akkor legalább itt legyen elégedett ... A harmadik, mindent eldöntő játszmában azonban a kaposvári öregfiúk nem voltak már tekintettel az elnökre, és nem ismertek kegyelmet. Laszczik Iván megmutatta, hogy nemcsak az edzői pádon, hanem a pályán is tettekre képes. És az aranytartalékok — Sziklai, Gál, Szabó, Kun és Vár- konyi — is mind bizonyították, hogy ha már „öregek” is, de még mindig nem lehet őket leírni. Miközben a pályán folyt az ádáz küzdelem, egyes öregfiúknak már nemhogy lépni, de levegőt venni is nehezükre esett. Így aztán talán maga Idegenlégiósok válogatott —Magyar válogatott 3-2 (-12, 9, -11, 13, 12) Munkában a televízió stábja Kaposvár, városi sport- csarnok, 900 néző. Vezette: Ifj. Kiss, Hóbor. (Vonalbírók: Hódosi, Mecsnik.) Idegenlégiósok: (Zárójelben, hogy jelenleg hol játszanak) : Dr. Prldál (Kapos Volán), Kaper a (Nyíregyháza), Tomis (Kazincbarcika), Mikunda (Nyíregyháza), Pavalek (Kazincbarcika), Ciffra (Kapos Volán). Edző: Janus Zagorski (a ZTE edzője). Magyar válogatott: Schildkraut, Lombos, Nagy G., Kiirály, Kántor, Jago- dics. Csere: Hulmann, Nyúl, XJrfi, Lombos, Karmos, Ra- dó. Szövetségi kapitány: Sándor Péter. Még el sem kezdődött a mérkőzés, máris csattant a vastaps. Ezt az alkalmat használta ki ugyanis az országos szövetség, hogy egy szép tiszteletűi jjal jutalmazza a múlt év legjobb magyar játékosát. A választás Király Zsoltra, az Újpesti Dózsa negyvenötszörös válogatottjára esett, akinek egy értékes, szép vázátnyújtott át Sinka László, az MRSZ főtitkára. Ezután egy jó darabig kevés okunk volt a tetszésnyilvánításra, már ami a mieink teljesítményét illeti. Az idegenlégiósok csapata tegyük hozzá, valamennyien sokszoros csehszlovák válogatottak) ragadta magához a kezdeményezést és a kaposvári színekben játszó dr. Pridál néhány szép alakítása „vigasztalhatta” legfeljebb a közönséget. Hiába kértek időt a mieink, tovább nőtt a külföldiek előnye. Végre magára talált csaa két válogatott játékosai örültek a legjobban, amikor véget ért a találkozó. Shogy nemcsak az öregfiúk szórakoztak jót egymással (és egymáson), hanem a közönség is, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a találkozó végén felcsattanó vastaps. Zseljeznyicsar— Siófok 3-3 (1-1) A java pedig c6ak ezután következett... Idegenlégiós támadást igyekszik hárítani a magyar sánc A szemben álló félek, akik egyébként egy csapatban játszanak: dr. Pridál, Kántor és Ciffra patunk, s miután Schildkraut ásszal nyitott nemcsak egyenlítettünk, hanem önbizalmat nyerve előnyt is szerzett, majd győzött e szettben válogatottunk. A második játékrészben sem alakultak kezdetben jól a dolgok, s ezúttal az időkérésünk sem segített. Főként Kapera ütéseivel szemben tehetetlenkedett a magyar sánc. A folytatásban sem javult a magyarok játéka, így csak egy alkalommal sikerült három pontnyira megközelíteni az idegenlégiósokat, akik biztosan nyerték a játszmát huszonegy perc alatt. A harmadik játékrészben végre a mieink irányították a játékot, de aztán 6—2-es vezetés után visszaesett csapatunk és 11—7-re már a külföldiek vezettek. Újabb időkérésünk használt, méghozzá olyannyira, hogy a csehszlovákok már több pontot nem tudtak szerezni, így miénk lett a játszma. Elsősorban Kántor feljavulása és Lombos erőteljes befejezései voltak hatásosak. A negyedik szettben folytatódott a „régi nóta”. Négy pontos vendégelőny után a szünetkéréssel sem rendeződtek soraink. A rutinos idegenlégiósok hamar „ráálltak” az állandóan ütni vágyó Királyra, akit sáncukkal rendre hatástalanítottak. A hajrában 14—13- ra megközelítettük