Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-18 / 15. szám
1990. január 18., csütörtök SOMOGYI NÉPLAP 7 SPORT A SZERENCSE FORGANDÓ Merre fordítható a (Kapos) Volán? A Kapos Volán férfi röplabdáiéi minden bizonnyal nagyon jól szilvesztereztek és kellemesen töltötték el az elmúlt heteket. Ország-világ felfigyelt rájuk, hisz olyan fegyvertényt hajtottak végre, amilyenre még a legoptimistábbak sem gondoltak. Az NB I „A" csoportjában újoncként felkerült gárda tagjai fittyet hányva az udvariasságnak, a kötelező „jómodornak", tekintélyt romboló munkát végeztek a legjobbak között. Végig ott tüsténkedtek a legnagyobbak körében, hogy aztán az őszi hajrában még egy nagy fricskát nyomjanak a tavalyi érmesek orrára. Ügy köszöntött rájuk a kilencvenes esztendő, hogy a hátuk mögött tudják az egész hazai mezőnyt. No, ilyen sem esett meg még egyetlen somogyi csapattal sem! „Ki ez” a Volán, honnan a bátorsága és főként a játéktudása ahhoz, hogy ezt a mindenütt szemet szúró eredménysort produkálja? Sokan és sokfelé tettek föl hasonló kérdést. S bár jómagam is szemtanúja voltam szinte valamennyi hazai mérkőzésüknek, mégis úgy érzem, hogy ugyanez a kérdés számomra is megválaszolatlan. Ez hát az első, amelyikre feleletet várok az egyik legilletékesebbtől, Laszczik Iván edzőtől; akit — szavamra mondom — most, sikere csúcsán sem irigylek. Hogy miért, az roppant egyszerű. Csapatával olyan magaslatra kapaszkodott föl, ahonnan fölfelé már nem vezet további út. Számukra két lehetőség van. Lábat vetni a magaslaton, megküzdeni a fent tomboló „viharokkal” vagy átváltani az óvatosságra és alább ereszkedni egy biztonságosabb, de vé- detebb „zugba”. Nos, ez az, amit az edzőtől mindenekelőtt megkérdezek. — Hogy látja? Valójában, olyan jó az együttese, hogy meg tudja vetni lábát a csúcson, avagy lejjebb húzódik? A szakembert érthetően nem lepi meg a kérdés, és gondolkodási időt nélkülöző mondataiból kiderül, hogy nem először foglakoztatja ez a téma. — A jobb megértés érdekében egy pillanatra ugorjunk vissza néhány esztendőt — mondja, és a „miért”- et meg sem várva máris folytatja. — Négy évvel ezelőtt, amikor a csapat az első évét töltötte az NB I „B” csoportjában, nem kevesebb, mint tizenhárom öt- játszmás mérkőzést veszítettünk el. Most mondhatjuk, hogy mindez a rutintalanság számlájára írható, hiszen akik ellen két játszmát lehet nyerni, ott a harmadikra is megvan az esély. Fortuna akkor nem állt mellénk, most viszont... Nos, az ősszel négy ilyen mérkőzést vívtunk és valamennyit mi fejeztünk be győztesen. Ha annak idején elfogadtuk Fortuna állandó grimaszát, akkor most sem mondhatunk mást: ezeken a mérkőzéseken viszont a mosolya kísért bennünket. — Nagyon szép egy edzőtől, ha a sikerek csúcsán is megőrzi tárgyilagosságát, de azért aligha képzelhető el, hogy egyedül a szerecse for- gandóságától függött ez a nem várt siker. — Kétségtelen, hogy az új szabály, miszerint az ötödik játszmákban valameny- nyi nyitás után pont következik, kedvezett nekünk. Ez kétségtelnül gyorsan eldönti a mérkőzés sorsát, de aligha fejezi ki a két csapat közti. különbséget. Ezzel azt kívánom érzékeltetni, hogy a szakosztálynál’ nincs, aki elhinné, hogy miután elsők vagyunk, a miénk is a legjobb csapat. De tettünk is egyet s mást azért a Fortu- ná-mosolyért. Hihetetlen győzniakarás van a csapatban! Nem tudnék olyan mérkőzést említeni — a vesztetteket is beleértve —, hogy a tűz, a lelkesedés hiányzott volna fegyvertárunkból. Mi úgy indultunk