Somogyi Néplap, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

XLVI. évfolyam, 36. szám 1990. február 12., hétfő Eltérően támogatják a tanácsok költségvetését (3. oldal) Panzió nyugdíjasoknak (4. oldal) Magas szintű szovjet—nyugatnémet tárgyalások Moszkva tiszteletben fogja tartani a német nép döntését Tízezer sertés sorsa bizonytalan Azexportstop és a húskombinát Csaknem kétórás megbe­szélést folytatott szombaton a Kremlben Mihail Gorba­csov Helmut Kohllal. A nyugatnémet kancellár kísé­retében szombaton Moszk­vába érkezett Hans-Diet- rich Genscher eközben szov­jet kollégájával, Eduard Se- vardnadze külügyminiszter­rel tárgyalt. A kétórás kü- löntárgyalások után a négy politikus együttes megbeszé­lést folytatott. A hivatalos szovjet hír­ügynökség a tárgyalásokról megállapította, hogy a véle­ménycsere „kétségkívül elő fogja segíteni az európai fo­lyamat megszilárdítását az új politikai gondolkodás je­gyében”. Szovjet közlés sze­rint a bonni vezetők mosta­ni villámlátogatásának cél­ja a két fél álláspontjának tisztázása volt. A Szovjetunió, az NSZK és az NDK között nincs né­zetkülönbség abban, hogy a német nép egységének kér­dését maguknak a németek­nek kell megoldaniuk, ne­kik kell eldönteniük, milyen államformában, milyen ha­táridőn belül, milyen ütem­ben és milyen feltételekkel valósítják meg ezt az egysé­get — jelentette ki Mihail Gorb’acsov Helmut Kohl egyetértését bírva a szom­bati szovjet—nyugatnémet csúcsszintű munkamegbeszé­lésen. — Olyan időben élünk — hangoztatta a szovjet veze­tő —, amikor folyamatosan kapcsolatban kell lennünk egymással. Gorbacsov egyet­értett a nyugatnémet kan­cellárral, hogy amit meg kell tenni, azt a tavaly jú­niusi bonni találkozón alá­írt közös nyilatkozat szelle­mével és betűjével össz­hangban kell megtenni. A találkozóról szombat éj­jel kiadott hivatalos közle­mény a Gorbacsov—Kohl eszmecserét egyenes, tartal­mas párbeszédnek minősí­tette, amelyen érződött a pillanat felelőssége, és azok­nak a határozatoknak a je­lentősége, amelyeket hason­ló eszmecsere és helyzet- elemzés eredményeként meghozhatnak. A német kérdést a jelen­legi szakaszban csak az összeurópai fejlődés össze­függéseiben, mind a szom­szédos országok, mind Euró­pa és a világ más országai biztonságának . és érdekei­nek figyelembevételével old­hatjuk meg — hangzik a közlemény. Gorbacsov fontosnak tar­totta, hogy mind a kelet-, mind a nyugatnémet nép megismerje azt a szovjet álláspontot, amely a német nép kizárólagos ügyének te­kinti az egység kérdésében meghozandó döntést. Mindez azonban nem feledtetheti, {Folytatás a 2. oldalon) Tízezer vágásra érett so­mogyi disznó röfög és hízik az ólakban, várva sorsa „jobbrafordulását”, vagyis hogy fajához méltóan a vá­góhídon fejezze be életét. Sajnos nem biztathatjuk „őket” semmi jóval, úgy tű­nik még elég sokáig kell várniuk, s addig is szedni magukra az eladhatatlan zsírtömeget. A Kaposvári Húskombinát hűtőházai degeszre tömöttek, 420 tonna fagyasztott exportáru várja a még élőkkel együtt a hús­piac élénkülését. Jelenleg ugyanis ez a piac halott, s a külföldről érkező apró élet­jeleket sem tudják kihasz­nálni a kereskedők. Az üzem, jó ha hatvanszáza­lékos kihasználtsággal dol­gozik, miközben a vágásra érett állatok sorban állnak a vágóhíd előtt. Mindennek az oka — mint az Marosán László igazga­tóval való beszélgetéskor ki­derült — egy megalapozott­nak tűnő miniszteri rende­let, mely keresztülhúzta a kaposváriak számítását. Történt ugyanis, hogy az üzem — mint minden évben — az idén januárban is két hétre leállt, hogy a leg­szükségesebb javításokat, karbantartási munkákat el­végezzék. A termelési kedv lanyhulása ellenére is szá­molni lehetett sertéstöbblet­tel, amit egy élőállatexport keretében kívántak levezet­ni. A kereskedelmi és a me­zőgazdasági miniszter úgy döntött, hogy a felvásárlási árak tavábbi emelkedését meg kell akadályozni, s en­nek legkézenfekvőbb módja az élőállatexport első fél­évi felfüggesztése. Az intézkedés logikus, hisz az exportra induló álla­tokért többet tudna fizetni a vállalat, mint a( belföldi piacra kerülőkért, * s ez fe­szültséget okozna a terme­lők közit. Követelnék, hogy Röplabdagála sok-sok csemegével ÜL ' " * Äft.. . a rr A kaposvári Czakó próbálkozik, szemben a válogatott öreg­fiúk Hát kérem, akiknek nem volt elég az egy héttel ko­rábbi kaposvári röplabda kavalkád, netán újfent hi­ányérzete támadt, ezen a hétvégén megint csak hódol- ‘ hatott szenvedélyének. Ka­posvár — amely napjaink­ban kétségkívül a röplabda­sport egyik fellegvára — is­mét igazolta hűségét, ra­gaszkodását e sportághoz. A városi sportcsarnokban rendezett csaknem négyórás gálaműsorban ismét fősze­repet kapott a röplabda- sport, megspékelve