ellenfelünket, de egy sikeres nyitás eloszlatott minden kételyt — nyertek a külföldiek. Az ötödik gyorsított játszmában, mintha csak összebeszéltek volna a csapatok, egymást váltva szerezték pontjaikat. Hol az egyik, hol a másik jutott előnyhöz. Sajnos a végén az idegenlégiósok pillanatai következtek és kellő összpontosítással megnyerték a játszmát és egyben a mérkőzést is. Sikerült tehát az idegen- légiósok visszavágása a múlt évi nyíregyházi 3—2-es vereségért. El kell ismernünk hogy ezúttal rászolgáltak a győzelemre. Így látta a mérkőzést Laszczik Iván, a Kapos Volán edzője: — Megvallom, nehéz helyzetben voltam, hogy kinek is szurkoljak, hisz az idegenlégiósok csapatában két, mfg a magyar válogatottban egy játékosom szerepelt. Nekem most nagyon fontos, hogy mindhárman jó formában legyenek a bajnoki sorozat folytatására. Lehet, hogy nem mindenki osztja véleményemet, de ez egy jó adottságokkal rendelkező magyar válogatott volt, természetesen mindazokkal a hibákkal, amely egy ilyen fiatal, összeszo- katlan gárdát jellemez. Az idegenlégiósok többsége harmincon túli rutinos „öreg róka”, akik minden pillanatban tudják, hogy mit kell tenniük. Kétségtelen, hogy a nagyobb tudás most az ő játékukat jellemezte. Nekünk azon a szemüvegen kell néznünk a mieinket, hogy ők az 1992-es EB-re készülnek, s meggyőződésem, ha ez a garnitúra továbbra is megkapja a bizalmat, nem fog majd szégyent vallani. Az külön is öröm a számomra, hogy ennek a válogatottnak — most is megmutatkozott — egyik meghatározó egyénisége a mi Kántor Sándorunk. Külön is felfigyeltem a Kazincbarcikában játszó csehszlovákokra, hisz ők most várományosai az A csoportba jutásnak. Hát oda kell majd rájuk figyelni, olyan jók ezek a játékosok, ösz- szességében még annyit: örülök a tévéközvetítésnek, mert meggyőződésem, hogy tovább népszerűsítette sportágunkat. Sándor Péter szövetségi kapitány rövid véleménye: ez az idegenlégiós válogatott lényegesen erősebb volt, mint a tavalyi. Ami a mieinket illeti, az a legnagyobb gondunk, hogy keveset tudunk együtt gyakorolni, pedig ennek a fiatal csapatnak sok együttlétre lenne szüksége. Ezen sürgősen változtatni kell, mert jelenleg csak jó játékosaink vannak, de korántsimcs jó válogatottunk. A csapatok legjobbjai: Idegenlégiósok: Kapera, dr. Pridál, Pavalek. A magyar válogatottban: Schild- kraut, Kántor. A Hungária Biztosító díját a győztes Idegenlégiósok csapata kapta. A két válogatott legjobb játékosának járó tiszteletdíjat pedig Miroslav Pavalek, a Kazincbarcika, és Kántor Sándor, a Kapos Volán érdemelteid. Jutási Róbert Fenyő Gábor Jakab Judit felvételei TOTÓ A totó 6. heti játékszelvényén szereplő mérkőzések eredményei: 1, x, x, 1, 1. 1. x, x, 1, x, 1, 1, 1, + x. Kedves és látványos színfoltja volt a kaposvári röplabdagálának a kiegészítő táncprogram és bemutató. A kaposvári MÁV leánynevelő intézet Mazsorett csoportja, a Kilián művelődési központ Flamingó társastáncklubja és jazzbalettkara, valamint a Kaposvári Építők ritmikus sportgimnasztikázói és BMX-esei egyaránt nagy tapssal kísért sikert arattak. Programjuk jól illeszkedett a délelőtt műsorába. Felvételünkön Lambadát táncodnak a Flamingósok Csapiina, 300 néző. A Siófoki Bányász a Dalmát tengerparttól mintegy 25 kilométerre fekvő Csap- linában barátságos mérkőzést játszott a jugoszláv első osztályban szereplő Zseljez- nicsarral. A találkozón az első félidőben a hazaiak, míg a másodikban; a Bala- ton-partiak játszották jobban. Góllövők: Ndkolics, Kapte- novits, Vukotics, illetve Czi- gány, Mefcsz, Fazekas. mi tíifMiAftfA# rmwi. Labdarúgás
