Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám

1990. január 31., szerda SOMOGYI NÉPLAP 7 SPORT „Fellegvár helyett légvár”? Válasz a Somogyi Néplap 1990. január 24-én megjelent cikkére Röplabda FOLYTATÓDOTT A KOVÁCS REZSŐ-KUPA A megjelent cikk szép, csak igen egyoldalúan mu­tatta be és vizsgálta az el­múlt eseményeket. A soro­kat olvasva egy dolog ki­maradt, talán véletlenül vagy csupán feledékenység az oka. Mint tudjuk, 1989. december 31-ével egy gaz­dasági év lezárult. Jogosan felvetődik a kérdés, hol az új esztendőre várt költség- vetés? A „nagy” szponzo­rok már az év elején lemor­zsolódtak? Téves a megálla­pítás abban, hogy — idézem — „... A hiba csupán ab­ban leiedzett, hogy sem sze­mélyi, sem tárgyi feltételei nem voltak meg a ; hosszú távú legfelső szintű szerep­lésnek ...” A személyi fel­tételek problémái a csb kez­dete előtt jelentkeztek a sportolóinknál. Ők nem ütötték meg a vezető által vélt szintet, jövedelmük elég alacsony volt, ennek tudható be, hogy az élet más területén próbáltak szerencsét. Az utánpótlás­korú gyerekek, kik zömé­ben a nágocsi kollégiumból kerültek hozzánk, nehezen tudtak átállni az új formá­ra, iskolai elvárásokra, így természetesen tőlünk mara- doztak el, és ezzel megbom­lott az egységünk. Ami a személyi hiányt jelentette, az valóban meg­volt a szakmai munkában, mert azt jóformán egyedül végeztem a felnőtteknél és még igény szerint az után­pótlásnál is. Árvái Rudolf, ha éppen nem volt iskolá­ban, segített, csak ő még az edzői pályán igen kezdőnek számít. A dolog lényege na­gyon egyszerű: az SE veze­tője, mint annyiszor, most sem tartotta be a szabály- szerű megállapodást közvet­len segítőmmel, Kecskés Györggyel szemben, aki így július végén megvált tő­lünk. Igaz, Hergert Jenő maradt, de csak heti há­rom alkalmat vállalt a kez­dőknél. Tárgyi feltételeink megvoltak, vannak, de ezek a szorítóharcban csak se­gédeszközök. Kicsit meglep, hogy „ön­bizalomban hiányt nem szenvedő vezetőedzőről... ” beszélünk, de ugyanazon újságíró tollából nem is oly régen az SE ügyvezető el­nöke így nyilatkozott: „a je­lenleg már rendelkezésre álló csapattal is nyugodt szívvel vághatnánk az NB I-nek...” Igaz, hogy akkor még az irányítás a vezetőedző ke­zében volt, de június után ez nem volt jellemző. Valóban a bajnokság beharangozójában az esetle­ges bronzérem elérését sem tartottam lehetetlennek a nyilatkozat idejében rendel­kezésre álló versenyzőkkel. Aki egy kicsit is jártas a sport világában, az tudja, hogy az ember nem gép. A fentiekben már jeleztem a versenyzői állomány csök­kenését, de nem beszéltem arról, hogy voltak verseny­zők, akik súlyukat nem tud­ták hozni, mások sérülések miatt nem voltak csatára állíthatók. Aztán az SE ál­tal „elintézett” katonaspor­tolók Kaposvár helyett Sza­badszállásra kerültek. Nem utolsósorban a vendég új­pestiek nem tudták azt nyújtani, mint az előző baj­nokságban, s többször nem a megbeszélt súlyban érkez­tek meg. Ügy gondolom, kimerí­tően sikerült megadni a vá­laszt arra, hogy (idézem): ........ akkor miért nem hely­beliekkel vágott neki a csa­patbajnokságnak?” Válasz: — Mert azok elfogytak! Rossz a megfogalmazás, mi nem ........ idecsődítettük” a sportolókat, hanem egy­szerűen éltünk a szabály adta lehetőséggel úgy, mint a többi ellenfelünk. Jó lenne tudni, mi az, hogy ........ szabad volt a gazda” és hol volt az „... a képzeletbeli kincsesláda”. A tisztánlátás érdekében ismét hivatkoznék az ügyvezető elnök nyilatkozatára: „ ... az edző Kaposvárra költözésé­vel újabb versenyzőket csa­logatott magával”. Igen: az SE és szakosztályvezetés teljes tudtával és személyes segítségével, részvételével. Lehet, hogy az idő múlásá­val felejt az ember, még azt is, amikor személyesen meg­jelent egy-egy átigazolás ügyében (vezetők). Az ügy­vezető nyilatkozik „ ... to­vábbi erősítésre is gondo­lunk ...” Ezzel magyaráz­ható, hogy a Borsodi Bá­nyásztól négy sportoló je­lezte átigazolási szándékát. De mint a többit, ezeket sem tudtuk itt tartani, mert a vezetők részéről nagyobb volt a lángolás, mint a te­hetség a munkahelyek és az elszállásolás elintézéséhez. A bajnokságról: valóban az eredmény vagy ered­ménytelenség az a végén derül ki. Nem ismeretlen nálunk az sem, hogy a csa­pat rosszul szerepel az őszi idényben és tavasszal for­dítani tud. Az edzőt kirúgjuk, mert nem nyer a csapat, de ami­kor fut a szekér, lehet vil­logni, verni a mellünket, akkor az égig magasztaljuk; ........ az a Győry József vál­totta fel, aki nemrégiben még a kuwaiti válogatott szövetségi kapitánya volt. A kitűnő és a sportág iránt elkötelezett szakember...” Ejnye! Őszre megbugyant, elfelejtette a szakmát és ráadásul azt tűzte maga elé, hogy csak vereséges mérkő­zésekre dirigálja csapatát?! „Amikor »szökik« a me­cénás.” Bocsánat, itt hi- bádzik valami, a Kaposvári Dózsa SE-ből azért lett Ka­posvári Dózsa Elekterv SC, hogy a működéshez szüksé­ges fedezetet ez á kft. biz­tosítja. Mondták volt az 1989-ben megtartott fúzió alkalmával. Vagy ez is csak etetés? Ott ugyan többen megkérdőjeleztük ennek va­lódiságát. Nem értékelhető egyértel­Készülnek a triatlonisták is... ,.. no, persze nem a vá­lasztásokra, hanem a ta­vasszal és nyáron sorra ke­rülő nagy versenyekre. A hét végén Szekszárdim a felkészülési versenyek első fordulóját rendezték meg. Tolna megye székhelyére eljöttek mindazok, akiknek a neve jól cseng a sportág­ban — kivéve Lenti Anitát, áki az Amerikai Egyesült Államokban edzőtáborozik. A somogyi triaitlonásták kö­zül szép eredményt ért el a kaposvári Bréda Balázs: az ifjúsági korcsoportban 26:58,6 összidővel a második helyet szerezte meg (700 méter úszás: 9:26,6 és 5000 méter futás: 17:32). A fel­készülési versenyek második fordulója február 24-én, Szolnokon lesz. műén a mecénások leválása azzal, hogy rosszul szerepelt a csapat, mert mecénások nem is voltak. A visszalé­pés valódi okát máshol és másban kell keresni. Zárszóként: annak idején, amikor Kaposvár mellett döntöttem, egyetlen dolog befolyásolt, hogy a vezetők olyan szép képet, feltétele­ket vázoltak, festettek le, mely lehetőségét adta a fel- emelkedésnek és egy régi­hez hasonló fellegvár kiépí­tésének. Sajnos, már a má­sodik napon tudtam, hogy rossz kocsira ültem. Itt a személyes érdekek fontosak és az sem számít, ha ez a sport vagy sportágak rová­sára megy. Nem kívánok felsorolni eseményeket, de úgy érzem, azok nevében is beszélek, akik nem bírták idegekkel és inkább félre­álltak. Sánta Ernő, Sebők Zoltán, Benkő László, Ko­vács Ferenc, Dunajecz Fe­renc és még sokan mások nem egészen 19 hónap le­forgása alatt, és ezen sze­mélyek közül többen fegyel­mivel. Elgondolkodtató, hogy több évtizede a sportban dolgozó edzők egyik napról a másikra úgy megváltoz­nak, hogy fegyelmivel kell őket eltávolítani. Nem tudom, de a kapos­vári ökölvívás felemelkedé­séhez talán a „vezető” al­kalmasságát is meg kellene vizsgálni. Győry József szakedző • * * Eddig a levél, amelyből csak annyit hagytunk el, amennyi az ügy szempont­jából teljesen lényegtelen. Olvasva feltűnik, hogy csöp­pet sem mentes a szubjek­tivizmustól. Természetesen a szakember szívejoga, hogy így ítélje meg a dol­gokat, miként a miénk is, hogy néhány . megállapításá­val vitatkozzunk. Tévesnek tartja, hogy mi a személyi és tárgyi feltételek hiányá­ról szóltunk. Ugyanakkor levele további részében ő is erről ír, megfeledkezve ró­la, hogy a pénz is a tárgyi feltételek közé tartozik. Ki­csit sok a magyarázkodás. Javasoljuk, hogy ne az egyik érintett döntse el, hogy ki(k) felelős (ek) azért, ha a versenyzők nem tud­ják rendszeresen hozni a súlyukat. Nem derül ki a levélből, hogy az edző ki­nek a nyakába kívánja varrni, amiért ő „rossz ko­csira” ült. Ha valóban már a múlt nyáron látta, miért nem tett ellene? Miért ma­radt a megítélése szerinti rossz körülmények között? Terjedelmes leveléből min­denképpen hiányoljuk, hogy magáról a szakmai munká­ról — mint edző — alig ejt szót. A külső körülmények­ben keresi a hibákat és az általa írt három gépelt ol­dalon egyetlen önkritikus megjegyzés sem található. Elismerjük megállapítását, hogy „mikor fut a szekér, az edzőt égig magasztalják. Kérdezem, hogy valaha egyetlen edző — ő is — til­takozott-e ellene? No, de ha a sikerek idején hangsú­lyozzák az edző szerepét, részt kell vállalni a kudarc­ból is. Ez az, amire Győry József — legalábbis levele szerint — nem vállalkozik. Kár, mert ezzel vélemé­nyünk szerint az egész le­vél hitele megkérdőjelező­dik. Jutási Róbert A Mohács labdarúgócsapata Barcson Csütörtökön, azaz holnap Barcson a régi pályán a helyi együttes, az NB Il-es Mohácsi Üj Barázda Tsz SE együttesével játszik előké­születi labdarúgó-mérkő­zést 14 órai kezdettel. Kaposváron a tanítóképző főiskola tornacsarnokában a második forduló mérkőzé­seit bonyolították le szom­baton és vasárnap a K. R.- kupában. Eredmény ék: Nők: Toldi DSK—K. Fáklya 0-2, Kaposgép—Kasi utánpótlás I. 0-2, Kasi utánpótlás I.— Kasi utánpótlás II. 2-0. K. Fáklya—Kasi utánpótlás I. Veszprém SE—Kaposvári Építők 3-0 (11, 10, 6) Veszprém, 100 néző. V.: Békési, Grábner. K. Építők: Török, Pácso- nyi, Jezery, Méng, Katona, Búzás. Csere: Bozóki. Edző: Kozma Györgyné. Az első játékrészben megilletődötten kezdett a kaposvári csapat; a veszpré­miek 7-1-es előnyénél kezd­ték meg a fokozatos felzár­kózást, de ez már kevésnek bizonyult a játszma meg­fordításához, s szinte telje­sen megismétlődött a máso­dik játékrészben. Több vi­tatható bírói ítélet idegessé, Támad a Kaposgép, sáncol a Nagybajom 1- 2, Kasi utánpótlás II.—K. Fáklya 0-2, Toldi DSK— Kasi utánpótlás I. 0-2. Fér­fiak: Nagybajom—Kaposgép 2- 3, Kasi úttörő—Nagyba­jom 0-3, Búzavirág SC— Nagybajom 3-2, Nagybajom K. Volán serd. 1-3. zavarttá tette a kaposvári legénységet. A feszültség a harmadik játékrészben is rányomta bélyegét a K. Épí­tők játékára. Nagyon sok nyitás-rontás és fogadás, eredménytelen támadás és gyenge mezőny­munka volt jellemző erre a találkozóra. Kiemelkedő tel­jesítményt nem nyújtott a csapatból senki, csupán a sérülten ~is a játékot válla­ló Bozóki Antal teljesítmé­nye érdemel dicséretet. A visszavágóra február 3-án kerül sorj a hazad pályán bizonyíthat a Kaposvári Építők SC csapata. Miklós Piroska Röplabda NB 1 Vereség Veszprémben Béres Ferenc Két egyesület lett a Marcali VSE edzője a PMSC-ből Köztudomásúlag hosszabb ideje vezető edző nélkül