Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-04 / 3. szám
990. január 4., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 5 Á KOSSUTH-CÍMER SOSEM LETEZETT! Jogállamiságunk jelképe A SZENTKORONÁVAL ÉKESÍTETT ORSZÁGCf MER Negyven történész októ- >er 28-án, illetve néhány lozzäjufc csatlakozó a rákö- letkezo napokban a Magyar lemzet hasábjain az ún. Kossuth-címer” kizárólagos lelyessógét valló szakmai eM'Sfoglalást tett közzé. Igyíkük igen találóan jelezte meg, hogy az állás- oglalás „igazában nem heraldikai, hanem politikai iszmekört és eszményeket Meto probléma”, mégis hivatásos heraldikusként kell íozzászólnom a kérdéshez. Állásfoglalásuk ugyanis kizárólag: heraldikai érvekre, jontosabban. mindössze ket- őre támaszkodik. Nevezeteién ama, hogy az ún. Kossuth címer „középkori ere- letű alapcímerünik”, s a szentkorona „csak a XVIII. ;zázad közepén állandósult” •aj tafia végigtekintünk a szű- eefob értelemben vett — íelyesen kiscímemek nevetett — országcímerünk használatának közel hét évszázados történetét, melynek alakulását a leghitelesebben a királyi pecsétek tárják elénk, akikor e valóban hosszú idő ölyamán tulajdonképpen :sak három heraldikai jelenségkört észlelhetünk: 1. A kialakulás korszakát. 2. A megállapodott használat korát; és 3. A rövid idejű csonkítások eseteit. A kialakulás korszaka III. Béla (1172—1196) korától Hunyadi Mátyás (1458—1490) uralkodásának végéig; tart. Országcímerünk kialakulásának első két évszázadában a kettőskeresztes meg a sávos címer még következetesen külön-külön pajzson, összekapcsolás nélkül jelenik meg. Az Árpádok sávos családi címerét — mint azt a Képes Krónika tanúsítja — elsőízben az Anjou-ház kapcsolta össze egy hasított pajzson a saját liliomos címerével. Ezen a korszakon belül jelentős határvonal az 1385. esztendő, amikor az ország kormányzáísát Mária királynő lemondása után az Országtanács veszi át. Ennek pecsétjén jelenik meg ellsőízben egyetlen közös pajzson egyesítve a sávos és kettőskeresztes címer egy fölé helyezett liliomos koronával. Innen indul el a koronás kiscímer az állandósulás útján egy olyan időszakban, amikor az országnak nincsen királya. Az országcímer megállapodott használata II. Ulászló (1490—1516) trónralépté- vel, illetve felségi vagy nagypecsétjének elkészültével kezdődik 1491-ben, és tart az első Magyar Köztársaság kikiáltásáig a II. világháború végén. A megállapodott használat fogalmán azt értjük, hogy ha az országcímerünk két része — az Árpádok sávos családi címere, meg a kettőskeresztes címer — egyetlen közös pajzson jelenik meg, akkor felette mindig koronát, az esetek jelentős részében a szentkorona némely jellemzőjét is magán viselő koronát találunk. így van ez I. és II. Ferdinánd’, II. Mátyás, de János Zsigmond (1556— 1571) pecsétjein is. Ugyanakkor kifejezetten a szentkorona jelenik meg II. Ulászló említett, s Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1623—1629) királyi pecsétjén. Megjegyezzük, hogy a középkori Magyarországon nem volt használatos a rangkorona. Ezt a koronatípust közvetlenül a pajzs fölé helyezték, és nem szabad ösz- szetéveszteni a díszítő célú sisakkoronával. Nem is volt nálunk szükség a rangkoronára, hiszen a magyar heraldika fénykorában, 1351- ben éppen Nagy Lajos rögzítette törvényben az or- szágilakók jogegyenlőségét. Ezért Magyarországon az élő heraldika korában a rangkorona helyén megjelenő korona még akkor is az ország koronáját jelentette, ha ez a heraldika korabeli sti- láris felfogásában háromlevelű volt. A mágnások különböző rangfokozata (herceg;, gróf és báró) csak a XVI—XVII. század fordulóján a Habsburg uralom ré-‘ vén honosodott meg nálunk. Ekkor vált szükségessé a szentkorona rajzi megkülönböztetése a többi rangkoronától, ami meg is történt. Ezt bizonyítja a két kortáft, ha úgy tetszik vetélytárs, a már említett II. Mátyás és Bethlen Gábor szentkoronás címere. A hagyományos országcímerünk megcsonkítása — ezt rendszerint a szentkorona elhagyása jelezte — szerencsére csak rövid időszakok megnyilvánulása volt. Ez a címercsonkítás a történelem folyamán mindenkor a magyar jogállamiság és a nemzeti függetlenség erőszakos eltörlését fejezte ki. így volt ez Ampringen kormányzósága idején 1670 után, amikor I. Lipót császár törölte el az ország függetlenségét és régi alkotmányát. Bár császár volt és magyar király is, döntése látható jeleként országunk címeréről azonnal levetette a szentkoronát. Ugyanezt tette II. József (1780—1790) a kalapos király is, aki még a megyék címereit is eltöröltette. Elődeinek példáját követte I. Ferenc József is, aki 1849. március 4-én kelt manifesztumában eltörölte Magyaroszág függetlenségét, s az ország címerét csak a kiegyezés alkalmával állították vissza jogaiba. Nyilvánvaló tehát, hogy a szentkorona levétele az ország címeréről a magyar jogrend, a nemzeti alkotmány és a függetlenség felszámolását célzó politikai törekvések szimbolikus kifejezője volt népünk sokévszázados történetében. Nem állhat helyt ez a he- raldikusi vélemény, mondják majd itt az ún. Kössuth-cí- mer párthívei, hiszen a szentkoronától elválasztott kiscímer az 1848 49-es magyar szabadságharc közismert jelvénye volt. Bár sehogyan sem értettem, hogy Kossuth Lajos jogász létére hogyan fogadhatta el ezt a csonka címert, a nemzeti jogfosztottsóg szimbólumát, a közmeggyőződés által 6u- gallt vélt tényt a közelmúlt napokig jómagam is tudomásul vettem. A kérdésre vonatkozó dokumentumokat kutatva az engem ért meglepetés azt hiszem semmivel sem volt kisebb, mint amilyen a „Kossuth-címer” párthíveié lesz most: sem Kossuth Lajos, sem pedig a debreceni trónfosztó ország- gyűlés nem vette le a szentkoronát az ország címeréről! Kossuth Lajos ugyanis az 1849. április 19-i függetlenségi nyilatkozathoz csatolt körlevelében csak a száműzött dinasztiához kapcsolódó címeket, feliratokat és a rá utaló jeleket — pl. a kétfejű sast — törölte el. A szentkoronát ugyanis hat héttel korábban Ferenc József vette le az országcímerről. Mivel pedig a császári tekintélyt kiszolgálók buzgalma révén a korona nélküli kiscímer nagyjából a debreceni függetlenségi nyilatkozat kihirdetése idején került forgalomba, néhány évvel később közírók, közhivatalnokok és politikusok Kossuth Lajos címerének kezdték tartani, bizonyítván vele nemzeti jelvényeink ügyében és hagyományainkban való döbbenetes járatlanságukat. Ha ugyanis Kossuth Lajos ilyen rendeletet adott volna ki, aligha használtak volna a trónfosztást követő hónapokban egyidejűleg négyféle címert: nevezetesen a csonka kiscímert Ferenc József óhajára, vagy a szentkorona helyét hol két toll, hol egy kardot markoló kéz, hol meg Kossuth árvalányhajas kalapjának rajzával töltve ki. A Kossuth-címer tehát legenda sohasem létezett, sőt semrpi sem állt távolabb Kossuth Lajostól1, mint az ország alkotmányát és jogállamiságát évszázadok óta jelképező szentkorona eltávolítása, hiszen még száműzetésben is a szentkoronás címert használta. Nyilvánvaló tehát,' hogy csupán egyetlen történeti hitellel bíró címerünk van: a