neki az évnek, hogy a 9— 10. helyek egyikét csípjük el. Kétségtelen, hogy ezzel kissé levettük a felelősséget a, játékosok válláról, s talán ezért is játszottak felszabadultabban, mint mások. Menet közben derült ki, hogy ebben a mezőnyben a tervezettnél is többre vagyunk képesek. Ez nem jelenti azt, hogy nagyon megnőtt az étvágyunk. Ma úgy ítélem meg, hogy a 4—6. helyek egyikére számíthatunk a bajnokság végén. Ezt hallva megkockáztattam az újabb kérdést: — Ha netán a hatodik helyen zár az együttes, nem érez majd az edző egy kis csalódottságot? Nem késett a válasz: — De igen! Most már mindent el kell követnünk, hogy minél előrébb végezzünk, hiszen kiindulási alapunk mégis csak ez az aranyérmes hely. Van realitása annak, hogy versenyben maradjunk a dobogóért, de a negyedik helyre mindenképpen jók lehetünk. — Ügy hiszem, hogy a szurkolók is várják a jó folytatást: váltig bíznak abban a csapatban, amelyik az eddigiek során sem okozott csalódást. Mégis mi az, amire a további derűlátásunkat alapozhatjuk? Miben fejlődött, miben nőtt a többiek fölé a Kapos Volán? Laszczik Iván ezt így látja: — Az elmúlt időszakban még- inkább összeforrott a csapatunk, kikristályosodott a játékunk. Ma nagyképűség nélkül elmondhatjuk, hogy nemigen hoznak zavarba bennünket az ellenfelek. Van egy jól bevált alapjátékunk, amit akkor is megvalósít a csapat, ha álmukból verik föl a játékosokat. — Bízunk benne, hogy a riváliso.k nem állnak sorba lapunkért, ezért kérjük: mondja el nyíltan, hogy mi ennek a jól bevált játéknak a lényege? — Az első és legfontosabb ebben a nyitásfogadás. Csapatunkból Károly, Ciffra, Kántor és Schmidt ezt kevés hibaszázalékkal, sőt mondhatnám magas szinten képes megvalósítani. Aztán következnek az első ütők, akiknek a szerepe ugyancsak meghatározó. Kántor, Stefik, Horváth és Szabó tartozik ebbe a körbe. Vannak kiemelkedő játékra képes, a formájukat többnyire állandósítani tudó centereink, mint Ciffra, Czotter és Schmidt. Két nagyszerű előkészítőnk van dr. Pridál és Károly személyében. Az utóbbinak erényeként még hadd jegyezzem meg, hogy talán ő a csapatban a legsokoldalúbb játékos, és ennek további hasznát vesz- szük. Nagyon fontosnak tartom, hogy nekünk nemcsak a kezdő hatosunk erős. Kilenc olyan játékos található a tizenkettes keretben, akit bármikor a pályára lehet küldeni, anélkül, hogy zavar támadna sorainkban. Szólni kelili a fiatalokról is. Kántort és Erdeit már jól ismeri a közönségünk, de sokat fejlődött Kiss Z. és Tóth Gy. is. Utánpótláscsapatunk harmadik helye az ifikupában azt igazolja, hogy derűlátással nézhetünk a jövő elé. — Ez a távolabbi jövő, azaz nem egészen, hiszen az említettek közül ketten már a mát jelentik. Gondolom, hogy a szurkolókat pillanatnyilag közelebbről érdekli, hogy mivel töltötték a téli szünetet és főként hogy mit várhatunk a folytatásban? — A téli szünet számunkra nem jelentett pihenőt. Igaz, hogy csökkentett intenzitással, de végigdolgoztuk a decembert, és most januártól már újra napi két edzéssel dolgozunk. Mindenki egészséges, hiányzó nem akadt, azaz mégis. Kántor, mint ismeretes, a válogatottal volt, a két pozsonyi játékos pedig hazautazott rövid időre, de otthon ők is edzettek. Az első fordulóbeli nyíregyházi mérkőzésünk később kerül sorra, így most pénteken Újpesten folytatjuk a bajnoki pont- vadászatot. Idehaza először a Tungsram ellen láthat bennünket a közönségünk, jánuár 27-én. A Magyar Kosárlabdaszövetség versenybírósága elkészítette a férfi