Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 22. szám
1990. január 26., péntek SOMOGYI NÉPLAP 7 TÉKA Engedelmeskedett. Binner nem tudhatta, hogy ismerem a hangját-a magnószalagokról. Nem téveszthettem el a dolgot, erről már jó előre gondoskodott a barátom. Éppen vele, csak vele kellett beszélnem. Aki jelentkezett, kétségtelenül ő volt. — Tessék, mit akar? —Bejelentést teszek. Paretti nyolcvan rongyért felbérelt egy bérgyilkost, hogy tegye el Hamsont láb alól. — Honnan tudja, és egyáltalán,. kicsoda... — hápogott. Pedia, azon az estén igazán megszokhatta már a rázós dolgokat. Félbeszakítottam: — Ez nem kihallgatás, Binner. Itt nem maga kérdezősködik. Kapott egy információt, és hoZzáteszek még egy tényt: a régi piactéren hever két halott. Hamson emberei lőtték le Paretti legényeit. Menjenek oda értük, aztán intézkedjen. — De kérem, maga nem parancsolhat a rendőrségnek... Hamson emberei,.belelőnek a rendőrautóba Is... Egy, biztos: ma éjjel Erdingbérf sofcan nem fognak aludni. En sem. *** ír Éjjel kettő múlott, amikor lassan megközelítettem a Ham- son-házat. Nem az utca felől, természetesen. Ném vagyok kezdő. A túlsówjtca felől mentém, úgy is mondhatnám, hátulról. Fejemben voít már a város e részének a térképe. Szeretek előre felkészülni az akciókra. A jó előkészület fél győzelem, szoktam mondogatni a fiúknak is, hajó kedvem van. Ha szigorúan vesszük a büntető törvénykönyvet, akkor azon az éjszakán elég sok paragrafust hágtam át. Betörtem például egy mit sem sejtető úriember telkére, áthaladtam a kertjén. Mögöttem enyhe szellő cáapdosta a kertkaput a tönkretett zárral. Meghúztam magamat egy garázs mellett, udvaron pálmák nőttek, mögéjük rejtőztem. Két pasas beszélgetett halkan, messziről is láttam, amit kellett. Egy harmadik őr fent állt a teraszon, majd elsétált. Nem lesz könnyű dolgom. A sétányról kavicsokat markoltam fel, néhányat elhajítottam. A zajra a? őrök szétváltak, nézni. Pedig nem ajánlanám neki, a kíváncsiság olykor halálos kór... Persze, hogy jött, szinte futva, kidugta a fejét. Talán meglátta a kötelet, talán nem. Ez már sohasem fog kiderülni. Egy apró pukkanás, és a férfi egy halk sóhajtással vált meg az árnyékvilágtól. Nem éreztem lelkiismeret-furdalást. és lefelé nézett. Onnan lentről hallatszott az élénk beszélgetés. Bár szó hatolt a főiembe, amiből tudtam: a rendőrségi nyomozók veszekednek Ham- sonnal. — Elég sok pénzt kaptak már tőlem, Tulski és Merx! — harsogta Hamson, már ismertem a hangját — Hát most igyekezzenek! Tegyenek valamit! Kapják el azt a pasast! Végtére is, az egy gyilkos! A választ nem hallottam, amazok elég zavarosan és halkan magyarázkodtak. Megjegyeztem a nevüket. Kilestem oldalt—sehol senki. Csak az a széles vállú gorilla. Gyorsan becsuktam az ajtót, lekapcsoltam a lámpát a szobában, beálltam az ajtó mellé, és egy kezem ügyébe akadt tárgyat— azt hiszem, kristálypohár volt a bárasztalkán — ledobtam a padlóra. A csörgést persze meghallotta ez az őr. Nagy lendülettel nyitott be. A teraszra vezető ajtó nyitva volt. Tehát a huzat, gondolhatta... Ha ugyan volt ideje ilyen gondolatokra. A csapást a halántékára kapta, és eldőlt, mint egy zsák. Nem tudtam, mikor ébred fel, hát elvet: tem a fegyverét. Már odakünn • ellenőriztem: meg volt töltve. Jól jöhet még — zsebre tettem. Nem mehettem ie a lépcsőn. A két detektív éppen elment. Hamsont fényképekről és a tévéből ismertem. Undorító, hájas alak, nagy testű bunkó, aki csak