jó né­hány ízesítővel. Az érdek­lődéssel várt eseményre, bár a televízió is felvonult — sűrű sorokban érkeztek az emberek, 6 talán már nincs is csodálni való azon, hogy táblás ház előtt zajlottak az események. Hogy aztán „or­szág—világ”-szerte hányán voltak még részesei a ka­posváriak eme szórakozásá­nak, nem tudni, de aligha láttak korábban ennyien röplabda eseményt megye- székhelyünk sportcsarnoká­ban, mint ezen a korata­vaszinak tűnő délelőttön. (Folytatás a 6. oldalon.) egységes árért vásárolják fel állataikat, márpedig ezt a 3—i forintos többletet a bel­földi piac már nem bírná el. Mindez érthető, ám a tíz­ezer sertéssel így nem tud­nak mit kezdeni. Levágni nem tudják, hisz a hűtőhá­zak tele vannak, külföldi vásárló nincs, a belföldi ke­reskedelem pedig a szigorú amerikai technológiával elő­állított bőrös félsertéseket nem képes továbbfeldoigoz- ni. Ha pedig a vállalat da­rabolná, úgy a kereskedelmi árrés ott maradna, vagyis a boltok nem keresnének semmit. Az egyetlen megoldás a külföldi piacok felkutatása. Nem könnyű feladat, mégis sikerült találni néhány ve­vőt, igaz korlátozott meny- nyiségre és nyomott árakon. Jugoszlávia és Görögország vásárolna néhány kamion­nyit, s Romániában tudnák minden mennyiségben fo­gadni a kaposvári húst. Minden megoldottnak lát­szik, ám most a szállítóka­pacitás bizonyult a szűk ke­resztmetszetnek. A vállalatnak nincs önál­ló exportjoga, külföldi üz­leteit a Terimpex intézi, ök heti 30 kamiont tudnak út­nak indítani, ebből Kapos­váron heti tízre lenne szük­ség, de úgy tűnik, mindösz- sze egyetlen egy (!) jut. Va­jon miért csak egy? A Terimpex — az a kül­kereskedelmi vállalat, amely a húsiparban monopolhely­zetet élvez — időközben részvénytársasággá alakult. A jelentős külföldi tőkével rendelkező rt. mintegy öt­ven tagja közül csak 28 a húsipari tevékenységet vég­ző. Lehet, hogy emiatt nem szentelnek elég figyelmet az ágazatra? Nem tudni. Mind­össze annyi bizonyos, hogy ebben az esetben nem tanú­sítanak kellő megértést és rugalmasságot egyik partne­rük felé, s ezzel nehéz hely­zetbe hozzák. Tavaly október óta, mióta visszatértek a vezetők a húsipari export „kézi irá­nyítására”, amúgy sem egy­szerű dolog a külkereskedel­met megszervezni, s ha emellett még a saját külker cég is akadályt jelent, akkor komoly gondok adódhatnak a közeljövőben. Marosán László szerint a megoldás egy olyan szerve­zet megalakítása lenne, amely egy adott térség gondjainak megoldására ala­kulna. Neki a Terimpex is jó lenne — hisz eddig is és tulajdonképpen ma is jó a kapcsolatuk — de akkor az figyeljen jobban oda és va­lóban oldja meg a gondo­kat! Addig is reménykedjünk, hogy a tízezer sertésnek nem dicstelenül — végel­gyengülésben — kell kimúl­nia. Varga Ottó Pedagógus érdekvédelem Levél két miniszterhez — Somogyból Levelet küldött dr. Békési László pénzügyminiszterhez és dr. Glatz Ferenc műve­lődésügyi miniszterhez a' Pedagógusok Szakszerveze­te Somogy Megyei Intéző­bizottsága és az Alapszerve- Zeti Titkárok Tanácsa: Kér­ték szerkesztőségünket, hogy ismertessük meg érdekvé­delmi álláspontjukat a nyil­vánossággal: „A Művelődési Minisztéri­umban 1990. január 9-én tartott szakmai megbeszélé­sen ismertetésre került dr. Stark Antal művelődési ál­lamtitkár úr levele. A le­vélből értesültek az intenzív tanfolyamok szervezésével foglalkozó szakemberek a 12/1985. (X. 1.) MM számú rendelet megváltozásáról. Az államtitkári levél alap­ján módosításra kerül a ren­delet 17. paragrafusa, vala­mint a 19. paragrafusa. A módosítás szerint, nem kap­ják meg a pedagógusok „a közoktatás korszerűsítésé­nek központi előirányzata terhére” biztosított összegből az „intenzív továbbképzés­ben részt vevő pedagógusok helyettesítésével összefüggő bérköltség, valamint a 17. paragrafus (2)—(3) bekezdé­seiben meghatározott rend­kívüli béremelés” fedezetét, holott a továbbképzési szer­vezésével kapcsolatos vala­mennyi személyi és dologi költséget, — a Művelődési Minisztérium költségveté­sében kell biztosítani (12/1985. MM rendelet 19. paragrafus 4. bekezdés.) A végzett pedagógusok az elmúlt időszakban megkap­ták az intenzív tanfolyami végzettség után adható bér­emelést, az iskolák pedig a tényleges helyettesítés utá­ni bérköltséget. Az 1987-ben jelentkezett, 1988-ban vég­zett pedagógusok, az 1988- ban intenzív tanfolyamra járók, de az 1989-ben részt­vevők is a 12/1985. MM ren­delet alapján vállalták a tanfolyam elvégzését. A rendelet módosításáról hivatalos tájékoztatást nem kaptak ' sem a pedagógusok, sem áz intézmények. így ezen évfolyamra megítélé­(Folytatás a 2. oldalon.) 1 Üj épületbe költözött a marcali zeneiskola. (Képtudósításunk az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents