Somogyi Néplap, 1990. január (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP 1990. január 15., hétfő A vállalkozó falu A TETTEK ÜNNEPE LENGYELTÓTIBAN A megnövekedett idegenforgalom meggyorsította a faluszé­pítést. Tatarozzák a templomot a sport nagyszerűségéről szóló vers után Schmitt Pál, a MOB elnöke emel­kedett szólásra, hogy átadja a falu lakóinak az új tor­nacsarnokot. — Kevés olyan falugyűlés van, ahol ilyen szép vers hangzik el — kezdíte. Mielőtt rászánta magát az útra, döntenie kellett: Lan­tos Mihálynak, a világhírű labdarúgónak a temetésére, vagy Lengyeltótiba men­jen-e. — Az utóbbit választot­tam — mondta —, mert úgy láttgm, itt születik valami. Lengyeltótiban a nehézsé­gek, a gondok közepette is van az embereknek ereje tervezni, álmodni. Gratulá­lok ehhez mindenkinek, aki­A gyerekek nem szóltak, de talán minden beszéd he­lyett jobban kifejezi véle­ményüket az a kis srác, aki, amikor meglátta az új tor-, natermet, csak annyit mon­dott a társának: „Frankó, mi?” Ezt érezhették a lányok is, akik tornabemutatóval és üveges tánccal kedveskedtek a falugyűlés résztvevőinek. Az ember azt gondolhat­ná, hogy most vége a nagy küzdelmeknek, következik a pihenés Lengyeltótiban. De nem! A tanácselnök azt mondta, folyamatban van egy húsbolt építése, egy benzinkút létesítése, terve­zik az orvosi rendelő, az út­hálózat korszerűsítését és rövidesen megalakul a Han­gyaszövetkezet. kicsengett a többi közül és tempót adott az éneknek. A résztvevők inkább emlé­keztettek színházi előadás ünnepi közönségére, mint falugyűlés iránit érdeklő­dőkre. Az úgynevezett elnö­ki asztalnál pedig a helyi vezetők mellett ott ült lakók. A még mindig négy társközséggel együttműködő nagyközségben: ugyanis — nem kis mértékben a veze­tők bátorságának köszönhe­tően — kialakult az a vál­lalkozó szellem, amelynek a lényege: a közösség erejére és összefogására támaszikod­lésének, amelybe a templom tatarozása éppúgy beletarto­zik, mint a lakóházak tisz­tasága, a község virágosítá- sa. „Ügy éljünk, dolgoz­zunk, hogy az idegenek el­vigyék jó hírünket” ... biz­tatta a jelenlevőket a ta­nácselnök. Schmitt Pál, a MOB elnöke átadja a tor­nacsarnok kulcsát a lengyeltóti kisdiákoknak Pabszt Lajos tanácselnök gyei tanács elnöke így fe­jezet ki a gyűlésen: általá­ban elmondható, hogy az or­szágban: sok minden válto­zik, de sajnos kevés moz­dul. Lengyeltótiban. sok minden mozdult. Arra biz­tatta a helybelieket, hogy a saját anyagi erőről a jövő­ben se mondjanak le. Bárki szólt is ezen a fa­lugyűlésen, a tetteket ma­gasztalta, és ez a tettekben szegény országunkban szin­te üdítően hatott. Így vált ez a falugyűlés a csarnokát­adással egyben kicsit a tet­tek ünnepévé is, amelyen elmondhatták: „ötéves ál­munk valósult meg”. Az ünnep igazán akkor ért tetőfokára, amikor egy, nek valami része volt a si­kerekben. Majd arról beszélt, hogy egy sportcsarnoknak két éle­te van: egy előélet, az elké­szülésig, és egy igazi, ami­kor mindaz megvalósul ben­ne, amiért építették. Ez utóbbi néha nehezebben megy, mint az előbbi. Ezért azt kívánta a len­gyeltótiaknak, töltsék meg tartalommal, használják ki alaposan és vigyázzanak rá. Majd átadta a létesítmény kulcsát két kisdiáknak. He­lyettük és nevükben az is­kola igazgatója, Marián Jó­zsef ígérte meg, mindent megtesznek azért, hogy ez a csarnok egyaránt szolgálja az iskolai testnevelést és a falu lakóinak sportéletét. Nemcsak az elnök akar továbblépni, hanem a la­kosság is. A beszámolót kö­vető vitában odasétált az el­nökséghez egy nagykabátos férfi — ha jól értettem a nevét, Polgárdi Imrének hívják — és azt mondta, az a véleményem, ha már van tornacsarnokunk, építsünk mellé úszómedencét is. Megtapsolták. Ügy éreztem, mintha ez a nagyszerű csar­nok nemcsak sikerélmény, hanem egyben bizonyíték is lenne arra, hogy a lengyel­tótiak ennél többre is