Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

MNMMMHMSflflNMMSMMMNflBfil 9ÁA I Az Alkotmánybíróság feladata ■ (3. oldalon) Ki lőtt bakot?... (4. oldalon) iüiaüM ■ XLVI. évfolyam, 2. szám NJVPILWP 1990. január 3., szerda A SOMOGYI VÁLLALATOK ELSŐ MUNKANAPJÁRÓL Az új év első munkanap­ja több szempontból is a fi­gyelem középpontjába ke­rül. A babonások hajlamo­sak messzemenő következ­tetéseket levonni a kezdés­ből, mondván, amilyen az év- első napja, olyan lesz az esztendő. A közgadászok ezt másképp ítélik meg. A leg­döntőbb persze az, hogy az első naptól kezdve értékte­remtő munka folyjon min­denütt. így volt-e ez? — erről érdeklődtünk ‘néhány vállalatnál. * * * A pezsgőillatú ünnepek után a Somogy—Zala Me­gyei Téglaipari Vállalat gyáraiban nem volt nehéz elvégezni a napi teendőket. A téglások ugyanis abba sem hagyták a munkát. Január elsején mintegy 400 ezer égetett téglával gyara­pították az eladható készle­teket. A téglagyárakban ugyanis folyamatos a ter­melés. Ennek — ahogy Zaccomer János igazgató mondta — két oka is van. Az egyik, hogy a kemencékben nem lehet kialudni hagyni a tü­zet, mert az óriási veszte­séget okozna, a másik ok, hogy (szerencsére) a piacon van kereslet. A vállalat ar­ra törekszik, hogy (kihasznál­ja ezt a lehetőséget, és le­gyen kellő kínálat is. Ezért aztán folyamatosan dolgoz­nak. Az idén 185 millió darab téglát akarnak gyártani, ez mivel a balatonszentgyörgyi — rekonstrukción átesett — gyár is „belépett”, mint­egy 30 százalékkal több, mint az előző évben volt. A vállalatnál — és ezt a fellendülő keresletnek is köszönhetik —, úgy fest, nagyobb zökkenők nékül te­lik el majd az idei eszten­dő. A gazdasági szempontból indokolt létszámcsökkentést már hosszabb idő óta vég­zik, úgy, hogy az eltávozok, nyugdíjasok helyére nem vesznek fel, így aztán ez a folyamat nagyobb megráz­kódtatások nélkül megy vég­be. Az idén sem kell leépí­tés címén senkinek sem ke­zébe nyomni a munkaköny­vét. * * * Aki az ünnep előtt meg­fordult húsboltokban, az (Folytatás a 2. oldalon.) Jótékonysági est Török Tamástól, a kapos­vári rendezvényiroda veze­tőjétől eredt az ötlet, hogy a helybeli amatőr együtte.- sek szervezzenek jótékony- sági estet Románia népei­nek megsegítésére. Elgon­dolását azonnal nyolc kiváló kaposvári amatőr együttes vezetője támogatta, Pap p János a városi tanács el­Képünk a Kaposgcp egyik üzemében készült Adományok az év elején Az új év első napjaiban is tovább folytatódott a gyűjtés Románia megsegíté­sére. Megyénk lakossága szinte felsorolhatatlan meny-, nyiaégű és összetételű ado­mányt gyűjtött össze már eddig is. Honfi Istvánná, a megyei Vöröskereszt titkára el­mondta: a szervezési fel­adatok mellett már az ak­ció eredményeinek összesí­tésével is foglalkozik a szer­vezetük. Szerencsésnek mondható, hogy egyre in­kább a pénzadományok gyűjtése kerül' előtérbe. Sok intézmény és vállalati kol­lektíva ajánlott fel kész­pénzt. Ezenkívül a legkelen­dőbbek a gyógyszerek és a tartós élemiszeripari cikkek. A nagy mennyiségben ösz- szegyűlt használt ruhanemű már tárolási gondokat is okoz. A