Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-23 / 19. szám

1990. január 23., kedd

SOMOGYI NÉPLAP

3

A polgármester „ütközetei”

(Folytatás az 1. oldalról.)

— 1985 óta vagyok tanácselnök, s azóta valóban sok minden változott. Ajkkor sem volt ez könnyű feladat, s akkor sem tetszett ez számomra valamiféle hatalmi pozíciónak, mégis kétségtelenül nyugodtabb, több sikerélményt adó munka volt. Egy teendőit tisztességgel ellátó tanácselnök esetében kevesebb volt a kritika, netán intrika. Ami a tekintélyt illeti, az azért nem csökkent a körülmények nehezebbé válásával arányosan. Csupán1 a tisztelet most. nem a tisztségnek szól, hanem az embernek, ha kiérdemli. Nem is elsősorban formális, protokolláris módokon nyilvánul meg, s ez nem is baj. Egy tanácselnököt most nem elnökségi díszvendégnek hívnak, hanem azért, hegy állást foglaljon, választ adjon kérdésekre, hogy segítsen.

— Elsősorban a létüket igazolni igyekvő pártok részéről sokasodtuk meg a város vezetését érintő bírálatok, helyenként keménykedő vádaskodások Eközben jószerivel senki sem beszél arról, hogy az elmúlt években Kaposvár többet fejlődött és szépült, mint azelőtt évtizedek alatt.

— Ami a város fejlődését illeti, ez egy folyamat. Számos olyan fejlesztésben, amire csak az elmúlt öt évben értek meg a föltételek, benne vannak a korábbi erőfeszítések is. Hiszen a sétálóutca, vagy a déli tehermentesítő út nem csupán egy ötlet volt, amelyet tett követett, hanem legalább tízéves előkészítő és tervező munka betetőzése, Ez persze semmit nem von le abból — s ezt magam is így látom —, hogy a város elmúlt ötéves fejlesztése a lehetőségekhez képest sikeres volt. Ám Kaposvár már nagy város, s így nemcsak fényei, hanem árnyai is vannak. Olyan dolgok is, amivel okkal elégedetlenek az emberek. Ezen nem sértődhetünk meg. Az új szervezésektől kapott kritikában helyenként valóban előfordul heveskedés, önnön erejüket próbálgató keménykedés, mégis úgy tapasztaltam, amikor leültünk egy asztal mellé, s ki-ki elmondta a gondjait, kifejtette az álláspontját, több volt a kölcsönös belátás, mint amennyi általában nyilvánosan megjelenik, vagy amennyi a lapokban közreadott levélváltásokból tükröződik. Személyeskedő kritikát a pártok és mások részéről sem tapasztaltam. Sok más város tanácsi vezetőit, s gondjait is ismerem. Ami a bírálatok mennyiségét illeti, álljuk az összehasonlítást', az más kérdés, hogy a szomszéd rétje általában zöldebb. Végül is tehát nem keserítenek el a bírálatok. Ezek egy részét magam is jogosnak tartom> míg a többi főként az összefüggések és valós lehetőségek mélyebb ismeretének hiányából fakad. Az előbbiek közé tartozik például a város lakáshelyzete. Ez azonban olyan gond, amelyet rövid távon nem tudunk megoldani.

— Vannak, akik a hasonló, — s korántsem csak a. város helyzetével összefüggő — gondok okozta közelégedetlenség szelét igyekeznek a vitorlájukba fogni, Szóval, repül a nehéz kő ...

— Az önkormányzati választások erőpróbája elsősorban nem személyekhez kapcsolódó lesz. Mindegy lesz, hogy azok akik bírálják ezt a tanácsi munkát, személy szerint tisztességesnek tartanak-e bennünket

vagy nem. Itt a politikai törekvéseken lesz a hangsúly, így a választás egy átlagosan dolgozó vezetést elsöpörhet. Egy ellenzéki mozgalom nemcsak a részleteket akarja majd ugyanis megváltoztatni, hanem az egészet. Ennék ellenére sem dolgozhatunk most egy „utánunk a vízözön” . — alapállással, azzal, hogy mi úgyis csak szeptemberig maradunk. Űgv kell végeznünk a dolgunkat tisztességgel,' hogy azt utána folytatni is lehessen. Az igaz, hogy' ezt a munkát teljes közmegelégedésre csinálni lehetetlen, hiszen még a jogos igényekre is gyakran kényszerülünk nemet mondani. Hasonló gondokkal esetleges utódaink is szembetalálják majd magukat.