erőszakos természete révén lett főnök abban a kis ifiaffiavilágban. AZ embéréi tavaly ft&jy rendőrt tettek el láb alól, persze nem lehetett rájuk bizonyítani. A kikötőben egy besúgó is eltűnt nyomtalanul, egy ellenük indult pör koronatanúját pedig átvágott torokkal találták egy csatornában a főtárgyalás előtti hajnalon. Szóval ez az úriember állt ott. Most éppen megfordult. Két testőr állt mellette. Nem habozhattam tovább. Egyetlen lövés elégségesnek bizonyult. Meg voltam győződve róla, hogy a szívébe kapta. A dörej még el sem halt, én már visszaugrottam a szobába, kirohantam a teraszra, és a kötélen csúsztam lefelé. A akart leereszkedni, futottak vissza a lépcsőhöz. K/fire kirohanták az udvarra, én már a pálmák alatt futottam, akár a szélvész. Ha most ész- révesznek, ráadásul valamelyikük mesterlövész is, hát végem van. De már a falon voltam, mikor észrevették. Néhány golyó süvített el még igencsak élő porhüvelyem mellett. Futottam idegen kerteken át, aztán sötét utcák következtek. Megmenekültem. A feladat egy részét már teljesítettem. De még hátravolt a másik fele. Fel kellett keresnem Paretti urat is. *** A pirkadat még nem egészen kezdődött el. Az ég alja cSak egy kicsit lett világosabb keleten. A házak között csönd honolt. A sötétség otthonossá tette számomra az utcákat. Máskor is szerettem éjszaka járni a várost. A városokat... Mert mostanában sokfelé megfordultam. Mint említettem már, úgy kéthetente kaptam valakitől új címeket, neveket, térképeket. Videofelvételeket, fotókat, híreket. Ezekre minden alkalommal nagy szükség volt. A Paretti-házat meg sem lehetett közelíteni. Mindenfelé rendőrök állták el az utat. Valóságos ostromállapot volt.. Megint bementem egy telefonfül- kébe, és a rendőrfőkapitányt hívtam: — Binner? Van két detektív- je, név szerint Tulski és Merx. Mindkettőt lepénzelte Hamson. Jó lenne, ha még ebben • az órában tefogatrráöket. Reg-' gél kezdheti is ellenük az eljárást. — Maga aztán nagyon elszemtelenedett, tudja?—tajtékzott. — Megjegyezte a neveket? Figyelmeztetem, ez egy hivatalos bejelentés volt. Hangszalagra vettem a beszélgetésünket — és letettem a kagylót. A hangszalagra vétel nem volt persze igaz, de Binner talán elgondolkodik rajta. Mellesleg én sem felejtem el azt a két nevet... Legalább egy órámba került, míg körbejártam azt a négy utcát, melyet a rendőrök lezártak. Parettiékhez sehol sem jutottam be. Végre a homályban — Még többet is tehetek. Az én főnököm Hamson, és ő nem szereti, ha packáznak vele. Majd meglátja — jósoltam komoran, és letettem a kagylót. Beültem az idegen autóba, és elhajtottam a belvárosba. A rendőrkapitányság a tértől két utcányira volt. Előtte álltak né- hányan, egyenruhában, meg öt vagy hat rendőrautó. Bal kézzel vezettem, a jobbot kitettem a leeresztett ablaküveg szélére, és amikor teljes gázzal elrobogtam a kivilágított utcán, a Magnumból hat golyót engedtem az első emeleti ablakokba. Tudtam, így nem teszek kárt senkiben, viszont óriási zajt csapnak a szilánkokra pattanó ablaktáblák. A bent ülők ijedelméről nem is szólva. Mire utánam lőttek volna, már csikorgó abroncsokkal vettem be a kanyart. Reméltem, leolvasták a rendszámot, és egy perc múlva már tudni fogják, hogy Paretti-érdekelt- ségű a kocsi. Befutottam vele egy mellékutcába, kendővel letöröltem az ujjlenyomatokat, és egy játszótéren átvágva elmerültem a sötétségben. Elképzeltem, hogy a rendőrség hamarosan a Paretti-villá- hoz hajtat az autó