Lengyeltóti Tanács 100 ezer forint készpénzt, a Víz­gazdálkodási Társulat 20 ezer, a Somogy Népe Mgtsz 20 ezer, az áfész 50 ezer fo­rintnyi gyermekruházati cikket ajánlott fel. A köz­ségben hét pénzgyűjtő urnát is elhelyeztek. A lengyeltóti és a szőlősgyöröki parókián két teherautónyi adomány gyűlt össze. Balatonszentgyörgy és társközségei, Vörs, Holládés Battyánpúszta több mint két teherautónyi ruhaneműt, tar­tós élelmiszert gyűjtött ösz- sze. Az 55 ezer forint pénz­adományból élelmiszert vá­sároltak. ök maguk juttat­ták el az adományt Romá­niába. A Szabadság Párt felhí­vásában kéri, hogy az er­délyi magyar nyelvoktatás elősegítése érdekében ma­gyar nyelvű óvodáé és álta­lános iskolás tankönyveket adományozzanak (történe­lemkönyv kivételével) 1—8 osztályosig. A gyűjtés helye: dr. Gueth Gyula Kaposvár, Dési Huber u. 5. II. Iph. III. em. 2. és Balatonöszöd, Sza­badság u. 104. Református lelkészhhxatai. (Lengyel) ÚJ TANÁCSOK SOMOGYBÁN Kezdeményezés — aláírásgyűjtéssel A helybeli lakosság kez­deményezésére tegnap öt új tanács alakult Somogy me­gyében. Balátonszemes, So­mogy udvarhely, Buzsák és Nagyberény lakossága még 1988 végén; 1989 elején fa­lugyűléseken kezdeményez­te a közös községi tanács­ból' való kiválást és önálló helyi tanács alakítását. Ba- latonszemesen, Buzsákon és Somogyudvarhelyen az el­múlt éviben helyi népszava­zás döntötte el, hogy az ott élők saját tanácsot akarnak magúknak. Nagyberénytoen aláírások gyűjtésével tör­tént a kezdeményezés. A lakosság kérését a megyei tanács végrehajtó bizottsá­ga támogató javaslatával fölterjesztette az Elnöki Ta­nácshoz, amely elrendelte az önálló tanácsok megszer­vezését. A tegnap lezajlott aűákuló üléseken Balaton- szemesen és Buzsákon dr. Gyenesei István tanácsel­nök,, Somogyudvarhelyen Brandtmüller István tanács­elnök-helyettes, Nagyberény- besn dr. Iharos Csaba vta- titkár képviselte a megyei tanácsot Somogyudvarhely kiválása miatt Berzencén is alakuló tanácsülést kellett tartani, hiszen korábbi stá­tusza ezáltal megváltozott, a közös községi tanács helyett Berzence is önállóvá vált. A délelőtt lezajlott tanács­ülések választási eredmé­nyei : Nagyfoerényben Tóth Sándor iskolaigazgatót volt elöljárót társadalmi tanács­elnöknek választották. Pin­tér Józsefet vb-titkárnak nevezték ki. Buzsákon Hajas Lajos erdész, volt elöljáró lett a tanácselnök, a vb-tit- kár pedig Varga Lászlóné. Marosvásárhelyi találkozások nöke pedig védnökséget vál­lalt. A közönségszervezéshez a városi tévé is segítséget ígért. A „Jótékonysági est Ro­mánia népeiért” címmel megrendezésre kerülő prog­ramot január 15-én este 19 órakor láthatja a közönség a Kilián művelődési központ nagytermében. A rnésfél órásra tervezett műsorban fellép a Liszt Ferenc Zene­iskola kamaraegyüttese, Ballai Judit szólóénekes, a BM Táncegyüttes, a Fonó- munkás Kisszínpad, a Ka­posvári Ifjúsági Színpad, a Somogy Táncegyüttes, a Táncsics Mihály Gimnázium Diákszínpada és a Vikár Béla Kórus. A belépőjegyeket az elő­adás előtt a helyszínen vált­hatják meg a részt vevők, az általuk felajánlott ösz- szegért. A bevételt