— Manapság egyre inkább kényesnek számíthat a kérdés, hogy párttag-e a város polgármestere?

— Az MSZP tagja vagyok, ám ez nem akadályoz meg abban, hogy nyitott legyek más pártok álláspontja iránt. Gyakran véleményt cserélek a pártok képviselőivel, s több javaslatuk már be is épült a közelmúlt döntéseibe. Más kérdés, hogy nem változhatnak meg tervek máról holnapra az előzményeket figyelmen kívül hagyva. A választások eredményét illető érdekkülönbségünk ellenére eddig is korrektül együttműködtünk annak előkészítésében is. Határozottan állítom, hogy ez a tanács és a tanácsi vezetés is pártsemleges. Nem függünk egyetlen párttól sem, nem számolunk el kül'ön-külön egyetlen pártnak sem. Csupán tájékoztatást adunk.

— Az ön párttagsága mégis okot adhat valamiféle elfogultság gyanitására. Különösen akkor, ha egy konkrét kérdésben eltér a pártok álláspontja.

— Lehet, hogy ez így van, ha azonban az esetleges föl- tételezések mögé nézünk, nyilvánvaló1, hogy a város életét befolyásoló kérdésekben objektív mérce alapján végzi feladatát a tanács. Tény például, hogy a testületi üléseken nem párt által sugállt megoldások születnek. Ilyen befolyásolási törekvés nincs is. A tanácsülésen bármely párt képviselőjének módja van- felállni \és véleményt mondani. Mellesleg a testületi tagok túlnyomó többsége párton- kívüli, s nem párthovatartozástól függően vitatkozik „jobbra”, vagy „balra”.

Hozzá kel! szoknunk, hogy ugyanarról a kérdésről nagyon eltérő vélemények vannak.

— Milyen napi ütközeteket kell megvívnia egy város polgármesterének?

— A belső csaták most főként azzal a törekvéssel függnek össze, hogy szeretnénk, ha a tanácsi munkát kisebb; ám fölkészültebb és jóban fizetett apparátus végezné. Ezért, és az egész

közigazgatási átszervezéssel összefüggésben is május végéig 23 fővel csökkentjük a létszámot. Ez sorsokat is érintő nehéz lépés. Vállalni keli azonban egyebek közt azért, hogy a tanács és a lakosság kapcsolatában kevesebb áttétel legyen, gyorsabbá és szakszerűbbé váljon az ügyintézés.

A külső ütközések elsősorban a lakóház-értékesítéa vita olykor a vádaskodásig megy. Korrektebb és igazságosabb rendszer kialakítására törekszünk, ez azonban óhatatlanul személyes érdekeket is sért. Gondjaink vannak a helyiséggazdálkodásban. Most mindenki vállalkozni akar, üzletet alapít nagy reményekkel és ígéretekkel, természetesnek tartva, hogy ehhez a tanács helyiséget adjon. Attól azonban, hogy ezek az igények megszaporodtak, még nem ürült meg semmi .. Nem kevés gonddal és vitával sikerült megoldani a politikai pártok elhelyezését. Vannak azután kisebb rétegérdekek, amelyek azonban igen hangosan fogalmazódnak meg, egyebek közt a közművesítéssel, közlekedéssel kapcsolatban.

— Sohasem hailottam, hogy fölemelte volna a hangját . ..

— Nem vagyok indulatos ember, s a gonddk többségével azonosulni is tudok, akkor is ha nincs módom segíteni. Ezt a tisztességes hozzáállást és hangnemet elvárom a tanács többi dolgozójától is.

— A korábbi években dgyes tapasztalatok is azt sugallták az embereknek, hogy panaszaik orvoslásával legjobb — legyen szó akárcsak egy kerítésről, vagy csapadékvizárokról — egyenesen a tanácselnökhöz fordulni.

— Olyanok is vannak, akik először a köztársasági elnökhöz és a kormányfőhöz fordulnak. Ilyenkor az a bizonyos telefon meg is szokott érkezni, s a lényege az, hogy segítsünk, ha arra lehetőség, van. Egy több szervnek megküldött névtelen levél például azzal vádolt valakit, hogy nagy összegű tanácsi szociálpolitikai támogatást kapott egy tisztességtelen lakáscseréhez. A vád megalapozatlannak bizonyult. Az igazi gondot mégsem az ilyen esetek okozzák, hanem azok a jogos, főként a lakáshelyzettel ösz- szefüggő panaszok, amelyeken nem tudunk segíteni.

— Változott a> tanácsi munka stílusa és a testületi ülések jellege is. A testület azelőtt nemegyszer csak statisztált a döntéseknél, most kritikus, sőt olykor harcias. Ez nehezíti, vagy épp köny- rvyíti a tanácsvezetés dolgát?

— A tanácsülés valóban aktívabb, vitatkozóbb. Leszavaz témákat, elnapol napirendeket, bővebb tájékoztatást kér és visszakérdez. Pillanatnyilag ez néha kényelmetlen, mégis a testületi üléseken most jobban érezzük magunkat. Könnyű ugyanis belátni, hogy nem az a jó, ha mindent elfogad a testület. Szó sincs már itt monolitikus egységről, ám még több párt érdekeit kifejező tanácsról sem. A tanács munkájával kapcsolatban nem ez a vitatkozó stílus a gondom, inkább az, hogy a tanácstagok egy része kezd egy kicsit elfásulni, elbizonytalanodni. Belefáradt a sikertelenségbe, abba, hogy erőfeszítései ellenére csak kritikát kapott, s már nem jön el az ülésekre.

— Az említett harcosság mintha csak a szűkebb utca- vagy háztömbérdekek kifejezésére vonatkozna,. Ritkább, mikor a testületi vita a város egészét érintő fontos ügyekre összpontosít...

— Óhatatlan, hogy egy

városban, ahol eltérő fejlettségű területek • vannak, ütköznek a szűkebb és szélesebb érdekek. A tanácstagi beszámolókon az emberek kereken kimondják: nem érdekli őket, hogy itt vagy ott mi történt, azt mondják el, hogy a körzetben mit végeztek. A tanácstagok érthetően elsősorban ezzel a lakossági megközelítéssel azonosainak. Van példa azonban arra, amikor több tanácstag fog össze egy már nagyobb terület érdekeinek Képviseletében. Az ilyen összefogott álláspontokat nem lehet egy magyarázattal lezárni. Természetes, hogy a donneri tanácstagok álláspontja sajátosan donneri nézőpontú, s időről időre igyekeznek ráirányítani a figyelmet a városrész valóban megoldást sürgető gondjaira. Persze az ilyen nagyobb közösséget érintő ügyekben sincs mindenre lehetőség, s ezt megmondani népszerűtlen. Mégsem lehet mást tenni. A mostani bizalmi válság részben abból fakad, hogy korábbi biztos ígéreteinkre is nemet kell mondani, ha úgy tetszik, vissza kell vonulni. Részben talán mert rosszul ítéltük meg a helyzetet, vagy mert a1 „helyzet hagyott el” bennünket. Igaz, van olyan téma is, amelyre korábban mondtunk nemet, s most igent. Az előbbire lehet példa a Centrum Áruház, amely megfelelő partner híján egyelőre nem épülhet meg, vagy az iskolafejlesztés, ahol az elképzelt programot nem tudtuk tartani. Az utóbbira az önszerveződő gázprogramok: melyekhez azelőd

nem adtuk egyetértésünket, mert a tanács maga akarta elosztani a szűkös tervezői és kivitelezői kapacitást. Most azt mondjuk, hogy amelyik utca össze tudja szedni rá a pénzt, az csinálja meg előbb ...