képe­sek. Amikor eljöttem a fa­lugyűlésről, már nem kétel­kedtem benne, hogy be is bizonyítják. Szegedi Nándor Fotó: Jakab Judit Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, dr. Gyenesei István, a me­gyei tanács elnöke, Mészá­ros Győző, országgyűlési képviselő. A nem minden­napi falugyűlés is jelezte: Somogynak ez te változatos múltú, egykor járási szék­hely nagyközsége, amely olyan közel vdn a Balaton­hoz, hogy, ha jól nekiira­modik az északti szél, idáig hozza a nagyvizek kicsit haJszagú levegőjét, a köz- igazgatásban még mindig a jelentős változások korát éli. A tanács kezdeményezé­se, hogy a rendőnség, a bí­róság1, az ügyészség kerül­jön vissza Marcalihoz, rész­ben meghallgatásra is 'ta­lált, hiszen éppen ezen a gyűlésein jelenítette be Papszt Lajos tanácselnök, hogy rendőrségi szempont­ból január 1-jétől ismét Marcalihoz tartoznak. Bizo­nyára ez is fontos a falu­nak, mert megtapsolták a jelenlevő marcali kapitányt. Ám Lengyeltótiban ennél kor szakosabb változások ta­núi és egyben résztvevői le­hetnek mostanában az itt va igazodni a mai magyar gazdasági viszonyokhoz, az egyre inkább kialakuló piac­gazdasághoz. Megkeresték a lehetőségeket is, és kihasz­nálták ezeket. Kevés falu­gyűlésen lehet elmondani, hogy a kitűzött célok közül a hetedik ötéves tervben mindössze egy nem valósult meg. Ami viszont megvan, magyonis figyelemre jnéltó: földgázt kapott Lengyeltóti, üzemek létesültek, (Kapos- gép festőüzeme, Zsanett Ruhaipari Szövetkezet, vas- talanító berendezés) és lét­rejött a Siótour Kék Tó Kemping; amely már túl­mutat a létesítményen, hi- ßzen azt is jelzi, hogy rá­léptek a sok lehetőséget kí­náló falusi turizmus útjá­ra. Felismerték, hogy a Ba­laton szomszédságában iga­zán kiteljesíthetik ezt az üzletágat, amely jó az ide­genforgalomnak és az itt lakóknak egyaránt. Hiszen 300 ezer forintig adómentes. Az elhatározásoknak kö­szönhetően máris számos je­le van a környezet valóban európai színvonalra eme­Ennek a gyümölcsöző szel­lemiségnek nagyon.is látható jele a falugyűlés fénypontja és színhelye, a tornacsar­nok, hiszen a ráfordított 17 millió forintból mintegy kétmilliót a települési hoz­zájárulás tesZ ki. De nem­csak a forintok számítanak itt, hanem a helybeliek segí­tő szándéka is. A tanácsel­nöknek elég volt egyszer említenie a fiatalok előtt, hogy a burkolásnál tart a tornacsarnok: nyomban vál­lalták, hogy ezt megcsinál­ják. Az már külön szeren­cse (vagy vállalkozói ér­zék?), hogy a kivitelezéshez olyan partnereket sikerült találni, mint a Kaposvári Építők SC, amelynek építő­ipari melléküzemága a ter­vezettnél jóval előbb,, — szinte rekordidő alatt — el­végezte feladatát. Méltán tapsolták meg mindazért a falugyűlésen Stier István el­nököt. De nem ő volt az egyedüli, akiről az elismerés hangján szóltak az impozáns tornacsarnok kapcsán. Hosz- szú a sor: a kitüntetett Szabó István műszaki cso­portvezető, PosZa Jánosné pénzügyes. a társadalmi munkások: Sándor János, Komócsin Zoltán, Kóczián Lászlóné, a Siotour, a Ba- latonboglári Mezőgazdasági Kombinát, a lengyeltóti áfész, a Zsanett szövetkezet, a lengyeltóti tsz, a vízgaz­dálkodási társulat nevét visszhangozták a vakítóan fehér, tornaszerekkel felsze­relt falak. A sok név azt is bizonyítja: a község vezetői, lakói rájöttek, csak úgy léphetnek előre, ha ügyük­nek barátokat és önzetlen- támogatókat szereznek. Kap­tak is, mert a támogatók bizonyára észrevették, amit dr. Gyenesei István, a rne­Lengyeltótiban a múlt hét végén — pénteken. — egy­szerre tartottak számvetést és bensőséges ünnepséget: falugyűlés keretében adták át az új tornacsarnokot. fi mm A falugyűlés a kivilágí­tott, 48 méter hosszú és 18 méter széles tornateremben a Himnusszal kezdődött. A karzaton helyet foglaló gye­rekek tiszta hangja messze EGY ÁLOM TELJESÜLT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents