Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-30 / 25. szám
1990. január 30., kedd SOMOGYI NÉPLAP 3 KELL-E ÖNKÉNTES RENDŐRSÉG? (Folytatás az 1. oldalról.) futotta. A technika régi. Az előbbiről csak annyit, hogy az új egyenruhát keveset látni, az új jelvényt viszont mindössze A Magyar Köztársaság rendőrségének szolgálati szabályzata című kiadványon ismerhettük meg. Ez egyébként e héten már a könyvesboltokban is kapható lesz. A fizetések nem csábítóak. Jobban jár a rendőr, ha leszerel, és eredeti szakmájában helyezkedik el — hangzott el. Kellenek tehát az önkéntes rendőrök. Nélkülük nehéz lenne megelőzni a bűncselekményeket, amelyeknek száma bizonyíthatóan nő. Puskás József rendőr főhadnagy statisztikákat idézett. Míg 1988-ban „csak” 739 bűncselekményt jegyeztek föl, tavaly már 817-et. Kérdés persze, hogy minden visszaélés a rendőrség tudomására jutott-e? A közlekedés sem biztonságos. Főképpen Csurgó, Iharosberény és Pogányszentpéter környékén jegyeztek föl több balesetet. Arról már az egyik önkéntes rendőrtől is hallottunk, hogy az utóbbi időben megszaporodott a kisebb lopások száma. A besurranok egy-egy szalonnát vagy szalámit visznek el... — Hogy miért? — szükségtelen találgatni. A szombati „beszélgetésen” óhatatlanul szóba került az is, hogy biztonsá- gosak-e a telefonjaink. Pontosabban: ha Budapesten lehallgatják a telefonokat, akkor Nagyatádon is így van-e? A rendőrkapitány megnyugtatott: erre technikai felszerelésük sincsen. Azt viszont nem tagadta, hogy az önkéntes rendőrség és a rendőrség állománya is vegyes összetételű. Voltak, akiknek „megköszönték” az eddigi munkájukat — és még lesznek is ilyenek. Megbízható emberekkel akarnak együttdolgozni! Teszik ezt azért is, mert csak hiteles embereket fogad el a közvélemény. A rendőrség pártoktól mentes, tisztaságáért mindent meg kell tenni — hangsúlyozták a nagyatádi tanácskozáson. (Nagy) sajtótájékoztató az MSZP-nél (Folytatás az 1. oldalról.) daság, valarhint az önkormányzatokra támaszkodó parlamenti demokrácia kiépüléséhez. Pártunk a szabadság, a biztonság, a szolidaritás pártja. Jelszavunk: haza, haladás; haladás és biztonság — mondotta többek között. Majd bemutatta a jelöltségért indulókat: dr. de Sorgo Tibor közgazdászt, a Kapos Volán igazgatóját, az MSZP országos választmányának tagját (1-es választókerület), Pásztohy András üzemmérnököt, a szentgáloskéri tsz elnökét, országgyűlési képviselőt, a megyei képviselőcsoport vezetőjét (2-es választókerület), dr. Házas József belgyógyászt, a siófoki kórház- rendelőintézet igazgatóhelyettes főorvosát (3-as választókerület), Horn Gyula közgazdászt, a Magyar Köztársaság külügyminiszterét (4-es választókerület), dr. Suchman Tamás jogászt, a Budapest Bank Rt. marcali fiókjának igazgatóját (5-ös választókerület) és Beke László pedagógust, a háromfai általános iskola igazgatóját (6-os választókerület). Ezután a jelöltek pár perces bemutatkozása következett. Ebből megismerhettük életútjukat, s azt is, hogy miért az MSZP színeiben lépnek küzdőtérre a választásokon az állampolgári szavazatokért. A legkülönfélébb indíttatásról hallottunk, de vannak közös motívumok is. Ezt talán Horn Gyula külügyminiszter néhány mondata fejezi ki a leghívebben: — Egész eddigi pályafutásom alatt országos problémákkal igyekeztem foglalkozni. De bárhol is dolgozzon az ember, első feladata az, hogy az ország boldogulását előmozdítsa. A bemutatkozás után az újságírók következtek. Nem kímélték a jelölteket. — Mit szól de Sorgo Tibor ahhoz, hogy előreláthatólag Király Bélával kell választókerületében megküzdenie? — A válasz: — Tudom, hogy tekintélyes, „veretes” emberekkel kell megmérkőznöm, de nem tartok ettől a küzdelemtől. A pártra vonatkozó kérdések között hangzott el: — Miért nem láthatjuk az MSZP pártlistán induló jelöltjeit? A válasz: mert a jelölés még nem fejződött be. Valószínű, hogy ezt a listát Horn Gyula vezeti, ám erről még nincs döntés. A Somogyi Néplap munkatársa azt kérdezte Horn Gyulától: — A külföldi politikusok véleménye szerint európaiak tudtunk-e maradni a választás eddigi küzdelmeiben? Horn Gyula ezt mondta: — Világszerte nagy az érdeklődés irántunk. Tudniillik Közép-Kelet-Európá- ban a miénk lesz az első szabad, demokratikus választás. S hogy miként zajlik le, az a többi országok választására nézve is sok mindent előre vetít. Ezért is tulajdonítanak neki külföldön nagy jelentőséget... Van aggodalom is. Nyugat- Európa ma mindenekelőtt abban érdekelt, hogy Magyarországon kiegyensúlyozott politikai, hatalmi viszonyok jöjjenek létre, tehát olyanok, amelyek akár nagykoalíciós formában (ezt ma még nem lehet megjósolni) biztosítják azt, hogy valamennyi, számottevő alkotmányos politikai erő megfelelő helyet kapjon .. . Szóba került, hogy a jelöltek korábban többször is szembekerültek az állampárttal. Az erre vonatkozó kérdésre felelve valameny- nyien kijelentétték, nem akarnak tetszelegni az ellenálló szerepében. A jelöltségért folyó küzdelmet azért vállalták, mert azonosulnak az MSZP céljaival, és minden erejükkel a megye, az ország fölemelkedését akarják szolgálni. (Szegedi) TÍPUSTERVEK TfPUSEMBEREKNEK? Városkép torony házakkal Egyre kevesebb az építtető Egymillió új lakást szerettek volna az utóbbi évtizedekben Magyarországon fölépíteni. A hatvanas, hetvenes években úgy látszott, hogy a gigantomán terv minden nehézség nélkül megvalósul, a szocialista kultúra részeként emlegettük a sokemeletes betontömböket. Utóbb azonban a lelkesedés alábbhagyott és az oly nagyra becsült szociális segélyek ds kezdtek elmaradozni: egyre kevesebb ötven—hatvan négyzetméteres lakást adtak át a 80-as években. A tervezők legtöbbjének szakmai tekintélye megcsappant a monumentális lakótelepek, a típusfürdőszobák és az embert kínzó betonirodaházak láttán. Az építészet olyan messze került az emberektől] a hetvenes években, mint a falu a várostól. A mérnököket centrális nagyvállalatokba kényszerítették, névtelen építészek gyártották futószalagon a tízemeletes sorházak pontos kivitelezési terveit. A helyzet mostanra alapvetően megváltozott: kevés a megrendelő, az utóbbi időben nehezebb véka alá rejteni az iszonyatosan pazarló költségvertéseket. A tervezővállalatok nem várhatnak tárt karokkal; saját magukat kell menedzselniük, hogy egyáltalán munkához jussanak. Fölvetődik az a kérdés is: szükség van-e a későbbiekben is nagy tervezővállalatokra, vagy ha minden jóí képzett építész alanyi jogon tervezhet házakat, irodákat, nem célszerűbb-e kisebb közösségeket alakítani? A jelen (és a múlt) építészetéről dr. Stadler Józseffel (igazgató), Huszár Lászlóval és Papcsik Jenővel (vezető tervezők), a Somogyterv munkatársaival beszélgettünk. Dr. Stadler József: — A klasszikus megrendelők valóban elhagytak minket: a tanácsok és az OTP ím- mel-ámmail keresnek meg bennünket. Ezért mi nemcsak a megyében dolgozunk. Tavaly például a paksi atomerőmű irodaházának a terveit készítettük el. De mi terveztük a két- helyi kastély felújítási munkálatait is: ezt 'már aligha lehet típusfeladatnak nevezni. Ott van a kaposvári Arany tér is vagy a ruhagyár melletti foghíjbeépítés. Ezek a tervek mind figyelembe veszik a táj és a környezet sajátosságait. Igazán nem mentségül, de annak idején mi nem is tervezhettünk panellakásokat, épülettömböket, ez csak a miniszteri irányítás alatt levő nagyvállalatoknak „adatott meg” és a Somogyterv nem tartozott ezek közé. Huszár László: — A panellakásoknak szigorúan szabott négyzetméterára volt. A tervezők nem lehettek mást: megcsupaszí- tották az épületeket kívülről meg belülről. A lapos tető is kötelező volt é/ekig, pedig a legtöbb szakember tudja, hogy ezt nálunk sohasem lehet tökéletesen leszigetelni. Mégis így kelleti: tervezni, és nézze meg: még ma is épülnek lakások ezzel a módszerrel. Papcsik Jenő: — A kivitelezők és a tervezők nézeteltérése semmi jóra nem vezetett; a központi előírások miatt igen nehezen tudtuk egyeztetni az érdekeinket'. A beruházási terveket csak sokára fogadták el, utána viszont sebtiben kész kellett legyünk a kivitelezési elképzelésekkel. Az építő természetesen legelőbb az alapozási terveket kérte, az építész ezt viszont csak produkálni. Annyi biztos: a a munka legvégén tudja megrendelések visszaesése káros hatásokkal lesz az országra, amit nehezen fogunk kiheverni. Huszár László: — A megye építőipari hátterét sikerült tönkretenni. Nincs tőkeképes vállalat, a kisebb cégek önálló finanszírozású munkákat gyakorlatilag nem tudnak vállalni, Pedig néhány év múlva Magyarországon világkiállítás lesz. Már most, a felkészülés elején érezhető egyfajta indulási tehetetlenség. Dr. Stadler József: — Amellett, hogy a tucatter- vék és az egyenlakások csökkentették az építészek presztízsét, volt és van is az országban jó néhány mérnök, aki körömszakadtáig küzdött a szakma tekintélyéért. A miskolci építészcsoport újszerű közösségben alkotott; sokan ma is maguk tervezte „kommunában” élnek és dolgoznak. Vagy ott \i&n például Makovecz Imre. Ellenben aki építészeti zűrzavarról beszél, ezért elsősorban a hazai oktatást teszi felelőssé. Papcsik Jenő: — Nem lehet kijelenteni, hogy minden mérnök jó tervező és minden üzemmérnök rosz- szul dolgozik. A két oktatási forma között alig van különbség, s ez az egyik legnagyobb baj, nincsenek kivitelezésben jártas mesterek, akiket a főiskolákon kellene képezni. Dr. Stadler József: — A Somogytervnél tervezői csoportokat alakítottunk ki, a vezető tervező mellett szereznek gyakorlatot a friss diplomás szakemberek. Hétnyolc éves gyakorlat után válhat valakiből vezető tervező. Papcsik Jenő: — Nagyobb, átfogó munkákat csak vezető tervező készíthet, viszont e cím elnyeréséhez referenciamunkákat kell produkálni!? Persze, ha valaki tervező, még nem biztos, hogy az elkészült terv meg is valósul. Amióta itt vagyok a Somogytervnél, legalább kétszáz tervet tettem le az asztalra. Meg lehet nézni, mennyi porosodik érintetlenül a szekrényben. Az atomerőmű irodaházának terveit is kifizették... Ez a pocsékolás egyben erkölcsi kár is, és közvetlenül a tervezőt érinti. Dr. Stadler József: — Voltak olyan elképzelések, amelyek viszont, hálisten- nek, nem valósultak meg. A hatvanas évek közepén egyesek le akarták bontani az egész Május 1. utcát. Sikerült megakadályozni, de a foghíjak be- és átépítése még mindig folyik. Huszár László: — A tervezői munka színvonalát garantálni kell, másként nem állíthatjuk vissza a presztízsünket. Hamarosan elkészül az országos tervekamarának csak azok lehetnek majd a tagjai, akik valóban bizonyítják, hogy jó építészek és nemcsak a központi elvárásoknak felelnek meg: automatikusan senki sem tartozik majd a kamarához ... Az építészet színvonalához szorosan kapcsolódik a csapatmunka. Meggyőződésem, hogy ekkora szellemi kapacitást, amely itt, a Somogytervnél kialakult, nem szabad szétzilálni. * * * S hogy nemcsak a tervezők kardoskodnak az építészeti munka tekintélyének visszaállítása mellett, annak a mostanában építtetők a megmondhatói. Egyre kevesebb embernek és vállalatnak futja új épületre, a felújításokat is visszafogják, tehát igencsak fontos, hogy ami mégis elkészül, az minden tekintetben illeszkedjen a környezethez és a jelen követelményeinek is feleljen meg. Az Építészeti Kamara garanciát nyújt majd a kontárok ellen, a szélesedő demokrácia viszont a rezsimek gigantomániájától óvja meg építészetünket. Az ítélkezést unokáinkra kell bíznunk, de a sokemeletes, szürke és igénytelen betontömbök minden bizonnyal nem lesznek lenyűgöző hatással az utókorra. Ennél több kell... Faragó László Fotó: Gyertyás László