miatt, miközben egy másik csoportjuk Hamsonékat keresi fel, megakadályozandó a bérgyilkos munkáját. Ha nagyon idegesek mert egy kerttel odébb még két ember fürdőit egy halványan megvilágított mendencében. Nofene, ezeknek is most kell kéjelegniök? Mindazonáltal csöndesen továbbTőpództam. Hamarosan, egy másik kert szélén megpillantottam a Ham- son-ház jellegzetes kiugró tetejét. No és az őröket. Mert persze voltak azok is. Nem tudtam, mi játszódik le odaát az utca felőli fronton. A rendőrség eljött Hamsonékhoz, azon az éjszakán már' nem először. Hogy mentek-e valamire a bandavezérrel, azt nem tudhattam. Nem is nagyon érdekelt. Mások ügyeibe ritkán ártom magamat. Bár ezen az éjszakán főleg ezzel foglalkoztam. A fűben kúsztam a kőfal alá és vártam. Hamarosan lépteket hallottam, és egy őr ment el atúloldalon. Szájam elferdült, a jó anyám sem ismert volna rám abban a pillanatban, amikor kandúrmacskát utánozva éktelenül nyávogni kezdtem, majd gyorsan füleltem. De nem hallottam ugatást vagy morgást. Tehát az őrnek nincs kutyája. Tiszta szerencse. Amikor elcsitultak a zajok, átmásztam és leugrottam atúloldalon. A hangtompítós fegyvert készenlétben tartva osontam tovább. A derekamat kissé szorította a rátekert kötél. Talán hamarosan levehetem? Az az egyik balra, a másik jobbra indult. A fűben követtem az egyiket, megvártam egy pálma széles törzse mögött... Nem volt ideje feljajdulni. A csuklóm is megfájdult a jókora ütéstől',' amit a homlokára mértem. A testet gyorsan és zajtalanul behúztam egy bokor alá és félig megkerültem a házat. Itt is takarásban, árnyékban mentem. — Hé, Brent! — szólt utánam a másik őr. Szóval látta árnyékomat, és azt hiszi, én vagyok a társa. Merthogy engem soha nem hívtak Brentnek, ami viszont megeshetett azzal az ájult alakkal ott a bokor alatt. — Hm? — szóltam vissza. — Várj meg — mondta, és felém sietett. „Hát, ha mindenáron ezt akarod...”, gondoltam. Előretettem az egyik lábamat, az arcom árnyékban volt. Amint odaért, gyorsan és határozottan ütöttem, ő is lezuhant a fűre. Már csak a fenti őr volt az ellenfelem. Éppen kisétált a terasz korlátjáig, lenézett, aztán elment vissza. Alig tűnt el a feje, máris letekertem derekamról a kötelet, a kis kampót feldobtam a korlát szélére, elsőre beleakadt. Jó napom van. De nem indultam el azonnal. A fegyvert lövésre készen tartva, vártam. Sejtettem, hogy a bandita meghallotta a horgony koccanását, odajön megFelmásztam a teraszra, a kötelet magam után húztam. A széles üvegajtó nyitva volt. Tízig sem számolhattam volna, amikor már bent voltam Hamson, a gengsztervezér szobájában. Sehol senki, de lentről hangokat hallottam. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Az első, amit megláttam, egy férfi igen széles háta volt. Ez az illető az ajtó előtt a lépcsőkorlátnál állt, tenyeremről le is jött a bőr. Leérve, meglapultam a fal tövében — csak a kezdők rohannak el ilyenkor. Hiszen éppen akkor érnek a korláthoz az üldözők... A világosból jöttek, szemük még nem szokta meg a sötétséget. Összevissza ordítottak. Nagyon idegesek lettek—még maguk előtt látták lerogyó főnöküket... A kötélen egyik sem (Takács Éva rajzai) egy sarkon várakozva hallottam, mit mondott valaki a rendőrautó rádióján. Az a kocsi pár méterre állt tőlem, az őrt álló fiúk leeresztett ablaknál cigarettáztak. — Öt perc múlva indul a konvoj, hozzák Parettit a városi börtön felé. A Nortel utcán át mennek, vigyázzatok. (Folytatjuk) Leszámolás