Magyar Kupa elődöntőjének párosítását. A Kaposcukor SE a több mint hússzoros bajnok Bp. Honvédőt kapta a — Tehát akkor bízhatnak a szurkolók abban, hogy ott folytatja a csapat, ahol abbahagyta? — Remélhetően. Amiket erényként csapatunkról felsoroltam, nem vesztek el. Jó lenne dobogóra kerülni, mert ez újabb lehetőséget adna a nemzetközi kupaszereplésre. — Egyéb propragmok? — Ilyen is lesz, méghozzá érdeklődésre számot tartó. Február 11-én Kaposvár lesz a színhelye a magyar válogatott—idegenlégiósok válogatottja mérkőzésnek. Ezt a tévé is közvetíti. Aztán a rájátszás előtti egyhónapos szünetben Törökországba indulunk egy nemzetközi tornára. Március 8-án kezdődik a rájátszás; ennek első körében a háromból két mérkőzésünk itthon lesz. Ez számunkra kedvező és tovább táplálja azt a reményünket, hogy a bajnokság végén újra csak okunk legyen az ünneplésre. Jutási Róbert Időközben Károly Róbert munkahelyi elfoglaltsága miatt bej,elentette, hogy a továbbiakban nem tud a csapat rendelkezésére állni. Január 15-től már az edzéseket sem látogatja. legjobb négy közé jutásért. Az első találkozókat február 10-én, szombaton játsszák, a - visszavágókat pedig négy nappal később rendezik. A döntő április 5-én és 6-án legz. Kaposcukor—Bp. Honvéd a Magyar Kupában Két kosaras Csehszlovákiából Á Kaposcukor „idegenlégiósai Kristinik Ludovit Kristinik és Michalik, a két csehszlovák vendégjátókos hamar a kaposvári szurkolók kedvenceivé vált. Tegyük hozzá gyorsan: nem véletlenül. A Kaposcukor mérkőzéseiről készült tudósításokban rendszerint ott van mindkettőjük neve a jók között. A két idegenlégiós a csapat meghatározó emberei közé tartozik. Ma már annyira, hogy ha netán az egyik mérkőzésen valamelyikük nem lépne pályára, a szurkolóknak hiányérzetük támadna ... Magyar András edző így jellemezte a két csehszlovák kosarast: — Michalikot már akkor ismertem, amikor még Jerzy Frolow volt az edzője. Fro- low edzősége alatt Michalik nem tudta azt nyújtani, amire valójában képes lett volna. Amikor átvettem az együttes irányítását, tudtam, hogy a neki megfelelő helyen — a centerposzton — egészen más teljesítményre képes. Kristinik ebben a bajnokságban került a csapathoz. Leigazolásával egy rendkívül értékes játékost nyertünk. A mérkőzéseken a rábízott taktikai feladatokat szinte hiba nélkül ellátja. Kristinik az a játékos, aki mérkőzéseket képes eldönteni. Akkor tud mindig újítani, pontokat szerezni, amikor a holtponton van az együttes. Az edző mindkét játékossal meg van elégedve: jó közösségi emberek és példamutató az edzésmunkájuk. Honnan érkezett a két csehszlovák játékos? Kezdjük az „új" játékossal! Az 1958-as születésű Kristinik Ludovit az Inter Bratislava csapatából érkezett. A csehszlovák válogatottban 40-szer szerepelt Részt vett 1975-ben a svédországi Európa- bajnokságon, ahol a csehszlovák csapat a legjobbak közé verekedte magát. Tíz évvel később a Moszkvában rendezett „Jóakarat” versenyeken szerepelt újból a nemzeti válogatottban. Először a Prievidza együttesében játszott; a csapat a kiesés ellen küzdött. Majd egy évre a Pardubicéhez került, s itt a bajnokság végén aranyérmet vehetett át. Utána az Inter Bratislava következett. Az itteni sikeres éveket egy első, két második és két harmadik hely bizonyítja. Az Inter Bratislava színeiben kétszer vett részt a BEK és a KEK csatározásaiban, valamint négyszer a Koracs-kupa küzdelmeiben. Legnagyobb sikerüket 1984- ben a BEK-ben aratták. A négyes csoportban — az Inter