— Miként ítéli meg a város helyzetét és jövőbeni fejlődési esélyeit?

— Az eddigiekhez hasonló nagyobb területekre kiterjedő és nagyobb szabású fejlesztésekre nincs lehetőség. A város fejlesztése várhatóan szerényebb ütemű lesz. A hangsúly inkább a kisebb léptékű, ám a lakosságot közvetlenül érintő fejlesztésekre, ha úgy tetszik az élet komfortosabbá tételére kerül. Ebben jelentős szerepét látom a pártoknak, melyeknek népszerűségét nagyban befolyásolja majd, hogy a város- fejlesztés konkrét ügyeiben milyen programmal és kezdeményezésekkel tudnak előállni. Oj erőforrásokat tárhat fel a tanács és az egyházak együttműködése is.

— Köszönjük a beszélgetési.

Bíró Ferenc

sekhez kapcsolódnak, ahol

A Magyar Gazdasági Kamara

állásfoglalása

az év eleji áremelésekről és a tulajdonreformmal összefüggő törvényjavaslatról

i.

Az 1990. január 8-ával végrehajtott és a későbbre jelzett áremelések óriási felzúdulást váltottak ki. A lakosság a termelőkre mutogat, mivel az áremelkedéseket a kormányzat elsősorban a termelési költségek emelkedésével indokolja. Ezzel szemben a valóság az, hogy az áremelések mögött költségvetési összefüggések húzódnak meg. Az áremelések jelentős része a termelői és fogyasztói ártámogatások leépítésének és a jegybanki kamatok növelésének következménye. Ez jellemzi az energiaárak általános emelését, ahol a szénbányászati támogatások csökkentése és a megemelt szénárakhoz való arányosítás egyidejűleg a költségvetési befizetések növekedését eredményezi. A szállítási tarifák és az .élelmiszerárak változása is drasztikus támogatáscsökkentéssel függ össze. Kifejezetten a költség- vetési bevételek növelését szolgálja a benzin-, a szeszárak, a dohányáruk és a személygépkocsik árának a fogyasztási adó növelésén keresztül történő emelése.

A Magyar Gazdasági Kamara évek óta azt szorgalmazta, hogy a támogatások leépítését fokozatosan, előre meghirdetett és ütemezett, többéves program alapján hajtsák végre, melyhez a termelők igazodni tudnak, és a fogyasztókat sem érik elviselhetetlen sokkhatások.

A magas infláció a gazdasági egyensúly megteremtését akadályozó tényező. A kamara által képviselt gazdálkodók és vállalkozók ezért árpolitikájukban önmérsékletet tanúsítanak, keresik a költségcsökkentés lehetőségeit, és kihasználják az importliberalizálás versenyélénkítő hatását. Az infláció megfékezéséhez azonban ez nem elég. Szükség lenne arra, hogy a jövőben a kormányzat maga is tartózkodjék az inflációt gerjesztő lépésektől.

II.

A Minisztertanács az Országgyűlés január 23-,j ülésszakára beterjeszti a Nemzeti Vagyonügynökségről és az állami vagyon védelméről szóló törvénytervezeteket.

E törvényjavaslatok előkészítése során a kamara véleményét kinyilvánította, és felhívta a figyelmet az elsietett, a tulajdonreform hosszú távú koncepciójának hiányában kellő megalapozottságot nélkülöző törvényalkotás veszélyeire. Az észrevételeket az előterjesztők nem vették figyelembe. Ebben a helyzetben a Magyar Gazdasági Kamara szükségesnek tartja a törvénytervezetekkel kapcsolatos álláspontjának egyértelmű rögzítését és nyilvánosságra hozatalát.

A kamara álláspontjának lényege a következő:

1. Az állami vagyon védelméről szóló törvény megalkotásával a kamara egyetért, bár úgy ítéli meg, hogy ezt korábban, a társasági, illetve az átalakulási törvénnyel egy időben kellett volna elvégezni.