szentkoronával ékesített árpádsávos'-kettősíkeresztes címer. Ne feledjük, a szentkorona nálunk soha sem volt a királyi méltóság hivalkodó ékszere, hanem magát a királyi hatalmat is korlátozó alkotmányosság szimbóluma. Ennek a felfogásnak a gyökerei már Szent István Intelimeiben is felismerhetők, de 1381-től az uralkodók és kormányok felett álló jogállamiságunk közjogi szerződések sorában elismert jelvénye. Püspöki Nagy Péter (Pozsony) az ELTE vendégprofesszora a történelemtudomány kandidátusa LAPUNK TEMESVÁRON ÉS ARADON 1989. december 28-án röviddel éjfél előtt indult el a Tempo taxi négy dolgozója a Románia, népeinek szánt segéllyszállítmánnyal Aradra, illetve Temesvárra. Mészáros Ferenc, Szabó László, Berecz Tibor és Juhász Gyula a református egyház és az SZDSZ gyűjtötte élelmiszert, gyógyszert vitt át, a küldeményt Temesváron két kórházban adták át. A konvojnak volt egy különleges szállítmánya is, a Somogy Megyei Nyomdából a friss, tehát pénteki Somogyi Néplapból kétszázat juttattak el a temesváriaknak, az aradiaknak, ezenkívül vittek a Somogyor- szágbói és az Utunkból is. Az élményt, hogy mit jelentett az újság a temesváriaknak, Juhász Gyula osztotta meg velünk. — Az újságküldemény egyharmadát Aradon osztottuk szét az utcán, a többit Temesváron, Ki voltak éhezve az emberek a magyar nyelvű lapokra. Többen elmondták, hiába- rendelték meg a magyar rokonok a különféle újságokat, Romániába alig jutott el néhány szám az egész éves előfizetésből. Kérték a lapot, amit természetesen ingyen adtunk, a magyarokon kívül azoknak a románoknak is, akik nem ismerik a nyelvünket. Azt mondták többen is, hogy majd lefordíttatják. Amint fogyóban volt a lap, oldalakra szabták az újságot, egymásE Villáminterjú nak ajánlották, hogy majd ha kiolvasták, cserélnek. Megrázó jelenetek voltak ezek is. Juhász Gyula ismerősként járt Erdélyben. Rokonsága él ott. — Sikerült-e velük kapcsolatot teremteni kintjárta- kor? — Feleségem első unoka- testvérének a férje, az író Kányádi Sándor unokája francia—magyar szakos tanár. Román nyelvet és román történelmet kellett tanítson, majd, mivel nem kívánta elhagyni a magyar lakta területet, tetőfedőként tudott elhelyezkedni. öt nappal a romániai forradalom kitörése előtt kapta az értesítést, hogy kiutasítják. Szerencsére, közbejöttek az események. Telefonon tudtam velük beszélni a temesvári kórházból. A kaposvári Tempó-taxisokat elkísérte Huszka Imre tanár is, aki videofilmen örökítette meg Arad és Temesvár történelmi pillanatait 1989. december 29-én. Juhász Gyula ezt a filmet is bemutatta szerkesztőségünkben. Megható és döbbenetes képek idézték föl a román forradalom óráit, •eseményeit. Horányi Barna VIZSGALÁZBAN A gyertyalángos, csillagszórós ünnepek és az újév- köszöntő után úgy tűnik, kissé alábbhagyott a vizsgaláz Kaposvár két felső- oktatási intézményében. A Tanítóképző Főiskola langymeleg folyosóin a legnagyobb jóindulattal is csak „hőemelkedést” mérhettünk volna kedden délelőtt, oly kevesen vártak bebocsátásra a szigorú vizsgáztatók ajtaja előtt. Akik pedig ugyancsak ezen a napon merészkedtek vállalatgazdaságtanból, illetve matematikából kollokválni, szigorlatozni a Pannon Agrártudományi Egyetemen, azok kénytelenek voltak úgy dönteni, hogy helyt adnak a bölcs mondásnak, miszerint: „ismétlés a tudás anyja”. Mert bizony, többen „elvéreztek” a szópárbajban éppúgy, mint a papír fölött, vagy a táblánál. Azért persze akadt egy- egy olyan ritka pillanat is, amikor felderült az arc és a fáradt vonások szinte