Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 16. szám
1990. január 19., péntek SOMOGYI NÉPLAP 9 Eltűnik a Külvárosi szálloda 9 ? Meglehetősen nyomorúságos és jellegtelen épület Párizs peremén, a festői sétálóhi- daktól és a Saint-Martin-csatomától övezett Hotel du Nord. A környékbeli háztulajdonosok, a Boréal építkezési vállalkozás tagjai szerint e lepusztult háznak el kell tűnnie. A buldózerek hírére azonban megmozdult a párizsi művészvilág — a régi szálloda eltűnésével ugyanis egy legenda tűnne el. Ebben a szállodában játszódik Marcel Carné világhírű filmje, a „Külvárosi szálloda”, amely a párizsi prostituáltak, stricik, lezül- lött művészek és megkeseredett féljek különös életét vitte filmre 1938-ban. Ez volt az a film, amely a nagy francia színésznőt, Arlettyt világhírűvé tette. Minden francia filmbarát ismeri a jelenetet, amikor a prostituáltat alakító Arlettyvel szakít a selyemfiúja (Louis Jouvet), azzal, hogy elege van a szálloda atmoszférájából. Erre Arletty így felel: „Atmoszféra, atmoszféra... Hogy merészelsz engem atmoszférának nevezni?" A szálloda lerombolásának hírére természetesen az egykori alkotók, a ma 90 éves Arletty és a 84 éves Camé álltak a tiltakozók élére. Támogatásáról biztosította őket Jacques Chirac polgármester is, megígérve. hogy ha a kulturális minisztérium nem tesz semmit az épület megmentésére, akkor a városi tanács megvásárolja. A kulturális kormányzat ugyanis eredetileg azt szerette volna, ha a külsejét megőrzik (régi formájában), s a belsejét átalakítják. Ezt azonban szintén megakadályozták, műemlékvédelem címén. A Boréal azonban egyelőre nem hajlandó eladni az épületet, így a városi tanács perrel fenyegetőzik. Sokak szerint a legjobb megoldás az volna, ha a Hotel du Nord múzeum lenne, és a 30-as, 40-es évek nagy francia filmes korszakának állítana emléket. Ekkor születtek Camé olyan ma is népszerű remekművei, mint a „Szerelmek városa", a „Furcsa dráma”, a „Mire megvirrad", a „Ködös utak", de nem feledkezhetünk meg Renoir „Nagy ábrándjá”-ról vagy Duvivier „Szajnaparti szereiméiről sem! Olyan kiváló színészek alakították a főszerepeket, mint Jean Gabin, Raima, Jean-Louis Barrault, Michel Simon, Michele Morgan, valamint természetesen Arletty és Jouvet. Egyelőre tart a huzavona. A dolog egyetlen szépséghibája: a „Külvárosi szálloda” Hotel du Nord-ját hajdanán a stúdióban építették föl. EZ VAN! Mikor Churchill néma maradt hazudnak A világ legbonyolultabb órájának, a Calibre-89-nek első és hátsó oldala. A Genf Patek Philippe gyár készítette óra 1728 alkatrészből áll, 33 funkciót lát el. Az órát egy helyi mester készítette kilencévi munkával. Az óra, amellyel a cég a 150 éves fennállását ünnepelte, 4,5 millió svájci frankért cserélt gazdát A Sotheby londoni árverésére kerülő értékes „örökmozgó” naptáros platinum karóra. Kikiáltási ára 450 000 dollár. 1930 körül készítette egy francia mester A Musée du Petit Palais-ban (Párizs) mutatják be — 1990. január 28-ig—a Cartier Alapítvány műkincseit, köztük ezt az 1926-ban készült arany és zománc misztérium-órát, amelyet az alapítvány Faruk egyiptomi királytól vásárolt vissza. Kvarccal, ónixszal, korallal és gyémántokkal van kirakva az említett név Japán legmagasabb hegyével azonos, nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy lefordítsák a parancsot: a támadás ezen a napon várható. „Természetesnek tartottuk, hogy Churchill megosztja az információt a legfontosabb szövetségessel, és úgy véltük, az amerikaiak is készülnek. Aztán nem értettük, hogy miért nem védekeznek? A magyarázat nyilvánvaló: Churchill szándékosan nem adta át a japán előkészületekről gyűjtött anyagot. És ez a magyarázata annak is, hogy miért nem jelenhet meg a könyv.” Kívánkozik a kérdés, melyet oly sokszor feltesznek: mi lett volna, ha... Nos, a szakemberek nem szeretik a képzelet játékait. Az áldozatok pedig, tudvalévő, sohasem vitatják, hogy mikor és miért történelmietlen némely kérdés. Ajándék Ha az ajándékozásnak olyasféle könyve lenne, mint a rekordoknak, joggal pályázna kitüntető helyre az a londoni hölgy, akit 54. születésnapján lepett meg a férje—egy méretre készített koporsóval. Az ünnepelt, WennaGilbraith asz- szony, igen meghatódott e kedvesség láttán. Mi több, ha igaz a Sun című újság beszámolója, az első szava ez volt: „Sohasem kaptam kedvesebb ajándékot eddigi életemben.” Tekintsünk el a sors általában nem örömteli igazságától, hogy tudniillik koporsót általában egyet kap az ember, s attól is, hogy vajon miféle ajándékokat kaphatott eddig az említett lady. Szavaiból ugyanis kitűnt: szó sincs ízlésficamról vagy megbotránkoztatásról. „Miután egy bútorkiállításon megláttam, megtetszett, kipróbáltam, s a férjem megrendelte. Szóval úgy vettük, mint ahogy kesztyűt vesz az ember.” Az olvasóban is bizonyára feszeng a kérdés: no, de mit csinál vele „addig”? Hol a helye és mit tartanak benne? íme, a megnyugtató válasz: „Hosszú asztalként használjuk a szalonban. Rátettük a karácsonyfát és mondhatom, igen jól mutatott.” a majmok? Hazudnak-e a majmok? — tette föl a kérdést egy skót tudóscsoport, és a válaszért el is utazott Dél-Afrikába, arra a vidékre, ahol a kísérleti alanyok még nem leshették el a kiegyenesedett gerincű, két lábon járó rokonok szokásait. A jeles zoológusok egyszer csak azt látták, hogy egy fiatal pávián, miután nem tudott hozzájutni egy nála idősebb és erősebb majom élelmiszerzsákmányához, visítani kezdett. A kétségbeesett hangra előjött az anyamajom, és kölykét védelmezve elűzte a táplálék gazdáját. A kicsi pedig fölfalta a megszerzett ebédet. A skót tudósok ebből arra következtetnek, hogy a majmok is hazudnak, ha kell, de ellentétben az emberrel, ezt csak a létfenntartás érdekében teszik. A majmok azonban tanulékonyak. De ezt már egy japán példa igazolja. A Kyodo hírügynökség nemrég azt jelentette, hogy az egyik egyetem kutatóintézetéből megszökött „a világ két legokosabb majma.” Ai — a majomlány — és Akira nevű barátja, a hír szerint, bizonyos értésszinten több nyelvet is elsajátított, értelmüket fokozatosan fejlesztették a kutatók. Aztán egy szép napon üres ketrec várta őket. Nem volt kétséges, hogy az ajtót kulccsal nyitották ki, de eltűnt a kulcs is. Ai és Akira megtanult szökni. Minthogy a rejtőzködés nem szerepelt a tananyagban, viszonylag hamar kézre kerítették a szökevényeket. A ketrec kulcsát Ai tartotta a szájában, mintegy a jól előkészített szökés bűnjeleként. Hacsak nem hazudott, hogy mentse a fiúját. Winston Churchill „teljes és pontos információval rendelkezett arról, hogy a japánok meglepetéses támadásra készülnek az amerikai flotta ellen Pearl Harboumál” — állítják egy Londonban megjelent és azonnal be is tiltott könyv szerzői. Eric Nave — az ausztrál, majd a brit hírszerzés egyik kulcsembere, valamint James Rus- bridger, az angol kémelhárítás egykori tagja nem is akármilyen bombát robbantott, azt állítva, hogy „Churchill mindenképpen ki akarta erőszakolni az USA hadba lépését, ezért eltitkolta az információt Roosevelt előtt még akkor is, amikor a japán flotta már útban volt Pearl Harbour felé, amikor már tudták, hogy 1941. december 7-én várható a rajtaütés.” És az be is következett. Meghalt 4500 amerikai katona, és gyakorlatilag megsemmisült a csendesóceáni flotta. A könyv megjelenését ál- lambiztpsági okokra hivatkozva nem engedélyezték, a The Independent azonban ismertette a tartalmát. Ebből kitűnik, hogy az angolok már a húszas évek óta szemmel tartották a japán hadihajók minden mozgását az egyik szerző, Nave kapitány jóvoltából, aki ausztrál kiküldetésben dolgozott Japánban, majd 1925-től ő vezette a londoni hírszerző iskola japán tagozatát. „1940-tól gyakorlatilag minden nehézség nélkül elolvashattuk a japán flotta titkoá üzeneteit, a munka inkább unalmas volt, mint nehéz” — mondotta. Ezt az unalmas élményt azonban sohasem osztották meg az amerikai szövetségessel. Ennélfogva azok nem tudhatták azt sem, hogy Jamamoto admirális november 20-án éjszaka a következő döntő fontosságú parancsot adta: „21-én éjfélkor megkezdődik az ellenségeskedés második szakasza.” London számára nem volt titok, hogy 6 repülőgép- anyahajó, 2 csatahajó, 3 cirkáló és 9 torpedóromboló elhagyta a támaszpontot. Megfejtették azt az utasítást is, miszerint ezek az egységek december 4-re legyenek készenlétben. Már december 1-jén Churchill előtt volt a japán flottaparancsnok üzenete: a hajóknak december 7-én Nitakamaja magasságában kell lenniük. Minthogy Idejük jobb kihasználására zeneszerzők figyelmébe ajánlható a képen szereplő, zongorával egybeépített autó, amelyet az amerikai gépkocsik bemutatóján, a finn fővárosban tavaly tekinthettek meg az érdeklődök Jövőkép A 4987 különféle kérdőív között, melyet a szövetségi kormány kibocsátott, van egy, amit atomtámadás után kell eljuttatni a város vezetőihez — írta a Time. Ebben arra kíváncsiak a gondos városatyák, hogy hányán élték túl a támadást. Law- ton Chiles floridai szenátor a kérdést még a kilátásba helyezett atomcsapás előtt megválaszolta. „Ha senki sem vészelné át a nukleáris katasztrófát, a bürokrácia akkor is képes lenne feltámadni a romok alól.” Órák... órák... órák...