2. A Nemzeti Vagyonügynökség létrehozásának alapvető célja csak a tulajdonreform megvalósításának előmozdítása, a vállalatoknál működő állami vagyon jövedelem- termelő képességének fokozása lehet. Nem igazolható, hogy a törvénytervezetben szereplő megoldás, melyet a gyákorlat még sehol nem minősített, e cél megvalósítására alkalmas.

A törvényjavaslat lényegében az állami vagyon körébe tartozó tőkeelemekre vonatkozó tulajdonosi jogosítványok centralizálását jelenti. Elfogadása esetén a preambülumban rögzített elv — az állam közhatalmi és tulajdonosi jogosultságának szétválasztása — megvalósulása helyett óriási gazdasági potenciált képviselő központi hatalom jön létre, az átalakulási törvényben rögzített kört meghaladó mértékben. Ez a szervezet a külföldi tőkebefektetőkkel érdemben nem tárgyalóképes, és az állami bürokrácia átmentését szolgálja.

3. A törvénytervezet, a vagyonügynökség számára — deklarált szándéka ellenére — számos fontos kérdésben közvetlen gazdálkodási jogosítványt biztosít. Így:

— méri és ellenőrzi az állami vagyon hasznosulását;

— az állami vagyonkezelő szervezetet megillető jogókat gyakorol;

— a Minisztertanácsnál kezdeményezheti a vt-s vállalatok államigazgatási felügyeletének visszaállítását;

— központi fejlesztéspolitikát valósíthat meg a hozzá tartozó állami vagyon hozadékának átengedésével;

— vagvonelvonást hajthat végre.

4. A vauvonügynökség elszámolásaiban a hasznosításból és az c:tőkésítésből származó bevételek nincsenek elkülönítve, ígv felhasználásuk a vagyonpolitikai irányelvek számára sem determinált. Az állami költségvetés jelenlegi helyzete mellett előre látható, hogy a bevételi tervet és a kiadások megoszlását a költségvetés bevételi igénye fogja befolyásolni.

Ez egyrészről megengedhetetlen tőkekivonást jelent, és a gazdálkodás totális ellehetetlenüléséhez vezethet, másrészt pedig az erőltetett privatizáció a piacra kerülő állami vagyont leértékeli. Az értékesítés mértékének „tervszerűsí- tése” nyilvánvalóan ellentmond a gazdasági racionalitásnak.

5. A testület úgy látja, hogy az állami vállalatok társasággá való átalakulása, a külföldi tőke bevonásával vegyes vállalatok létrehozása a gazdaságirányítás által kialakított kritériumok betartásával a gazdálkodói szféra feladata. A kamara e tevékenység megerősítését és ösztönzését várja a törvényalkotástól.

8. A kamara nem ért egyet a Munka Törvénykönyvének — a Nemzeti Vagyonügynökségről szóló törvény rendelkezéseiből nem következő, de e törvény záró fejezetében található — alapvető módosításával. Az állami vállalatok igazgatóitól elvárható gondosság fogalma nem meghatározott, ehhez polgári jogi felelősség nem köthető.

A fentiek alapján a kamara javasolja, hogy

— a vagyonügynökség tevékenysége korlátozott körre, a társasággá alakult vállalatok értékpapírjaiból az átalakulási törvény szerint az állmi vagyonkezelőt megillető hányaddal összefüggő jogok gyakorlására terjedjen ki;

— a vagyonvédelemről szóló törvény megalkotása során a tételes, szubjektív elbírálást a kötelezően betartandó feltételek meghatározása váltsa fel;

— a következő időszakban minden energiát a tulajdon- reformra vonatkozó koncepció kidolgozására kell koncentrálni. Ennek elfogadása után az e koncepcióra támaszkodó jogszabály-felülvizsgálatot és -kiegészítést az új Ország- gyűlés végezze el.

A törvénytervezethez fűzött részletes észrevételeket a kamara az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága rendelkezésére bocsátja.