egy szempillantás alatt kisi • múltak. A tanítóképző főiskola másodéves, testneve- lés-szakkollégiumos hallgatója, a pécsi Pukli Annamária egy újabb jelessel a tarsolyában utazott haza. — Egy vizsgát már november 20-án letettem — mondja Annamária. Szerénysége tiltja, hogy eldicsekedjen a jeles eredménnyel. Csak „harapófogóval” sikerül kihúznom belőle azt is, hogy az előző tahévben 4,7 és tiszta jeles vizsgákkal zárta a féléveket. — Nekem a karácsony a fontosabb ünnep, mint a szilveszter, ezért úgy időzítettem, hogy inkább most jövök el szigorlatozni pszichológiából — magyarázza újévi igyekezetét. A kaposvári szimfonikusok zenekarának ifjú másodhegedűse úgy véli, hogy Bodosi Tamásné doktor vizsgabizottsága előtt szerencséje volt, mert éppen azt a tételt húzta, amit szeretett volna ... S, hogy most mi lesz? A napi nyolc órai kemény tanulás után végre irány az uszoda! Este pedig egy rég várt találkozóra megy el a pécsi ifjúsági házba, ahol részt vesz a szólamvezetők szakmai próbáján. Aztán 10-én ismét egy szigorlat, pedagógiából. — A nappali, valamint a levelező tagozatos tanító- és óvodapedagógus-jelölteknek december 20-án kezdődött a vizsgaidőszak és január végéig tart — tájékoztat Gulyás József főigazgató-helyettes. Az SMK-val közösen indított kétéves középfokú népművelői tanfolyam hallgatóival együtt idén több, mint 1000 diák vizsgázik. A régi itörekvés lassan gyakorlattá válik, mert kialakítottuk a folyamatos vizsgázás rendjét intézményünkben. — Mit jelent ez konkrétan? — Ha egy hallgató már a vizsgaidőszak megkezdése előtt eleget tud tenni a követelményeknek, akkor november közepétől felmentést kap az óralátogatások alól. Az ügyesebbek és szorgalmasabbak ezzel a módszerrel le tudják rövidíteni a vizsgaidőszakot és több idejük jut a pihenésre. Lehetőséget ad továbbá arra is ez a rendszer, hogy a szorgalmi és vizsgaidőszak rendjét önállóan tervezzék meg a tanulók. Az úgynevezett jegymegajánlást ott lehet szorgalmazni, ahol szemináriumi órák keretében a tanár már év közben meggyőződhet a tanítvány- tél jesítményérői. Hogy milyen meglepetéssel indul a második félév, arra így válaszolt Gulyás József. — A másodévfolyamos nappali tagozatos tanító és óvodapedagógus hallgatóknak február 1—2-án kutatásmetodikai tanfolyamot ' tartunk. 1989-től ugyanis az államvizsgán bizottság előtt, nyilvánosan kell megvédeniük hallgatóinknak a diplomamunkájukat. Ehhez a feladathoz próbálunk módszertani, gyakorlati segítséget nyújtani nekik. Ezt követően, 19—21-éig pedagógiai módszervásárt tartunk az intézményben. A háromnapos rendezvényen az ország legjelesebb szakemberei bocsátják „áruba” elképzeléseiket. Reméljük, akad elég vevő a metódusokra ! A Pannon Agrártudományi Egyetemen minden a régi rend szerint folyik. Az elsőévesek még az iskolapadot koptatják, ők csak január 22-én kezdenek el vizsgázni. Königné Polgár Mária a tanulmányi osztály vezetője elmondta; a 84 másodéves hallgató december 11-től, január 12-ig, a 97 harmadéves pedig december 4-től, január 5-ig tehet eleget vizsgakötelezettségének a nappali tagozaton. A 133 levelező hallgató már november 27-én jelentkezhetett az első vizsgára és január 11-én kell lezárniuk a félévet. A harmadéves nappali tagozatos hallgatók a sikeres vizsgák után öthetes vidéki gyakorlaton vesznek részt. Addig azonban még drukkolnunk kell nekik, hogy állattenyésztéstanból, vállalatgazdaságtanból, matematikából és egyéb, „rázósnak” ítélt tárgyakból görbüljön a jegy az indexeikben. (Várnai) (Fotó: Kovács Tibor)