Bratislaván kívül az olasz Scavolini, a görög Panathinaikosz és a spanyol Reál Madrid alkotta a csoportot — végül a 3. helyen végeztek. Otthonukban rendre győztek, idegenben azonban már közel sem voltak ennyire eredményesek. Michalik Thomas az első bajnokság rajtján került a kaposvári együtteshez. Az 1957-ben született sportoló szintén az Inter Bratislavából érkezett. A 20-szoros csehszlovák válogatott Michalik Ostravában kezdte kosaras-pályafutását; az együttes a 6. helyen végzett a bajnokságban. Aztán átigazolt az Olomuc csapatához, s ezzel egy második és két harmadik helyet szerzett. A kiesés ellen küzdő Svit gárdája 'következett, majd 1983-ban ő is az Inter Bratis- lavánál kötött ki, s egy arannyal, két ezüsttel és két bronzéremmel gyarapodott az éremgyűjteménye. Még az Olomuc színeiben kétszer játszott a KEK küzdelmeiben, majd az Inter csapatával egyszer a BEK és kétszer a Koracs-kupa küzdelemsorozatán vett részt. ' Mindkettőjük szerződése 1991. július 30-ig szól. Az alábbi beszélgetést Mihalovics Jenöné. a Somogy Megyei Állami Biztosító osztály- vezetőjének tolmácsolásával készítettük. — Mióta ismerik egymást? — Már az Inter Bratislava elleni időszakból, mint ellenfelek — mondja Kristinik.— Annak idején a Prievidza—Svit mérkőzésén mindketten a kiesés ellen küzdöttünk, majd öt évig játszottunk együtt a pozsonyi csapatban. Hogy érzik magukat az új csapatukban? — Köszönjük, nagyon jól. Én úgy érzem, hogy hamar befogadott az együttes. — Nekem az első évben voltak beilleszkedési gondjaim — veszi át a szót Michalik —, de idővel a csapattársak és az edző segítésével ezt sikerült megoldani. — Véleményük szerint mi az alapvető különbség a csehszlovák és a magyar kosárlabdasport között? — .Csehszlovákiában a játék elsősorban a kosár alatt összpontosul és nagyrészt a centerek feladata a pontszerzés. Ezzel szemben Magyarországon mindenki kosarat akar dobni — mondja Kristinik. — A mi hazánkban sokkal nagyobb hangsúly van a védekezésen. Nálunk a régi nagy kosarasok egyfajta iskolát teremtettek, s a mai jellemző csehszlovák játékstílus ennek örökségeként értékelhető; Magyarországon mindez hiányzik. Michalik folytatja: — Hatalmas különbség van a két ország utánpótlás nevelése között. Csehszlovákiában sokkal tudatosabb, szervezettebb és átgondoltabb az utánpótlás-nevelés, mint Magyarországon. Csehszlovákiában például minden korosztálynak külön bajnoksága van. — Hogy állnak a magyar nyelvvel? A kérdés hallatán mindketten nevetnek. — Van még bőven mit tanulnunk! A csapatban van, aki oroszul, más németül és Michalik Thomas angolul tud egy keveset, így tudunk egymással beszélgetni. — Hogyan értetik meg magukat a pályán mérkőzés alatt? — Játék közben ez nem jelent nagy hátrányt. Időkéréseknél az edző mondanivaló-^ ját a csapatkapitány, Stickel Péter lefordítja németre (Kristinik jól tud németül), s ezt Kristinik továbbítja Michaliknak. — önök szerint miben kell leginkább javulnia a Kaposcukornak? — Jó eredményt elérni egyértelműen csak következetes és becsületes edzésmunkával lehet — feleli Kristinik. — A csapat védőmunkája nem a legtökéletesebb ... — A játékosoknak nagyobb önfegyelemre volna szükségük — folytatja Michalik. — Tudomásul kell venni, hogy a. kosárlabda csapatsport, ahol nagyon fontos az összhang. Az egyénieskedés nem mindig vezet sikerhez. — Mit várnak ettől az évtől? — A ,,B” csoportban szeretnénk az első Jiégy között végezni. A rájátszás küzdelmei során pedig bármi megtörténhet... Fenyő Gábor