az elő­adás után egy háromtagú számlálóbizottság összegzi, majd a református egyház révén továbbítja Romániá­nak. V. Á. Marosvásárhely több mint 250 ezer lakója között fel­tűnően sok a fiatal. Egyete­mi város, diákváros. Szépen rendezett központja őrzi a múltat. A főtéren hatalmas fenyőfa, rajta színes díszek, csomagok. Mit hozott az el­múlt karácsony, s miit ígér az új évben az erdélyi vá­rosban? Lakóit kérdeztem erről, azokat, akik ezekben a napokban egy ütt élnek a reménnyel, de a félelemmel iis. * * * Fiatal srácok járják a vá­rost, karjukon kék-sárga-pi- ros szalag. — Nézzük, mit lehet ten­ni — mondja egyikük. — Segítünk lerakni a segélye­ket. — Iskola nincs? — 17-én lesz csak. A csapóé nyolcadikosok­ból áll. — Milyen az iskola? — Eddig igazságtalan volt — hangzott a felnőttes vá­lasz. — Az mit jelent? — A történelem volt az, mert politikát tanítottak, nem történelmet... Olyat, hogy... * * * T. László matematikata­nár, ízes magyarsággal ejti a szavakat, dicsérem is ér­te. — A román nem megy így — feleli. — Nekem a magyar az anyanyelvem, az iskolában viszont eddig csak románul lehetett tanítani. Azt a nyelvet a román pe­dagógusok ismerték igazán, ök színesebben is magya­ráztak. Óráikat ezért szeret­ték jobban, a gyerekek. * * * Vízért kéretzkedtem 'be az egyik házba. A magyar szó­ra harcos bor került az asz­talra, s a házigazda mesél: — Megyek az utcán, szem­bejön velem egy Kocsis ne­vű tillető. Tudtam róla, hogy a neve szerint magyar, de soha nem beszélt másként, csak románul. Köszönök most neki én is románul, hogy „jánapot”. •Visszafelel magyarul. Nem tudtam megállnii, hogy ne szólít­sam: „de gyorsan tanult új nyelvet." * * * L. Attila zömök ba juszos fiatalember. Maga mellé vesz a Daciájába és indu­lunk a zötyögős marosvá­sárhelyi utcán. A fiatalem­ber orvos, öt éve 500 kilo­méterre helyezték innen égy falúba, ahol se kövesül, se buszjárat, s a legközelebbi vasútállomás 25 kilométer­re van. A család — a fele­ség és a lánya — itt ma­radt. Több mint egy napig hozza a vonat a fiatalem­bert, ha látni akarja a csa­ládját. Most " .ra vér, hogy visszahelyezzék. A kérvényt benyújtotta már. — Hogy hajt mindenki! — mondja minden átmenet nélkül. — Egy hónapja 40 kilométerrel is alig mentek az autók. — Spóroltak a benzinnel? — Féltek. A rendőröknek ki volt adva, hogy jogosít­ványt kell bevonná. Aki sze- metszúrt a rendőrnek, az búcsúzhatott az igazolvá­nyától. — A szörnyű nem is ez volt — teszi hozzá a fele­sége —hanem az, hogy mándteníkit tegeztek, az öre­get is, a fiatalt is. Megalázó volt., A fiatalasszony most új­ságolja : — Még tart a nyári ben­zin. Akkor a tengerparton jártunk, s ott jegy nélkül — Sokat nélkülöznek itt az emberek? (Folytatás a 3. oldalon.) lehetett kapni. Vettünk 300 litert, s ide a hátsó ülésre raktuk a kannákat. Rette­netesen meleg volt, de ben­nünket nem a hőség miatt vert a váz, hanem azért, mert féltünk, hogy észreve­szik. Börtön, járt volna érte. Idáig kitartott a benzinünk, most pedig eltörölték a ben­zinjegyet. ÍGY KEZDŐDÖTT Legkelendőbbek a gyógyszerek

Next

/
Thumbnails
Contents