volt a Marcali VSE labdarúgó- csapata. Ideiglenesen Varga Lajos, a csapat pályaedzője látta el ezt a feladatot. Most megoldódott a kérdés: az egyesület a bajnokság végé­ig szerződést kötött Béres Ferenc szakedzővel, aki ko­rábban a Keszthelyi Hala­dásnál tevékenykedett. A szakember már át is vette a csapat irányítását. Mar­caliban remélik, hogy ezek­től a „Béres-cseppektől” ta­vaszra újjáéled a labdarúgó­csapat. A múlt hét végén két or­szágos és egy. területi ver­senyen szerepeltek a somo­gyi birkózók. Szombathelyen a Haladás-kupa szabadfogá­sú juniorversenyen Győr- Varga Norbert, a Kaposvári Nehézatlétikai Klub ver­senyzője nehézsúlyban bronzérmet nyert. A fővárosban a Budapest- kupa szabadfogású serdülő országos versenyen a Kasi birkózói közül Takács, Gor­don és Győrfi egyaránt a 4. helyet szerezte meg. Kétszeres kupavédőként utazott a Marcali VSE Nagykanizsára a Farsangi kupá labdarúgótornára. Ott derült ki, hogy a rendező Olajbányász legénysége egy teljesíthetetlen anyagi köve­telés miatt sztrájkba lépett és nem indult el a tornán. A tizenegy csapatos (köztük hét NB III-as) mezőnyben a marcaliak ismét bekerül­tek a döntőbe; ott az Ajkai Bányásztól 3-il-re kikaptak és a második helyen végez­tek. Ezen a tornán indult a Boglárlelle is, de nem került be a négyes döntőbe. Szigetváron az úttörő „A” korcsoport részére területi szabadfogású birkózóver­senyt rendeztek. Nagyon jól szerepelték a somogyiak. Közülük Csorna, Aczél (mindkettő Fonyód), továbbá Bogyó, Landek (mindkettő „Kast), Balogh, Salamon, Bí­ró és Orbán (valamennyi Marcali) az első helyen vég­zett. Ezüstérmes: Garics, Révai (mindkettő Marcali), bronzérmes Sándor (Marca­li), Köteles (Fonyód), Hor­váth (Kasi). Viharos vezetőségválasztó közgyűlésen vitatták meg Pécsett a PMSC jövőbeni működésének lehetőségeit. Az egyre szűkülő anyagi lehetőségek, de főleg a vál­lalati támogatások elmara­dása miatt több szakosztály működtetése vált bizonyta­lanná. Erről szólt beszámo­lójában Sági Sándor, az egyesület ügyvezető elnöke. A túlélés érdekében a férfi és a női kézilabda-, vala­mint a' labdarúgó-szakosz­tály már korábban bejelen­tette kiválását, ehhez az el­nökség hozzá is járult. Ezt szenvedélyes vitában tá­madták a többi szakosztály képviselői. A végleges döntésiben sza­vazást; rendeltek el, közben Leningrádban a nők kö­telező gyakorlatainak be­mutatásával megkezdődött az idei műkorcsolya és jég­tánc Európa-ibajnokság. A kora reggeli kezdésre 28 hölgy sorakozott fel, köztük a magyar színeket képviselő többen tüntetőleg kivonul­tak a teremből. A közgyűlés — 13 ellenszavazattal — mégis megszavazta a külön­válást. Így az említett há­rom szakosztály a további­akban PMSC néven műkö­dik, míg a súlyemelő-, a ka­jak-kenu, a kerékpár-, a sakk-, az úszó- és vízilabda- szakosztály új sportkört al­kotva a Pécsi Sportklub (PSC) kötelékében. Ez utób­bit ideiglenes intézőbizott­ság irányítja, amelynek tag­jai a szákosztályok vezetői. Űj elnökséget választott a PMSC is. Az elnök dr. Ga- labár Tibor lett, alelnöknek Kolsovszky Rudolfot válasz­tották. A felügyelő bizottság 13 tagú. Téglássy Tamara. A Bp. Spartacus országos bajnoka elfogadható „iskolával” állt elő, a jégre rajzolt figurá­kat a bírák 3.6 pontra érté­kelték, így a szerdai rövid- programjának a kilencedik helyről vághat neki. Blrkóxóeredményk EB-RAiT A NÉVA PARTJÁN Téglássy kilencedikként folytathatja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents